Tolnai Népújság, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)
2018-12-01 / 279. szám
atarvide AZ UTLEVEL Szőcs Géza rovata Micsoda spekulációk! Nem foglalkoznál inkább a konkrét dolgokkal? Megfogható dolgokkal. Tárgyakkal. Amilyen egy személyi okmány. Bármilyen személyi okmány. Utoljára mondom, igazold magad. Sofőrkönyv is megteszi.- Nem vezethetek, rossz a szemem a cukrom miatt.- Sajnálom.- Ha ideadod, igazolom magam.- Ha igazolod magad, odaadom. A futár távozott, táskájában a borítékkal. Másnap reggel kitört a háború és lezárták a határokat. Hősünk ott maradt K.-ban. Függelék A Viola utcai garázsban Az élet által tartogatott csapdákra jó példa többek közt, hogy hogyan jártam a Viola utcai garázsban. Azt ígértem Kalmár doktornak, hogy este felugróm hozzá a Viola utca 17.-be. Mondta, ha nem találok parkolóhelyet, álljak be nyugodtan a társasházi garázsba, nyitva fogom találni. Ha nem, akkor hívjam fel. Nyitva volt. Épp jött kifelé belőle egy Polski Fiat, benne - ahogyan meg van írva - egy magányos negyvenes nővel. Napszemüveget viselt, este tízkor. Mire leértem a garázs mélyére, ahol volt néhány üres hely, hirtelen sötét lett. Rossz érzéssel pillantottam a bejárat felé. A garázsajtó becsukódott. A mobilom egyáltalán semmi életjelet nem mutatott. Rémülten láttam, hogy a garázshoz sem gyalogoskijárat vagy lépcső, sem felvonó nem tartozik. Egyszerű kis garázs volt, és mint később kiderült, nem a Viola utca 17. számhoz tartozott, hanem a 19. számhoz. Egy teljesen idegen ház garázsába tévedtem. De ekkor ezt még nem tudtam, s ha tudtam volna, sem vigasztal. Szidtam Kalmárt, mint a lovat, s arra gondoltam, mi lesz, ha reggelig nem jön senki. Februárt írtunk, délben sütött a nap, de most hideg volt, én ingujjban-mellényben, és tudtam, ha begyújtom a kocsit, megfulladok. Odasimultam a hullámbádog garázsajtóhoz. A mobil ott sem működött, de azt reméltem, talán meg tudok szólítani valaki arra járót. Nemsokára léptek kopogása hallatszott. Fiatal nőnek képzeltem. Mikor mellém ért, dörömbölni kezdtem a vasajtón. A lépések megtorpantak, majd - ha szabad így fogalmaznom - futásnak eredtek. És ez történt majdnem minden további esetben. Hiába hallóztam, hiába erősködtem. Bár volt olyan arra járó is, aki alighanem töprengett rövid ideig, majd lábujjhegyen elosont. Álmomban a hullámbádog garázsajtó hirtelen teljesen áttetszőbe váltott át. Tisztán láttam a kutyát sétáltató, babakocsit vagy kerékpárt tologató járókelőket. Ütlegelni és rugdosni kezdtem a garázsajtót. Hangom áthatolt rajta, dörömbölésem a sírjukban nyugvókat is felébresztette volna, ha lettek volna sírok a közelben. A járókelőket megzavarhatta ez a Sors-szimfóniát idéző döngetés, mert egyre szélesebb ívben kezdtek óvakodni a garázs közelségétől. Úgy tettek, mintha meg sem hallották volna, hogy egy költő szólítja őket a pincéből. Azt persze, hogy „egyre szélesebb ívben”, csak elképzeltem. Végrendeleteket kezdtem fogalmazni, meg reklámüzeneteket. Én most átlépek a Védettből a Védtelenbe! - kiabáltam a hullámbádog ajtó mögül. Semmi válasz. Mi a lóbúbánat van? Mi lesz velem? Átváltottam környezettudatosba. Ha kevesebbet szuszogtok, több levegő jut másnak - figyelmeztettem a túlnépesedett emberiséget a gátlástalan önzés következményeire. így jártam a Viola utca 19. alatt. * Azt hiszem, újra elaludtam. Két borostás hangot hallottam beszélni a garázsajtó előtt. Az egyik egy visszataszító, csámcsogós nyelvjárásban az aznapi focimeccset értékelte. Hallózni kezdtem és a segítségüket kértem.- Ott rohadj meg, ahol vagy.- Az ilyen buzik miatt jutottunk ide!- Na és a hullával mit csináltál?- Te, ne szóljunk a Janinak?- Ő majd elintézi a pasast.- Aggy má egy kortyot!- Szólok a Janinak.- A rohadt genyó.- Meg fogja keserülni.- Géza, te mit csinálsz itt? - szólított meg egy ismerős hang. Kalmár volt az, jellegzetes anyacsászárnő-mosolyával.- Rajtam innen kezdődik a túlnan - válaszoltam. - Téged pedig a kabócák kacagása kísérjen utadon.- Hallod-e...- Fejeden ez micisapka? Vagy egy icipici macska?- Hogy... Tessék?- Azt mondta a barnamedve: Gyere be a parlamentbe.- Megőrültél?- Megjöttem a párommal, többel is, vagy hárommal. És így beszélgettünk még hoszszan a garázsban. 2018. december IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET „Tüskés vagy, mint a sündisznó picsája.” (Egy futár szavaiból) Átesvén a határellenőrzésen, útlevelét elhelyezte a kesztyűtartóban. Későn és zavaros körülmények közt érkeztek meg K.-ba, amelyet olykor, tréfálkozva, egykori szülővárosának nevezett. E tréfáját azonban igen kevesen értették meg, úgyhogy leszokott róla. A szülői házban szállt meg, amelyben egy ideje a húga élt a családjával. Most mindannyian elutaztak nyaralni, az egész család, az Adriára, egy Csilipi nevű helyre. Csilipi repülőtér volt és egyben fürdőtelep. Az autó a barátjáé volt, aki rögtön visszafordult a kocsival. Z.-be tartott, három-négy országgal nyugatabbra. Ő ott lakott. Két nap múlva ért haza, oda, Z.-be. Ekkorra ő már elintézett és kifizetett mindent. Elégedetten, hogy sikerült megújítania a sírhelybérletet is, indult volna tovább B.-be repülővel. Ekkor derült rá fény, hogy az útlevele kétnapi távolságra van egy kesztyűtartóban. Ottfelejtette a kocsiban. A gyorsfutárszolgálat segít ilyenkor szerencsére. 24 órán belül meg is érkezett a futár. Nagy, sárga borítékban hozta magával az útlevelet. Ő pedig szánakozva gondolt azokra az időkre, amikor még nem volt sem mobiltelefon, sem nemzetközi gyorsfutár.- Ön ez meg ez? - kérdezte a küldönc.- Igen, én vagyok.- Expressz' ajánlott küldeményt hoztam önnek. Kérném, igazolja magát és írja itt alá.- írom ám szívesen, de igazolni magam... hát, azt csak az útlevelemmel tudnám, ha volna szíves ideadni.- Odaadnám, ha igazolná magát. Bárkinek nem adhatok oda egy küldeményt, pláne egy útlevelet, tetszik érteni.- Akkor azt javaslom, hogy bontsuk fel együtt, és ha kiderül, hogy nem bárki vagyok, hanem én vagyok... és ha tényleg az én útlevelem van benne, akkor igazolom magam vele, ön pedig átadja nekem. Keresztút- Hova gondol? Felbontani egy küldeményt? Ilyen a mi cégünknél nem fordulhat elő. És különben is, a sorrend az, hogy előbb igazolja magát s csak azután történhet bármi. Nekem ugyanúgy tilos felbontanom, mint átadnom ismeretlenek kezébe.- Mit tenne, ha most kitépném a kezéből, felbontanám és úgy igazolnám magam?- Ugye tréfál? Kezdek megijedni, be is zárom ezt ide a táskámba. Erőszakot alkalmazna egy hatósági személy ellen?- Ön hatósági személy?- Nem éppen hatósági, de hivatalos személy. Éppen ilyen minőségemben vagyok jogosult megállapítani valakinek a személyazonosságát.- És ha ez a megállapítás sikertelennek bizonyulna? Ilyenkor mit tesznek?- Visszajuttatjuk a küldeményt a feladónak.- És ha az közben elutazott Afrikába? Konkrétan Abesszíniába, ugyanis oda készül a barátom, sőt, már a repülőn ül, hajói számolom...- Mi nem foglalkozunk a kuncsaftjaink utazási szokásaival.- Nézze, nekem a ma esti géppel utaznom kell, mielőtt még... Itt egy százas és felejtsük el, hogy találkoztunk.- Ez vesztegetési kísérlet. Örüljön, hogy nem jelentem fel! Csak azért fogom vissza magam, mert bonyolult dolog feljelentést tenni ismeretlen tettes ellen, akinek még a nevét sem tudjuk.- Mert nem adod ide azt az átkozott útlevelet. Hozzak tanút, aki igazolni fogja, hogy én én vagyok?-Ne. - Miért ne? - Mert most már indulnom kell vissza.- Te... te pontosan tudod, hogy az én útlevelem van ebben a kibaszott borítékban, és most élvezed, hogy szívathatsz. A futár meglepődött, de viszszamordult. Ekkor hangzottak el a mottóban idézett szavak:- Tüskés vagy, mint a sündisznó picsája... Majd így folytatta:- Micsoda útszéli kifejezések! Fal IX
