Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)
2018-09-05 / 206. szám
2018. SZEPTEMBER 5., SZERDA SPORT 15 Szalai Ádám szereti kellemetlen helyzetbe hozni az edzőjét Embert formáló utazás „Tény, hogy biztatóan kezdtem a klubidényt” Fotó: MTI Válogatott futballistánkra, Szalai Ádámra nem csupán szakmai szempontból gyakorolt kedvező hatást a Bundesligában eltöltött csaknem egy évtized, ezért is kerülhetett a kétszázadik mérkőzés és az ötvenedik gól közelébe. Kamler János / Nemzeti Sport- Valójában nem is csak az elmúlt hetekben mutat jó formát, hanem már az év elejétől. Tizenöt Bundesliga-mérkőzés, nyolc gól a mérlege ebben a naptári évben.- A tavaly ősszel elszenvedett sérülésemből felépülve jó erőben kezdtem a 2.018- as esztendőt - mondta Szalai Ádám, a Bundesligában, no meg a Bajnokok Ligája-főtáblán szereplő Hoffenheim harmincéves, 46-szoros válogatott középcsatára. - A Hoffenheimmel a harmadik helyen zártunk a Bundesligában, ezzel bejutottunk a BL-be, most meg két forduló után háromgólos vagyok a ligában. Hadd tegyem hozzá, hogy bár nyilván örülök az eredményességemnek, nálam sohasem kizárólag a gólok határozták, illetve határozzák meg a teljesítményem értékét. Ami tény, hogy biztatóan kezdtem a klubidényt, rengeteg mérkőzés vár rám, s igyekszem azokon is a legjobb teljesítményt nyújtani.- A hétvégén 3-1-re megnyert mérkőzést követően edzője, Julian Nagelsmann egyebek mellett azt mondta: akkor is bízott önben, amikor korábban ketten-hárman megelőzték a posztján, s ezért kevesebbet játszott. Érzékelte a bizalmat?- Persze. Törekedtem rá, hogy minél többször hozzam kellemetlen helyzetbe. Egyegy főnöknek az élet minden területén fontos, súlyos döntéseket kell meghoznia, így van ez a futballcsapatoknál is. Az edzéseken és a nekem jutott játékpercekben igyekeztem olyan teljesítményt nyújtani, hogy elbizonytalanítsam őt a csapatösszeállításnál: biztos, hogy a legjobb formában lévő játékost jelölte a posztra? Elszántan és kitartóan dolgoztam, ahogyan előtte és azóta mindig, és amikor pályára küldött, bizonyítani akartam, hogy helyes döntést hozott.- Hallottunk már olyan futballistáról, aki mellőzése esetén megsértődött...- Annak mi értelme? Senki sem lehet önmaga ellensége, a futballista és az edző sem. Bármilyen munkáról legyen szó, ha a beosztott szorgalmasan és jól dolgozik, továbbá mindent a csapatérdek alá rendel, azt észreveszi és méltányolja a főnöke.- Csaknem kilenc éve, 2010 januárjában került a Bundesligába - már akkor az vezérelte, hogy amíg csak lehet, a német élvonalban játsszon?- Tisztán emlékszem arra az időszakra. Volt néhány tárgyalásom Bundesligacsapatokkal, végül a Mainz szerződtetett a Real Madrid Castillától. Huszonhárom éves voltam, életem első lehetősége egy topligás felnőttcsapatnál, és mindenáron élni akartam ezzel a lehetőséggel. Előttem vannak az első meccseim, az első gólom, amelyet 2010 áprilisában a Dortmundnak lőttem; a mai napig az egyik legszebb találatomnak tartom, kicsit olyan volt, mint amilyet másfél hete a Bayern München ellen szereztem. Azóta csaknem egy évtized telt el, és még mindig a Bundesligában futballozom, erre nagyon büszke vagyok.- Százkilencvenegy Bundesliga-fellépés, negyvennyolc gól. Innen, kívülről nézve kifejezetten jó mutatónak tűnik. Belülről hogy érzi, lehetne jobb is?- Persze, elvégre nincs arra szabály, hogy ne lehetne jobb. De még egyszer mondom, az én esetemben nem a számok a legfontosabbak. A német első osztályban eltöltött éveim során nem csupán szakmailag fejlődtem, emberileg is több lettem. Férfivá válásomra, személyiségem kialakulására jelentős hatást gyakorolt a világ egyik legjobb bajnokságában elvégzett munka, az ott szerzett, felbecsülhetetlen értékű tapasztalat, az állandó versenyhelyzet, a megfelelés a követelményeknek. Németországi időszakomban volt egy egyéves kényszerpihenőm a súlyos térdsérülésem után, előfordult, hogy visszaesett a formám, de innen is, onnan is visszaküzdöttem magam, és most itt állok, közel a kétszázadik Bundesliga-mérkőzésemhez, illetve az ötvenedik gólomhoz. A Jóisten és a Hoffenheim megajándékozott ezzel a lehetőséggel, ezeket is igyekszem kihasználni.- 2016 nyara'óta dolgozik együtt Julian Nagelsmann vezetőedzővel, aki tulajdonképpen a kortársa, júliusban töltötte be harmincegyedik életévét. Ő mennyit tett, illetve tesz hozzá az ön teljesítményéhez, eredményességéhez és egyáltalán a játékához?- Ő a legjobb, akivel valaha együtt dolgoztam eddigi pályafutásom során. Szakmai tudásáról, felkészültségéről mindent elárulnak az eredményei: amikor 2016 februárjában átvette a Hoffenheim irányítását, menthetetlennek hitt csapatot mentett meg a kieséstől, az azt követő idényben negyedikek, legutóbb pedig harmadikok lettünk a ligában. Pedig nem a miénk a harmadik legnagyobb költségvetés és a harmadik legjobb játékosállomány a Bundesligában, és akkor még finoman fogalmaztam. Csak az az edző tudja maximálisan átültetni és begyakoroltatni az elképzeléseit a csapatánál, akit minden játékosa emberileg is maximálisan elfogad és tisztel- nos, Julian ilyen.- Nyilván oka van, hogy az elmúlt években topbajnokságba kerülő magyar játékosokat fél kezünkön meg tudjuk számolni, de most végre itt egy jó hír: Sallai Rolandot a Freiburg szerződtette a minap. Milyen játékosnak tartja?- Most már elárulhatom, hogy a jú niusi, ausztrálok elleni felkészülési mérkőzésünk után felhívtak Freiburgból vele kapcsolatban. A képviselőnek ugyanazt mondtam, amit most önnek fogok: Roland ragyogó képességű, jó mentalitású futballista, fogékony a munkára, és megfelelően dolgozva szép karriert futhat be. Huszonegy éves. Szorítok neki, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából, a hozzáállásával aligha lesz probléma.- Nyakunkon vannak a válogatott mérkőzések, előbb Finnországban, majd idehaza - zárt kapuk mögött - a görögök ellen lépnek pályára. Mik lehetnek az elvárásaink, egyáltalán lehetnek elvárásaink?- Hétfőn érkeztem meg Telkibe, gondolom, a csapattal közösen megfogalmazzuk majd a célt. Nem feltétlenül a legsimább úton haladunk, elvégre váltás történt a szövetségi kapitány posztján, új a szakmai stáb, újak az elképzelések, a gondolatok - de nyilván mindenki a legjobb tudása szerint jár el. Egy biztos: a bajnoki, a kupa- és a Bajnokok Ligája-mérkőzések mellett a válogatott meccsekre is ugyanolyan motiváltán készülök. Federert ismeretlen ausztrál búcsúztatta, Fucsovics nem játszik a DK-ban Nem bírt a szarvassal és a hőséggel TENISZ Bili Clinton is látta. A volt amerikai elnök kilátogatott az Artur Ashe Stadionba abban a reményben, hogy gyönyörködhet a férfitenisz regnáló királyában. Nyilván ő sem számított arra, hogy egy outsider ausztrál, John Millmann kiejti Roger Federert a US Open nyolcaddöntőjében. A 20-szoros Grand Slam-bajnok tíz kettős hibát ütött, három szettlabdát elpuskázott, és a US Openen 28 győzelem után először- az összes GS-versenyt tekintve 128 mérkőzésen másodszor- kapott ki olyan ellenféltől, aki a top 50-en kívül van a világranglistán. Idén tehát nem lesz Federer-Dokovic-örökrangadó New Yorkban. Fékezett habzású Federer-programot látott a közönség magyar idő szerint hétfő éjszaka a világ legnagyobb teniszstadionjában. A svájci virtuóz másfél szettig még közepes játékkal is uralta a John Millmann elleni meccset. Az első szettet be is húzta 6:3- ra, majd a második játszmában 5:3-ra vezetett, de ekkor jött a nem várt fordulat: Milmann egyenlített, majd két, rövidítésbe torkolló szettel tette fel a pontot az i-re. Idézzük a „noname” ausztrál versenyzőt. „Kezdetben úgy éreztem magam, mint egy szarvas az úttesten, amelyik felé két