Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)

2018-09-01 / 203. szám

helyőrség 2 aror A HARMINCÉVES HITEL FOLYÓIRAT Falusi Márton A szemlélődő ember rendszerint a múltat faggatja, ha jelenére kíván­csi; nincs ugyanis szókészlete ah­hoz, amiről beszélnie kell. A Hitel eleven szellemisége immár törté­nelem, legalábbis egy tekintélyes szelvénye annak; a magyar közel­múlt, valamint irodalmi eszmélke­­désem emléknyoma. Két esztende­je, huszonkét éves koromtól fogva gondoztam a szépirodalmi rovatot, amikor a lap huszadik születésnap­ját ünnepelte. Idén tölti be éppen a harmincadikat. Szerkesztőként nemcsak a kéziratokba, de az iro­dalomtörténetbe is belevetettem magam, mohó igyekezettel, csilla­píthatatlan tudásszomjjal. Milyen hagyományt képvisel és újít meg a Hitel? Miben különbözik más fo­lyóiratoktól? Szerzői megszólíta­­nak-e? Vitái visszhangot vernek-e gondolkodásomban? Jóllehet a kihívás terjedelmét eleinte nem mértem föl, éreztem, hogy a munka hivatást, a kötelmi jogviszony elkö­telezettséget jelent. A Hitel nem csupán „szép” iro­dalmi alkotások gyűjtőhelye; több mint egy irodalmi orgánum, még ha ellenfelei, a vállalkozás nagyratörő jellegét meglovagolva, annál keve­sebbnek szeretnék is látni. Büszkén vallhatom be, levetkőzve szemér­mességemet, hogy eddigi pályám két legfontosabb „műfaja”, a vers és az esszé a Hitel két szellemi alapré­tegének is megfeleltethető. A költői világnézet a személyiség, az esz­­széírói a közösség önismeretében vájkál. Tudati meghasonlottsága­­ink, eszmetörténeti konfliktusaink egyszerre mélyülnek el az esztéti­kában, buknak felszínre a politiká­ban. Példaképem e vívódás terén Csoóri Sándor, a 2016-ban elhunyt alapító-főszerkesztő. Metaforikus lírája Balassi, Berzsenyi, Ady és Nagy László örökségét sajátította el, esszényelve a magyarságot és az európaiságot szintetizáló Babits Mihályét, Németh Lászlóét, Sza­bó Zoltánét és Cs. Szabó Lászlóét. Közvetlenül pedig mesteréét, Illyés Gyuláét, akivel együtt készítették elő egy hatalomtól független folyó­irat, a Hitel megalapítását. Sokat­mondó tény, hogy az ötlet 1979-ben merült föl először, ám valósággá csak 1988. november 2-án - jelké­pesen Illyés születésnapján - vált. A kezdetben a rendszer- és pen­geváltó csaták kétheti médiuma 1992-től alakult át kifejezetten iro­dalmi műhellyé. Érzékelte ekkor az irodalom szerepének módosu­lását, mégsem mondott le arról az értelmiségi ethoszról, hogy a poli­tikai közösség gondjai az irodalom nyelvén kifejezésre jussanak, és a szuverén állam tényszerű cselek­vései fölé a korszerű nemzeteszme értékvilága boltozódjék. Ekként a magyarság: kimeríthetetlen kultú­ra, elérni vágyott identitás, hagyo­mányközösség, amit a nyelv a maga sajátosságában hordoz. A sommás kijelentésnek persze tág a jelentés­mezeje. A húszéves Hitelt bemuta­tó, A visszaszerzés reménye című antológiában Csoóri úgy fogalma­zott, hogy a lapért hadakozók a „szi­gorú emlékezésre” rákényszerítő szemléletmódot kívánták érvénye­síteni. Tőkéczki László, aki haláláig meghatározó szerkesztője volt, „eg­zisztenciális programot építő mű­helyként” tekintett a miénkre. A miénkre? Egy hagyomány ré­szesének lenni állandó próbatétel. Olyan szerkesztőktől vehettem át a stafétabotot, mint Nagy Gáspár, Lázár Ervin vagy Döbrentei Kor­nél, és olyanokkal foglalhattam helyet az értekezleteken egy asztal­nál, mint Görömbei András vagy Ágh István. Sütő András, Lászlóffy Aladár és Tornai József főmun­katársként tartoztak, tartoznak