Tolnai Népújság, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)
2018-10-27 / 250. szám
mtEIEEElEffl AZ ELME FÉNYE Kántor Mihály Toscana festői, dombos vidékén áll egy borongós múltú, omladozó épületegyüttes, az Ospedale Psichiatrico di Voltéira. Falai között 1888 és 1978 között Itália leghíresebb elmegyógyintézete működött, amely fénykorában a gazdagoknak és a szegényeknek egyaránt gyógyulást ígért. Az ígéret a legtöbbször azonban csak ígéret maradt: a hatezer beteg életkörülményei szinte leírhatatlanok voltak, legtöbbjük nem tarthatta a kapcsolatot a szeretteivel, de még a külvilággal sem. Az embertelen kezelések között elektrosokk, jégfürdő, illetve inzulinnal előidézett kóma egyaránt előfordult. A kórház működésének az 1978- as Basaglia-törvény vetett véget, amely országszerte bezáratta az elmegyógyintézeteket és megreformálta a pszichiátriai gyakorlatot. A mindössze nyolcfős olasz fejlesztőcsapat, az LKA alapos kutatást követően választotta játéka helyszínéül a még ma is álló intézetet. Az összefirkált, málladozó falak, a lehullott csempék és a hátrahagyott bútorcsontvázak kulisszáját aprólékos részletgazdagsággal igyekeztek életre kelteni. A múltidézés azonban nemcsak a játék technikai megvalósításának, de az elmesélt történetnek az eszköze is egyben. A valós események ihlette sztori napjainkban, egészen pontosan 2016-ban kezdődik, amikor is női narrátorunk felkeresi a sűrű fák között megbúvó, elhagyatott épületet. A kopár folyosókat és a néptelen kórtermeket róva lépésről lépésre ismerjük meg narrátorunk személyazonosságát, valamint a tizenhat éves Reneé történetét, akit 1938-ban zártak be az intézetbe. Felderítő sétánk során újságkivágásokat, leveleket, fotókat gyűjthetünk össze, amelyek mind egy-egy apró mozaikdarabjai egy végtelenül szomorú tablónak. Kirajzolódik előttünk egy olyan kor képe, ahol a promiszkuitás, a hangulatingadozások, illetve a szülővel való viharos viszony már elegendő volt ahhoz, hogy egy fiatal nő az elmegyógyintézet rácsai mögé kerüljön. Reneé naplójának lapjairól megismerjük a fénytől való félelmét, amely - amellett, hogy irracionalitásában szembehelyezkedik a sötétségtől való rettegés klasszikus szimptómájával - szimbolikus jelentéssel is bír. Narrátorunknak minden nagyobb felfedezés után alkalma nyílik levonni különböző következtetéseket, illetve értelmezéseket, majd attól függően, mit választunk, úgy alakul a történet hátralévő része. A The Town of Light már csak témája miatt sem nevezhető szórakoztató játéknak. Ennek hiányából fakad azonban a legnagyobb erénye is: érzékletesen szól a lélek és az elme betegségeiről egy olyan médiumon keresztül, amely a legtöbbször öntudatlanul trivializálja azokat. Ezt húzza alá a helyszín ábrázolása is, amely a legtöbb játékban dühöngő elmebetegek, gátlástalan orvosok és kíméletlen 8 --------------------------------------^helyőrség A KIVARRT aapremier 30/46 ÍRTA: MATZ / FORDÍTOTTA: KŰPECZKY CSABA / RAJZ ♦ SZÍNEK: FUTAKI ATTILA / BEÍRÓ: LANCZINGER MÁTYÁS ’ MIT VÁRNAK TŐLEM? AZT AKAROM, HOGY NYÍLTAN MEGMONDJA. JÁTSSZUNK . NYÍLT LAPOKKAL. ^ RENDßEN. ARRÓL ^ A CSÓKÁRÓL VAN SZÓ, AKIHEZ MINDEN ESTE JÁR. Ő erdekel bennünket, sehogy NEM TUDJUK MEGKÖZELÍTENI. EZÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK ^ MAGÁRA. ^ // MIT TERVEZNEK VELE? MBG AKARJÁK ÖLNI? BESZÉLNI AKARUNK VELE. EGY ÜZENETET KELL NEKI ATADNI. ENNYI AZ EGÉSZ? MILYEN ÜZENETET? FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK kísérletek éjjeli sötétségbe burkolt játszótere lett volna, ahol lépten-nyomon az életünkért kellene bujkálnunk és menekülnünk. Ezzel szemben az Ospedale intézet szellős, késő délutáni napfényben úszó folyosói mindössze az elhagyatottság és a múlandóság atmoszféráját idézik meg, a rémület pedig kimerül a múlt rémtetteinek és igazságtalanságainak feltárásában. (The Town of Light Platformok: PC, Playstation 4, Xbox One, Nintendo Switch) Kedves Olvasónk! Mindannyiunknak vannak kiemelkedő olvasmányélményei, amelyekhez időről időre visszatérünk, és amelyek iránytűként működhetnek életünk során; gyakorta idézzük őket, hivatkozási pontként tekintünk rájuk, jószívvel ajánljuk barátainknak. Ha szeretné megosztani velünk az irodalommal és kultúrával kapcsolatos gondolatait, vagy beszámolna a legmeghatározóbb olvasmányélményeiről, emlékezetes színházi előadásokról vagy kiállításokról, írjon a szerkesztosegikmtg.hu vagy az 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. címre. A közérdeklődésre leginkább számot tartó, továbbgondolásra késztető írásokat közzétesszük az OLVASÓINK AJÁNLJÁK című rovatunkban. Az olvasói rovatok kivételével a szerkesztőség elsősorban felkérésre küldött műveket fogad. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. október
