Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)

2018-09-08 / 209. szám

. . ..' >• - helyőrség

7

2000 eve hunvt el Ovidius

Publius Ovidius Naso

Metamorphoses (Tizedik könyv - részletek)

Pygmalion látván vétkét több évig ezeknek,

A’ nőnemre, kinek több álnokságot adott a’

Természet, haragos, hölgy nélkül napjait élte: 245.,

És nyoszolyájában nem volt társnéja sokáig.

Most elefántcsontot kezdett vigyázva faragni;

És neki olly alakot, milyennek nem született még Némber, adott: ’s keblét tölté munkája örömmel.

Volt az igaz szűz kép; élőnek vélni lehetne: 250.

És, ha nem átalná, látszik mozdúlni akarni;

Művészet művészetet így elrejte! Csodálja Pygmalion, ’s az utánzott test tüze perzseli keblét.

Kézzel dolgozatát többször tapogatja, ha az nem Test-e: ’s midőn elefántcsontnak leli, hinni vonakszik. 255. Csókol, ’s véli kapott csókot; szól, ’s zárja ölébe:

’S ujjai, érintvén, hiszi, lágy testébe lapultak:

’S agg, nehogy a’ tapodott tagokon kék folt’ helye lássék. Most gegyeléz vele, és lánykáknak kedves adányát

Rakja elébe: csigát és gömbölyű kis köveket, majd 260. Gyönge madárkákat, ’s több fajtú tarka virágot,

Festett lapdákat, liliomt, ’s fák’ héja kiizzadt Héliadek’ könnyűit. Rá ékes leplet is öltött:

Húz ujjára gyűrűt, ’s gyöngyöt függeszte nyakába:

És füliből gyémánt, ’s melléről függe aranyláncz. 265. Mind jól álla; de mez nélkül sem szép kevésbé.

Sídoni bársonyból készült kerevetre helyezte;

Nőjének nevezé, nyaka könnyű pölre hanyatlott,

Mintha, mi környében történék, érezni tudná.

Cyprusban tartatni szokott évnapja Vénusnak 270.

Itten volt: aranyos szarvú tulkoknak esett le Bárdvágásra fejők; tömjén is füstöt eresztett,

Áldzat után a’ szent oltárnak lép küszöbéhez,

’S félve, ha égi lakók! birtok, mondotta, erővel,

Nőm legyen (a’ csontszűz nyilván nem merte kívánni 275. Pygmalion) csak szólott, a’ csontbólival érő.

Jól értette Venus, ki jelen volt ünnepölésén,

A’ kérő mit akar: ’s hogy meghallgatta imáját,

Háromszor lobogott a’ láng, és nyúla az égre;

Hogy hazatért, kedves lányképét fordula látni; 280.

A’ nyoszolyára hajúi, ’s csókolja: találta melegnek.

Csókjait ismétlé: mellét is megtapogatja: érzé, hogy puha a’ csontkép; és ujjak alatt szűnt Lenni kemény, ’s enged: mint napra hymetti viasz meg- Lágyúl, ’s kurta hüvelyk gyurmolván, számos alakba 285. Változik, és így hasznot hajt használata által.

Míg bámul, ’s kétkedve örül, ’s tart a’ csalatástól;

A’ szerető ismét kezdé tapogatni kezével;

Test volt: és az eret sejtették verni az ujjak.

Mindgyárt a’ Paphius hős pompás szókra fakadt; ’s mint 290. Kelle Vénusnak mond hálát; ’s a’ nem hamis ajkhoz Nyomta tüzes száját: villámzó csókjait érzé A’ szűz, ’s elveresűlt: miután két szép szeme fölnyílt,

A’ kék éggel együtt meglátá hű szeretőjét.

Általa szőtt alkut Venus áldásával özönlé. 295.

(Egyed Antal fordítása)

2018. AUGUSZTUS 27. - SZEPTEMBER 2.

Mostani lapszámunkban Bonczidai Éva osztja meg naplója bejegyzéseit az olvasókkal.

Augusztus 27.

Már az év elején tudtam, hogy egyik munkahelyemen szabadságot kérek a nagyvakáció utolsó hetére. Naiv csitri lehettem, hiszen azt hittem, sok móka és kaland fér majd bele ebbe az utolsó szünidei hajrába. Ehhez képest épp versenyt futunk az idővel. Nagyfiammal próbáljuk felmérni, milyen időbeosztással jutunk a végére annak a vezeklésnyi mennyiségű házi feladatnak, amellyel júniusban, a második osztály végén útjára bocsátották, hogy élvezze a nyarat. ír és sóhajtozik rendületlenül. Minden mondat után szünetet tartana. Az öccse meg unalmában furfangos galádságokat eszel ki. Azt hiszem, beszerzek egy oxigénpalackot, hogy az ilyen meghitt napokon tudjak elegendő „nagy levegőt” venni.

Augusztus 28.

Keddenként tördeljük az Előretolt Helyőrséget. Ma úgy jött ki a lépés, hogy a többi szerkesztő épp úton van, és Bencével ketten ügyködünk azon, hogy időben elkészüljön a lap. Ha valaki azon gondolkodik, hogy tördelőnek áll, lesse el Bencétől a türelem kellő szintjeit: zokszó nélkül veszi tudomásul, hogy még mindig nincs kész minden, somolyogva ékelődik azon a sztahanovista kapálózáson, hogy csak azért is megírok mindent, és ha újratervezem az oldalakat, olyan halkan káromkodik, hogy nem is sejtem, milyen fenevadakat uszít rám éppen. Mégis mindent megold.

Augusztus 29.

Tegnap felborult a házi feladat ütemezése, átcsap a fejünk fölött az ár, ezért inkább játszótérre megyünk, hátha ott nem talál ránk a vész. A fiúk fociznak, mászkálnak, kergetőznek, én meg újra rácsodálkozom arra, gyerekkorban milyen magától értetődő megszólítani egy idegent és játékba invitálni. A játszótéren, ahova járunk, kialakítottak egy szabadtéri edzőparkot, itt próbálok nem gondolni semmire, amikor rámköszön egy vadidégen férfi, és miközben az izmait feszegeti mintegy ismerkedés gyanánt, mesélni kezd az edzőprogramjáról. Kérdi, én mire gyúrok, mondom, túlélésre.

Augusztus 30.

Nincs menekvés: kíméletlen, önsanyargató olvasónapló-írást művelünk. Nyulász Péter-Ritter Ottó A hosszúfülűek kincse - ezt hagyták fel a némes célra. Jópofa, gördülékeny, ismeretterjesztő adalékokkal turbózott kalandregény. A gyermek sziszeg, sóhajtozik, nyafog, tízpercenként kérdi, hogy ugye, én is unom. Bólintok. Vigyorog. Majd dohogni kezd, hogy olvasni jó, de mégis, miért kell utána leírni? Nem tudom. Ezt én is mindig fölöslegesnek éreztem. Az olvasás örömét ezzel rongálni, hogy setesután összefoglalni a cselekményt - mintha egy jó könyvben csupán ez volna a lényeg. Gyerekkoromban is azt gondoltam, hogy az olvasónapló a bizalmatlanság bizonyítéka, mintha nem hinnék el, hogy tényleg elolvastam a könyvet.

Augusztus 31.

Utazás Kiskunhalasra. Férjjel. Kettesben. Nálunk ritka alkalom úgy

autóba ülni, hogy nem kell összehangolni öt-hat ember anyagcseréjét.

Kiskunhalason jó lehet élni - erre gondolok, amikor a város utcáin kanyargunk Az év múzeuma felé. Elképesztő munkát végeznek ott jókedvvel. Régi vágyam volt meglátogatni a Berki Galériát is. Berki Viola képeinek sajátos bája és varázsa van. Új felfedezés Diószegi Balázs festészete. Erőt árasztanak a sejtelmes kontrasztú páros kompozíciói. Rövid sziporkáit is öröm olvasni: „Nemrég egy közlésem jelent meg a helyi újságban, a Petőfi Népében. Valahogy így: Tíz éven aluliakat és hatvan éven felülieket ingyen lerajzolok. Sokan kérdezték tőlem, miért van a korhatár. Azt szoktam válaszolni: tíz éven alul

még tiszta az arc, hatvan éven felül már tiszta, tisztán látszik rajta az illető életrajza. A közbeeső korok tisztázatlanok.”

Szeptember 1.

Harc a hétfejű sárkánynál is rettentőbb olvasónaplóval, majd könyvbemutató a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az egész család ott virít, a fiúk fagyiznak, telefont nyomkodnak és gesztenyét .gyűjtenek, amíg a díszteremben bemutatják a Magyar PEN Club új kiadványát. Áldozatok és áldozattak címmel Vekov Károly sajtó alá rendezte a Szoboszlay-per anyagát. Szoboszlay Aladár erdélyi katolikus pap volt, akit épp hatvan évvel ezelőtt, harminchárom éves korában - egy kirakatpert követően - kilenc társával együtt kivégeztek Aradon.

Szeptember 2.

Skizoid iskolavárás. A kisebbikem holnap elsős lesz. Ujjong, örül, próbálgatja az iskolatáskát, átrendezi a tolltartót, áhítattal veszi számba a füzeteit. Nagyfiú lett. Arról csivitel, hogy mennyire várja, hogy tanulhasson, hogy találkozzon a barátjával, és kezdődjenek végre a karateedzések. A bátyja összevont szemöldökkel koncentrálni próbál az egyre gyűlöltebb feladatra. Láthatóan a kétségbeesés környékezi, mert egyértelmű, hogy mégsem sikerül ma a végére érni a huszonhét fejezetes könyvecskének. Megkegyelmezek. Megnyugtatom, hogy holnap biztosan nem kéri tőle senki az olvasónaplót, és a megmaradt fejezeteket felolvasom esti mese gyanánt. Végülis győztünk.

Könczey Elemér karikatúrája

2018-szeptember

IRQDALMI-KULTURALIS MELLÉKLET