körünkbe. Ha fájó szívvel is vetek számot arról, e műhely tagjai közül hányán fejezték be idő előtt földi pályafutásukat - legutóbb kép­­szerkesztőnk és borítótervezőnk, a grafikus Nagy András -, bizakod­va hirdetem, hogy szerző- és szer­kesztőtársak új nemzedékei, kivá­ló literary gentlemanek követik egymást. A mostani gárda - Papp Endre főszerkesztő, Nagy Gábor, a kritikarovat gazdája, Léka Géza olvasószerkesztő velem együtt - a régi törekvéseknek keres új formá­kat, hogy „haza” és „haladás” szét­tartó programjait összeegyeztesse, egyúttal esélyt adjon a nemzeti iro­dalomtörténet-írásnak. Hogy ebbe már sokan belebuk­tak? Olyan nagyságok is, mint Széchenyi, Ady vagy Bibó? A mi várható elbukásunk, törpék lévén hozzájuk képest, kevésbé magasz­tos, de hasonlóképpen szükségsze­rű történelmi következmény. Ezt nevezzük irodalomnak. tarca POZITÍV, CSAKIS POZITÍV mert a negatív pólus - negatív. Ezen már Tesla és Edison is összecivakodott. Főként Edison bizonygatta a maga igazát, képes volt egy elefántot is agyonrázatni, kellő szín­padiassággal, nagy tömeg előtt: Tesla elkép­zelése, vagyis a váltóáram veszélyes. Talán azért, mert nem kell pár száz méterenként generátorokat építeni, és több kilométeren át lehet szállítani az áramot, vagyis olcsó. Ha nem fogjuk meg a két vezetéket (fázis és nulla, nem pozitív vagy negatív), akkor tel­jesen veszélytelen. Edison viszont csak a ne­gatívat és pozitívat fogadta el, ami veszélyes és drága. Pontosan ismerte az amerikaiak lelkületét, ki tudta használni azt. Tesla elég csöndes természet volt, beérte azzal, hogy egy galambot nevezett a menyasszonyának, és jóformán csak tejet fogyasztott. Divatos szavakkal élve: a történelem vé­gül Teslának adott igazat, a váltóáramot használjuk. De a pozitív és a negatív meg­maradt. Növekedik, akár egy lufi, hogy az­tán kipukkadjon egy nagy durranással. Divatos pszichológus előadásán ültem, az illető heves gesztikulálással adott elő egy példázatot, miszerint valaki egy kis lakást árult hatalmas kerttel. Megérkezett a lehet­séges vevő, a lakást megfelelőnek találta, de a négy négyzetméteres kertnél fölkapta a fejét. Az eladó az égre mutatott, mondta, a kert fölfelé nagy. A hallgatók ájuldoztak a hihetetlen igazságtól, én arra gondoltam, egy elkülönített rabot kellene megkérdezni a metafora igazságtartalmáról, aki napi 23 órán át van bezárva, egy órát tölthet a sza­badban, kis udvaron, fegyveres őrök között, de - fölfelé tágasabb. A Nemzetközi Űrál­lomáson lenni hihetetlen lehet, beleszédül­hetünk a végtelenbe, de akkor is néhány dobozba vagyunk bezárva, nem érinthetjük meg azt. Amikor kiléptünk bolygótársunk, a Hold felszínére, még inkább be voltunk zárva, csak azt a cellát űrruhának hívták. Érzésem szerint a négy négyzetméteres kertek hermetikusan elzárnak egy pompás angol, japán vagy francia kert élvezetétől. Magyarán: az eladó iparkodott becsapni a vevőjét, és ezzel a példázattal a pszicholó­gus is butaságokat ültetett a hallgatósága fejébe. Mentségére szolgáljon, hogy volt egy épkézláb gondolata az előadás alatt, misze­rint ha élettársunk büdös, ne váljunk el tőle, hanem vásároljunk neki illatosítószert. Divatos pszichológusnál voltam párterá­pián. A sok évtizedes tapasztalattal felruhá­zott hölgy problémáink megoldására többek közt azt ajánlotta, keressek magamnak sze­retőt. Kissé meglepett a rendhagyó megol­dás, de gondoltam, párkapcsolatom amúgy is a végét jáija, legyen. Következő találko­zásunkkor mondtam, hogy küldetésemet sikeresen