Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)

2018-09-22 / 221. szám

12 TÖRTÉNELEM 2018. SZEPTEMBER 22., SZOMBAT Az Endeavour roncsa Newport kikötőjénél lehet Megtalálhatták James Cook hajóját A Földet egykor megkerülő hajóból ma már csak roncsok maradhattak fenn Fotó: MW HÍREK Újabb szfinxre bukkantak Egyiptomi régészek emberfejjel ábrázolt szfinx­re bukkantak az ország déli részén, Asszuán városában. Mosztafa Vaziri, az egyiptomi Legfelső Régészeti Tanács ve­zetője közölte, hogy a mész­kőből készült szoborra a Kom Ombo-templomnál végzet ta­lajvíz-elvezetési munkálatok során találtak rá. Vaziri szerint a szobor valószínűleg a Ptole­­maiosz-korból származik. A Ptolemaiosz-dinasztia mint­egy háromszáz éven át, Kr. e. 320-tól 30-ig uralkodott Egyip­tomban. MW Hazatér Napóleon bárkája Leemelték a Na­póleon hajóját díszítő koro­nát kedden a párizsi Nem­zeti Tengerészeti Múzeum­ban, hogy a falat áttörve köny­­nyebben kivihessék az épü­letből, és egykori anyakikötő­jébe, Brestbe szállíthassák a 18 méter hosszú bárkát. Az 1810-ben épült bárka volt a tengerészeti múzeum büszke­sége, amíg a kiállítóhelyet ta­valy márciusban be nem zár­ták felújítás céljából. A négy angyal tartotta korona eltá­volításának kényes művelete céljából a hajót felállványoz­ták, majd láncokra erősítve emelték le a kereszttel ékesí­tett koronát. MW Az ismeretlen maja király oltárköve A korai maja kultúrá­ról szolgál információkkal egy Guatemalában talált 1500 éves oltárkő. Az 1,46-szor 1,20 méteres, egytonnás vé­sett kő felfedezése vezetett ahhoz, hogy sikerült azonosí­tani a Kaanul Birodalom egyik eddig ismeretlen királyát. Ez a király, Chak Took Ich’aak aktí­van hozzájárult ahhoz, hogy a maja Kaanul Birodalom kiter­jedtté vált a 6. században. MW Rálelhettek minden idők egyik leghíresebb hajójá­nak maradványaira az ame­rikai partoknál. A nagy fel­fedező, James Cook Endea­­vourja a Rhode lsland-i Newport kikötőjének mé­lyén nyugodhat. Balázs D. Attila attila.d.balazs@mediaworks.hu EGYESÜLT ÁLLAMOK Az Auszt­rál Nemzeti Tengerészeti Mú­zeum és a víz alatti régészettel foglalkozó Rhode Island Marine Archaeology Project (RIMAP) együttműködése révén azono­síthatták a világ egyik leghíre­sebb felfedezőjének, az angol la­mes Cook kapitánynak a hajó­ját. A hullámsír minden bizony­nyal Amerika keleti partján, a newporti kikötőben lehet. A múzeum szakértői szerint a 250 éves Endeavour (magyarul: Törekvés) esetében nem olyan roncsra kell gondolni, mint ami­lyen VIII. Henrik egykori zász­lóshajója, a Mary Rose, amelyet egészben emeltek ki a vízből, ebben az esetben valószínűleg csak gerenda- és hajótestdara­­bokat fognak találni. A roncsok kétséget kizá­ró azonosítására csak a jövőre tervezett kiemelésüket követő­en lesz lehetőség. A faanyagok és szögek vizsgálata, valamint egyéb elemzések másfél évbe is beletelhetnek. Az Endeavour hollétét már nagyon régóta ku­tatják. Először 1834-ben jelent meg egy írás a hollétéről, és a hajóroncs helyzetét már akkor is Newport közelébe helyezték. Majd Kathy Abbass, a RIMAP alapítója és vezetője egy húsz évvel ezelőtti levéltári kutatás során fedezte fel, hogy a 30 mé­ter hosszú Endeavour annak a flottának a része volt, amelyet a britek 1778-ban, az amerikai függetlenségi háború idején el­süllyesztettek, hogy eltorlaszol­ják a kikötőt. A hajót addigra Lord Sandwichre keresztelték át. A szervezet néhány évvel ez­előtt aztán megállapodott a syd­­ney-i tengerészeti múzeummal, az intézmény segíteni fogja az amerikai Rhode Island állam­beli szakemberek azon törek­vését, hogy Cook 1768-71 kö­zötti felfedezőútjának 250. év­fordulójáig megtalálják a hajó hullámsírját. Magán a hajón kívül sokan próbálták megkeresni az En­­deavourhoz köthető egyéb tár­gyi emlékeket is. Már 1886-ban 300 dolláros jutalmat ajánlottak fel annak, aki megtalálja egy ko­rábbi hajótörés színhelyén kido­bott ágyúkat, de a kutatás ered­ménytelennek bizonyult. 1900 körül megtalálták az ausztrá­liai Endeavour folyó torkolatá­ban hagyott felszerelés marad­ványait. Az ágyúkat a 20. szá­zad során több alkalommal is keresték, végül 1969-ben az Amerikai Természettudományi Akadémia csapata találta meg őket érzékeny magnetométerek használatával. lames Cook első felfedezőútját 1768. augusztusától 1771. júliu­sáig vezette a Csendes-óceánra. A kapitány maga szemelte ki ha­jóját az útra, választása a nagy tárolókapacitás, a jó tengerjáró képesség és viszonylag kis me­rülés miatt egy északi-tengeri szénszállító hajóra esett: ez lett a későbbi Endeavour, amellyel nyugat felé hajózva megkerülte a Földet Cook rendkívül elége­dett volt hajója stabilitásával. Ezt írta róla a naplójába az indulás előtt: „Nincs az a tenger, mely a fővitorla vagy a hátsó árboc alatt megingathatná a hajó egyensú­lyát Könnyen gyorsul, jó az ol­dalfekvése, anélkül, hogy dőlés­nél a legcsekélyebb veszély je­lentkezne.” Cook az Endevourral átszel­te az Atlanti-óceánt, megkerül­te a Hom-fokot, eljutott Tahiti­­re, Ausztráliába. A legénység az Indiai-óceánon átkelve, a lóre­ménység fokát megkerülve ér­kezett vissza Angolhonba. Noha a hajó fontos szerepet játszik Ausztrália történelmé­ben, az Endeavour roncsai vég­ső soron valószínűleg Rhode Is­land államot illetik. Kiállításon mutatják be a felvidéki hutákat FÜLEK Két kiállítással kapcsoló­dik az európai kulturális örök­ség napjaihoz a szlovákiai Füle­ld Vármúzeum: az egykori Fel­­ső-Magyarország területén mű­ködő üveghuták festett, graví­rozott, vésett és egyszerűbb ter­mékeit a vár Bebek-tomyában, Fülek második világháborús éveit pedig a várhegy föld alat­ti óvóhelyén mutatják be. A tár­lat Ladóczki Vilmos magyaror­szági magángyűjtő egyedi válo­gatását tárja a látogatók elé, aki Heves, Nógrád, Borsod és Zemp­lén hutáinak termékei mellett a felvidéki vármegyék - Gömör, Zólyom, Nyitra és Trencsén - egykori hutáiból származó tár­gyi emlékanyag gyűjtésére vál­lalkozott. Magyarország 18-19. száza­di üveghutái, majd üveggyárai öblösüveg-termelésének dön­tő része - a festett, gravírozott, vésett díszítményekkel ellátott, pompás úri üvegek mellett - pa­rasztüveg volt. A több mint ezer darabos Ladóczki-féle gyűjte­mény nagy részét az egyszerű parasztemberek által használt tároló- és ivóedények alkotják. Kisebbik hányadát képezik az úgynevezett vegyes használatú és különleges rendeltetésű üve­gek, igen szép, ritkaságszámba menő darabok is találhatók köz­tük. Az üvegtárgyak többnyi­re optikai díszítésűek, a készí­tők az üvegfelületen a fény-ár­nyék hatás fokozására töreked­tek. A gyűjtemény egyes darab­jai azt bizonyítják, hogy a ma­gyar üvegművesség az európai­tól független, egyéni formavi­lágot teremtett az említett kor­szakban - teszik hozzá. Az egyedi gyűjtemény no­vember 15-éig tekinthető meg. A Fülek 1938-1945 című kiál­lítást ingyenes vezetett sétával nézhetik meg az érdeklődők a vár alatti óvóhelyen pénteken 9 és 16 óra között MW A történész véleménye megkerülhetetlen Szakály Sándor interjúi KÖTET Az őstörténeten kí­vül talán egyetlen korszakát sem hamisították meg any­­nyira hazánk históriájának, mint az elmúlt száz évet. A gyökerek elvágása kulcskér­dés a fa elpusztulása tekin­tetében, a korona, a jelenkor milyensége pedig szintén lé­nyeges. 1945 után a marxis­ta balliberális történetírás megpróbálta a magyar tár­sadalomba sulykolni a bű­nös nemzet életérzését, az öngyűlöletet. Ám ez csak részben valósult meg, ha­tása viszont sokat rom­bolt a magyar öntudaton. Sok könyvtárnyi történel­mi munka született a legna­gyobb képtelenségek hangoz­tatásával, a kétkedőket pe­dig megpróbálták megbélye­gezni, megfélemlíteni vagy megvásárolni legalább a hallgatást. Szakály Sándoron nem fogott egyik eljárás sem, Szak‘>Iy Sándor Shl,,'"^us)eknUnkröl beszéli!0t\int^k ■ mesek, 2002-2017 mindig fel volt vértezve olyan magabiztos tudással, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni, nem lehetett megkerülni. A tudás hatalom, a hatalom pedig erő, és az erő mindig utat tör magának. Ez rajzolódik ki abból az inter­júkötetből, amely ■nemrég jelent meg a Magyar Nap­ló gondozásában. Á könyv az elmúlt ti­zenöt évben Szakály Sándorral készült, sajtóorgánumokban megjelent beszélge­téseket gyűjti össze. lA történész minden­ki számára közérthető módon, lebilincselő stí­lusban beszél azokról a vitákról, konfliktusok­ról, amelyek ma is meg­fosztják a szakmai körö­ket. Ámde most az olva­só kerülhet a bíró szere­pébe, eldöntheti, kinek, kiknek ad igazat. Szakály Sándor interjúi, a történész véleménye megkerülhetetlen azok számára, akik meg sze­retnék ismerni az elmúlt év­tizedek történelmének fontos mozzanatait. Szakács Árpád „A csönd mozgat bévül engem is” / / Érkezik az Alom hava A 112 perces mozifilm tör­ténete 1680 decemberében ját­szódik, a helyszín pedig a tö­­rökdúlásban elnéptelenedett Bácska pusztasága és az ara­­csi pusztatemplom, ahova a történet elején egyenként há­rom, a török fogságából szaba­dult ember érkezik meg. A tör­ténet menetét a szereplők múlt­jának villanásai és három láto­más is megszakítja, amelyek közül az első Mátyás király je­lenése, másodikként László ki­rály, harmadikként pedig Attila király jelenik meg. „Csak az egyetemesség szempontjából érdekel min­den megnyilatkozásunk eb­ben a filmben, a lecsupaszí­tott kérdések, képek szint­jén. Hogy megmaradhassunk, szellemi lényként is, magyar módon. Emberségünket véd­ve és azért, hogy a magyar­ság se szoruljon még összébb. Számunkra ez a film sok szempontból létkérdés - vall­ja Bicskei Zoltán, a film alko­tója az Álom haváról. - Min­dig a sejtés, a látomás, nem utolsósorban a megvilágító „Mert élni azért kell” Fotó: MW kép felől indul meg bennem valami. Néha egy hang, né­ha maga a csönd igézetében. A mindent szülő, a végtelent és a hangok sokaságát egy­aránt magában foglaló csönd mozgat bévül engem is - akár az Alföldet, ahol születtem s élek, és ahol e film is játszó­dik. De ez a film most még­sem a teremtő Csönd, hanem a siket, halotti Csend felől in­dul. Akár egy világkataszt­rófa hangulatát is sugallhat­ja ez a törökdúlás után ki­ürült Bácska, »hol több na­pi járóföldre nem volt egy te­remtett lélek sem«. Mit lehet ilyenkor tenni, honnan elin­dulni, amikor egy cilvilizáció eltűnőben, az emberiség cső­döt mond és sehol egy bolto­zat, csak a pusztaságban ma­gára maradt ember? Mert él­ni, azért kell. Sorssal vert, esen­dő lény minden ember e vilá­gon, de néha úgy tűnik: ha ép­pen magyar az ember még ne­hezebb összeszedni magunkat. Mi van bennünk mi oly csodá­kat szült és nagyszerű világot teremtett, ugyanakkor évszáza­dos bénultságokban egymást pusztítjuk minduntalan? A dé­li (délvidéki) Alföldnek a Hely szellemét legerősebben sugárzó helyszínein, a magyarkanizsai Járáson (amely Tolnai Ottó és Nagy József művészetét ihlette, szülte), a törökbecsei Sóskopó szikesén és a Szent István-kora­­beli Aracs pusztatemplom egye­dülálló terében élik meg drámá­jukat a film szereplői. Már aki túléli. »Mert halni már tudunk, csak élni nem.«” MW

Next

/
Thumbnails
Contents