Tolnai Népújság, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)

2018-10-16 / 241. szám

2018. OKTÓBER 16., KEDD SPORT 15 Roberto Mancini vezérletével megújult az olasz válogatott Ha még varázsló is lenne Tipikus olasz győzelem, gon­dolhatnánk. Az olasz labda­rúgó-válogatott ugyanis a 92. percben szerzett góllal győz­te le Lengyelországot vasár­nap este a Nemzetek Ligá­ja A osztályában. Csakhogy a squadra azzurra nem bek­­kelt másfél órán át, hanem végig nyerésre játszott, meg­érdemelte a három pontot. Az elit mezőnyében elsőként a lengyelek sorsa dőlt el, he­lyesebben pecsételődött meg: biztosan ők végeznek a 3. csoport harmadik helyén, azaz kiesnek a B osztályba. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS „Végig mi irányí­tottunk, már korábban be kel­lett volna találnunk. Nem lett volna igazságos, ha 0-0-ra vég­ződik a mérkőzés" - mondta a találkozó után Roberto Manci­ni, az olaszok kapitánya. S tö­kéletesen igaza van. Noha az olaszok az elmúlt egy évben megtanultak szerénynek lenni, a korábbi kiváló játékos nem a levegőbe beszélt, a vendégek végigtámadták a meccset Chor­­zowban. Csak hát gólveszélyes csatár továbbra is kerestetik az olasz válogatottban. Amíg Chiellini és Bonucci ki­tart, addig a védelmet nem kell félteni, középen Verratti és az égből, helyesebben Brazíliából pottyant lorginho hozza a szük­séges minőséget, a kiegészítő emberekkel, Florenzivel, Chie­­sával és társaikkal sincs külö­nösebb gond, de vérbeli táma­dóból annál nagyobb a hiány. Immár évek óta ez a helyzet. Del Piero, Totti - de még ideve-Cristiano Biraghi győztes gólját ünnepük az olaszok a lengyelek ellen hetjük Luca Tónit is - óta nincs, ciki betöltse az űrt. A csatárín­ség egyértelmű jele volt, ami­kor a középszerű Pellének kö­nyörögni kellett, hogy ugyan jöjjön már haza Kínából. Most is egy hátvéd, Bira­ghi gyötörte be a három pon­tot érő találatot. Úgy tűnik, kezd beérni Mancini munká­ja. „Megkezdődött egy új kor­szak. Sokat fejlődhetünk még, de mindenkit arra kérek, le­gyen türelemmel, mert nem vagyok varázsló” - jelentette ki Roberto Mancini. Az 53 éves szakembert má­jusban nevezték ki, irányítá­sával a válogatott hét meccsen kétszer-kétszer nyert és kika­pott, s három döntetlent ját­szott. A svédek ellen elbukott vb-pótselejtező óta az az ola­szok első sikere, hogy nem az övéké, hanem a lengyelek sor­sa pecsételődött meg a Nemze­tek Ligájában. A csoportgyőze­lemhez ugyan még az is kevés lehet, ha az olaszok novem­ber 17-én megverik a még hi­bátlan Portugáliát, de a mély­pontról, úgy tűnik, elmozdult a válogatott. Ugyanezt a németről nem mondhatjuk el. Az újabb kínos kudarc, a hollandoktól szom­baton elszenvedett 3-0-s vere­ség után nem csillapodnak az indulatok. Két korábbi klasz­­szis játékos, Lothar Matthäus és Michael Ballack fogalma­zott meg súlyos bírálatot. Ko­rábban a magyar válogatottat irányító Matthäus szerint Löw rosszul állítja össze a csapatot, mindenekelőtt Manuel Neuer szerepeltetése melléfogás. „Neuer a súlyos sérülése után nem nyerte vissza a ko­rábbi magabiztosságát, és most nincs abban a formá­ban, amelynek köszönhetően korábban négyszer is a világ legjobb kapusa lett” - írta az 57 éves Matthäus a blogjában. A rekordot jelentő 150-szeres német válogatott korábbi kö­zéppályás szerint Neuer he­lyettesítésére Marc-Andre tér Stegen, a Barcelona kapusa lenne a megoldás, aki „évek óta világklasszis teljesítményt nyújt”. Matthäus a közelmúlt néhány nagy kiválóságát is pi­hentetné: „Az olyan