Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)

2018-09-13 / 213. szám

SPORT 15 2018. SZEPTEMBER 13., CSÜTÖRTÖK Válogatottunknak nagy lökést adhat a görögök legyőzése A győzelem édes íze ■■L ifftíili* Sallai Roland (alul) és Kleinheisler László is gyönyörű gólt szerzett, joggal örülhettek Fotó: MW Hirtelen minden szép lett. A magyar labdarúgó-váloga­tott - némi szerencsével, de nem érdemtelenül - 2-1- re legyőzte Görögországot a Nemzetek Ligája C osztályá­ban, a 2. csoportban, s biza­kodva várhatja a folytatást, elsőként a görögök elleni „visszavágót” október 12-én Athénban. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS És a 80. perp tájé­kán egyszer csak felcsendült a buzdítás: „Ria, ria, Hungária!” A Groupama Aréna zárt kapui mögül, természetesen. S nem ám egy-egy megszokásból oda­tévedt magányos lélek, hanem úgy százfős csoport torkából. Ilyenek - is - a magyar ultrák. Akik nem rejtik véka alá a vé­leményüket, ha szerintük „kur­va gyenge” a produkció; akik a bizalmat vesztett edző képébe üvöltik, hogy „takarodj!”; akik leparancsolják a mezt kedven­ceikről a lélektelen játék után. De akik elutaznak Tamperébe, a Feröer-szigetekre, Andorrába, mindenhová a csapatért, s akik, ha a stadionból kirekesztve a tévé előtt ülve azt látják, hogy verjük a görögöket, nem bírnak túlcsorduló érzelmeikkel, ösz­­szeverődnek, s a falak mögül szurkolva igyekeznek erőt, tá­mogatást adni a „fiúknak”. Szebb, tanulságosabb me­se ez mindennél - s nem is az, maga a valóság. Ennyire akar­juk a sikert, a közös sikert, ilyen mély érzelmeket mozgat meg a futball, a magyar labda­rúgó-válogatott. Ha ez nem ad erőt a küzdéshez, fáradozás­hoz a szürke hétköznapokon, akkor semmi. Talán ez a vá­ratlanul jött drukkolás is kel­lett ahhoz, hogy megtartsuk a 2-1-et s legyőzzük a görögö­ket. Ahogy Marco Rossi, úgy a játékosok is elmondták, észlel­ték a szurkolók jelenlétét. S a nagy pillanatok arra va­lók, hogy nagy szavak buggyan­janak elő belőlünk. Ahogy a szö­vetségi kapitányból is, alti nem parancsolt magára szenvtelen profizmust, készségesen beszélt erről a kényes témáról is a talál­kozó után: „Tartom magam ah­hoz, amit mondtam, szurkolók A találkozó után a legtöbben természetesen a két gólszer­zőt faggatták volna. Kleinheisler László véleményét nem ismer­hettük meg, mert elviharzott, si­etett a reptérre, indult a gépe. Sallai Roland így beszélt a góljá­ról, a mérkőzésről: „Sokat gya­koroltuk a héten ezt a mozgást, hogy a csatár visszateszi a lab­nélkül a foci halott. A mai mécs­esén mégis talán könnyebb volt így a fiúknak, mert hatalmas raj­tuk a nyomás. A munkám meg­kezdése előtt nekem is voltak kételyeim, de a játékosok rögtön az első napon meggyőztek arról, mennyire fontos nekik á váloga­tott, az, hogy a nemzetüket kép­viselik. Ez hatalmas felelősség, amivel nem könnyű megbirkóz­ni, de ez a feladatunk.” dát, én kapom a hosszún, és most be is jött. Eddigi pályafutá­somban ez a gól mindenképpen valahova előre kerül." Kleinheis­ler és Sallai mellett, ha valakit nagyon ki akarunk még emelni, akkor az Kovács István. „A finn­országi mérkőzés után Marco Rossi leszidott, mondván, egyet­len játékos nem vállalhatja ma-Nem akarok abba a hibába esni, hogy Marco Rossit két mérkőzés után máris hozsan­­názzam. Annyit azonban már­is leszögezhetünk - amit per­sze eddig is tudtunk -, a ke­ret összetétele nem határoz­za meg önmagában a teljesít­ményt, nem mindegy, ki a ka­pitány, aki tartalmat ad a for­mának, aki olyan összetevője a válogatottnak, mint kenyérnek gára a felelősséget a veresé­gért, legfeljebb a szövetségi ka­pitány. Én azonban önkritikus ember vagyok, a bírálatot és a dicséretet is helyén kezelem. Remélem, ez a siker még csak a kezdet” - nyilatkozta az irányí­tó, aki immár nemcsak a Vidi­­ben, hanem a válogatottban is húzóemberré lépett elő. a kovász. S Rossi a Leekens-éra vert seregéből ütőképes csapa­tot hozott össze. Nem vissza­menőleg szépítem a múltat, a vereség dacára Finnországban is volt tartása az együttesnek, hajtottak a játékosok becsület­tel, csak éppen váratlanul ko­rán kaptak gólt, aztán képtele­nek voltak betalálni. Talán egy ember nem hozta az elvárható minimumot Tam­perében, ne szépítsük, Sallai Roland szinte észrevehetetlen volt a pályán. Ha tippelnem kellett volna, hogy ki lesz az előre bejelentett három kima­radó, akkor elsőként őt emlí­tettem volna. Kész szerencse, hogy Rossi a kapitány. Aki er­re a kérdésre válaszolva hu­moránál volt: „Magyarország tíz-, Olaszország pedig ötven­ötmillió szövetségi kapitány országa, mindenki ért a fut­ballhoz. Azt várják tőlem, jog­gal, hogy a jövő csapatát épít­sem fel. De az nem megy úgy, ha az egyik fiatal játékost rög­tön az első meccse után kiha­gyom, mert akkor mentálisan padlóra kerül, ahonnan na­gyon nehéz felállni. Sallai ma bizonyított. Idővel Sallói Dáni­elnek és Tamás Krisztiánnak is lehetőséget akarok adni, de oda kell figyelni arra, megfele­lő pillanatban kerüljenek pá­lyára.” Megverjük a görögöket, jön­nek a fiatalok, lám, mindjárt minden szép és jó. Tudjuk, persze, hogy ez nem így van. Mégis most néhány napig min­den okunk megvan arra, hogy élvezzük ennek a győzelem­nek az ízét. A sors, a szeren­cse (amit Rossi sem hallgatott el) úgy akarta, hogy az újjáala­kuló magyar válogatott kapja meg a kezdeti lökést, az esélyt a kibontakozásra, s ne a sötét verem mélyére taszítva foly­tassa a munkáját. Begyakorolt szituáció előzte meg a vezető gólunkat Fucsovics és Balázs hiányában Piros és Valkusz játszik egyest a Davis-kupában Csikócsapattal Csehország ellen TENISZ Ha valaki netán a fő­városi Lurdy Ház parkolójá­ban sertepertélt tegnap dél­előtt, összefuthatott Fodor Raj­­munddal. A kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó is megtisz­telte jelenlétével a Davis-kupa felvezető sajtóeseményét, sőt ütögetett egy kicsit. Később megjöttek a csehek, és nem leplezték az örömüket: jobb lesz nekik Fucsovics Márton nélkül, mint nekünk. Sajnos. Ez a szó csúszott ki Piros Zsombor száján, egé­szen pontosan: „Talán éle­tünk lehetősége, sajnos, hogy játszhatunk a Davis-kupá­ban.” Nem volt nehéz kitalál­ni, hogy mire gondolhatott. Piros van olyan szerény és reális önképpel bíró tenisze­ző, hogy felmérje, Fucsovics és Balázs Attila nélkül nem ugyanaz a magyar Davis­­kupa-válogatott, mint velük. Előbbi haragban áll a szö­vetséggel, utóbbit sérülés kí­nozza, így kerülhetett előtér­be a fiatalok szerepeltetése. Az MTK játékosa februárban Liége-ben egy - tét nélküli -Piros Zsombor élete lehetősége előtt a Davis-kupában Fotó: MTI győztes meccsel mutatkozott be a belgák ellen a DK-ban. Piros mellett Valkusz Má­té lesz a másik egyes já­tékosunk, aki eddig villo­gott a juniorok között, de a felnőttmezőnyt még szoknia kell. „Tehetségesek, ügye­sek, megérdemlik a bizal­mat. Jól sikerült a felkészülé­sünk, remélem kihozzák ma­gukból a maximumot” - je­gyezte meg Köves Gábor szö­vetségi kapitány. A csikócsapat (Piros 18, Valkusz 20 éves) immár a ma­gyar Dorko gyártotta öltözék­ben teniszezik a Lurdy Ház­nál a csehek ellen. A feltörek­vő magyar cég öt éven keresz­tül összesen 50 millió forint értékben támogatja a tenisz­szövetséget. A megállapodás jelentőségét mi sem bizonyít­ja jobban, mint hogy a veze­tők a szőke teniszszépséget, Stollár Fannyt is kiültették a sajtótájékoztatóra - természe­tesen tetőtől talpig Dorko fel­szerelésben. A cseh válogatott is bemu­tatkozott a magyar újságírók­nak. laroslav Navrátil kapi­tány közölte, teljesen elége­dettek a magyarországi kö­rülményekkel. „Örülök, hogy minden játékosunk egész­ségesen tért vissza az ame­rikai kemény pályás verse­nyekről. Szoros meccsre szá­mítok, az esélyeinket növeli, hogy a magyarok legjobb játé­kosa, Fucsovics Márton nem játszik” - fogalmazta meg a kapitány. A legjobb cseh játékos, a vi­lágranglista 91. helyén álló Jirí Vesely kifejtette: két ATP- torna után most harmadszor jár Budapesten, s a magyarok közül csak Fucsovicsot isme­ri, még junior korából. Újság­írói kérdésre elárulta, hogy a US Opent azért hagyta ki, mert még az umagi tornán ágyéksérülést szenvedett, de úgy érzi, hogy a Davis Kupa­­találkozó kitűnő alkalom lesz a visszatérésre. A Magyarország-Csehor­szág Davis-kupa találkozó péntek délután három órakor kezdődik a Lurdy Ház parko­lójában. Szilágyi László JEGYZET Mecénások Fenyő Gábor jegyzet@mediaworks.hu Pontosan egy évtizede annak, hogy megkezdődött az akkor romokban fekvő kaposvári és somogyi ökölvívás újjáélesz­tése. 2008-ban jelent meg Kaposváron a közétkeztetés­sel foglalkozó Süllős család, amely felkarolta a bokszot A fejlődés rohamléptekkel volt mérhető. Egyre többen kezdtek bunyózni, s mind több somogyi település ke­rült fel a honi ökölvívótér­képre. A megannyi korosz­tályos ob-érem mellett az­tán jöttek a nemzetközi sike­rek is: még 2008-ban Bogdán Dávid a dobogó harmadik fo­kára állhatott az iskolások (13-14 évesek) Európa-baj­­nokságán; 2014-ben Szokol Fanninak jutott junior (15- 16 évesek) Eb-bronz; három éve Keszthelyen a junior Eu­­rópa-bajnokságon Petrovics Gabriella került a csúcsra - ez volt az első arany a női utánpótlás vb-k és Eb-k tör­ténetében -; ugyanitt Káro­lyi Gabriellának ezüst jutott. Rá egy éve újra mindketten a dobogón feszíthettek büsz­kén, Tóth Richárd pedig a kí­nai ifjúsági olimpián volt ötö­dik, majd utána a felnőtt or­szágos bajnokságon egészen a döntőig menetelt. Ahhoz, hogy' idősebb Sül­lős Gyula - aki a Magyar Ökölvívó Szakszövetség alel­­nökeként is ténykedett - So­mogybán is odaálljon a bu­nyó mellé, kellett egy kapocs. Őt úgy hívták, hogy Szán­tó László. Arról az emberről van szó, aki vagy negyed szá­zadon keresztül volt tagja a MOSZ elnökségének, s nem mellesleg évtizedeken át ve­zényelte a Balaton-átúszást. Szántó László hozta el a 90- es évek elején Kaposvárra az oümpiára készülő ameri­kai bokszválogatottat, több alkalommal volt a csapat­­vezetője annak az együttes­nek, amelynek anno Papp László volt a szövetségi kapi­tánya, s általa került Csurgó­ra edzőnek az egykori olim­piai bronzérmes Botos And­rás. A megyei szövetség örö­kös tiszteletbeli elnöke győz­te meg idősebb Süllős Gyu­lát, hogy segítse újjáéleszte­ni ezt a sportágat Somogy­bán. Merthogy volt idő, ami­kor roppant népszerű volt A Csiky Gergely Színházban rendezett csapatbajnoki ta­lálkozókon - ahogy monda­ni szokás - még a csillárokon is lógtak. De arra is volt pél­da, amikor szabadtéren, a le­gendás Dózsa-pályán rendez­tek ökölvívótomát tízezernél is több néző előtt. A napokban rendezett idő­sebb Süllős Gyula-emlék­versenyen megelevenedett a múlt. Ezt is szabadtéren ren­dezték: a megyeháza udva­rán található Vigasságok te­rén osztották a pofonokat, s nem kevesen voltak kíván­csiak a küzdő felekre. Idősebb Süllős Gyula örö­kébe a fia lépett. Nemcsak a Somogy Megyei Ökölvívó Szö­vetség elnöke - és a MOSZ al­­elnöke -, hanem egyben a Va­sas öklözőinek a főnöke is if­jabb Süllős Gyula. Merthogy a nagy múltú fővárosi piros-ké­keket is ők mentették meg... t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents