Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)
2018-09-04 / 205. szám
2018. SZEPTEMBER 4., KEDD SPORT 15 Érdi Mária egész évben vitorlázik, a világ legjobbjaival edzhet JEGYZET Mindig csak előre néz Érdi Mária már két évvel a tokiói olimpia előtt megszerezte a kvótát Fotó: Tumbász Hédi Tudja, hogy a Balatont szinte lehetetlen kiismerni, a kisebb célok elérése után nem szabad hátradőlni, és megtanulta, miként nézzen a szélre. Tokiói olimpikonunk, a vitorlázó Érdi Mária simán nyerte meg a hétvégi Laser Radial bajnokságot. Tóth Anita/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Erre mondják, hogy elvárható győzelem?- Amikor a nagypapám megkérdezte, miként lehet, hogy a bajnokság összes futamát megnyertem, azt válaszoltam neki: ez nem azért van, mert a többiek valamit nagyon elrontottak, hanem azért, mert a vitorlázásban nagyon sok összetevője van a sikernek, és elég apró hibákat elkövetni ahhoz, hogy hátrányba kerüljön az ember - nyilatkozta a Laser Radial országos bajnokság megnyerése után tokiói olimpikonunk, Érdi Mária. - Nekem viszont egész évben van időm dolgozni ezeken az apróságokon, hiszen egész évben vitorlázom, a világ legjobbjaival edzek együtt. Ha innen nézem, igen, elvárható volt a győzelmem, és nem is lepett meg senkit.- Az utóbbi napok fura időjárása megnehezítette a dolgukat?- A várakozás volt a legnehezebb. Az öt nap alatt összesen négy futamot tudtak megrendezni, azokat viszont nagyon élveztem. Szerettem, hogy lazább a hangulat, hogy magyarok között versenyezhettem.- A vitorlázás része, hogy várnak a szélre - de meg lehet ezt szokni?- Persze! És el is telt az idő: beszélgettem a klubtársaimmal, kártyáztunk, jól éreztük magunkat. Csak az volt fárasztó, hogy minden reggel kilenc órára írták ki a rajtot, ezért jó korán, már hétre odamentünk a kikötőbe, a legtöbbször azért, hogy várjunk. A megrendezett futamokból azonban sokat lehetett tanulni.- A szeszélyes Balaton jó tanítómester?- Igen. Itt folyamatosan változik a szél, egyfolytában résen kell lenni, és nekem ezt még gyakorolnom kell. Persze régóta tudom, hogy a Balatont szinte lehetetlen kiismerni, ezen a tavon nincs két egyforma nap, úgyhogy nem is bíztam el magam. Helyette próbáltam folyamatosan koncentrálni.- Mint ahogy a kvótaszerző világbajnokságon? Tényleg: megnyugtató, hogy már két évvel a tokiói játékok előtt megszerezte az indulási jogot?- Akkor lettem volna csalódott, ha nem szerzem meg. Amikor hazajöttem, azt éreztem, sokan fellélegeztek, hogy sikerült, de nekem és az edzőmnek ez alapcél volt a világbajnoksággal kapcsolatban. Sőt, jobb eredményt szerettünk volna elérni, mint a puszta kvótaszerzés.- Min múlott, hogy nem sikerült?- Nyolcadik lettem, a negyedik-ötödik szerettem volna lenni. Bennem is volt ez az eredmény, de valahogy nem tudtam megvalósítani. Sebaj, sokat tanultunk, és megbeszéltük az edzőmmel, hogy az ott szerzett tapasztalatokat'is viszem tovább a következő versenyekre.- Ha már az edzőjénél, lan Ainslie-nél tartunk - milyen volt vele egy hajóban versenyezni a nagyhajós bajnokságon?- Remek.- Az sem volt baj, hogy ezúttal ő volt a kormányos?- Azért nem, mert én nem is tudtam volna elkormányozni azt a nagy hajót, hiszen az volt életem második versenye ebben az osztályban. A nagy hajókon mindenkinek megvan a szerepe, a kormányosnak, a taktikusnak, annak, aki a vitorlákat állítja. Egy kis hajóban ezt mind te magad csinálod, a kis hajó sokkal érzékenyebb, gyorsan reagál a kormányozási mozdulatokra, sokkal közelebb van a vízhez, és testtel is tudod irányítani. Én ezt jobban szeretem, de persze más osztályok is érdekelnek. Az említett nagyhajós bajnokságon a taktikus voltam, lan pedig a kormányos, és jó érzéssel töltött el, hogy összhang volt közöttünk, hogy általában megerősítette a véleményemet, hogy ugyanazt láttuk a vízen - ez, mondjuk, nem is csoda, hiszen ő tanított.- Mit jelent az, hogy azonosak a nézeteik? Hasonlóképpen állnak hozzá a munkához?- Többek között. Mindketten folyamatosan azon dolgozunk, hogy miként lehet jobbá tenni a vitorlázásomat - sohasem éreztem, hogy lan egyetlen pillanatra is megállt volna, sohasem éreztette velem, hogy megérkeztünk, egy kicsit feltehetjük a lábunkat az asztalszélre. Sőt, ha elértünk valamit, csak még elszántabban mentünk előre, ezt nagyon szeretem benne. Azt is ő tanította meg nekem, hogy miként nézzek a szélre...- Elnézést a laikus kérdésért, de hogy lehet a szélre nézni?- A vitorlázásban az a nehéz, hogy megpróbálod kiszámítani, merre fog fordulni a szél, hol erősebb és hol gyengébb a pályán. Ez tanulható. Ha elég sok időt tölt az ember a vízen, ki tudja számítani, hogy mi fog történni ahhoz képest, amit lát - ha ez már viszonylag magabiztosan megy, akkor kiegyensúlyozottan tud menni. A versenyvitorlázásnak pedig éppen ez a lényege: a kiegyensúlyozottság. Megnézi az olimpiai helyszínt Érdi Mária szinte folyamatosan úton van, de nem panaszkodik, a vízen érzi a legjobban magát. A héten Japánba utazik, az olimpiai vitorlásversenyek helyszínére, ahol egy tesztversenyen és egy világkupaversenyen vesz részt. „Megnézzük, milyenek a körülmények, mennyire nehéz és kiszámíthatatlan ott a szél, hányszor kell még visszamenni, hogy készen álljunk az olimpiai rajtra” - mondta Érdi Mária, aki a riói kvótát az utolsó pillanatban, négy hónappal az olimpia előtt szerezte meg, nem is számított rá, hogy kijut, így nem tudott túl sokat a játékok helyszínén készülni. Most más a helyzet, és Érdi szeretné hasznosan eltölteni a rendelkezésére álló időt a 2020-as tokiói olimpiáig. A Hoffenheim magyar csatára vezeti a német Bundesliga góllövőlistáját Szalai Ádám remekül kezdte az idényt LABDARÚGÁS Két forduló után Szalai Ádám vezeti a Bundesliga góllövőlistáját, a bajnokság nyitányán a Bayern München otthonában 3-1-re elveszített mérkőzésen betaláló magyar csatár szombaton duplázott a vendég Freiburg 3-1-es legyőzése alkalmával. Válogatott játékosunk 2010 januárjától szerepel a német első osztályban, 2014 nyara óta a Hoffenheimnél, ahol időközben megjárta a poklot is, 2016 tavaszán a Hannoverhez került kölcsönbe. Onnan visszatérve szép lassan újra felépítette önmagát. Ekkortól, vagyis a 2016-2017- es idénytől kezdve dolgozik együtt Julian Nagelsmann-nal (a fiatal tréner 2016 februárjában vette át az irányítást), aki a jelek szerint Szálaiból is a lehető legtöbbet hozza ki. Mást ne említsünk, ebben a naptári évben tizenöt Bundesligamérkőzésen játszott a magyar center, ezeken összesen nyolc gólt szerzett (a statisztikákért rajongók kedvéért kiszámoltunk: az idén 111 percenként talál a kapuba). „Kifejezetten gólveszélyes labdarúgó, korábban csak azért játszott kevesebbet, mert a posztján ketten-hárman előtte álltak - mondta Szálairól a szombati meccs után a 31 esztendős Nagelsmann. - Fogékony, szorgalmas, példaértékű edzésmunkát végző futballista. Rászolgál a szakmai stáb bizalmára, mert