teljesítettem. A hölgy megértőén, büszkén mosolygott. Másnap a páromnak tüstént beszámolt „gaztettemről”, hozzá­téve, hogy egy hazug disznó vagyok. Nagy haladás volt ahhoz képest, hogy addig a különféle befőttek eltevési módjáról csicser­­gett vele. Problémáinkat végül megoldottuk a hölgy szakértelme nélkül, évek múltán szakítottunk, melynek oka nem a pszicholó­gusi tanácsra beszerzett szerető volt. Ekkora megalázásban addig még nem volt részem. Divatos ponyvapszichológia lepi el a könyvpiacot, az internetet, az előadóter­meket, zavarja össze az agyakat, emberi kapcsolatokat. Sok szerzőnek még pszi­chológusi, pszichiáteri képesítése sincs, mégis irigylésreméltóan öntik az arany­mondásokat, melyek gyors boldogsághoz jutást ígérnek. Ezek az anyagok komoly pénzekbe kerülnek, szellemi kábítószerek­nek nevezhetőek. Legkirívóbb közülük a pozitív gondolkodás, mely megtanítja az embereket nem venni tudomást az általuk negatívnak tartott dolgokról. Hanyagolás­ra, a gondolati mélységek elsikkasztására nevel: negatívnak ítélhetünk egy orvosi rutinvizsgálatot, mely az életünket ment­heti meg, egy egyetemi vizsgát, mely külö­nösen nehéz. Felületes kulturális’életet él­hetünk, mert bizonyos művek túl nehezek, élettársunkat állíthatjuk olyan döntések elé, melyek valójában nem is rá tartoznak, de megpróbáljuk rákényszeríteni, hogy eb­ben a gondolati sémában cselekedjen, el­lenkező esetben akár a szétválás is lehet a „büntetés”. A pozitív gondolkodás a kritika nélküli gondolkodást ösztönzi, dogmasze­rű és tompító hatású. Ez a gondolati séma valójában a különféle vallások, filozófiák rendkívül rosszul interpretált alapgondo­lata, nincs kontextusba helyezve, az ere­detiség szikrája sincs benne (az ún. Titok könyvek, előadások szellemi piramisjáté­kok, reális pénzekkel a csúcson; ez a tan Miklóssi Szabó István a buddhizmus és a kereszténység néhány tanát forgatja ki). Divatos az életet pszichológiai probléma­ként kezelni, holott az élet a mindenről szól: születéskor senki sem ígérheti meg az állan­dó boldogságot. így könnyű volt fölépíteni egy olyan piacot, mely a boldogtalanságot elégíti ki - az egyszer használatos tárgyak és érzelmek világát éljük. Az azonnali érvénye­sülést, sikerélményt, beteljesülést akarjuk. Sokaknak eszébe sem jut, mennyi munka, tapasztalat, tudás kell a tartós értékek meg­teremtéséhez. Nyilván a pszichológiának is megvan a maga haszna, sőt! Sokan mégis a ponyvapszichológiát választják, így az élet­től fosztják meg magukat. Ahogy Pilinszky mondta, az élet nem problémák halmaza, melyeket meg kell oldanunk, s ha nem si­kerül, akkor elveszünk, mert úgy érezzük, képtelenek vagyunk a megoldásra. Azt kell megérteni, hogy a világ ezernyi érzelem színhelye, nem pedig egy megoldásra váró problémahalmaz. Az életben nincsenek pozitív és negatív döntések, csak döntések vannak, különféle következményekkel. Ezt már Tesla is tudta. Lásd a váltóára­mot. Könczey Elemér karikatúrája ■> w . *r/ anaaiHDHi I I 1 aaaaaaaaa nnnnnnritiEii iT-MEOENCEI TEHETSÉGGONDOZÓ NONPROFIT KFT. aaaaBBBaaaa Főszerkesztő: Szentmórtoni Jónos (Kárpát-medence) • Lapigazgató: Demeter Szilárd • Szerkesztőség Bonczidai Éva (felelős szerkesztő). Farkas Wellmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádoi László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztoseg»'kmtg.hu, postacím' 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., Ili, emelet 21. 2018. szeptember

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents