Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)
2018-09-01 / 203. szám
12 TÖRTÉNELEM A magyar honvédeket virágszőnyeg fogadta Észak-Erdélyben A bevonulás levelezőlapja* Hetvennyolc esztendővel ezelőtt egy régóta várt időszak köszöntött be Észak-Erdély lakossága számára. A Trianonban elszakított keleti régió fele részben visszakerült Magyarországhoz 1940-ben, a második bécsi döntés után. Balázs D. Attila attila.d.balazs@mediaworks.hu VISSZATÉRÉS „Meghatottságtól könnyező szemmel hallgattuk rádión honvédségünk gyönyörű bevonulási ünnepélyét Nagyváradon, mely alkalomból szeretettel köszöntjük Nagyságos asszonyt. El tudjuk képzelni örömét, melyben szívből osztozunk. Szívélyes üdvözlettel, csókkal, illetve kézcsókkal, őszinte régi barátsággal: Czeyda P. E. ny. tábornok - honvédbiztos. Szentgotthárd, 1940. szeptember 6.” A mai, azóta visszaállított határtól alig néhány kilométerre fekvő Nagyvárad viszszacsatolási napja alkalmából küldte ezt az őszinte, örömteli szavakban bővelkedő üzenetet egy nyugalmazott tábornok az ország másik feléből hajdani kollégája özvegyének. A szentgotthárdi bélyegző' tanúsága szerint még hatodikén, azaz a visszatérési ünnepség napján fel lett adva a küldemény, és minden bizonnyal már másnap olvas háttá a címzett. A Sebes-Körös partján fekvő Várad csak egy volt azon erdélyi városok közül, ahová több hullámban bevonultak a magyar honvédek, hogy sorra birtokba vegyék azt, amit néhány tollvonással korábban elszakítottak a hazától. Az első nagyobb város, amelyet a magyar csapatok még 1940. szeptember 5-én birtokba vettek, Szatmárnémeti volt. A délben elkezdődött ünnepélyes bevonulásra Horthy Miklós kormányzó személyes vezetése mellett került sor itt is. Ahogy Szatmár esetében, a többi nagy településen is díszes emlékbélyegzéseket bocsátottak ki erre az alkalomra, amelyeket képeslapokra és Erdély felszabadulásának emlékére - Horthy Miklós, Magyarország kormányzója és a főméltóságú asszony Nagyváradon Fotó: MW postai borítékokra is rányomtak a dátumbélyegző mellé. A nagyméretű körbélyegzéseken a településnév, a helység történelmi címere és Erdély esetében az 1940-es viszszatérés éve szerepelt. Szatmárnémeti és Nagyvárad mellett ilyen címeres díszbélyegzők születtek a szeptember 7-én visszacsatolt Nagybánya, a 9-én viszszatért Bánffyhunyad, a 11-én hazaérkezett Kolozsvár esetében is. A MOVE szombathelyi Szent István cserkészcsapatának piros-fehér-zöld keretes levelezőlapjaira is ezek a bélyegzések kerültek fel. Sokukat nem is postázták az ekkori nagy időket megélt a polgárok, hanem megtartották maguknak örök emlékül, s majd rejtegették a kommunisták elől évtizedekig. Mindenesetre a mindennapok könnyebbsége közé tartozott, hogy az emberek immár ilyen, magyar kiadású levelezőlapokon, s persze a magyar postaszolgálaton keresztül küldhették el üzeneteiket Erdélyből. A magyar postaszolgálat gyorsan átvette a vezérlést a visszatért vidékeken. Ezt azért is fontos megemlíteni, mert a román postaszolgálatnál Trianon után még évekig úgy tűnt, mintha megállt volna az idő. Sok település bélyegzőjén - a magyarok nyilvánvaló örömére - meghagyták még a magyar elnevezést is, csak évek múltán cserélték le románra. Ez persze nem holmi gesztus, pusztán a hanyagság egyik jele volt az új gazda részéről, mert, mint ismeretes, Románia nem mert berendezkedni Erdélyben az 1920- as diktátum után. Féltek a revíziótól, ezért az infrastruktúrát hagyták leromlani; arra persze futotta, hogy Bukarest felépítsen egy monumentális erődrendszert a magyar-ro*SZÁ<3, 1940 S2£prfi mán határon. A Károly-vonalon végül 1940-ben gond nélkül áthatolt a magyar hadsereg, és hamarosan fel is robbantották az erődöket. De visszatérve a bevonulás pillanataihoz, az első világháború utáni román elnyomást megszakító terület-viszszacsatolás katartikus erőket szabadított fel a helyi magyarságból. Mint ahogy Köő Artúr történész fogalmazta meg A Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) lapja a visszacsatolások idejéből Fotó: MW nemrég, ság 20. sza legszebb napj és szeptember tők. Több helyer. hogy a honvédek virágszőnyeg foga A kor neves kéj - a Monostory, a b rasits, a Weinstoc felvételen örökíttet tósaikkal az érdé visszacsatolás n Mivel maga Horth jelen volt a nagyo lási ünnepségeken ja is visszaköszön e pokon, amelyek kő: kákát másnap siker és feladni a magyar s* minden irányába. 1941 januárjában, azaz hónapokkal a visszatt után, még mindig élt soka ban az a nap, amikor vissza került szőkébb pátriájuk és sikerült megszabadulniuk a román uralom alól. A Nagyváradi Atlétikai Club (NAC) labdarúgócsapatának ekkor kelt levele is ezt mutatja. Az elnökség által jegyzett díszes, immár piros-fehér-zöldben pompázó levélben ilyen szavakkal üdvözlik a Zuglói SE-t, újbóli kapcsolatfelvétel céljából: „Mélyen Tisztelt Uram! Méltóztassék megengedni, hogy a Nagyváradi Atlétikai Club nevében sorainkkal felkeressük, hogy egy nagy múltú, tisztességes jelenő és dicső jövőre hivatott magyar társadalmi sportegyesület megmozdulását tárhassuk fel Ön előtt. A NAC végigjárta azt a kálváriát, amely minden magyar társadalmi szervezetnek közös útja volt a 22 éves megszállás alatt. Nem hivalkodásból említjük, hiszen csak kötelességünket teljesítettük, de tény, hogy ez a 22 esztendő számunkra a magyar sorsvállalás, a nemzeti helytállás, a faji öntudat nehéz és keserves, de mégis felemelő és boldogságos próbaköve volt.” A NAC-nak később első vidéki csapatként sikerült is megnyernie a magyar futballbajnokságot 1944-ben, ám abban az esztendőben magyar egyesületként meg is szűnt létezni. A további remények nem csak a játékosok között foszlottak szét. Magyar múltról, revízióról nemhogy Erdélyben, de az egész Kárpát-medencében nem lehetett beszélni évtizedekig. Huszonöt éve temették újra Magyarország kormányzóját Kenderesen Emléknap Horthy Miklós tiszteletére MEMENTÓ Horthy-emléknapot tartanak holnap Kenderesen. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó földi maradványait huszonöt éve hozták haza Portugáliából, és helyezték örök nyugalomra szülőföldjén. A református templomban veszi kezdetét a Horthy-emléknap vasárnap délelőtt. Az ökumenikus istentiszteletet kövemen koszorúzást tartanak a cormányzó családjának mau’.óleumánál. Itt beszédet mond ’ádár Lászlóné, Kenderes város polgármestere és Kovács Sándor (Fidesz) országgyűlési képviselő is. A helyi Móricz Zsigmond Művelődési Házban délután nyitják meg az Ezt láttam Főméltóságú Úr testőreként című fotókiállítást, amit a Magyarország egykori kormányzóról szóló konferencia követ. Itt előad Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója, Koltay Gábor filmrendező és Maruzs Roland alezredes, hadtörténész is. Az előadások után Horthy Miklós unokája, ifj. Horthy István zárja le a rendezvényt és ezzel magát az emléknapot. A kenderesi önkormányzat és a Horthy Miklós Emlékére Alapítvány szervezte egynapos eseményen arról a huszonöt évvel ezelőtti napról is meg fognak emlékezni, amikor sikerült magyar földben örök nyugalomra helyezni a kormányzó, valamint felesége és Miklós nevű fia hamvait. Az emigrációban, a portugáliai Estorilban, 1957. február 9-én elhunyt magyar államférfi végakarata az volt, hogy csak akkor szállítsák haza holttestét, ha a szovjet csapatok már kivonultak Magyarországról. Az 1993. szeptember 4-én lezajlott újratemetés tízezreket vonzott Kenderesre, a példaszerűen megrendezett szertartás azoban nem volt állami ceremónia. Az Antall-kormány tagjai, látva a baloldali és liberális ellenzék harsány ellenzését, nem merték felvállalni, hogy Magyarország egykori kormányzójának állami, méltóságát megillető temetést szervezzenek, ezért az eseményen csak magánemberként vettek részt. A hazahozatal kezdeményezője Szimon Miklós hosszújáratú tengerészkapitány volt, akinek elképzelése egybeesett a Horthy család tagjai, így elsősorban özvegy Horthy Istvánná Edelsheim Gyulai Ilona grófnő és fia, ifj. Horthy István akaratával. Az ügy mellé állt mások mellett Kéri Kálmán tábornok, az akkori Országgyűlés korelnöke, a kormányzó egykori szárnysegédje is. Horthy Miklós Kenderesen született, 1868. június 18- án. Az Osztrák-Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, 1909-1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 15-éig ő volt a Magyar Királyság kormányzója, az elszakított területek egy része az ő vezetése alatt került vissza néhány évre az országhoz. BDA
