Tolnai Népújság, 2018. november (29. évfolyam, 254-278. szám)
2018-11-09 / 260. szám
2018. NOVEMBER 9., PENTEK SPORT 15 A kapitányok szerint két hónappal a vb előtt tijos fiatalítani Vladan Matics és Csoknyai István a lehető legerősebb kerettel akar utazni a vb-re Fotó: Tumbász Hédi Döntött a szövetség elnöksége: két egyenrangú szövetségi kapitány, Csoknyai István és Vladan Matics ül a januári vb végéig a férfi kézilabda-válogatott kispadján, ám hosszabb távon számítanak rájuk. Simon József/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Mindenkit az foglalkoztat, miként osztoznak majd a feladatokon, milyen lesz önök között a munkamegosztás? CSOKNYAI ISTVÁN (CS. I.): - Nekünk nem újdonság, hogy szerdától együtt dolgozunk, hiszen nyolc évvel ezelőtt már vezettük közösen a válogatottat. Azóta még jobban megismertük egymást; igaz, főleg ellenfelekként, de a baráti viszonyunk és kiváló kollegiális kapcsolatunk megmaradt. Ez még szorosabb lesz a keretnél, amellyel egyforma arányban foglalkozunk. Olyasmi nem lesz, hogy egyikünk ezért a taktikáért, másikunk egy másikért felelős. VLADAN MATICS (V. M.): - Csak az idő szorít bennünket, mert két hónap alatt kell öszszeállítanunk a huszonnyolcas, majd a szűkített húszas és az utazó tizenhatos keretet. Ráadásul a felkészülési programot, az edzőtáborok időpontját és a tesztmeccseket örököltük, ezeket már korábban lekötötték. A nyolc évvel ezelőttiekhez képest mégis hatalmas és pozitív változás történt. Akkor szinte áldozatnak tekintettek bennünket, alig kaptunk támogatást a szakmai munkánkhoz, míg jelenleg - és én ezért is vállaltam a társkapitányságot - érezzük a bizalmat, az elnökség hisz bennünk és a csapatban, minden tekintetben segít bennünket.- Mit kér öntől a szövetség elnöksége, és mit vár ön a következő két és fél hónaptól? CS. I.: - A vb-n a hét közé kell kerülnünk, hogy ott lehessünk 2020-ban az olimpiai selejtező mezőnyében. Nekem pedig az a vágyam, hogy a lehető legerősebb kerettel utazhassunk a dán-német rendezésű vébére. V. M.: - Össze kell szednünk minden hadra fogható, nemzetközi szinten kézilabdázó, rutinos és fiatal játékost, hogy a hatcsapatos vb-csoportunkban a háromba kerüljünk, vagyis továbbjussunk a középdöntőbe. Ez az első cél, aztán jöhet a következő, a játékosokkal megértetnünk a fokozatosság elvét. Ábrándozhat bárki Tokióról, ha nem brusztoljuk ki a két-két pontot az Európán kívüliekkel szemben. Óvatosan kell fogalmazni, nem lehetünk véletlenül sem elbizakodottak, mert ez kicsit sem könnyű csoport.- Mi volt a végső érv, hogy klubfeladatai mellett a szövetségi kapitányságot is vállalja? CS. I.: - Tényleg bőven van feladatom Balatonfüreden, ugyanakkor a válogatott ügye, sikere nekem nagyon fontos. Nem akarok patetikus lenni, de ez tényleg szent ügy, aminél a magyar kézilabdában nincs fontosabb, ezért nem lehetett elkapkodni a döntést. Persze megbeszéltem a családommal és a klubvezetőimmel, valamint jótanácsokat kaptam a menedzseremtől, Szörnyi Attilától is. Fontos érv volt, hogy Vladan barátom is azt mondta, szívesen dolgozna újra velem. Szerintem nagyon jó páros leszünk, remekül kiegészítjük egymást. V. M.: - Már az is megtisztelő volt, hogy a szövetség elnöksége gondolt rám. Főleg azután, hogy kiderült, a vezetők magyar edzőt vagy edzőket szeretnének látni a válogatott élén. Én nem itt születtem, de már magyarnak is vallom magam, és így is érzem. Persze sokat beszélgettünk róla, hogy müyen lenne közösen vezetni a szerintem igen sokra hivatott magyar csapatot, de a konkrét tervekről csak azután esett szó, hogy megkaptuk és elfogadtuk a felkérést. Tatabányán nem volt nehéz megállapodnom a vezetőséggel, hiszen az elnökünk, Marosi László barátom egyben a szövetség alelnöke is. Vagyis egybeestek az elképzelések, ráadásul a Tatabánya játékosai közül többen a keret tagjai.- Egy-két éve elkezdődött a keret fiatalítása. Ezt folytatják, vagy erre kevés az idő? CS. I.: - Az utóbbi. Két hónappal a vébé előtt már tilos és felelőtlenség nagyarányú fiatalításba, kísérletezésbe fogni. Ez nem jelenti azt, hogy ne látnánk a bő keretbe behívható tehetségeket, akik már a juniorok között és a klubjukban bizonyítottak. Világbajnokságra azonban még nem vihetünk olyanokat, akiknek alig akad nemzetközi tapasztalatuk. Ezt nem világversenyen kell megalapozni, ott eredményt kell elérni. De, mondom, tudjuk, kikről van szó, figyeljük őket. Ugyanígy a külföldön szereplőket is, akik közül bekerülhet a keretbe a tapasztalt Császár Gábor és Nagy Kornél, a fiatalok közül pedig itt a helye Bartók Donátnak, Faluvégi Rudolfnak, Ligetvári Patriknak. V. M.: - Emellett a klubedzők véleményét is kikérjük, és persze a korosztályos válogatottakkal dolgozó kollégákat is kérdezzük, velük is folyamatos kapcsolatot szeretnénk tartani. Azt viszont senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy-egy jó formában és jó erőben levő öreg rókát kihagyunk a világbajnoki keretből. Nem kertelek, Nagy Lászlóra és Ilyés Ferencre biztosan osztunk feladatot, ha ők is úgy gondolják, hogy tudnak segíteni. Az akaratukkal aligha lesz gond, remélem, az egészségükkel sem. Kassai Viktor nagyot hibázott, de Raheem Sterling bocsánatot kért tőle Nevetséges pillanatok a BL-ben LABDARÚGÁS Lett magyar főszereplője a Bajnokok Ligájának - sajnos... Nem a mezőny egyetlen magyar futballistája, Szalai Ádám alkotott emlékezeteset - ő csereként állt be a Hoffenheimbe Lyonban, ahol csapata emberhátrányban is szerzett pontot -, hanem Kassai Viktor egyik ítélete adott témát. A Manchester City-Sahtar Donyeck mérkőzés jutott a magyar játékvezetőnek, és az angolok még csak 1-0-ra vezettek, amikor ajándékba kaptak egy tizenegyest. Az érintett, azaz Raheem Sterling így idézte fel a 23. percet: „Alá akartam nyúlni a labdának, de fogalmam sincs, mi történt. Nem éreztem, hogy hozzám értek volna. A labda helyett a földbe rúgtam. Bocsánatot kérek a sporitól!” A csatár gesztusa ellenére az az igazság, hogy Kassáin kívül nem volt ember a környéken, aki ne látta volna, hogy Sterling valóban a földbe rúgott, attól esett el, csupán Kassai és alapvonali segítője szerint történt szabálytalanság. A Manchester City menedzsere, Josep Guardiola érdekesen nyilatkozott az esetről: „Nem ért tizenegyest Sterling esése, csupán megbotlott a talajban. Ilyen esetben nem elegáns gólra váltani a büntetőt, de Sterling a pillanat hevében nem tudta, mi történt." Okkal juthatnak eszünkbe olyan történetek, mint például Robbie Fowleré, aki egy esése után hevesen integetve jelezte a játékvezetőnek, ne ítéljen büntetőt, véletlenül zuhant a földre, vagy Miroslav Kloséé, aki egy olasz bajnokin kézzel ütötte a hálóba a labdát, a bíró megadta, ő pedig odament hozzá, és bevallotta a szabálytalanságot, visszavonatva ezzel a gólt. Nyilván Guardiola erre célzott, ám ez tényleg legfeljebb a fair play miatt érdekes, amit igazolnak az ukránok portugál edzőjének, Paulo Fonsecának a szavai is: „Nevetséges döntés volt, de nem emiatt kaptunk ki. Hat kapott gól után felesleges erre a tizenegyesre hivatkozni, a City más szinten futballozik, mint mi.” A Juventus viszont biztos továbbjutónak hihette magát - egészen a 85. percig. Az olasz csapat Ronaldo csodálatos góljával vezetett, kihagyott ordító helyzeteket, a Manchester Unitednek lényegében momentuma sem akadt, ám a végén Mata szabadrúgásból egyenlített, majd az angoloknak összejött a győzelem is egy olyan találattal, amelynél az utolsó két labdához érő játékos torinói volt... A gól ugyanolyan nevetséges volt, mint Kassai ítélete, de a három pont ezért is jár. MW Pjatov kapus a fejét fogta Kassai Viktor ítélete miatt Fotó: AFP BL-csoportkör, 4. forduló, szerdai mérkőzések E CSOPORT: Bayern München- AEK Athén 2-0, Benfica-Ajax 1-1 AZ ÁLLÁS: 1. Bayern 10,2. Ajax 8, 3. Benfica 4,4. AEKO. F CSOPORT: Lyon-Hoffenheim 2-2, Manchester City-Sahtar Donyeck 6-0 AZ ÁLLÁS: 1. Manchester City 9,2. Lyon 6,3. Hoffenheim 3,4. Sahtar2 G CSOPORT: Plzen-Real Madrid 0-5, CSZKA Moszkva-Roma 1-2 AZ ÁLLÁS: 1. Real Madrid 9 (10- 2), 2. AS Roma 9 (10-4), 3. CSZKA 4,4. Plzen 1 H CSOPORT: Valencia-Young Boys 3-1, Juventus-Manchester United 1-2 AZ ÁLLÁS: 1. Juventus 9,2. Manchester United 7,3. Valencia 5,4. Young Boys 1 JEGYZET Mesteri hármasok Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Elnézést kérek a focirajongóktól, de most nem azokról emlékeznék meg akik labdazsonglőrként egy futballmeccsen háromszor is bevették az ellenfél kapuját, hanem azokról a labdazsonglőrökről, akik a fehér sportban, a teniszben emelkedtek és emelkednek az átlag fölé. Az apropót a közelmúltban véget ért ATP World Tour Masters 1000-es tornája adta. Azon gondolkodtam, miközben a párizsi elődöntőben Djokovic és Federer eszméletlen csatáját néztem, hogy ennek a sportágnak - csak az elmúlt két-három évtizedben - mennyi korszakos alakja volt. Holott talán minden még 1938-ban kezdődött, amikor Don Budge egy adott esztendőben mind a négy kiemelt tenisztornát megnyerve megcsinálta a „nagy" slamet. Majdnem harminc évet kellett várni valami hasonlóra. Ekkor jött el a szenzációs Rod Laver ideje. Az ausztrál teniszfenomén mindmáig az egyetlen, akinek a Grand Slamet kétszer is sikerült elérnie. A fehér sportban ez azóta sem fordult elő. Jövőre pedig éppen ötven éve lesz annak, hogy Rod másodszor is véghez vitte a csodát. Mert napjainkban mind a négy Grand Slam-tornát megnyerni valóban csodaszámba menne. Tudom én, hogy a tenisz is sokat változott az elmúlt évtizedekben. Gyorsabb lett, keményebb. Jobbak az ütők. A versenyzők egy része óriássá nőtt. Olyan szervákat láthatunk - igaz, többnyire a tévé lassításának köszönhetően -, amelyek egy csatahajó tűzerejével vetekednek. Mégis minden teniszérának - legalábbis, amire már emlékszem - megvolt a maga legalább mesterhármasa. Gondoljunk csak bele a Connors-, Borg- és McEnroe-időszakba! Milyen fantasztikus meccseket láthattunk! A hűvös svéd Borgnak minden tudására szüksége volt, hogy visszaverje a vehemens amcsik trónfosztási kísérleteit. Aztán Samprast, Lendít és Boris Beckert bámulta a világ. Sőt, ez az illusztris társaság Agassival együtt akár mesternégyesnek vagy Edberggel „megspékelve” kvintettnek is titulálható. Most pedig a Rafael Nadal, Novak Djokovic és Roger Federer triumvirátus viszi a prímet. Persze a korszakhatárok soha nem voltak kőbevésettek. Hiszen az ifjonc Lendl még simán játszott Borg ellen, miként Agassi is összecsapott a nála tizenegy évvel fiatalabb Federerrel. És ezek a rivalizálások mind-mind a sportág népszerűségét is szolgálták. A nevezett klasszisokra pedig inspirálóan hatottak. Hogy a látottakon túl milyen bizonyíték van erre? Jimmy Connors három éve, 62 évesen tette le végképp az ütőt.