meg is hálálja.” A Hoffenheim hétvégi győzelméről beszámoló Shz.de internetes oldal a harmincéves magyar futballistát is idézi, aki jelenlegi formájával kapcsolatban röviden csak ennyit mondott: „Sérülés nélkül dolgoztam végig a nyári felkészülési időszakot, s jól érzem magam a bőrömben.” A Nemzetek Ligája-mérkőzések miatti kéthetes bajnoki szünetet követően honfitársunk az újonc Düsseldorf otthonában folytathatja sorozatát, s kerülhet közelebb két mérföldkőhöz is: a kétszázadik mérkőzéséhez, valamint az ötvenedik góljához a Bundesligában. Fellépésből kilenc hiányzik neki, gólból pedig már csak kettő. A 2018-as esztendőben nyújtott teljesítményéből, valamintjelenlegi formájából kiindulva megkockáztathatjuk, hogy még az idén eléri mindkét mérföldkövet. Kamler János/NS A magyar csatár (középen) két gólt lőtt a Freiburgnak Fotó: MTI Szalai Adám bajnoki statisztikája a Nagelsmann-erában Idény Játékperc Gól Gólpassz 2016-17 771 8 1 2017-18 888 5 1 2018-19 180 3-Végvári vitézek Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Az alábbiakat nem a magyar tenisz jelenleg zajló belviszályáról írom, inkább csak annak kapcsán. (Leegyszerűsítve: éljátékosunk, Fucsovics Márton úgy látja, nem tekinti őt érdemi partnernek a szövetség, ezért mai állás szerint nem lép pályára a csehek ellen a Davis-kupában.) Nem ismerem a közeg belső viszonyait, személyesen a főszereplőit sem, ezért a konkrét ügyben nemhogy ítéletet nem merészelnék hirdetni, még határozott véleményt sem fogalmaznék meg. A mostani azonban nem az első efféle eset, számos sportágban lejátszódott már hasonló, ezért általános következtetések levonhatók. Először is az: ha valakit vélt vagy valós méltánytalanság, sérelem ér, csekély kivételtől eltekintve helytelenül dönt és rossz vért szül, ha válaszintézkedésként önkéntesen felfüggeszti a saját alaptevékenységét. Különösen, ha abban pótolhatatlan. Igaz ez a civil életben is; a bármi ellen tiltakozó pékek vagy sebészek legfeljebb addig élvezik a rokonszenvünket, amíg sütik a kenyeret és műtenek. Onnantól, hogy ezt nem teszik, úgy érezzük, minket büntetnek valamiért, amiben vétlenek vagyunk. A sportban is visszatetsző, ha a vezető nem vezet, az edző nem tart tréninget, a játékos nem játszik, a masszőr nem gyúr, a jegyszedő nem szedi a jegyet, a szurkoló nem szurkol. Még akkor is, ha egyébként teljes egészében vagy nagyrészt igaza van. Ellenpéldaként, Hosszú Katinka a közelmúltban kissé kifordult régi énjéből, exedzője és expárja, Shane Tusup pedig a népszerűtlenségi listákon Matuska Szilveszter hídrobbantó alá küzdötte magát, de „Katka” eközben szakadatlanul úszott, három olimpiai bajnoki cím mellett nyert egy szekérderéknyi további érmet, így egyszerűen nem veszíthetett. Ahogy a vízben, úgy szárazon sem. Mindezt úgy is fordíthatjuk, bármit is cselekszünk, mindig érdemes és hasznos számot vetnünk azzal, azt kinek, minek az érdekében, illetve kinek, minek ellenére tesszük. Hogy a legegyszerűbb, egyben legvégletesebb képet mutassuk: a bástyákon őrt álló vitéz nem a várkapitányt, hanem a várat, az otthonát, a hazáját védi. Ezért, ha a parancsnok a felére csökkenti a fejadagját, és a létezéséről sem hajlandó tudomást venni, akkor sem az az üdvözlendő reakció, hogy összepakolja a cókmókját és visszavonul a fatornyos falujába. A sport, a mérkőzés persze játék, nem élet-halál kérdése. Bár Bill Shankly, a Liverpool hajdani legendás menedzsere szerint sokkal több annál.