futballis­táknak, mint Jeromé Boateng, Mats Hummels, Toni Kroos és Thomas Müller most saját ma­gukkal és a klubjukkal is van elég gondjuk. Ők a legtapasz­taltabbak, de a jelenlegi hely­zetükben nem tudják vezetni a csapatot. Csodálkozom azon, hogy Löw így állítja fel a vá­logatottat” - zárta gondolatait Matthäus. Ballack még ennél is kemé­nyebben fogalmazott: „Meg­lepődtem azon, hogy Löw a vb után megtarthatta az állá­sát” - jelentette ki a 42 éves korábbi klasszis. Többek sze­rint nem ok nélkül, mondván, egyike azoknak, akik Löw állá­sára pályáznak. Nem tudjuk, Löw hogyan reagál a támadásokra. Ám so­káig nem tépelődhet, ma este Párizsban, a franciák vendége­ként újabb kemény ütközet vár a Nationalelfre. A kapus Míkler Roland szerint a Veszprém más irányba indult az új edzővel Az utolsó töltényig a BL-gyc:tes ellen »psf ; SáíSSB* nimm, r í «isiniíL •tmmíi Iijii'SíiÉ S : < f I <’-> ^tíMl wUÍ;Á fifiSSÜ Í«5.áö«r, s a* i§ i. mzmmrii W/i Mikler a meccs utolsó másodperceiben ziccert hárított Fotó: AFP KÉZILABDA A nagy céljait to­vábbra sem feledő Veszprém kézilabda-csapata hatvan per­cig küzdött, és kapusa, Mik­ler Roland bravúrjának kö­szönhetően nyert a BL-győz­­tes Montpellier otthonában.- Már megint az utolsó pilla­natban... Hogy is volt?- Újra úgy hozta a sors, mint Bresztben, hogy a meccs utol­só pillanatában sikerült vé­denem, ennek köszönhetően nemcsak egy, hanem két pon­tot szereztünk az ősz egyik leg­fontosabb meccsén - mondta Mikler Roland, a Montpellier­­ben 30-29-re nyerő Veszprém válogatott kapusa, a csata hő­se. - Persze most mindenki az utolsó pillanatot emlegeti, er­re emlékszik, és ez érthető is, ám hiba lenne elfeledni, hogy mennyit gürizett a csapat az előző hatvan percben.- Mi járt a fejében, amikor a franciák többször is hárommal vezettek?- Az, hogy ki kell brusz­­tolnunk a győzelmet. Hatal­mas csatát vívtunk, igaz, a kissé tartalékosnak mondha­tó, három sérültjét nélkülöző Montpellier is az utolsó tölté­nyig harcolt.- Mégis a Veszprém utolsó lö­vése volt sorsdöntő.- Kiváló formában játszott Borút Mackovsek, aki pedig kisebb lábsérüléssel bajlódott a héten. Az utolsó akciónknál, a hatvanadik perc elején a Da­vid Davis által kért és megber szélt figurát ő fejezte be pon­tos lövéssel. Le a kalappal előt­te, mert higgadtan, okosan és pontosan lőtt, majd társaival együtt rohant vissza védekez­ni.- Közben a Montpellier is időt kért. Önök sejtették, mire ké­szülnek a franciák az utolsó tá­madásnál?- Csak azt tudtuk, hogy ki kell védekezni, és a jó védel­münkben én is bíztam. A be­­állós Asem Mamduh mégis le­fordult a védőinkről, amivel ziccerbe került. Őszintén szól­va pillanatnyi ötlet alapján ta­kartam a kapu egyik felét, ő meg pont arra célzott.- Kitörő örömmel ünnepeltek a pályán, és persze önt ölelgette mindenki. Álságos a kérdés, de mekkora kő eshetett le a játé­kosok szívéről?- Hatalmas. A kapuból azt láttam, hogy a fordulatos má­sodik félidőben tényleg min­denki maximálisan összpon­tosított, rettentően akarta a si­kert. Amikor elértük, persze hogy táncoltunk a boldogság­tól. A BL-győztest vertük meg, ezt senki ne feledje!- Nem is! Arra viszont kíván­csiak vagyunk, mi változott a héten Veszprémben David Da­vis edzésein, a felkészülésben.- Tréningeztünk, nem is keveset. Velünk, kapusokkal persze külön foglalkozott Ha­ris Porobic, akit a világ egyik legjobb kapusedzőjének tar­tok. A mezőnyjátékosok pedig egészen más, a korábbitól gyö­keresen eltérő munkát kezd­tek el, amelynek védekező ré­szében persze a kapusoknak is bőven van feladatuk. Egy­előre ott tartunk, hogy fokoza­tosan fel kell dolgoznunk, mit is szeretne elérni David Davis, de az biztos, és máris látszik- a szombati meccs is alátá­masztja -, hogy másik és jobb irányba indultunk. Hatalmas tartalékot, biztató távlatot lá­tok az új edzővel a közös mun­kában, az új taktika begyakor­lásában.- Ilyenkor a legtöbben hozzá szokták fűzni, hogy ez időigé­nyes. Ezt miként látja?- Négy napig edzettünk közösen, aztán elutaztunk Montpellier-be, és győztünk. Nagy meccsen, csak egy gól­lal, de mégis megnyertük. Egyértelmű, hogy még nem tudunk mindent olyan pon­tosan és jól megvalósítani, ahogy Davis kéri, de nem le­hetünk türelmetlenek, és nem kapkodhatunk. Viszont na­ponta előrébb lépünk, és nem távolodunk, hanem éppen el­lenkezőleg, közeledünk a már sokszor hangoztatott céljaink­hoz.- November 3-án a Löwen jön Veszprémbe.- Remélem, addigra még jobbak leszünk. Simon József/NS JEGYZET Döntő csapás Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu A mögöttünk hagyott hét­végén a kézilabda Bajno­kok Ligájában négy magyar csapat négy győzelmet ara­tott; a Veszprém a BL-cím­­védő francia Montpellier-t, a Szeged a német, a Ferencvá­ros a norvég rangelsőt ver­te, a Győr kötelező felada­tot hajtott végre Kaproncán, a horvát Podravka otthoná­ban. Zenghetnénk a sport­ág dicséretét - más labda­játékok egy egész szezonon át megélnének e sikerből -, magasztalhatnánk az egyéb­ként sokat bírált légiósokat, de érdemes most egészen máshonnan közelíteni. Egyetlen gól, a döntő talá­lat felől. Hiszen a Veszprém úgy kerekedett felül 30-29- re, hogy Mikler Roland az utolsó akciónál ziccert vé­dett (egy hete, a breszti 29- 28 alkalmával ugyanekkor hetest), a Fradi pedig leg­feljebb a döntetlenben re­ménykedhetett, amikor 26- 26-nál, hat másodperccel a duda előtt Kovacsics Anikó labdát lopott, és meg sem állt vele a hálóig. Nem törvényszerű, hogy e végjátékok így alakultak, de nem is véletlen. Nem tör­vényszerű, mert csak fut­ballban lehet felépíteni egy mérkőzést az egygólos kü­lönbségre - beállunk, hadd jöjjenek, aztán amikor ki­nyílnak, egy kontrából meglepjük őket, és onnan­tól „retesz” -, kézilabdában ez az eredmény csupán két egyenlő erő küzdelmében születhet meg. De nem is véletlen, mert általában az nyer eggyel, aki a döntő pil­lanatban fejben, lélekben felkészültebb, tisztább, aki érdemesnek tartja magát a győzelemre, aki úgy érzi, ez neki jár. Mint a Ferencvárosnak és Kovacsics Anikónak, aki nem szerencsével ha­lászta el a norvég kereszt­­passzt, hanem számított rá, kilépett érte; mint a Veszp­rémnek és Mikler Roland­­nak, aki tudatosan mozdult a francia lövés várható irá­nyába, Bresztben pedig már a fehéroroszok hetese előtt azt mondta a kispadon ülő kapustársa, Sterbik Árpád, hogy „Roli” kivédi. Amikor másik férfi BL-csapatunk, a Szeged öt­ből ötös mérlegét méltatjuk, akkor se feledjük a zágrábi 24-23-at, a zaporozsjei 32- 31-et. Időben és térben tá­gítva e kört azt is bátran ki­jelenthetjük, férfiválogatot­tunk azokon a vb-ken szere­pelt sikerrel, amelyeken az egygólos meccseit hozta, és akkor állt fejre, azaz esett ki már a csoportjából, amikor 1995-ben 25-24-re kikapott Tunéziától. A sport kezdetétől, sőt ko­rábbról, a középkori lovagi tornáktól az jellemezte a nagy bajnokokat, hogy ké­pesek voltak az utolsó, dön­tő csapást bevinni vagy el­hárítani. Hajdan karddal és pajzzsal, ma lövő kézzel és sánccal - amúgy semmi sem változott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents