Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)
2018-09-22 / 221. szám
2018. SZEPTEMBER 22., SZOMBAT SPORT 15 Fájó a Vidi veresége, de nem kell belőle drámát csinálni Egysíkúság és fáradtság Kétszer is ki kellett szedni a labdát a Vidi hálójából, itt éppen Fiola Attila teszi meg Fotó: Szabó Miklós Nem jó, ha szánják az embert - akkor már inkább bírálják. így igaz a Mól Vidi FC-re is. A BATE Boriszovtól csütörtök este elszenvedett 2-0-s vereség természetesen fájó, de korántsem párosul a kilátástalanság érzetével. A vezetőedző mellett a kulcsjátékosok is önkritikusan fogalmaznak: ha a Vidi rendezi sorait és visszatalál a nyáron látott formájához, akkor lehet keresnivalója a labdarúgó Európa-liga csoportkörében. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS „Csalódott vagyok az eredmény miatt. Természetesen bele lehetne menni, hogy több helyzetünk volt, hogy megvoltak a lehetőségek, de a futballban az eredmény mindennél többet mond. A kapu előtt nem voltunk elég élesek. Ebben a szezonban Huszti Szabolcs, Danko Lazovic és Loic Nego volt a csapat három legeredményesebb játékosa, ketten közülük hiányoztak, nem akaródzott a gólszerzés” - Marko Nikolics így értékelte a találkozót. Talán önkényesen, de azt emelnénk ki, amit a vezetőedző is elismer: a Vidi csütörtök este nem volt elég éles. A lelkesedéssel, az akarással nem volt gond, de túl sok volt az apró hiba mind védekezésben, mind támadásban. Hogy miért, azt nem tisztünk megállapítani, de hogy az elmúlt egy hét eseményei, a Puskás Akadémiától elszenvedett vereség, majd az azt követő balhé, aztán Danko Lazovic váratlan visszavonulása mentálisan mindenkit megviselt a csapatból, az egészen biztos. Más szavakkal, de erről beszélt Juhász Roland is. „Nagyon szomorú vagyok, azt éreztem, hogy dominálunk, de az ellenfél rúgja a gólokat. Ennél bosszantóbb nincs. Úgy, hogy a lehetőségeink is megvoltak hozzá. Mentünk az eredmény után, de nem sikerült a hálóba találnunk. Azért sajnálom, mert ez verhető csapat volt. Picit most hullámvölgyet érzek, egysíkúnak látom a játékunkat, fáradtabbnak. Remélem, nagyon gyorsan visszatalálunk arra az útra, amit az idén elkezdtünk, ahhoz, ahogy a csapat eddig játszott” - mondta a csapatkapitány. Hullámvölgy, egysíkúság, fáradtság - tökéletes diagnózis. „Elkerülhető gólokat kaptunk, amelyek nem voltak ránk eddig jellemzőek, és talán részben ennek folytán jutottunk ide - Kovács István a rá jellemző őszinteséggel kezdett bele a mondandójába. - Most hibáztunk, és ezt az ellenfél könyörtelenül kihasználta. Nálunk rendre kimaradtak a lehetőségek, és a második gól után már nem éreztem a csapatban, hogy visszajöhetünk. Az elmúlt időszakban a csapatot az jellemezte, hogy semmilyen körülmények között nem adtuk fel, most viszont ez nem volt meg a részünkről. Sajnos mi magunk építettük le saját magunkat a mérkőzésen. Az első félidőben nekünk kellett volna előnnyel fordulnunk, ehelyett hátrányban mentünk vissza a második játékrészre, az ellenfél pedig profi módon lehozta a találkozót.” Érdeklődésünkre Kovács István arra sem kitérő választ adott, hogy a Lazovic-ügy befolyásolta-e a teljesítményüket. „Nyilván nem használt a csapatnak. Már önmagában Danko hiánya is komoly érvágás, hiszen remek játékos, vele együtt egyértelműen erősebbek vagyunk” - fejtette ki. A támadónak akadt még egy remek észrevétele: „Föladtuk a nemzetközi porondon eddig alkalmazott taktikánkat, a biztonságos védekezést, s megpróbáltunk attraktívan futballozni. Ez most nem vezetett eredményre.” A Vidi tehát nem azért szenvedett vereséget, mert a BATE Boriszov minden tekintetben fölébe nőtt, hanem mert csütörtök este az ellenfél éppen jobb formában volt, neki kedvezett a szerencse. Ebből azért lehet erőt meríteni. Két hét múlva a Chelsea vendégeként tényleg a legcsekélyebb teher nélkül léphetnek pályára a fehérváriak. S már az is sikernek számít majd, ha megnehezítik a londoniak dolgát. A világsztárok menedzsere, Varga Sándor Budapesten is otthon érzi magát Kárpátaljáról indult a 001-es ügynök Varga 25 éve dolgozik együtt Rebrovval Fotó: Éberling András LABDARÚGÁS Varga Sándor idestova negyven éve - jó ideje megkerülhetetlen - szereplője a magyar futballnak, pedig a Felsű-Tisza menti Visken, az akkori Szovjetunióban született, és a moszkvai olimpiáig nem is volt érdemleges kapcsolata az anyaországgal. Előbb szívességből, majd hivatásszerűen kezdett foglalkozni szovjet, majd orosz, végül magyar labdarúgók menedzselésével, s a közelmúltban ő bábáskodott Szergej Rebrov ferencvárosi szerződése körül.- Andrij Sevcsenkótól Sepp Blätteren át Roy Hodgsonig szinte az egész futballvilág a barátja, rendkívül kiterjedt a kapcsolatrendszere. Ön milyen futballista volt, kell-e játékosmúlt ahhoz, hogy valaki sikeres ügynök legyen?- Nem akárhol pallérozódtam: a viski utcabajnokságban! Az egyik otthonom a mai napig Visk, létrehoztam egy alapítványt, amely a szülővárosomat támogatja. A Velence utcában laktunk - a sors fura játéka, hogy most is van egy lakásunk a Velence utcában, London Little Venice negyedében... Tizenhét évesen felvettek a lembergi testnevelési egyetemre, ott is futballoztam, ez volt a legmagasabb szint, ameddig eljutottam. Harmadikban kirúgtak, nem tudtam eldönteni, hogy felakasszam vagy vízbe fojtsam magam.- Rossz tanuló volt?- Ellenkezőleg, kiváló eredményekkel vizsgáztam, de kommunistaellenes röplapokat osztogattam, ezért kicsaptak, s azonnal behívtak katonának. Az öngyilkosságot elhalasztottam, s életem legszebb két éve következett.- A Vörös Hadseregben?!- A Balti Flottánál. A Finnöbölben egy lakatlan szigeten volt a bázisunk, s olyan bajtársi szövetség alakult ki a grúz, örmény, abház, magyar és még az ördög tudja, hányféle nemzetiségű matrózok között, amely még negyven évvel később is eltéphetetlen.- A továbbtanulásnak persze befellegzett...- Dehogy! Leszerelés után elmentem a Moszkvai Központi Sportegyetemre, bekopogtattam a rektor elvtárshoz, s közöltem, szeretnék ide járni, mert kirúgtak a Ívovi egyetemről. A rektor azt mondta, menjek vissza két hét múlva. Közben lekérték az anyagomat, és amikor visszamentem, a rektor csak ennyit mondott: „Magát legfeljebb Szibériába vehetném fel egy munkatáborba, de inkább felveszem az egyetemünkre.” Egy év alatt két évet végeztem el, s pont a moszkvai olimpia előtt diplomáztam, elhelyezkedtem a szervezőbizottságban. A Los Angeles-i olimpia előtt a szovjetekkel volt egy selejtezőcsoportban a Mezey György - aki később a nagyobbik lányom, Viktória keresztapja lett - irányította olimpiai csapat. Április 25-én játszották a Luzsnyikiban a sorsdöntő meccset - a szovjet csapat szakmai stábjának tagjaként voltam jelen két góllal kellett volna győzniük a magyaroknak, de csak 1 -O-ra nyertek. Gyuri kérdezte tőlem, miért nem örülnek a szovjetek a továbbjutásnak. Mi már akkor tudtuk, hogy bojkottálni fogjuk az olimpiát...- Két évvel később a mexikói világbajnoksághoz volt köze?- A mérkőzéselemző módszeremet Mezey és Lobanovszkij is alkalmazta, de nem voltam kint Mexikóban. 1984 végén települtem át Budapestre, Zuglóban vettem egy kis családi fészket A magyarok szereplésének már könyvtárnyi irodalma van, a szovjeteknél Valerij Lobanovszkij napokkal a vb kezdete előtt vette át a leváltott Malofejev helyét Ki sem engedte a szállodai szobájukból Belanovékat, éjjel edzettek, nehogy a tűző nap kikészítse őket.- Mi a magyarázat arra, hogy legalább az elődöntőig nem jutott el az a remek szovjet csapat?- Szakmai nincs: Erik Fredriksson, a svéd bíró elcsalta a nyolcaddöntőt, az első két belga gól lesről esett, a másodiknál Ceulemans először le is állt, azt hitte, lefújták az akciót, így nyertek 4-3-ra a hosszabbításban. Két évre rá ez a szovjet csapat nem véletlenül játszott Eb-döntőt a hollandokkal. »- Hogyan lett játékosügynök?- 1988-ban az MLSZ edzőbizottságának voltam a titkára, és kikerültem Covercianóba, az olasz szövetség székhelyére egy nemzetközi konferenciára. Ott panaszolta nekem Dino Zoff, a Juventus edzője, hogy nem tudják megértetni magukat a játékosai Zavarowal, mert az orosz gondolatai mindig egy ütemmel az olaszok előtt járnak. Mondtam neki, kellene még egy orosz a csapatba, mondjuk, Alejnyikov. Pár nap múlva hív Alejnyikov, hallom, Sándor, ajánlottál a Juventushoz, már le is szerződtettek, nagyon köszönöm! Hát így indult az ügynöki karrierem. Sokáig csak magánszorgalomból segítettem a szovjet, majd az orosz játékosoknak, a hivatalos FIFA-licencemet 1996-ban kaptam meg Sepp Blattéitól, 001-es sorszámmal, a Szaúdi Királyság területére. Azóta én vagyok a 001-es ügynök. Tíz évre ott is ragadtam a családommal Dzsiddában. Például az edző Carlos Alberto Parreira, a játékos Andrej Kancselszkisz, Hriszto Sztojcskov szaúdi szerződését is én intéztem. Nem álszerénységből mondom: a játékos adja el magát a teljesítményével, nem az ügynök.- Szergej Rebrovot is kiközvetítette az Al-Ahlihozl- Igen, tavaly oda, aztán meg idén augusztusban a Fradihoz. 25 éve dolgozom vele, ez volt a nyolcadik szerződése, amit intéztem neki. Feleséget már váltott, de ügynököt még nem...- Elárulna kulisszatitkokat Rebrov szerződtetéséről?- A világért sem. Mint ahogy arról sem, hogyan vittem Luzsnijt az Arsenalhoz vagy Kádár Tamást Kijevbe. Egy ügynök legfontosabb tulajdonsága a diszkréció. Ch. Gáli András JEGYZET Ericre várva Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu Ahogy a Római Birodalomban a legügyetlenebb gladiátor a névtelenség homályába veszett, talán rekordidő alatt falta fel egy oroszlán, úgy az ókori olimpiákról szóló feljegyzésekben sem említik azokat az ökölvívókat, akiket már az első pillanatokban kiütöttek, és a stadionfutás krónikája sem őrizte meg azoknak a nevét, akik a leglassabban szedték a lábukat. Az újkori játékok sem úgy indultak, hogy a legnagyobb lúzerektől volt hangos a korabeli sajtó. Mígnem az 1988- as téli olimpián, Calgaryben feltűnt egy rövidlátó, kissé pufók brit úriember, Michael Edwards, aki síugrásban a 70 és a 90 méteres sáncon is úgy lett tök utolsó, hogy nem ugrott, inkább csak leesett a sáncról. „Eddie, a Sas” történelmet írt, róla szóltak a hírek, sokkal inkább, mint a három aranyat nyerő finn Matti Nykanenről. Lássuk be, mégiscsak az életét kockáztatta! Miként tulajdonképpen a 2000-es, sydney-i olimpia úszóversenyein Eric Moussambani is az Egyenlítői-Guineából. Mert a rendezők nem gondoltak arra, hogy a medence partján elkélne egy mentőöv. Hősünk szerencsére nem fulladt bele a vízbe, utolsó erőtartalékait mozgósítva teljesítette a 100 méter gyorsot, az előfutamában egyedül indulva (két riválisa kiugrott az első rajtnál, ezért kizárták őket) 1:52.72 perces időt ment. Viszonyításképpen: előző napon a holland Pieter van den Hoogenband l:45.35-tel nyerte meg a 200 gyorsot. Ám Moussambani, aki „Eric, az Angolna” néven vonult be a sporttörténelembe, mégis egy szerethető balfácán lett a világ szemében, mert, mint kiderült, életében akkor úszott először 50 méteres medencében, hazájában egy szálloda 13 méter hosszú fürdőjében készült az olimpiára. S írjuk a javára, hogy nem a világ legrosszabb úszója akart lenni: négy év múlva már 57 másodperc alatt volt a legjobbja, és csak azért nem indulhatott az athéni olimpián, mert adminisztrációs hiba miatt nem kapott vízumot Görögországba. Ám október elején itt lesz nálunk a világkupa-sorozat budapesti állomásán, és a Duna Arénában két „betétfutamon” is rajtkőre áll. Megmérkőzik többek között Liu Shaolin Sándorral, Berki Krisztiánnal, Baji Balázzsal és Torghelle Sándorral. Mi tagadás, a mieinknek fel kell kötniük az úszógatyát! S bizony ma már olyan korban élünk, hogy a világkupa hírlevelében ez a gálaszám a fő hír, azt csak mellékesen említik, hogy jön a földkerekség egyik legjobb úszónője, a svéd Sarah Sjöström is.
