Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)

2018-09-19 / 218. szám

2018. SZEPTEMBER 19., SZERDA SPORT 15 Ma pályára léphet a BL-csoportkör egyetlen magyar szereplője Szálain is a szemünk JEGYZET A szülők is kapnak K. Mayer András jegyzet@medíaworks.hu A labdarúgó Bajnokok Ligá­jában a tegnapi nyitány után (a mérkőzések lapzárta után fejeződtek be) ma a mezőny másik fele lép pályára, köz­te a címvédő Real Madrid is, amely az AS Romát fogad­ja. A BL-ben most először ját­szik a Juventusban Cristiano Ronaldo, mégpedig Valenciá­ban, s persze mi a Sahtar Do­­nyeck-Hoffen heim meccsen is rajta tartjuk a szemünket, hiszen a vendégeket erősí­ti az idei egyetlen magyar BL-résztvevő, Szalai Ádám. Fábik Tibor szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Gareth Bale, a Re­al Madrid labdarúgócsapatá­nak walesi szélsője szerint az­óta, hogy az ötszörös aranylab­­dás Ronaldo a Juventushoz tá­vozott, sokkal jobb a hangulat a királyi gárdánál, erősebb lett a csapategység azáltal, hogy immár nem a portugál klasz­­szis körül forog a világ. Nos, a BL-címvédő a spanyol élvo­nalban az első három mécs­esét megnyerte, szombaton pedig 1-1-et játszott Bilbaó­­ban, és a százszázalékos telje­sítménnyel listavezető Barce­lona mögött második a tabel­lán. A csapat tizenegy góljá­ból Benzema négyet, Bale hár­mat jegyez, négy forduló után ez nem rossz, a kapuban pedig Szalai Adám a Sahtar Donyeck ellen játszhat Bajnokok Ligája: a mai program E CSOPORT: Ajax Amsterdam- AEK Athén 18.55 (tv: Spíler 1), Benfica-Bayern München 21.00 F CSOPORT: Sahtar Donyeck- Hoffenheim 18.55 (tv: Spíler2), Manchester City-Olympique Lyon 21.00 G CSOPORT: Viktoria Plzen- CSZKA Moszkva 21.00 (tv. Spí­ler 1), Real Madrid-AS Roma 21.00 (tv: M4 Sport) H CSOPORT: Valencia-Juventus 21.00 (tv: Spíler 2), Young Boys-Manchester Uni­ted 21.00. immár a Chelsea-től érkezett Courtois áll, Navas a kispad­­ra szorult. Az előző évi olasz bajnokságban bronzérmes AS Roma gyengén kezdte a szezont, a négy meccsén csu­pán öt pontot ka­part össze, és va­sárnap az Olimpiai stadionban úgy játszott 2-2-t a Chievóval, hogy fél óra eltelté­vel 2-0-ra vezetett. A Real Madrid és az AS Ro­ma eddig tízszer találkozott a BL-ben: háromszor a csoport­körben, a legutóbbi két alka­lommal pedig a nyolcaddöntő­­ben csaptak össze. Az összesí­tett mérleg a Real szempontjá­ból hat győzelem, egy döntet­len és három vereség. A spa­nyolok azonban otthon nem voltak meggyőzőek, egy dön­tetlen mellett ugyanis mindkét együttes kétszer nyert. Leg­utóbb, két éve a nyolcaddöntő­­ben a spanyolok mindkét ösz­­szecsapáson 2-0-ra felülkere­kedtek. Julen Lopetegui ma di­rigálja először a BL-ben a Real Madridot, de nem új fiú a kis­­padon a legrangosabb kupaso­rozatban, hiszen 2014-16 kö­zött a Porto trénere volt. „Az első hazai meccs mindig nagyon fontos a Bajnokok Li­gájában. Tartanunk kell a lab­dát, nekünk kell diktálnunk a tempót. A Roma kiváló csapat, nagyon jó játékosokkal rendel­kezik” - vezette fel a mai talál­kozót Benzema. A 32-es főtábla meghatározó együttesei közül ma idegenben lép pályára a Bayern München és a Ju­ventus, előbbi az E csoportban a Benfi­­ca, utóbbi a H cso­portban a Valencia vendége lesz. Az olaszoknál a BL-ben is bemutatkozik Ronal­do, aki a Serie A-ban a negyedik tétmeccsén végre gólt szerzett, mindjárt kettőt is lőtt a Sassu­­olónak, a Juve így nyert 2- 1-re. A BL-ben újonc Hoffenheim - a Bundesliga tavalyi bronz­érmese - az F csoportba ke­rült, és Szalai Ádám együtte­se ma a Sahtar Donyeck ven­dégeként debütál. A németek hazájuk bajnokságában az új idényben egy meccset nyer­tek, kettőt veszítettek, s csak a 11. helyen állnak, de honfitár­sunk már három gólt szerzett, és ezzel hármas holtverseny­ben vezeti a német élvonal gól­lövőlistáját. Szalai a 2013/14- es kiírásban a Schalke játéko­saként hét meccsen 429 per­cet már játszott a BL-főtáblán, itt gólt nem lőtt, de abban el­évülhetetlen érdemei voltak, hogy a gelsenkircheniek be­jutottak a csoportkörbe, mert a selejtező rájátszásában ide­genben két gólt szerzett a gö­rög PAOK ellen 3-2-re meg­nyert meccsen. Bale: jobb a hangulat a Reálnál Kikaptak, de reménykedhetnek a vb-részvételben a férfi kosarasok Az esélyesség már nagy előrelépés Vojvoda Dávid (labdával) a mezőny legeredményesebb játékosa volt az olaszok ellen Fotó: MTI KOSÁRLABDA Hetven pont alatt tartani az olaszokat roppant dicséretes. Hatvanegy pon­tot dobni az olaszok ellen rop­pant kevés a győzelemhez. Tu­lajdonképpen ezzel a két mon­dattal pontosan jellemezhetjük a férfikosárlabda-világbajnok­­ság hétfő esti, debreceni selej­tezőjét. „Nagyszerűen kezdtünk, az első öt perc után úgy tűnt, be is fejezhetjük a meccset” - ezt Romeo Sacchetti, az olasz válogatott szövetségi kapitá­nya mondta a mérkőzést köve­tő sajtótájékoztatón, és tökéle­tesen igaza volt. A magyar vá­logatott derekasan védekezett, a támadásait azonban gyámol­talanul és pontatlanul szőt­te. Az első hét percben mind­össze négy pontig jutott tizen­öt ellenében, Vojvoda Dávidon kívül szinte senki sem talált a gyűrűbe, azaz kilátástalannak tűnt a hátralévő idő. Mégsem lett az, mert ez a csapat óriá­si mentális erővel rendelke­zik. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy sérülés, illetve be­tegség nélkül olyan kulcsjáté­kosok hiányoztak, mint Han­ga Ádám, Keller Ákos, Rosco Allen és Váradi Benedek, akik nagy valószínűség szerint egészségesen a kezdők között kapnának helyet, és így kellett felvenni a versenyt a világ elit­jébe tartozó olaszokkal. Romeo Sacchetti így folytat­ta: „A magyar válogatott erős volt, hazai pályán kiválóan küz­dött, hiába húztunk el tizenkét­­tizennégy ponttal, háromszor is visszakapaszkodott.” Any­­nyira így volt, hogy a 28. perc­ben 47-45-re vezetni is tudott, és attól fogva végig szoros ma­radt az eredmény. Ehhez persze szükség volt arra, hogy ne csak Vojvodára háruljon a pontszer­zés terhe, és a társak is ponto­sabbá váltak az ellenfél palánk­­jánál. Amikor fél percnél is ke­vesebb volt hátra, az olaszok négy ponttal vezetve büntető­höz jutottak, a kispadjuk na­gyon boldogan kezdett el ün­nepelni, mert csak akkor lehet­tek biztosak, hogy megnyerték a mérkőzést. Amúgy ünnepelt a debreceni közönség is, a végén zúgott a „Szép volt, fiúk!”, jogo­san, mert a magyar válogatot­ton érződött, remekül felkészít­ve, hatalmas szívvel játszott, és igazság szerint a feltámadásá­val inkább ő ragadta magával a közönséget, mintsem az haj­szolta a nagy küzdelembe... Pénteken idegenben bravú­ros teljesítménnyel sikerült le­győzni Hollandiát, most a bra­vúr éppen hogy csak elmaradt, de a magyar válogatott így is esélyes arra, hogy kijusson a jövő szeptemberi, Kínában sorra kerülő világbajnokság­ra. Hétfő este a hollandok nagy meglepetésre csak kétszeri hosszabbításban kaptak ki Lit­vániában, aminek mi örülhe­tünk, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy a Kínát érő harmadik helyért velük, a horvátokkal és a lengyelekkel szoros versenyt vívunk. A litvánok ezzel a si­kerrel már vb-résztvevők let­tek, mögöttük pedig az olaszok várhatóak a második helyre. Mi itthon fogadjuk még a hol­landokat és a horvátokat, ide­genben játszunk Olaszország és Horvátország ellen. Itáliá­ban nemigen számíthatunk si­kerre, de a többi meccsen nem reménytelen a győzelem, mert bár a horvátok a világ legjobb­jai közé tartoznak, az NBA-ben és az Euroligában szereplő játé­kosaik nélkül ebben a sorozat­ban például a már kiesett ro­mánoktól is kikaptak hazai pá­lyán. Kérdés persze az is, hogy Litvánia tét és a legjobbjai nél­kül - értsd: NBA- és Euroliga­­játékosok - mit nyújt majd a vetélytársaink ellen, azaz eb­ben az egyenletben rengeteg az ismeretlen. Egyelőre az a lé­nyeg, hogy a magyar férfiválo­gatott még sohasem szerepelt világbajnokságon, mi - több, korábban esélye sem nyílt er­re, most viszont komolyan szá­molni kell vele, ami nagy előre­lépés a múlthoz képest. Szó esett már Vojvoda Dávid­ról, aki Hollandiában és most Debrecenben is a mezőny leg­eredményesebb játékosa volt, még a jó kosárlabdával elké­nyeztetett tálján újságírók is elragadtatva beszéltek róla. Ivkovics Sztojan magyar szö­vetségi kapitány szerint a szol­noki kosaras, aki ihletett formá­ját kisfia múlt heti születésével magyarázza, Euroliga-szintű teljesítményt nyújtott a két se­lejtezőn. Vojvoda nem foglalko­zott saját magával, csak a csa­patról beszélt lapunknak: „Min­dent megtettünk, de a végjáték­ban az olaszok kihasználták a hibáinkat. Kevés hiányzott az igazán nagy bravúrhoz, de egy­szer az is meglesz. Egy győze­lemmel és egy vereséggel zár­tuk ezt a két selejtezőkört, le­hetett volna jobb is, de így sem rossz. Nagy lépést tehettünk volna Kína felé, de a két meccs alapján azt mondom, okkal bi­zakodhatunk a kijutásban.” Pajor-Gyulai László Épp most olvastam, hogy mi mindent ad a sport egy gyereknek. Szépen össze­foglalták, jó hosszú a felso­rolás. Szó van benne többek között beszédfejlődésről, ta­nulási képességek javulásá­ról, problémafeldolgozásról, stresszoldásról, véd a men­tális zavaroktól, megelőz­heti a gerincproblémákat. Ezenkívül a sikerélmény önbizalmat ad, önfegyelem­re, kitartásra nevel, küzde­ni tanít. Nem beszélve ar­ról, hogy közösségfejlesztő hatása is van, a tanulásban is jobb eredményeket érhet el a gyerek a sportnak kö­szönhetően, és a csalódás elviselésére, kezelésére is megtanít. A szülők többsége termé­szetesen tisztában van ez­zel, nem csoda, hogy szinte mindenki megpróbálja elér­ni, hogy a gyerek kimozdul­jon a számítógép mellől és sportoljon. Lehetőleg rend­szeresen. A fentebb említett cikk ar­ra nem tért ki, hogy a cseme­te sportolása mit ad a szü­lőknek. Pedig itt is hosszú lenne a lista - mondjuk, az esetleges gerincproblémák megoldódását ne várjuk at­tól, hogy a kis srác virtuóz a kosárlabdapályán. A fiam valószínűleg későn érő típus. Rágtam a bajszo­mat eleget, bosszankodtam, mert sehogy sem akart el­menni sportolni - miközben az apja számára nincs olyan sportág, olyan verseny, amit ne próbálna ki szívesen. Az­tán, nem kis meglepetésem­re, tizenegy évesen elém állt azzal, hogy beírathatnám valahová focizni. Elkereke­dett a szemem, azt hittem, rosszul hallok. Persze, be­írattam, járt is másfél évet, s bár nyilván nem ő volt a leg­ügyesebb az évek óta focizó kis srácok között, bizony na­gyon büszke voltam rá, hogy kitartott, hogy csinálta. A labdarúgás után aztán jött az úszás, majd néhány nap­ja újabb meglepő kijelentés következett: belevágna a ka­jakozásba. Évek óta szajkóz­tam neki, hogy mehetne (ta­lán ez volt a baj?!), hiszen rendszerint ott vagyunk Or­­fűn, a kajakosok otthona ki­csit a mi otthonunk is, is­mer mindenkit, de eddig va­lahogy nem fűlött hozzá a fo­ga. Most viszont átbillent va­lami a fejében, úgyhogy kí­váncsian várom, mi sül ki belőle. Némileg pedig irigy­kedem: ennél jobb helyre egy tizennégy éves fiú nem is kerülhetne, hiszen nap­sütés, víz, szabad levegő... Mi kellhet még?! Summa summarum: bár ő valószínűleg nem is tud­ja, de nagy örömet szerzett ezzel nekem. S így van ez­zel minden szülő, akinek a csemetéje belevág valami­lyen sportba. Akár jönnek a jobbnál jobb eredmények, akár nem, az, hogy csinálja, hogy küzd valamiért, hogy odateszi magát, leírhatat­lan büszkeséggel tölti el a felmenőket.

Next

/
Thumbnails
Contents