Tolnai Népújság, 2018. november (29. évfolyam, 254-278. szám)
2018-11-17 / 267. szám
2018. november 17 4 Szilógyi-Nagy Ildikó novellája 5 Csikós Szilvia és Szabó Fanni versei 6-7 IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET Vendégünk a Magyar írószövetség FF Oly szomorú vagyok, amily vidám az isten FF Europé (olaj, rétegelt falemez, 63 * 80 cm) vezervers Király László A hosszú úton mért választottad ezt az utat vándor nem választottam szembejött velem tudod hogy végtelen ez az út tudom de nem türelmetlenkedem hallottad micsoda vadak várnak rád hallottam s széttépik aki vétkes hogy tudsz ilyen nyugodtan menni mégis menni jó s illik az örökléthez mindent meggondoltál vándor a halált is azt is kell hozzá nyugalom s erő félelmetes vagy bocsáss meg a faggatásért nem tesz semmit jó utat szembejövő Az Előretolt Helyőrség köszönti a 75 éves költőt. interjú „A legjobb olvasó te vagy" Kertész Dávid Életünk során önkéntelenül keressük a mestereket. Azokat, akik akár oktató szándék nélkül, a személyiségükkel is tanítanak, irányt mutatnak nekünk. Számomra az egyik ilyen ember Temesi Ferenc, akivel a szigligeti írótáborban ismerkedtem meg, és már az első beszélgetésünk során összebarátkoztunk. Már akkor úgy tekintettem rá, mint egy ikonra, aki egy korszak élő megtestesítője, maga a beat.- Amikor a lakásába léptem, köszöntésképpen Karinthy Frigyes Méné, tekel című versével fogadott.- Mindenki, aki először jár nálam, meghallgatja ezt a verset. Azért szoktam lejátszani az újonnan érkezőknek, mert ebben a házban született Karinthy, és itt is éltek hatéves koráig, amikor is meghalt az anyja és elköltöztek. Az apja tisztviselő volt, és a magyar filozófiai társaság tagja, ami nem mondható el minden csinovnyikról. De Fricike csinált valami balhét, ami miatt az összes versét eltüzelte. Ez olyan mély nyomot hagyott benne, hogy az utolsó két kötetéig nem is írt verset. Én azt mondom viszont, hogy a költészete felől kell megközelíteni Karinthyt. A tréfái, kabaréi, regényei felől ismerik, de a versei felől kellene megismerni.- Van egyfajta párhuzam a prózaíró és a költő között. A költő talán mindig szeretne prózaíró lenni, a prózaíró pedig költővé szeretne válni.- A költészetet sokkal magasabb rendűnek tartom, régebbi is, mint a próza, és a hetvenes évek közepéig a líra volt a vezető műnem Magyarországon. — Amikor jött az önök nemzedéke. A beatnemzedékkel több váltás történt, nem csupán az irányvonalakban, de hangnemben is újítottak.- Jó meglátás, ez a nemzedék hangvételben is, stílusban is eléggé egyedi. Mi szerettük egymást, mint a kölyökkutyák, amelyeket összevernek, és nem akarnak beereszteni. Mi elmentünk egymás könyvbemutatóira, összejártunk, aztán persze hülyítettük a másikat, hogy na, a következő regényed hány oldalas lesz, mikor készül el? Ilyenek. Aztán felnőttünk és mindenki elindult a saját útján, onnan a kapcsolatok lazulni kezdtek vagy teljesen megszűntek. Rájöttünk arra, hogy nincs, amit elvegyenek tőlünk, de mi sem tudunk már tanulni a másiktól. Egy prózaíró számára csak az az érdekes, ami megírható. — Egy közös barátunk mondta, hogy három dolog van, amiről írni lehet: a születés, a halál és ami közötte van.- Ez így van. De meg kell benne találnod a saját hangodat. A saját stílusnak ki kell alakulnia, harminc alatt nem érdemes nagyprózát írni. Ahhoz már kor kell. Én harminchárom évesen kezdtem el írni a Port. Manapság jönnek olyanok, akik tizenévesen írnak egy regényt. Miről? Élni kell. A kor szenvedélyét átvenni és jegyzetelni, jegyzetelni. Ráérsz írni, de ha elsieted, akkor úgy jársz, mint a posztmodern szellemiség írója, aki érzi, hogy valamit alkotni kell, de nem tudja, mit, ezért elkezd játszani a nyelvvel, a formákkal, de nincsen cselekmény. Ez a posztmodern idején kizárólagos téma volt, hogy igen, van egy pasi, aki megírná, de nem írja meg. Ha nem írja meg, ne írja meg, nem az én dolgom. Engem az érdekel, be tud-e rántani a cselekménybe. Ott van-e benne a kampó? Amikor azt hiszed, elenged a szöveg egy kicsit, megint jön egy kampó, megint beránt. Ez adja a ritmust. A lényeg, hogy az érdeklődést fölkeltsd és fenntartsd. folytatás a 3. oldalon | 4.
