Tolnai Népújság, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)
2018-10-20 / 245. szám
helyőrség „MIVEL ÁMÍTSALAK, SZERELMEM?" Bonczidai Éva A Zsuzsának a tömlőéből című vers lábjegyzeteként idekívánkozik ennek a szerelemnek, Faludy György második házasságának története is - legalábbis az, amelyik irodalommá vált. A költő Szegő Zsuzsát a Haladás szerkesztőségében ismerte meg. „Alig lehetett húszéves, talán csak tizennyolc, hosszúkás arccal, nagyon fehér bőrrel és galambszürke szemmel. Nem impresszionista arc, mely színfoltokból tevődik össze, és nem is olyan arc, melyet a hús, az izmok és az inak összessége meg játéka jellemez, mint a legtöbb emberé. Arcát egyedül kontúrja alkotta: bármerre nézett, körvonalai jellemezték, mint azokat az arcokat, melyeket Botticelli festett. Ez jutott elsőnek eszembe, amikor futó pillantást vetettem reá, de aztán elvetettem a gondolatot: az ember ne régi festők elképzeléseit akarja viszontlátni a valóságban. Csak jóval később vettem tudomásul, mennyire hasonlít Zsuzska Flórához a Tavasz jelképes és álmodozó díszletei közt; és nemcsak külsőleg, hanem lénye egyszerre friss és melankolikus atmoszférájával is” - idézi meg a Zsuzsának ajánlott Pokolbéli víg napjaimban. Az önéletírás fontos epizódként őrzi az egyik riportút emlékét abból az időből, amikor megismerkedésük után egy évvel kollégák lettek a Népszavánál: „Egyik utamra Zsuzskát is magammal vittem. Kecskemét közelébe hajtattunk, ahol az egyik dombháton kőkorszakbeli sírokat fedeztek fel. Órával az indulás után már ott is álltunk a könnyű, tavaszi szélben a meredek domboldalon. A gazda - csontos, alacsony parasztember, szögletes mozdulatokkal - éppen azon volt, hogy újabb sírt fedjen fel. Nagyon óvatosan használta ásóját, nem annyira a régészet, mint a holtak iránti tiszteletből. Zsíros, fekete kalapja ott hevert a földön - követ tett rá, hogy a szél el ne vigye -, temetőben érezte magát, és illendőnek tartotta, hogy fedetlen fővel dolgozzék, még akkor is, ha a halottak sem ősei, sem keresztények nem voltak. Lábunk előtt, a kiásott gödörben őskori szerelmespár csontváza feküdt. Felhúzott térddel, guggoló helyzetben hevertek, gerincük felével még az agyagban, ahonnét csípőcsontjaik nagy, rózsaszínű lepkeszárnyai is csak félig emelkedtek ki, meg bordáik törött és hiányos kerítéslécei. A rózsaszín festék, mellyel egykor bőrüket ékesítették, a sírban csontjaikra tapadt. A férfi koponyáját fektében előre és lefelé hajtotta, mintha a nő tarkóját kívánná megcsókolni. Az eperkrém-rózsaszín csontvázak a szürke agyagban így nem az elmúlás érzetét keltették, hanem édes, erotikus borzongást okoztak, mely végigfutott hátgerincemen. A paraszt letette ásóját, és hozzánk lépett: nyissa-e ki a többi sírt is, melyeket régebben már kiásott, de laza földdel szórt be újra, nehogy a halottakat temetetlenül hagyja. Nem emlékszem, mit feleltem. Zsuzsa közel állt hozzám, mintha csak nekem akarna támaszkodni. Merev nyaktartással és mozdulatlanul néztem oldalvást feléje, szemem másik sarkában az őskori szerelmesek rózsaszín csontjaival. Arra gondoltam, hogy ezek a szerelmesek is azt érezték életük kurta és múló pillanatában, amit mi ketten érzünk a végtelen idő egy ugyanilyen tűnő pillanatában.” 1953-ban, miután Recskről szabadult, Faludy feleségül vette Szegő Zsuzsát, 1955-ben született meg a fiuk, András, majd 1956-ban emigráltak. „Szerelmünk ugyanekkor töretlen volt és mindent átfogó. Ami kimaradt belőle, az csak a szeretkezés aktusa volt, melyet Zsuzsa - anélkül, hogy hideg lett volna - kínos és ostoba lökdösődésnek tartott, tehát - egyedül iránta érzett szerelemből - ha csak lehetett, kerültem”- olvashatjuk a Pokolbeli napjaim után című, immár Zsuzsa emlékének ajánlott önéletírásban. Zsuzsa hosszas betegség után, tíz évvel a házasságkötésüket követően meghalt. Faludy György 1963 nyarán Szerelmes versek egy haldoklóhoz című, megrendítő versciklusban örökítette meg az utolsó közös heteiket, az agóniát és a búcsúzást: „Együtt vagyunk egész nap. Tíz-tizennégy / órát beszélgetünk. Minthogyha foszló / szöveteddel próbálnám összevarrni / magam megint.”; „Töprengtem: mivel ámítsalak, / szerelmem? A haláltól mindhiába akarlak / megvédeni. Éjente, ha a kíntól nem alhatsz, / reggelig simogatom töredező hajad.”; „Kikísértem Évát a rózsafák közt, / meg Andrist, kit elvisz magával nyárra. / Az ablak mellett állsz, halálfehéren / s félkézzel, könnyen integetsz utána. / Aztán megfordulsz. Az autó elindul. / Tudod-e, hogy most láttad utoljára? // Ketten ülünk itt szemben a halállal / s a nyári alkonyattal. / A fiú elment. És a gyermek gyermek: / hideg és irgalmatlan. / És gyűlölni fog téged, mert elhagytad, / s engem, mert itt maradtam.” tarca A KOMCSI UTOLSÓ LEHELETE Temesi Ferenc A korabeli plakátok szövegei: KAPÁLNI, KAPÁLNI, KAPÁLNI - A NAGY TERMÉSÉRT! NÉPI EGYSÉGGEL 5 ÉVES TERVÜNKÉRT, A BÉKÉÉRT! A tervutasításos rendszerben teljesítendő bebörtönzések, kivégzésszámok voltak, országokra, városokra, falvakra lebontva. Te vagy a probléma, elvtárs. A tervet hozni kellett. Népeket raktak vonatra. Sztálin ezerszer több embert ölt meg etnikai alapon, mint osztályalapon. A létező szocizmossal az volt a helyzet, hogy nem létezett, csak papíron. A valóság egy rész tényből, három rész dumából állt. Sajtszagú népelnyomás volt ez. Belélegeztük, de ki is fújtuk a parancs- uralmat. GYÚJTSD A VASAT ÉS A FÉMET, EZZEL IS A BÉKÉT VÉDED. A komcsi azért nem működött, mert az ember szeret birtokolni valamit, akármilyen kis szar is az. Az enyémet nem lehet kiölni az emberből. Tulajdonképpen a nők kívánságai vitték vészbe a prolidikit. Nejlonharisnya kell, márkás melltartó kell, dzsörzéruha kell, panellakás kell, telek kell, kocsi kell. Ha ma azt mondanád valakire, hogy proletár, megverne, ha értené a szót. Rabszolgatartó államkap volt a szoc. ALKOHOL HELYETT INKÁBB TEJET IGYÁL! LEGALÁBB EGY ÜVEG KŐBÁNYAIT! Minden komcsinak van egy fasisztán fenyegető tekintete, minden fasisztának van egy komcsi mosolya. A nácik és internácik egy érme két oldala. A komcsináci valódi célja az elembertelenítés volt. A komcsiban a profit bűnös dolog volt, veszteséget termeltünk. Ha a szoc csak akkor érhető el, amenynyiben minden ember szellemi fejlődése megengedi, ötszáz évig nem lesz szoc. Mondta Lenin apánk. És milyen igaza volt. Azt is mondta: A mi hatalmunk nem ismeri a szabadságot és az igazságot. Arra született, hogy megtörje az egyéni akaratot. Kár, hogy ritkán beszélt ilyen tisztán a szifilisz végső támadása előtt. PONTOSAN TELJESÍTSD A MUST-, SZŐLŐ- ÉS BORBEADÁSI KÖTELEZETTSÉGED! ADD BE A MÁKGUBÓT! 1 MÁZSÁÉRT 60 FORINTOT FIZET A FÖLDMŰVES SZÖVETKEZET! „A szocializmus célja magasabb fokra emelni az emberi szenvedést.” Norman Mailer amcsi írcsi, akit akkor kevesen ismertek kicsire nőtt hazánkban, látta a lényeget. Bár sosem tette lábát szép szoc-hazánk földjére. Átlátott a vasfüggönyön. A kapcsiban az erős kizsákmányolta a gyöngét. A komcsiban gyöngék uralkodtak az erősek fölött. Az eredmény garantált. A komcsi agyhalála már bukása előtt bekövetkezett a múlt század nyolcvanas éveiben. A komcsi nem bukott meg. Eldőlt. AZ ÜZEMI TELEFONT CSAK HIVATALOS CÉLRA ÉS RÖVID IDEIG HASZNÁLJUK! A komcsi legnagyobb bűne az volt, hogy felszámolta a bűntudatot. Ha a komcsiért tetted, minden megengedett volt. Szolzsenyicin, a megsemmisítőtáborokat megjárt író írta: „A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret.” LEPLEZZÜK LE AZ ÜZEMI SZARKÁKAT! A SZÉN AZ IPAR KENYERE, GYERTEK VÁJÁRTANULÓNAK! A komcsik az osztályharcban a polgárság után a parasztságot számolták fel. A komcsik bukása után az újkapcsiban felőrölték, ledarálták a munkásosztályt, mint olyat. Egyedekre bontották fel a társadalmat. Egy emberrel nem nagy kunszt elbánni a digitális forradalomban. Mert ez jött be egyedül a forradalmak közül. A Marcuse (egy másik hasznos idióta) által leírt egydimenziós ember mit keresne a háromdimenziós nyomtatók világában? NE VERJE KI, NE RÁZZA KI, MÓNIKÁVAL SZÍVASSA KI! SZÍVJON IDŐNKÉNT SYMPHONIÁT IS! (Kádár apánk is azt szívta, amit én?) A komcsiban volt Csepel bicikli, Csepel robogó (Panni), Csepel (Pannónia) oldalkocsis motor, Csepel varrógép, Csepel teherautó. Hajdú kerek mosógép, Lehel hűtőszerény, Mónika porszívó. Fakarusz - még nem farmotoros Ikarus busz, Ganz-MÁVAG gőzmozdony. A tapsok is hosszabbak voltak, az ötvenes években megszokták az emberek a percekig tartó vastapsot. Éljen Rákosi! Éljen nagy Sztálin! Éljen az éljen! EGYÉL HALAT - LEGJOBB FALAT! HOLNAP - HALNAP! A komcsit építeni kellett, nehogy összedőljön, a kapcsi működött a ciklikus válságok helyes marxista leírása ellenére. A komcsi nem ért annyit, hogy belehaljál. Túl kellett élni. A vörös csillagok háborúját is (Sztálin, Mao, Csao, Kim, Tito stb. stb.) Aki nincs velünk, az ellenünk vanból először aki nincs ellenünk, az velünk van lett. Ezek olvasták a Bibliát? Azóta?!... Aki nincs, az velünk van. Aki van, az velünk nincs. Aki nincs, az van, aki van, az nincs. A kommunizmus utolsó lehelete a dolgozószobámban, a polcomon van, egy khmer Buddha mellett. Kívülről úgy néz ki, mint egy kerek, kicsi májkrémkonzerv. Amit annak idején egy kb. másfél centis konzervnyitóval kellett kinyitni. Ezt nem kell. Legyen csak oda bezárva. Hét nyelven van ráírva, mi van benne. (részlet a 49/49 című kötetből) Kazinczy János Antal: Csizma tér Forrás: Műcsarnok KMTG KÁRPÁT-MEDENCEI TEHETSÉOGONOOZÖ NONPROFIT KFT. ■■■anBDBiaM aaanaaaaaB aaaaaaaaaaa Főszerkesztő: Szentmártoni János (Kárpát-medence) • Lapigazgató: Demeter Szilárd • Szerkesztőség Bonczidai Éva (felelős szerkesztő), Farkas Wellmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nódai László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E-mail: szerkes2t0segn kmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., Ili, emelet 21. 2018. október