Tolnai Népújság, 2018. november (29. évfolyam, 254-278. szám)

2018-11-21 / 270. szám

12 MEGYEI KÖRKÉP 2018. NOVEMBER 21., SZERDA Fát ültettek az idén született gyerekeknek Csapat és alkotó együtt lélegzett a közös, nívós munkában 8ÁTASZÉK Hagyományos ese­ménynek számít Bátaszéken a faültetés, hiszen immáron nyolc éve minden adott évben született kisgyermek tiszte­letére ültetnek egy csemetét szülei a Népcsoportok Park­jában. Sági Lajosné, a városi könyvtár vezetője, a program egyik elindítója elmondta, már előző nap kiásták a göd­röket, az ültetéshez a tűzol­tók biztosították a vizet, majd másnap a hárs- és tölgyfacse­meték közül a család elülte­tett egyet. Idén harminchá­rom fával gyarapodott, az el­múlt nyolc évben pedig össze­sen kétszáztizenegyre nőtt a park állománya. Minden elül­tetett fa kap egy névtáblát is, rajta az érintett kisgyermek nevével. A múlt hét végén a nagyszü­lők, keresztszülők is elkísér­ték a családokat, így a legutób­bi rendezvényen kettőszáz­­harminchatan voltak, mond­ta Sági Lajosné. A helyi óvoda Lovacska csoportja kis műsor­ral is készült, a nagycsaládo­sok egyesülete pedig meleg te­ával és zsíros kenyérrel kínál­ta a jelenlévőket. M. I. Idén 33 gyermek tiszteletére ül­tettek el fát Fotó: Ócsai Krisztina Matókné Kapási Juliannának Zsikó Zoltán is gratulált a mesterhármashoz Fotó: Makovics K. Az elismerés energiát ad, magasabbra visz Sipos Gergő a versenyen csak egy-két koreográfiába pillant­hatott be, miután a csapattal és saját felkészülésével fog­lalkozott. Azt azért nyugtázta, hogy a rendezvény remek tán­cosokat vonultat fel.- Mindenki örül az elismerés­nek, hiszen az ad új energiát, az visz még magasabbra - mond­ta a szólótáncban nívódíjas fia­tal. - Az első elismerés, a taps a közönségtől érkezik. Ez jelzi azt, hogy sikerült a maga egy­ségességében bemutatni a ko­reográfiát. Azt mindenkinek magának kell végiggondolnia, hogy mennyivel járult hozzá a sikerhez. Például, hogy eltán­­colta-e a figurákat saját, leg­jobb tudása szerint, a mintát megtartó módon. Egy koreo­gráfia előadásakor mindig van­nak húzó erők. Vagy azért, mert egy-egy táncos képes a min­tát, a példát követni, vagy pedig maga a tánc forrja ki azokat a személyeket, akikre, ha nem is kötelező, de érdemes építkez­ni. A mi csapatunk összhangot mutatott, és az eredmény is bi­zonyítja, hogy mindenki kiemel­kedően teljesített. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD - Nagy öröm tölt el bennünket, hogy csakúgy, mint négy és két éve ugyan­ezen a rendezvényen, ismét a mezőny élén végeztünk - mondta el lapunknak Matókné Kapási Julianna, a Bartina Néptánc Egyesület művésze­ti vezetője. - Azt is tapaszta­lom, hogy környezetem, va­lamennyi ismerősöm büsz­ke erre a teljesítményre: so­kan megállítanak az utcán, a boltban és gratulálnak. Azt vi­szont csak mi, bartinások tud­juk, hogy milyen roham tem­póban zajlott a felkészülés, mi­után a vártnál kevesebb időnk jutott a próbákra. A szokásos­nál is feszítettebb, keményebb munkát vártunk mindenki­től. Mindig is hangsúlyoztam, hogy aki ebben az egyesület­ben dolgozik, annak számíta­nia kell erre. A többség ezt tu­domásul vette, és így elköny­velhette magában, hogy a kellő ráfordításnak megvan a jutal­ma. Az én szerepem az előké­szítésben, a próbákon az volt, hogy biztosítsam: mindenki, a varrónőtől a táncosokig ma­ximális figyelemmel és erővel vegyen részt a folyamatban. Ebben a kiterjedt összmunká­ban mindenkinek maradékta­lanul helyt kellett állnia a saját posztján. A feladat meghatáro­zása és a végrehajtás ellenőr­mesterhármassal zésén túl azt is igyekeztem tu­datosítani mindenkiben, hogy képes megfelelni a magas kö­vetelményeknek. Kocsis Enikő férjével, Fitos Dezsővel együtt a legjobb ko­reográfiáért járó díjat vette át. A Kurázsi című produkciót a Bartina felnőtt csapata mutat­ta be, a közönség vastapssal fejezte ki tetszését.