Tolnai Népújság, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)
2018-10-03 / 230. szám
2018. OKTOBER 3., SZERDA 12 MEGYEI KÖRKÉP Az alkotó gazdagítja korát, a gyűjtő pedig becsüli a letűnt kor produktumát Fémműves és néprajzi tárgyak gyűjtője, már ötven esztendeje Ötven éve készíti zsűriztetett fémalkotásait, és ötven éve gyarapítgatja néprajzi gyűjteményét Bakó Ernő népi iparművész. Ingyenesen látogatható magánkiállítása Szekszárdon van, de ideje nagy részét a Balaton mellett, Kőröshegyen tölti, ahol házát és kovácsműhelyét felépítette. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu SZEKSZÁRO Alkotó és gyűjtő. Mindkét dolgot magas színvonalon, nagy intenzitással végzi évtizedek óta Bakó Ernő. Rézdomborításaiból és furmányosan nyithat tó, díszes lakatjaiból most néhány látható a kézművesek kiállításán, a szekszárdi Babits Mihály Kulturális Központban. Ingyenesen látogatható magángyűjteménye pedig a Táncsics utcában várja az érdeklődőket. Mintegy ötszáz népművészeti tárgy tekinthető meg itt - részben üveges tárlókban szőttesek, viseletek, cserépedények, fém használati és dísztárgyak, festett bútorok. Saját vas- és rézalkotásaiból is közszemlére bocsát néhányat. Bejelentkezés után tekinthető meg a tárlat, mivel életvitelszerűen nem Szekszárdon tartózkodik, hanem a Balaton melletti alkotóházában. A 76 éves Bakó Ernő kereken ötven esztendeje, 1968- ban kezdte a gyűjtést. Az első komolyabb tárgya egy baranyai szuszékláda volt, de már tanuló korában is sűrűn járt a bizományi áruházba nézelődni, és leértékeléskor vásárolgatni. A Garay-gimnáziumban érettségizett 1961-ben. Jól rajzolt, érdekelte a népművészet, képzelőerőnek sem volt híján, ezért valami olyan munkát szeretett volna végezni, ahol mindennek hasznát veheti. Először fazekas akart lenni, de, hogy megúszsza a kötelező katonai szolgálatot, elment a pécsi uránbányához dolgozni. Mégsem kapott felmentést, besorozták, s leszerelés után már világosan látta a célját: díszítőkovács lesz. Jelentkezett a kor leghíresebb kovácsmesterénél, Bieber Károlynál és annak budai műhelyében sajátította el a mesterséget. Műkovácsnak indult, aztán kiderült, hogy a képzéssel van egy kis bibi. Elméleti oktatásra berakták a pénzverő, órás, ékszerész, ötvös, ezüstműves tanulók közé - fém-fém jeligére -, gyakorlati vizsgát pedig a Ganz-Mávagnál tett, 1967-ben, légkalapáccsal készítve el a vizsgamunkát. Ugyanis akkoriban csak ipari vagy mezőgazdasági (patkoló) kovács végzettség volt szerezhető hivatalosan. Ugyanabban az évben kapta meg a „Népi Iparművész” címet. S ez talán még fontosabb volt, mint a szakmunkás-bizonyítvány, mert nem gyárban akart dolgozni, hanem kisiparosként, kismesterként, egyedi termékeket, fémalkotásokat készítve.- Abban az időben találkoztam olyan emberekkel - meséli -, akik megfertőztek a néprajzi gyűjtéssel. Fémműves szövetkezeti bedolgozóként tevékenykedtem, cégéreket, feliratokat, egyedi korlátokat, rácsokat, lámpákat készítve, főleg éttermeknek, szállodáknak. Közben pedig zsűriztettem a munkáimat a Népi Iparművészeti Tanácsnál. Gyűjtötte a szép tárgyakat, és készítette is. Népművészeti kiállításokra, vásárokba, táncház-találkozókra járt, zsűrizett alkotásait árusítva. Kőröshegyen épített házat és kovácsműhelyt 1992- 93-ban Bakó Ernő néprajzi gyűjteménye, melyben néhány saját alkotása is helyet kapott A szerző felvétele I P Rajzkészség és kovácsmesterség A képzőművészet, iparművészet iránt fogékony fiatalokról általában korán kiderül, hogy jól rajzolnak. Bakó Ernő is kitűnt a társai közül már az általános iskolában. Gimnáziumban pedig Lázár Pál művészettörténet tanár kedvencei közé tartozott, aki rajzszakkört is vezetett. De a rajzkészséggel sokfelé lehet indulni. Bakó Ernő először a fazekassággal próbálkozott. Azt nem érezte igazán testhezállónak. Taszáron, ahol sorkatona volt, kezébe akadt a Bieber Károly könyve a kovácsművészetről. Ennek hatására döntött további útjáról. Felkereste a Budán élő, Munkácsy-díjas mestert, és rengeteget tanult tőle. Tárgyalkotó Bakó Ernő 1943-ban született Szekszárdon. A Garay-gimnáziumban érettségizett, később, már felnőtt fejjel kovács szakmunkás-bizonyítványt szerzett Budapesten. Régóta gyűjti a népművészeti tárgyakat, és maga is tárgyalkotó népi iparművész. Harmadik házasságában él, három gyermeke és négy unokája van. Sok szakirodalmat olvasott, tanulmányozta a múzeumokban a céhek történetét, a fémművességet, a bádogos munkáktól az ötvösségig. Végiglátogatta a neves kovácsok és műlakatosok műhelyeit, köztük a Török Béláét, akitől elméletben és gyakorlatban is rendkívül sokat kapott. Ennek az igen aktív időszaknak egy szívműtét vetett véget. Elege lett a fővárosi életvitelből, a Balatonföldvár melletti Kőröshegyen épített házat és kovácsműhelyt 1992-93-ban. Szülőhelyétől, Szekszárdtól viszont sosem távolodott el lélekben. Fizikailag is jelen van a tolnai megyeszékhelyen, ahol gyűjteménye nagy részét elhelyezte. Az utóbbi időben sok érdekesen nyitódó, záródó, díszes lakatot készít. Hasonlóan egyedi művei az útszéli fémkeresztek. Szívesen mélyed el a szakralitás rejtelmeiben. Az első ilyen munkája a szennai falumúzeumban látható. A következőt a balatonföldvári Galamb-szigeten helyezték el, s még egy került az ottani városközpontba, a polgármesteri hivatal közelébe. Szeretné, ha Szekszárd valamelyik közterén is állhatna egy alkotása. A kereszt ezeknél három méter körüli, a korpusz (a Krisztus-test) pedig több mint egyméteres domborított vörösréz. Ólomlapon kalapálva alakítja a rézlemezt. A régebbi mesterek festett vaslemezt alkalmaztak, de a réz tartósabb és nem kell időről-időre festegetni. Hozzátenni valamit a mához, és nem hagyni elveszni azt, amit mások hozzátettek a tegnaphoz. Ezt tartja fontosnak Bakó Ernő, úgyis, mint tárgyalkotó, úgyis, mint tárgygyűjtő.- Az alkotó gazdagítja a kort, amelyben él - mondja -, a gyűjtő pedig becsüli a letűnt kort, becsüli annak produktumát és alkotóit. Több ezer diáknak csinál kedvet valamelyik szakma iránt Látványos versenyen izgultak Sokan kávéztak a jó cél érdekében TAMÁSI A Würtz Ádám Általános Iskola és AMI nyolcadik évfolyamos diákjai szeptember 28-án a helyszínen tekintették meg az EuroSkills 2018 szakmai verseny döntőjét - tudtuk meg Gasparics László intézményvezetőtől. A szakmák Európa-bajnoksága néven emlegetett versenynek a közép-kelet-európai országok közül elsőként Magyarország adott otthont. A magyar csapat tagjai összesen 27 szakmában indultak a háromnapos fővárosi viadalon. A tamási oktatási intézmény pályaválasztás előtt álló diákjainak lehetőségük volt betekinteni a mesterségek kuliszszái mögé. A diákok testközelből láttak berendezett fodrászszalont, konyhát, vagy szállodai recepciót. Munka közben figyelhették meg többek között a kőműveseket, hidegburkolókat, bútorasztalosokat, webfejlesztőket és kirakattervezőket. A tanulók a helyszínen különböző szakmákat próbálhattak ki, ezzel is kedvet csinálva szakmai életpálya választásához. A tanulmányi kiránduláson a würtzösök nemcsak élményekkel gazdagodtak, de hasznos tanácsokat kaptak pályaválasztásukkal kapcsolatban. B. L. Würtzös diákok a Hungexpón rendezett eseményen Beküldött fotó TOLNA MEGYE Több kávézó, cukrászda, bolt, intézmény és cég csatlakozott Tolna megyében is a Szemem Fénye Alapítvány KösziKávé akciójához, amelynek keretében a pécsi gyermekhospice-ház javára gyűjtöttek. Összesen tizenhét helyszínt regisztráltak előzetesen a megyéből. A dalmandi önkormányzat például évek óta részt vesz az akcióban, a legtöbb csatlakozót pedig Paksról jelezték előre, de Dombóváron és Szekszárdon is szerveztek gyűjtést. A részvétel azonban nem volt előzetes jelentkezéshez kötött, így ennél feltehetően jóval többen fognak adományt juttatni a jó célra. Többek között a Tolnai Népújság szerkesztősége is csatlakozott a kezdeményezéshez egy közös kávézással és adakozással. A Szemem Fénye Alapítvány tájékoztatása szerint országszerte mintegy száz regisztrált helyszínnel számoltak. A befolyt adományok érkezése és összesítése várhatóan egész hónapban zajlik majd, így végleges összegről még nem lehet beszélni. Az eddigi tapasztalatok azonban kedvezőek, az egy helyszínről érkező adományok többsége meghaladta a százezer forintot. TEOL
