Tolnai Népújság, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)

2018-12-17 / 292. szám

2 MEGYEI KÖRKÉP 2018. DECEMBER 17., HÉTFŐ Mézeskalács is készült a palánki édes napon SZEKSZÁRD-PALÁNK „Egy édes nap Palánkon, a Csapóban” felhívással csábították a pék tanulók a többi diákot arra, hogy az ebédlőben megkós­tolják az általuk elkészített fi­nomságokat. Tolnainé Szabó Beáta szakmai tanár vezeté­sével harminc leendő pék ké­szített csütörtökön reggel, az iskola konyháján mézeskalá­csot, illetve kelt kalácsot. A rendezvényt Lengyel Pé­ter szekszárdi méhész nyi­totta meg, aki a méz gyógyí­tó erejéről is beszélt a diákok­nak, akik az általa felajánlott mézzel készítették el a süte­ményeket. A rendezvény előt­ti napokban plakátokat készí­tettek a diákok, összesen ti­zenkettőt, amelyekre szavaz­ni lehetett, vagyis a közönség döntötte el, hogy kié lett a leg­szebb. A győztes egy fenyőfa alakú kelt kalácsot nyert el, ami ízlésesen ki volt díszítve. Tolnainé Szabó Beáta el­mondta, a sütemények ké­szítése közben egy huszon­egy főből álló óvodás csoport is látogatást tett náluk a tan­műhelyben, és a kicsik segí­tettek díszíteni a kalácsokat. M. I. Szekszárdi óvodások is elláto­gattak Palánkra Beküldött fotó Az ünnep a hétköznapokban meglévő feszültségeket nagyítja fel Karácsony stressz nélkül Számoljuk a napokat, meny­nyi van még hátra karácso­nyig. A gyerekek az ajándé­kok, a felnőttek pedig a ten­nivalók miatt. Mindenkiben él egy kép az ideális ünnep­ről, csakhogy ahol a min­dennapokban feszültség van, az a hosszú összezárt­ság miatt hatványozottan tör felszínre. Mauthner Ilona ilona.mauthner@mediaworks.hu TOLNA MEGYE Él bennünk egy kép a karácsonyról, a szép, csöndes kora estéről a me­leg lakásban, ahol fát díszí­tünk, gyermekeinkkel együtt kézműveskedünk. A valóság ehelyett más, a karácsony­fa befaragása közben tizenöt­ször szúrunk bele a kezünk­be, a végén pedig úgyis ferde lesz. Nem beszélve az örökös izzósorproblematikáról: előbb a díszek, utána az izzók, vagy fordítva. Sok családnál szent­este napján borítékolt a vesze­kedés, amire többféle forgató­­könyv is létezik.- Ha egy családban bármi­lyen okból feszültség van a hét­köznapokban, akkor ez az ün­nepek alatt még inkább előjön - mondta, Kovácsné Kaszás Beat­rix pszichológus. Minél hosz­­szabb az ünnep, az összezárt­ság, annál több a súrlódás, tette hozzá. Különösen igaz lehet ez azokra, akik a hétköznapokban legfeljebb néhány órát töltenek együtt. A karácsony környéki feszültségek okait több csoport­ba sorolhatjuk. Sokan hiszik azt, hogy a ka­rácsonyt pénzben mérik, és ha nincs lehetőség drága aján­dékok beszerzésére, akkor az ünnep nem is ünnep igazán. Feszültség akkor is keletke­zik a párok között, amikor na­gyon más értékek mentén gon-Mindenki fejében él egy kép az ideális karácsonyról, de az ünnep ritkán alakul így Fotó: Shutterstock Nem könnyű a karácsony a mozaik családokban Bonyolítja az ünnepeket, ha valamelyik félnek, vagy akár mindkettőnek gyermekei van­nak egy korábbi kapcsolatból. Edina, a negyvenkét éves el­vált asszony már szinte