- Már hosszú ideje bará­ti kapcsolatban vagyunk a Bartina vezetőjével, Julával - tudtuk meg Kocsis Enikő­től. - Ez a kiváló viszony az együttessel való munkakap­csolatunkat is meghatározza. í Az együttes máris a december 8-i év­záróra készül A Kurázsi mezőségi, palatkai anyag, és a Bartinának vá­lasztottuk. Úgy éreztük, hogy a számos szakmai edzőtábor kellő megalapozottságot je­lent, és valóban: annak elle­nére, hogy elég sok feladatunk van másutt is, sikerült ezt az összművészetileg felölelt tán­cot időre és jól megtanítani. Mindezt a már említett barát­ság, valamint a bartinás csa­pat nyitottsága, szeretettel va­ló felénk fordulása és velünk együtt lélegzése tette lehetővé. De ebben a nívódíjban ott van férjem, Fitos Dezső, továbbá Németh Eszter és Molnár Bá­lint asszisztensek és a Bartina vezetőinek munkája is. Az együttes, mondanunk sem kell, nem pihen az egyéb­ként megszolgált és megérde­melt babérjain, hanem készül. A hét végi Erzsébet-Katalin bál után hamarosan követke­zik ugyanis a december 8-i évzáró műsor, ami mindig az év egyik leglátványosabb nép­táncos eseménye a megyében. Együttesi nívódíj, koreográ­fiái nívódíj és szólótáncosi nívódíj. Ez a mérlege a Bartina szempontjából a múlt hét végi Szekszárdi Néptáncfesztiválnak. A csa­pat nem akármilyen me­zőnyben bizonyította tudá­sát, hozzáértők szerint itt volt a hazai néptánc mozga­lom derékhada. Bartina, A társadalom peremére szorult személyeknek beszél a megtéréséről Új emberként jött ki a fegyházból Boros Lajos Bogyiszlón, a vasárnapi istentiszteleten beszélt a megtéréséről Beküldött fotó BOGYISZLÓ Élete jelentős ré­szét börtönben töltötte Boros Lajos, ám megtalálta Istent, megtért, és most már boldog családi életet él, bizonyság­­tételével pedig szeretné má­soknak is megmutatni a he­lyes utat. Az 59 éves férfi a bogyiszlói refor­mátus templom­ban a vasárna­pi istentiszteleten beszélt az életéről. Elmondta, hogy hétszer ítélték el, és több mint har­minc évet töltött a rácsok mögött. A fiatalkorúak börtönében kezdte, volt a szegedi Csillag­ban és a váci fegyházban fe­jezte be fogvatartotti pályafu­tását. Tizenhat évesen került kapcsolatba egy olyan férfi­val, aki betörésekből élt, és elindult egy olyan úton, ame­lyen nincs megállás. Az alko­hol és más hódító szerek rab­ja lett. Mindig vagyon elleni bűncselekmények miatt ítél­ték el, végül aztán fegyveres rablás, betörés és emberölé­si kísérlet miatt szabtak ki rá összevont büntetésként közel huszonkét évnyi fegyházat.- Hatszor ugyanolyan em­berként jöttem ki a börtön­ből, mint ahogyan bementem, hetedjére azonban minden megváltozott - mondta. Meg­osztotta a gyüleke­zettel, hogy a váci fegyház varrodá­jában dolgozott, és annak dohányzó­jában ütötte meg a fülét egy mon­dat: hiszek Isten­ben, és az ő egy­szülött fiában, Jé­zus Krisztusban. Ez indítot­ta el Boros Lajost a megtérés útján 1994-ben. Mint mond­ta, addig áthidalhatatlan tá­volság volt közte és Isten kö­zött. A megtérése után meg tudta élni a hitét a börtönben, ami testben ugyan rabbá tet­te, de Isten lélekben szabad­ságot adott neki. 2015 májusában telt le a büntetése. Még abban az év­ben megismert egy lányt az egyik gyülekezeti alkalmon, aki azóta a felesége lett, és mostanra van egy két éves kisfiúk. Boros Lajos a Ma­gyar Baptista Szeretetszolgá­lat missziós munkatársaként járja az országot, és amellett, hogy hagyományos gyüleke­zetekben, iskolákban beszél a sorsáról, jó részt olyan kö­zösségeket keres fel, akik a társadalom peremére szorul­tak. Az ország összes bünte­tés-végrehajtási intézetében járt már bizonyságtételen, sőt határon túli börtönökben is beszélt a fogvatartottak­­nak. Évente többször felkere­si a. lakhelyéhez közel talál­ható aszódi javítóintézetet is. Ezeken a helyeken megtérés­re hív. Mint mondta, a mun­kája magvetés, ami Isten se­gítségével hosszú távon ered­ményre vezet. Boros Lajos életéről könyv jelent meg Rácsok mögött sza­badon címmel. H. E. Játszótérrel gazdagodott Kisszékely KISSZÉKELY Játszóudvart avat­tak a hétvégén Kisszékely­­ben. Pajor Ágnes polgármes­ter elmondta, hogy a könyv­tár udvarán, az óvoda szom­szédságában alakították ki a teret, ahol homokozó, hinta valamint mászóvár kapott he­lyet. Mindenképpen még eb­ben az évben szerették volna átadni a játszóteret, ugyanis tizenkét év után szeptember­től ismét működik óvoda a fa­luban, és ennek feltétele a ját­szótér megléte. Mivel megfelelő pályázat nem adódott, az önkormány­zat biztosított önerőt a két­millió forintos beruházáshoz, ezenfelül helyi vállalkozók, magánszemélyek és Kisszé­­kelyhez kötődő emberek fog­tak össze a nemes ügy érde­kében, és felajánlásaiknak köszönhetően készült el a ját­szótér. Az átadóünnepséget a Tele­pülésfejlesztési és Vállalko­zói Fórum követte Tolna me­gye gazdasági életének meg­határozó szereplőinek részvé­telével. H. E. Több mint 30 évet töltött rácsok mö­gött, ám egy­szer hallott egy mondatot

Next

/
Thumbnails
Contents