fényszóró közelít. Aztán megtaláltam önmagam, egyre agreszszívebb is lettem, és kezdtem elhinni, hogy legyőzhetem Rögért” - idézte fel a meccs után a mérkőzés fordulópontját a 29 éves Millmann, aki már azzal is élete legnagyobb sikerét érte el, hogy egyáltalán a 16 közé bejutott, mert eddig maximum egy meccset nyert Grand Slam-főtáblán, top 10- es játékost tizenegy próbálkozás után győzött le először a karrierje során. Federer nem tudott alkalmazkodni az időjárási körülményekhez, a második helyen kiemelt svájci borzasztóan szenvedett a rekkenő hőségben. „Ilyet még sohasem éreztem. Előbb csak azt gondoltam, nagyon meleg van este. Aztán egyszerűen nem kaptam levegőt. Kapkodtam utána. Csak küzdöttem és küszködtem, ami mára enynyire volt elég” - indokolta a váratlan vereséget a 37 éves szupersztár, aki valóban nem mozgott túl jól a 83 százalékos páratartalomban. Federer tavaly győzött a US Openen, idén már a legjobb 16 között búcsúzott, elmarad a legújabb Novak Bokovic elleni klasszikust. Fucsovics Márton már az első fordulóban kiesett. Tegnap végleges lett, hogy lemondta a válogatottságot, és nem játszik a szeptember 14-16- án sorra kerülő, csehek elleni Davis Kupa-mérkőzésen Budapesten. Köves Gábor szövetségi kapitány így ezt a csapatot nevezte: Balázs Attila, Valkusz Máté, Piros Zsombor, Borsos Gábor. MW JEGYZET A közeg K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu Nem értem, miért szidják úton-útfélen a közeget. A futballt körülvevő közeget. Ha hinnék azoknak, akik állandóan rosszakat mondanak a közeghez tartozókról, már-már elhinném, hogy csupa hozzá nem értő, kókler, félkegyelmű, fogalmatlan alak melengeti ott a fenekét, megkeserítve azoknak az életét, akik értik a szakmát, akik megfelelő pedagógiai érzékkel nevelik a fiatalokat, kulturáltan közelítenek kollégáikhoz - s úgy összességében úgy jár az agyuk, ahogy annak járnia kell. Itt van például a Zalaegerszegi TE példája. Most sokan pufognak, hogy ismét kirúgtak egy edzőt az NB Il-es csapattól, de csak azért hőbörögnek ők, mert nem értik a lényeget. Illetve: nem onnan nézik a dolgokat, ahonnan kellene. Mert hiszen lehet ezt úgy is látni, hogy az utóbbi időszakban egész csomó tréner kapott ott munkát, próbálhatta ki magát. Ja, hogy rövid ideig tartott? Kit érdekel! Legalább addig sem otthon ültek, belebolondulva a külföldi bajnokik elemzésébe, nem pusztán a lelátón kellett osztaniuk az észt az őket félistenként tisztelő drukkereknek- vagy, hogy Nagy Tamáshoz átkanyarodjunk, nem azon kellett törnie a fejét, hogy szombaton melyik kanálisban legyezzen balinra, domolykóra. Mint mindenki, ő is megkapta a lehetőséget, dolgozhatott egy picit, élvezhette a napsütést, a fényt, a sikert, aztán elköszöntek tőle. Jöhet a következő. Úgyis azt szokták mondani, hogy túl sok az edző kis hazánkban, Dunát lehet velük rekeszteni, ennyi kispad viszont nincs. így hát Zalaegerszegen csak megoldották a problémát: kispad ott is csak egy van a felnőttcsapatnál, azon az egyen viszont sűrűn váltják egymást a szakemberek. Nem mellesleg, Nagy Tamás azért is sokat köszönhet a tulajdonosnak, mert majdnem megadatott neki az, ami bizony keveseknek- szinte a csúcson hagyta abba. Sőt, ismerve a ZTE előző szezonját, a jelenlegi harmadik helyet akár a bérc tetejének is nevezhetjük, ergo a mestert a legeslegjobbkor szállították ki a hajóból. Feljebb már nem nagyon vezetett út (csak két pozíció előzi meg a harmadikat), vagyis nagyobb sansz volt arra, hogy lefelé indul a csapat, ebben pedig jobb nem részt venni. Azért így a végén elárulom, a hír hallatán kinyílt a bicska a zsebemben. De aztán végiggondoltam az egészet, s rájöttem, tényleg csak rossz oldalról közelítettem meg a témát. Úgyhogy ^további sok sikert a ZTE-nek és a Nagy Tamást követő edzőnek! Kíváncsian várom, ki lesz a következő.
