Tolnai Népújság, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)

2018-10-18 / 243. szám

12. MEGYEI KÖRKÉP 2018. OKTÓBER 18., CSÜTÖRTÖK A zavaros, háború utáni helyzetet kihasználva majdnem megúszták rémtetteiket Segítőnek ajánlották magukat, majd megölték áldozataikat A szörnyű tettért nagy árat fizetett az elkövető (képünk illusztráció) Fotó: Shutterstock Utolsó szavaival arról beszélt, hogy megbánta tettét Folytatjuk Tolna megyei gyilkosságok sorozatunkat, melyben három kórházi ápo­ló szörnytettét, s annak bün­tetését elevenítjük fel. Munkatársunktól szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu SZEKSZÁRD Szalay Elekné 1921 februárjának végén elmebeteg fiát a demarkációs vonalon át Abaligeten keresztül Pécsre akarta levinni. Csontos Jenő, Borhauser József és Polham­­mer Ernő kórházi ápolók az anyát fiával együtt meggyilkol­ták, és elrabolták negyedmillió koronányi készpénzét. Cson­tos Jenőt a budapesti rendőr­ség fogta el, Borhauser József a kaposvári kórházban akadt ho­rogra, Polhammer Ernőt pedig Pécsett tartóztatták le. Mivel a pécsi törvényszék meg nem szállott területén elkövetett statáriális bűnügyeket a szek­szárdi törvényszék tárgyalta, a rendőrség Csontost és Bor­­hausert a szekszárdi ügyész­ség fogházába szál­lította. Majd az ügyészség lépése­ket tett, hogy a pé­csi rendőrség Pol­­hammert is szál­lítsa Szekszárdra, hogy a tárgyalást mielőbb megtart­hassák. Csontos és Borhauser bevallották, hogy Szalaynén és a fián kívül Mit­­tich Miklósnét és Stein Ellát is meggyilkolták és kirabolták, akik Pécsről a demarkációs vo­nalon át igyekeztek Dombóvár felé. A három cinkos vezetőnek ajánlkozott, hogy átvezetik őket a szerb őrsökön keresztül. Ahelyett azonban, hogy segít­ségükre lettek volna, meggyil­kolták, kirabolták őket. Külön-külön elmondták a gyilkosság és a rablás részlete­it, és ezek a részletek csekély eltéréssel mindenben meg­egyeztek. Azonban a gyilkos­ság harmadik tettese, a Pé­csett fogvatartott Polhammer Ernő tagadott. Az ő bűnösségét azonban Szalay Elekné elme­beteg fia igazolta. A fiút a gyil­kos társaság a többi áldozattal együtt szinte agyba-főbe verte, és azt gondolták, ő is meghalt. Azonban a fiú magához tért, és bement Pécsre a kórházba, ahol elmondta, hogy négyüket megtámadták, vasdorongok­kal fejbe verték, és kirabolták. A pécsi törvényszék vizsgáló­­bírója a szekszárdi ügyészség adatai alapján kereste a gyil­kosság helyszínét, hogy az ál­dozatok elföldelt hulláit megta­lálják. Ugyanott ásták el azt a vasdorongot is, amellyel az asz­­szonyok fejét összezúzták. Abban az időben a szerb ha­tóságok nem igen törődtek a magyarok élet- és vagyonbiz­tonságával. Nem kutattak az eltűnt asszonyok után, és ha a meggyilkoltak budapesti hoz­zátartozóinak nem tűnt vol­na fel övéik hosszú elmaradá­sa, ezt a bűntényt sem sikerült volna felderíteni. Szekszárdon Joób Imre vizs­gálóbíró hamarosan felderítet­te az ügyet, a vád­emelést pedig Pa­­ti-Nagy Sándor kir. ügyész készítette elő. Közben kide­rült, hogy a gyilko­soknak bűntársaik is voltak, akik Pé­csett maradtak. Ezeket a szek­szárdi kir. ügyészség megke­resésére Pécsett letartóztat­ták. Egy ideig úgy volt, hogy a bűnper egyesítésére a Pécsett levő vádlottakat Szekszárd­ra hozzák, és itt tárgyalják le az ügyet. Időközben azonban a szerbek kivonultak Pécsről és a szekszárdi törvényszék joghatósága is megszűnt a fel­szabadult Baranya megye fe­lett. A szekszárdi kir. ügyész­ség a vádlottakat átkísértet­te Pécsre és az ottani kir. tör­vényszék ítélkezett a bűnösök fölött, akik közül Csontos Jenőt halálra ítélték. Ezt az ítéletet a kúria is helyben hagyta. Bár Csontos kegyelemért fordult a kormányzóhoz, az ál-Csontos még utoljára megszó­lalt teljesen nyugodt, reszke­­tés nélküli hangon: - Egy sza­vam volna még. Hálásan meg­köszönöm, különösen azt, amit a nagyságos vezető ügyész úr az utolsó napon velem tett, minden óhajomat teljesítette. Hálát adok a jóistennek, hogy ilyen kitartással tudtam végig­élni. Megbántam, amit elkö­vettem. Nyugodtan halok meg, megérdemlem a halált, de bo­csássanak meg nekem. És a tisztelt közönségnek is azt mondom, bocsássanak meg. Az én rossz múltam olyan volt, hogy megérdemeltem ezt a büntetést. Méltó vagyok a ha­lálra. Kérem, hogy ebben az utolsó percben... kérem, hogy bocsássanak meg. Ezt követően megtette utol­só lépéseit a bitófa felé. Miu­tán megállapították a halál be­álltát, az aláírás szabályai sze­rint a holttestet még fél óráig függve hagyták. 7 óra 45 perc­kor levették a bitófáról, egy fes­­tetlen koporsóba fektették, és ideiglenesen az ügyészségi fog­ház halottaskamarájába he­lyezték. lamfő nem élt kegyelmezési jo­gával. A kormányzó elutasító válaszának közlése után Báli Mihály állami hóhért segéde­ivel együtt Pécsre rendelték, hogy a csütörtökre kitűzött akasztást végrehajtsa. Csontos és társai előtt kihirdették az ítéletet, Csontost pedig átvitték a siralomházba, ahol dr. Dőry László teológiatanár készítette őt fel a halálra. Gyönyörű meleg tavaszi nap­ra virradt Pécs május elsején, Csontos Jenő ezen a szép tava­szi napon vezekelt életével sú­lyos bűneiért. Ez nagy közön­séget vonzott az ügyészségi fogház épülete élé. Azonban a kíváncsiak nagy tömege nem juthatott be a fogház udvarára. A kapuban fegyveres fogház­őrök álltak fel, s szigorúan iga­zoltak mindenkit. Csak azokat engedték be, akiknek erre írá­sos engedélyük volt. Mintegy ötvenen kaptak ilyen belépője­gyet, katona- és rendőrtisztek, orvosok, ügyvédek, egy-két színész és a sajtó képviselői. Nagyon rövid út ez, de po­kolian borzalmas. Csontos Je­nő mégis úgy tette meg ezt az utat, mintha nem ő lett volna a halálraítélt. Mikor 7 órakor a vezető kir. ügyész kiadta a rendeletet, hogy vezessék elő Csontost, a mintegy 100-200 főnyi közönség soraiban nyo­masztó csend támadt. A fog­ház udvarát komoran uralta az akasztófa és a három hóhér. Ol­dalt fehér asztal körül a vezető ügyészen kívül Vargha József dr. törvényszéki bíró, Schvam­­mer Károly kir. ügyész, Böck Béla. dr. törvényszéki jegy­ző, Schutták József városi ta­nácsnok, Jellachich István dr. és Szász Béla dr. törvényszéki orvosok ültek. Az asztalra fe­születet tettek és két sápadtan égő gyertyát. Mindenki mere­ven az udvar alsó vége felé né­zett, ahol megjelent szuronyok közt az elítélt. Lassan lépkedett a keskeny úton felfelé, kezében olvasó. Mellette fehér papi ru­hában a gyóntatólelkész, Dőry László. Csontos ke­gyelemért for­dult I kor­mányzóhoz, de ő nem élt e jogával Málinger Anita és Kovács Gergő sikert aratott Erdélyben Gyulafehérváron adtak koncertet Családbarát a paksi önkormányzat SZEKSZÁRD-GYULAFEHÉRVÁR Az „Ősszel érik babám, a fe­kete szőlő” című gyermek­­néptánc-találkozó záró bálján léphetett fel Málinger Ani­ta és Kovács Gergő Gyulafe­hérváron. Dr. Ladányi Árpád, a Romániai Magyar Demok­rata Szövetség elnöke kérte fel a két szekszárdi énekest, akik több mint százötven ha­táron túli magyarnak adtak csaknem kétórás koncertet a négycsillagos gyulafehérvá­ri Pare Hotelben. Műsoruk­ban felcsendültek ismert ma­gyar operettrészletek, filmze­nék, retro- és nosztalgiaslá­gerek, megtáncoltatva, és kö­zös éneklésre késztetve a bál résztvevőit. A koncert sikerét mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy az énekesek újabb felkéréseket kaptak Erdély más települése­ire. A fellépéseket a két szerve­ző, Tajti Zoltán és Janicska Zsu­zsa már elkezdték lefoglalni. Málinger Anita és Kovács Gergő neve és hangja egyéb­ként jól ismert már a hazai közönség előtt. Mindketten Szekszárdon, a Tücsök Zenés Színpad énekeseként kezdték a színpadi szereplésüket, és azóta szólóban és duettben is számos helyen a közönség elé álltak. H. E. Kovács Gergő, Málinger Anita és dr. Ladányi Árpád Beküldött fotó PAKS-BUDAPEST Családbarát Önkormányzat Díjat nyert el Paks Város Önkormányza­ta a Nagycsaládosok Orszá­gos Egyesületének (NOÉ) pá­lyázatán - tájékoztatott a pol­gármesteri hivatal. Az önkor­mányzat alapvető célja, hogy a hagyományos családi érté­kek mentén minél szélesebb körben támogassa a családo­kat, javítsa életminőségüket, komfortérzetüket, így növel­je a gyermekvállalási kedvet, és csökkentse az elvándorlást. A NOÉ Családbarát Önkor­mányzat Díj átadójára ünne­pélyes keretek között a Parla­mentben került sor az elmúlt pénteken. A családbarát cím­mel oklevelet, díjat kapnak a települések, és az elismerés lógóját használhatják a levele­zésükben. A díjjal a NOE a családok életét könnyebbé tevő krea­tív ötleteket kívánja elismer­ni. Olyan településeknek ado­mányozza, amelyek koncep­cióikkal, intézkedéseikkel a családos közösségeket erősí­tik. A pályázatok elbírálása­kor nagyságuk, lehetőségeik, adottságaik alapján vizsgálja az önkormányzatokat a civil­­szervezet. Először 2005. július 11-én, a népesedés világnap­ján adták át az elismerést. TN

Next

/
Thumbnails
Contents