nem is emlékszik arra az időszakra, amikor a karácsony még meg­hitt családi ünnep volt. Számá­ra a szenteste évről évre nö­vekvő számú idegenek kíno­san feszengő gyülekezete lett. Lányaik négy és hatévesek vol­tak a váláskor. A fontos csalá­di ünnepeket azonban tovább­ra is együtt töltötték, ez ha kompromisszumok árán is, de sokáig működött. A kislányok lelkesen várták az év legszebb ünnepét. Az asztal körül helyet foglalók száma öt évvel a válás után kezdett növekedni, nem kis kellemetlenséget okozva min­den résztvevőnek. A volt férj először csak az új barátnőjét hozta magával, majd jöttek annak kamaszodó fiai is. Ha­marosan Edina is társra talált, így nem volt kétséges, hogy párja és annak két kislánya is velük karácsonyozik. A régi ta­gok féltékeny szemmel néztek az újakra, az újak pedig zavar­ban érezték magukat a régi­ek miatt. dolkodnak. Sokan egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a rá­juk szakadt üres órákkal, ame­lyet a párjuk és családjuk sze­retettel és tartalommal szeret­ne megtölteni. És tőle is ugyan­ezt várják. Gyakran éppen ez az időszak döbbenti rá a feleket, hogy rég más irányba tartanak, és már nem jelentik egymás szá­mára ugyanazt, mint régen. A másik feszültségforrás, mely általában a család nőtagjait nyo­masztja, amikor ügy érzik, hogy az ünnep megteremtésének min­den terhe az ő vállukat nyomja. A bevásárlástól a takarításig, főzé­sig. Az egyenlőtlen munkameg­osztás sorozatos konfliktusok forrása lehet. Ám még több össze­tűzésre kerülhet sor, ha a párun­kat éppen karácsony előtt vagy alatt szeretnénk megváltoztatni. Mindenki szeretne szeretni és szeret­ve lenni Gyakori hiba, hogy nagy az elvárás saját magunkkal szem­ben. Lehet, hogy azért van vala­kin nyomás, mert a gyerekkorá­ból szép emlékei vannak, és fel­nőttként ugyanolyat szeretne biz­tosítani sajátjainak, vagy épp el­lenkezőleg: „legalább az én gye­rekeimnek ne legyen olyan po­csék, mint nekem volt” - mond­ta a pszichológus.- Minden érzelmi félreértés­nek az az alapja, hogy nem a fáj­dalmunkat mutatjuk meg a má­siknak, hanem a haragot, indula­tot, számonkérést, mondta a pszi­chológus. A másik nem lát a vá­daskodás mögé, tehát vagy véde­kezik, vagy visszavonul. így ahe­lyett, hogy kapcsolódnának ér­zelmileg, inkább eltávolodnak egymástól. Valójában minden­ki szeretne szeretni és szeretve lenni, de néha ezt saját maga akadályozza meg. Az általa varrott ruhában nyert lánya a Sárközi lakodalom csárdásversenyén Amerikából is kap megrendeléseket Pirisáné Nagy Katalin és díjnyertes viseletéi Fotó: Komjáthy Máté BÁTA Viseletkészítő népi ipar­művész. Főleg sárközi ruhák­kal és kiegészítőkkel foglal­kozik, de sváb, székely, erdé­lyi és mezőségi népviselete­ket is varr, táncegyüttesek­nek. Az internetnek köszön­hetően már Amerikából és Ausztráliából is kap megrendelé­seket, ottani ma­gyaroktól. Kedven­ce az oblegáció, az a hímzéscsík, ami a brokátselyem anyagok díszítésé­re szolgál, azokhoz illő színekben. Mindezek előrebocsátásá­val azt gondolhatnánk, hogy a bátai Pirisáné Nagy Katalin már vagy fél évszázada űzi a tűforgatói mesterséget. Pedig nem. Komolyabban csak tíz esztendeje kezdte, ám akkor gőzerővel. Gyermekkora óta kézimunkázik, de, mivel köz­­gazdasági végzettséget szer­zett, 36 éven át adminisztra­tív munkakörben dolgozott a Bátaszék és Vidéke Áfésznél. Egy létszámleépítés során vált munkanélkülivé, s akkor kez­dett viseletkészítéssel foglal­kozni. Két lánya a Bátai „Sár­köz” Néptánc Együttes tagja volt; nekik készített fellépő­ruhákat. Az első jelentős siker 2009-ben mosolygott rá. Ek­kor a nagyobb lánya és a párja részt vett Decsen a Sárközi lakodalom csárdásversenyén, az általa varrott vi­seletben, és meg­nyerték azt. Pirisáné rend­szeresen zsűrizte­­ti a munkáit, szá­mos A kategóriás minősítés birtokosa. A Népraj­zi Múzeumban 2015-ben meg­rendezett Élő népművészet ki­állításon Arany oklevélben ré­szesült. Az egyik ott bemuta­tott munkáját, a bátai katoli­kus leány viseletét az idén is láthatta a közönség a Műcsar­nokban, a Kéz-Mű-Remek ki­állításon. Személyesen is ta­lálkozhatnak vele az érdeklő­dők az Országos Táncház Ta­lálkozón és a Szekszárdi Szü­reti Fesztiválon, ahol megte­kinthetők és megvásárolha­tók az általa készített kézmű­ves remekek. Hangsúlyozza, hogy a csa­ládja mindenben támogatja. Sok házi, ház körüli tenniva­lót átvállalnak tőle. Szüksé­ge is van a varrásra fordítható időre, hiszen a sárközi ruhák igénylik a hosszas koncentrá­ciót. De egy székely férfimel­lény elkészítésére is kell egy hét. Most van feladata bőven, ami jórészt a Csoóri-program­­nak köszönhető. Ez teszi lehe­tővé a népi hagyományok őr­zését, ápolását, s többek kö­zött az együttesek hangszerei­nek, fellépőruháinak cseréjét. A bátai asszony múzeumok­ban, tájházakban tanulmá­nyozta a viseleteket, mielőtt elkezdett a hagyományőrzés­sel teljes odaadással foglal­kozni. Készít főkötőket, virá­gos, gyöngyös fejdíszeket is. A régi fejdíszek rekonstruálását nagy és izgalmas feladatnak tekinti. Szívesen bíbelődik a padlások kincseivel. Nagy öröm számára, ha a régi, egy­szerű anyagokból kihozhatja a szépet. Wessely G. Fagyhaláltól féltik az idős asszonyt SZEKSZÁRD Egy egyedül, pon­tosabban a kutyájával élő szekszárdi asszonynak in­dult gyűjtés a Szekszárdi Ku­­tyamenhelyen keresztül, hogy szebbé tegyék a karácsonyát, és megmentsék attól, hogy ne tudja fűteni az otthonát a téli hidegben. Az asszony legnagyobb problémája, hogy alig van tü­zelője, és félő, hogy egyedül nem tudja megoldani a hely­zetét. Sajnos az anyagi lehető­ségei végesek, nehéz körülmé­nyek között él. Betegségei mi­att nem tud munkát vállalni, de elmondása szerint valószí­nűleg nem is kapna. Jól jönne számára az anyagi támogatás, de örülne meleg ruháknak, csizmáknak, tartós élelmisze­reknek, tisztálkodó-, tisztító­­szereknek is. A kutyája a min­dene, neki is lehet ajándékoz­ni, a kutyatáp, konzervek, játé­kok mindig jól jönnek. Az ado­mányok folyamatosan gyűl­nek, egy részét már megkap­ta, valamint felajánlottak szá­mára egy autónyi kályhakész tüzelőt is. B.M. Adminisztrá­tor volt, vise­letkészítéssel mindössze tíz esztendeje foglalkozik

Next

/
Thumbnails
Contents