Tolnai Népújság, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)

2018-12-08 / 285. szám

’TfflTTTT.

helyőrség

ebüt

5

vers

Polgár Kristóf

Pénz, siker, moslék

Volt még az ovis homokozóbüfé, sárszendvicsek.

A csúszda volt a házunk, te a család, a hinta tabu. De kanapé, sör és Wrestling HD.

Egy idő után csak a szex volt fontos és azóta is.

Legalábbis ingyen vitamin jár az újonnan érkezőknek, van friss műanyag a boltban.

ízetlen lett a homokozós pisafasírt, szűk a csúszda kettőnknek, megcsalsz a hintánál, én keresek másik játékot.

Ha elfogy a máié, eszem a tejbepapit vagy aszpirint meg havat.

Jellem

Az ókoriak pátosznak hívták azt,

amit te öblítőnek,

és égisznek azt amit te zaccnak.

Én itt ülök a megállóban, és nézem elmenni a buszokat és forgatom a zsebemben a kést és gondolatban már százszor megöltelek. De inkább teszek még egy kört a parkban mert tudom, hogy ha haza megyek, többé nem tudlak otthon hagyni.

Ha meghalnál, rádgyújtanám a poklot.

De addig tudom van még, egy-két nap, talán év.

Szóval a bicskát vissza a zsebbe és mással szúrlak le, hátha abba a lelked is belemozdul.

Smithsonite (ganszai, papír, 25 * 33 cm, 2017) Fotó: Paráda Zoltán

Egyébként is

Csak egy test térfogata vagy a szobában.

Kicsit levitálsz, amíg az elsőt lefőzöd.

A sötétítőt még hagyod és az ablakot is csak később.

Elpöccintesz néhány felpiszkált, éhes gondolatot. Korán van a hangulathoz és egyébként is.

Kicsit zavarnak a neoturisták, bikavért isznak és nem is németek.

A tereken eldobálják a csikket és a Sport szelet csomagolását.

A múzeum souvenirboltjában, sarki kifőzdékben, strandon fehér köpenyben és őszen.

Újabban csak térfogatod hiánya zavar és hogy zsúfolt lett egyedül.

Deák Alekszandra

Biológiai képzelgések

Mintha te lennél a szubsztrátum,

Én pedig az enzim.

Több mint ezer reakciót tudok katalizálni percenként, ahogy meglátlak. Mindeközben a szerkezetem nem változik, s lényem nem fogy.

Néha komplexummá válunk,

olykor eltűnsz, s küldesz

egy produktumot magad helyett.

Aktivitásom függ a környezetemtől, bár ez neked nem felel meg, így kiváltok belőled elváltozásokat.

S mint sav a bőrt,

feloldom benned az utolsó kötést.

Városban s figyelni

Csak ülni a városban

figyelni az embereket

belenézni a szemükbe

hallgatni nem tenni semmit

az autók hangját

idegen nyelvek zengését

csoszogó cipőket

ahogy súrolják a betont

virágárus kiáltásait

a villamoshoz sietőket

kivetítők táncra perdítő zenéjét

rendőrök dühöngése hajléktalanokkal

hozzá társul kilenc ember hangja

mennyire különleges.

Édesanyám

Este összevesztünk,

Másnap nem öleltél meg,

Nem kérdezted meg hogy vagyok.

Nem mondtad milyen szép a hajam,

Inkább összefogtam.

Csak az öcsémnek adtál melegszendvicset, Engem reggeli nélkül engedtél el.

A konyhaablakra visszapillantva láttam Bent szürcsölgetted a kávédat és a könnyeidet.

Cserebomlás

Az esti cserebomláskor rájöttem:

Különbözőek vagyunk,

Neked van valakid,

Én páratlan vagyok.

Nyugodt éjszakán Alkotórészeinket kicseréltük Majd itt hagytál...

Atomjaim nálad maradtak,

Ez a legkisebb részecském.

Mégis őrzi minden tulajdonságomat.

Én sajnos az összes negatív ionodat magammal vittem, Te túl tökéletes lettél S mással töltötted a következő estét.

Csigolyatanulmány [ganszai, papír, 39,2 * 29,3 cm, 2015)

Fotó: Paráda Zoltán

DEÁK ALEKSZANDRA 2004. március 27-én született a kárpátaljai Beregszászon, jelenleg is itt él. A helyi Kossuth Lajos Középiskola kilencedikes diákja.

2018. december

IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET