Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)
2018-09-26 / 224. szám
2018. SZEPTEMBER 26., SZERDA SPORT 15 Vettelnek még nincs meg Charles Ledere telefonszáma Csak semmi játszmázás! Vettel (balra) szerint Ledere (biciklivel) megérdemli, hogy a Formula-l-ben versenyezzen Fotó: AFP Sebastian Vettel szomorú amiatt, hogy elveszítette a valaha volt legjobb csapattársát, Kimi Ráikkönent. Eddig ugyan még nem beszélt Charles Leclerc-rel, de bízik benne, hogy vele is csapatként tudnak együtt dolgozni. Tóth Anita/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu FORMULA-1 Egymás kölcsönös tisztelete, teljes őszinteség, semmi játszmázás, semmi ostobaság - ez a legfontosabb a csapattársak közötti viszonyban a négyszeres világbajnok Sebastian Vettel szerint, akit elszomorít, hogy Kimi Räikkönen az év végén távozik a Ferraritől. Nemegyszer mondta már, milyen remek munkakapcsolata volt a finn versenyzővel - aki, nem mellesleg, továbbra is a Ferrari legutóbbi világbajnoka - az elmúlt négy szezonban, ám el kell fogadnia, hogy a csapat az ifjú Charles Leclerc-nek ad lehetőséget a,2019-es szezontól kezdődően. Vettel és Räikkönen között már azelőtt barátság szövődött, hogy csapattársak lettek volna a Ferrarinál - olyanynyira, hogy az esetek többségében együtt utaznak a versenyekre. így amikor arról kérdezték, Räikkönen volt-e a legjobb csapattársa pályafutása során, a német nem sokat gondolkodott, mielőtt egyértelmű igennel válaszolt. „Vannak számokban és eredményekben kifejezhető dolgok, de nem hinném, hogy ez a legfontosabb - mondta el Vettel az Autósportnak. - Sokkal fontosabb, hogy a csapattársak tiszteljék egymást, és az egymás közötti játszmákat a lehető legkevesebbre szűkítsük; ez Kimivel az elejétől fogva nulla volt, s nem hinném, hogy megváltozna. Rossz érzés, hogy nem lesz velünk többé, mert szerintem egy az utunk, még ha különbözőek vagyunk is. És ez egymás kölcsönös tiszteletéből fakad.” A kérdésre, hogy a csapat dinamikája változik-e a fiatal monacói pilóta érkezésével, Vettel azt válaszolta, mindig, minden változik egy Formula- 1-es csapatnál, de az alapfeltételek ugyanazok. Főleg így, hogy viszonylag messze még a szezon vége... Úgyhogy egyelőre inkább a következő versenyekre, mintsem a következő szezonra koncentrál. Ledere a csapat utánpótlás-nevelő programjában pallérozódott, s most megkapta a nagy lehetőséget. Annyiban biztosan nehezebb dolga lesz vele Vettelnek, hogy egy „csikó” mindig sokkal szüajabb, többet kockáztat, kevésbé érdeklik a következmények, mivel mindenáron bizonyítani akar. Kérdés, meg tudják-e, egyáltalán meg akarják-e zabolázni őt a Ferrarinál. „Különbözőek vagyunk, másként látunk ezt-azt, de Charles jó gyerek, remélem, jól be is illeszkedik - biztos vagyok benne, hogy mindenki segíti majd ebben - mondta Vettel, majd amikor arról kérdezték, vajon a húszéves Ledere szerződtetése jó ötlet volt-e a Ferrari részéről, csak annyit mondott: - Ha gyors vagy és tehetséges, a kor nem számít. De ugyanígy lehetsz gyors és tehetséges akkor is, amikor papíron már öregnek számítasz; talán Kimi erre a legjobb példa. Charles megérdemli, hogy a Formula-l-ben versenyezzen, s jó hír neki, hogy lehetőséget kapott egy nagy csapattól. Aztán majd meglátjuk. Mi mindent megteszünk, hogy a lehető legjobban tudjunk együtt dolgozni, csapatként.” Vettel azt is elárulta, hogy a szerződtetése óta még nem vette fel a kapcsolatot a monacói pilótával, ennek a magyarázata pedig egyszerű: „Nincs meg a telefonszáma, és egyébként is biztosan nagyon elfoglalt volt az utóbbi napokban.” Utóbbinak persze nem kell nagy feneket keríteni, lesz még idejük bőven arra, hogy telefonszámot cseréljenek. Üléspróbán Räikkönen A boxutcahíradó szerint a fanyar humoráról ismert finn, Kimi Räikkönen túl van az első üléspróbáján a Saubernél, ezzel is ráerősítve a pletykákra, hogy már a 2018-as év vége felé tesztelni fog a csapatnál, (leginkább gumiteszt jöhet szóba...) Túl meszszire nem kell utaznia, ha erre sor kerül, hiszen a csapat hinwili bázisától nem meszsze lakik. A Ferrarinak sem kell aggódnia azért, hogy titkok vándorolnak majd egyik csapattól a másikig, a Sauber ugyanis már most is szorosan együttműködik a Ferrarival a technikai fejlesztések terén. Nyugdíj? Ugyan már! Esze ágában sincs visszavonulni Kimi Räikkönen ügynöke, Steve Robertson elmondta, a jövő hónapban 39. évét betöltő finn versenyzőnek eszében sincs visszavonulni a Formula-l-ből, sőt, nagyon is motiváltán várja a következő évet, amikor visszatér a Sauberhez, amellyel 2001-ben bemutatkozott a száguldó cirkuszban. „Kimi Formula-l-es autót akar vezetni, mert imádja - mondta Robertson. - Sokan talán meglepődtek, mert azt várták, hogy annyi ferraris év után visszavonul, elüldögél a jachtján, élvezi az életet. De őt továbbra is az Fl-es autók izgatják, ráadásul szereti a határait feszegetni.” A menedzser azt is hozzátette, Ráikkönent nem frusztrálja, hogy olyan autót vezet, amelylyel nincs esélye a futamgyőzelmekre. „Azért dolgozik majd, hogy fejlődjön az autó és a csapat. Pontosan tudja, mibe ment bele, s azért tette, mert hisz benne, hogy segíthet. Tisztában van vele, hogy normál körülmények között nincs esélye a győzelemre, de a fejlesztések szempontjából nagyon izgalmas ez a kaland." Talmácsi Gábor készíti fel Oláh Barnabást és Számadó Mátét a válogatóra Tehetséges fiatalok nagy esélye Oláh Barnabás (balra) és Számadó Máté mesterével Fotó: MW GYORSASÁGI MOTOR Talmácsi Gábor segítségével készül fel az idei Red Bull MotoGP Rookies Cup októberi válogatójára Oláh Barnabás és Számadó Máté.- Néhány éve Sebestyén Péter révén már volt magyar résztvevője a Red Bull és a KTM közös tehetségkutató sorozatának. Most újra lehet?- Bízom benne, mert mindkét fiú elképesztően tehetséges, és nagyon fiatal - mondta a 2007-ben nyolcadliterben világbajnoki címet szerző Talmácsi Gábor. - Oláh Barnabás nálunk, a Talmácsi Ringen pallérozódott, s úgy lett bajnok idén az SSP300-as kategóriában, hogy a szezon elején még le sem ért a lába a motorról... Ehhez képest elkezdte, megnyerte, és hihetetlenül gyorsan fejlődött. Számadó Máté ugyan nem a mi versenyzőnk, de ebben a projektben őt is én segítem, mert nagyon tehetséges.- Hogyan figyelt fel a fiúkra?- Az utolsó előtti bajnoki futamon, a Hungaroringen láttam őket motorozni, ott csapott meg az érzés, hogy talán esélyük lehetne a tehetségkutató sorozatban. Mindketten tizenhárom évesek, éppen megütik a sorozat alsó korhatárát - szerintem a válogatón ők lesznek a legfiatalabbak.- Miként kaptak lehetőséget?- Ez úgy van, hogy több ezer pályázat érkezik, amelyekhez ajánlólevelet csatolnak - ezek alapján végzi a zsűri a válogatást. A két fiút kiválasztották, és amióta ezt tudjuk, még többet dolgozunk együtt, sokat motorozunk a Hungaroringen és az Euroringen, sőt, mivel megtudtam, milyen motorral lesz a válogatás, szereztünk olyan típusú gépet is.- Min múlik a siker?- Nem csak a köridőket nézik, sőt, nem is hozzák őket nyilvánosságra. Mi, edzők ott lehetünk a pálya szélén, mérhetjük az időket, de nem ez a legfontosabb, hiszen kétszáz gyerek közül hatvan egy másodpercen belül lesz... A zsűri azonban nézi azt is, milyenek a versenyző testi adottságai, hogyan kommunikál, milyen a megjelenése, a vezetési stílusa, mennyire képes konstans köridőkre - és persze az is számít, ki honnan jön.- Miért nagyobb lehetőség ez a többinél?- Mert annak, aki bekerül a sorozatba, a Red Bull és a KTM állja a költségeit. Nem titok, milyen nehéz ennek a sportágnak a finanszírozása, főleg ebben a korban. Hatalmas lehetőség ez a magyar versenyzők számára - a tisztesség kedvéért meg kell említenem, hogy a pártfogoltjaimon kívül Kakuszi Ádám is lehetőséget kap -, és mindent megteszek, hogy sikerrel járjanak.- Nem túl fiatalok?- A tizenhat évesek a több tapasztalatuknak köszönhetően nyilván gyorsabbak lesznek náluk, de, mint mondtam, nem csupán ez számít, és én büszke vagyok rá, hogy mögéjük állhattam, hogy együtt mehetünk, képviselhetjük Magyarországot. Nálam is így kezdődött: először versenyző voltam, aztán elkezdtem sikereket elérni, ez magával hozta a médiaérdeklődést, sőt, megfogalmazódott egy magyar versenypálya építésének ötlete is. Úgyhogy ez lendületet adhat a gyorsasági motorsportnak hazánkban... T. A./NS Extrém sport Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Nem lehet könnyű játékvezetőnek lenni. Olyan nehézségekkel kell megküzdeniük a bíróknak, hogy akár extrém sportnak is tekinthetjük tevékenységüket Ádáz körülmények között végzik hálátlan munkájukat, minek során az emberi lélek olyan mélységeibe látnak le, hogy csakis kevéssé szédülékeny embert kívánhat magának a sípmesteri hivatás. Vegyük példának a futballt Az ebben a sportágban járatlan szemlélő azt feltételezheti, hogy a játékvezetőnek más dolga sincs, mint a szabályokat betartatni, segíteni a szükségszerűen kialakuló vitás helyzetek megoldását, büntetéssel sújtani a vétkeseket, visszaterelni őket a sportszerűség mezejére. Ez a barátságos kép, amit képzeletünk naiv festőként lelki szemünk elé rajzol, rögtön szertefoszlik, amikor a térfélválasztásról döntő pénzfeldobás után felharsan a kezdő sípszó és útjára indul a labda. A játékvezető azzal kénytelen szembesülni, hogy a játékosokra, a szurkolókra és szerény személyére redukálódott világ értelmezése milyen sokféle lehet. Joggal gondolhatja például magáról szemészeti vizsgálatok eredményére támaszkodva a bíró, hogy látása éles, mint a sasé. Egy-egy döntése nyomán azonban a futballpálya-univerzum többi lakója mégis érezheti úgy, hogy legföljebb a fehér bot vüágnapján lett volna szabad a pályára engedni őkéimét Hasonló különbségek alakulhatnak ki a spori szellemi épségével kapcsolatos álláspontok között. Mindennapjainak tapasztalataira, családja és barátai véleményére támaszkodva joggal gondolhatja magáról a játékvezetők többsége, hogy ép ésszel felvértezve szaladgál a pályán. Eközben az események súlyától mégis görbülhet úgy a tér a lelátón, hogy a szurkolók azt vegyék észre: hibbantra bízta a meccs vezetését a szövetség. A vélemény- és szólásszabadság érvényesülése ebbe a kettősségbe meglehetősen fájó bepillantást enged sok játékvezetőnek. A bíráskodókra leső nehézségeket csak szaporítja az, hogy a játékosok reakcióiból leszűrhető, hogy a futballpályán soha semmi nem úgy és nem ott történt, ahol és ahogy azt a spori látta. Ráadásul annyi fájdalmas sérüléssel még egy baleseti sebész sem találkozik, mint amennyinél egy-egy mécsesén egy bírónak vizitálnia kell. Ennek elviselését talán csak az segíti, hogy meganynyi csodálatos gyógyulásnak is szemtanúja lehet. Nem is lepődünk meg, ha azt látjuk, némely játékvezető szerényen ugyan, de minimum a Megváltónak érzi magát A legnagyobb megpróbáltatás azonban mégiscsak az lehet, hogy labda nélkül kell szaladgálniuk a bíráskodás extrém sportját űzőknek. Gól, sőt passz nélkül lehozni a meccseket igazi önmegtartóztatás. Vagy rossz helyezkedés. « I
