Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-04 / 180. szám
helyőrség itekinto ARANY: KOSZTOLÁNYI 7 CSODA A CIRKUSZBAN IRODALMI PÁLYÁZAT Esti Kornél, ez a különös, érzékeny lélek megteremtett egy képzeletbeli költőt és írót, akit Kosztolányi Dezsőnek keresztelt el, sőt még’azt is megengedte magának, hogy nem kevés verset és regényt is közzétegyen ennek az irodalmi figurának a nevében, akit nem Rodostóba helyezett el saját térképén, nem is a Senki szigetére, hanem a budapesti valóságba. Esti olykor szívesen olvasgatott fiktív Kosztolányi-verseket barátainak, Szindbádnak, Rezeda Kázmérnak, Kakuk Marcinak, és néhány bukaresti fiúnak, akik királyfiaknak tűntek, régi fejedelmi udvarok sarjainak. (Név szerint: Gore Pirgu, Pasadia Magureanu és Pantazi fiataluraknak.) Aztán Kosztolányi alakja egyre meggyőzőbb, valószerűbb, élethűbb vonásokkal gazdagodott, mind többen állították, hogy ismerték, hogy barátai, kollégái sőt riválisai voltak, s ahogy a legenda gazdagodott, megjelentek a filológiai munkák is, de ezek sokáig nem voltak képesek elhitetni az olvasókkal, hogy ilyen nevű író valóban létezett. Most egy olyan munka került a kezünkbe, amelyből a „Kosztolányi Dezsővel” kapcsolatos ismereteket olyan alapossággal sikerült összegyűjtenie a szerzőnek, annyi műgonddal sikerült őket csoportosítania és rendeznie, hogy az összkép alapján a gyanútlan olvasó képes átadni magát a képzetnek, hogy Kosztolányi Dezső valóban élt, alkotott, szeretett, szenvedett, és eltemették. Nemzete műveltségét emelte; gazdagította, népét nemesítette, érzéseit kifinomultabbá tette mindeközben — ilyen lett volna ez a Szabadkán született pesti író, akiről Arany Zsuzsanna monográfiája szól -, de miután ő nem nevezi annak, nevezzük mi is csak életrajznak. Ezzel elmondtuk a legfontosabbat erről a könyvről, amelyből minden fontos tény megtudható a költő életéről és haláláról, és amelyből - ha egyetlen bekezdést kellene felolvasnunk barátainknak - választásunk arra a jelenetre esne, amikor József Attila meglátogatja a ráktól és rádiumsugaraktól szétmarcangolt, tíz műtéttel felismerhetetlenné kínzott roncsot, a költőt, egyik mentorát, aki megírta róla azt a nevezetes, keserves, lélektani abszurdba hajló történetet, a barkochbázó novellát. Füst, Babits, Márai, Karinthy látogatnak be hozzá, Karinthy csak az ajtóig, ahol annak emléke fogja vissza, hányszor játszották el Kosztolányival, hogy valamelyikük a másik halálos ágyához látogat. Ignotus megírja, hogy a húst mintha már lefosztották volna a testről, „ajka sután lógott ki szájából”. Székely nagyanyja vonásai törtek elő rajta. A rémségek ecsetelése helyett idézzük Vágó Mártát. A haldokló ágya körül a gyászoló gyülekezet hallgatja a jajgatást. Nagy lendülettel érkezik József Attila, s igen határozottan kijelenti: „Analízis kellene neked, ez pszichés dolog!” Tipikus vihogó helyzet, Kosztolányi sem állja meg, hogy hangos nevetésre ne fakadjon, „...a többiek elbámultak. Nem tudták volna elképzelni, hogy akár mosolyogni is fogják látni még valaha.” A sok-sok érdekes, emlékezetes, izgalmas és fontos adat. mellett, ha azt kérdezzük, szokásunkhoz híven, hogy mi jut eszünkbe erről vagy arról a passzusról, most hadd mondjuk azt: olyasmi jut eszünkbe, ami nincs benne a kötetben. íme egy olyan bekezdés, amely hiányzik a szövegből, s amelyet bátran ajánlunk a szerző figyelmébe, majd amikor a könyv következő kiadását fogja előkészíteni. A két világháború közti évtizedekben vált ismertté Kele János clairvoyeurnek, azaz tisztánlátó médiumnak a neve. Az volt a híre, hogy egyéb fantasztikus teljesítmények mellett számos bűnesetet is megoldott, a távolból azonosítva a tetteseket - mintha csak Enyedi Ildikó egy filmjének hőse lenne. (Lehet, hogy a Simon mágus főszereplőjét maga Kele ihlette.) Nyírő József regényt írt a titokzatos Kele Jánosról, aki azzal vigasztalta - s Nyírő ezt elhitte -, hogy viszont fogja még látni a székely fenyveseket; Kele sem látott mindig mindent teljesen tisztán, s az is lehet, hogy csak vigasztalni akarta Nyírőt. Szőcs Géza Bárhogy is, Keléről az alábbiakat olvashatjuk Havasi János könyvében, amelynek címe: Kele, a „léleklátó” (A szerző kiadása, Budapest, 1985). Kele alakját nemcsak Nyírő örökíti meg, más írók is, például Szabó Pál és Török Sándor, Havasi pedig ez utóbbinak az emlékeit idézi: „Egyszer összehoztam Kelét minálunk a már bemutatott Gyöngyössy Erzsébet színésznővel, és eljött Kosztolányi Dezső, akit nagyon érdekelt Kele János, »és ezek a dolgok«, mondta könnyedén. Tulajdonképpen ő kért, hogy ismertessem meg Kelével.” Kosztolányi családi zöldköves gyűrűt ad át Kelének, aki visszafele haladva az időben, elmeséli a gyűrű tulajdonosainak az életét, leírva az ősök jellemét, életét, viszonyaikat, sorsukat. „Kele figyelmével a gyűrűről egyre inkább magára Kosztolányira tért át, s valami folyamatosan növekvő szomorú döbbenettel nézte a költőt. Egyszerre csak felugrott, és engem magával vive a fürdőszobába rohant.- A torkom! - mutatta elkínzott fintorral - a torkom! - hogy tudniillik fáj, ég - ennek az embernek a torka!... Meleg vizet kért, és öblögetett, s kis kortyokban nyelte, lassan megnyugodott. Kosztolányi évek múlva, amint ez közismert, torokrákban szenvedett. Kele hajlamos volt arra, hogy átvegye a betegségek tüneteit - ettől sokat szenvedett -, ha valakit nagyon figyelt, annak fájdalmai jelentkeztek benne.” (143. oldal) Mármint majdani fájdalmai. József Attila balsorsát pedig Baktay Ervin látta előre, belepillantva a költő jövőjébe. Igaz, talán nem látta meg benne, nem figyelt föl rá, hogy milyen hatást vált ki majd József Attilából az ő - Baktay - társaságában megismert fiatalasszony, az Óda ihletője. Esti Kornél sem találhatta volna ki csavarosabban. (Arany Zsuzsanna: Kosztolányi Dezső élete. Osiris Kiadó, Budapest, 2017) Mit neked cirkusz? A Fővárosi Nagycirkusz irodalmi pályázatot hirdetett a megújuló cirkuszművészet üzeneteinek közvetítése céljából. Költők, írók, dalszerzők, irodalomkedvelők jelentkezését várják. A Fővárosi Nagycirkusz olyan pozitív hangulatú művek születését szorgalmazza, amelyek megmutatják, milyen egyedülálló élményt, örömet kap a közönség az egymásra koncentráló, bámulatos fizikai teljesítményt nyújtó artistáktól, zsonglőröktől, bűvészekről és bohócoktól az előadások során. Hogy történetek, versek, dalok íródjanak az erő, a kitartás, az egyensúly és a bizalom természetéről. Habár jelenleg is több száz irodalmi alkotás foglalkozik a cirkusszal, ezekben legtöbbször a szomorúsággal, a magánnyal kapcsolatban jelenik meg. Sajnos jóval kevesebb mű szól arról, miért szeretjük a cirkuszt: a csodáról, a varázslatról, a felfokozott pillanatokról, a hihetetlen teljesítményekről, a cirkuszművészek bátorságáról és ügyességéről, a cirkusz szenvedélyes és fegyelmezett világáról, a nézők ámulatba ejtéséről. Az irodalmi műveket 2018. augusztus 15-ig a csicsely.zoltan@ maciva.hu címre váiják Csoda a cirkuszban tárgymegjelöléssel. A beérkezett pályamunkákat rangos zsűri értékeli és magas pénzdíjjal (összesen félmillió forinttal + különdíjakkal) jutalmazzák. A győzteseket és a legsikeresebb alkotásokat 2018. szeptember 21-én, A magyar dráma napján hirdetik ki. Egy pályázó több művet is leadhat, akár mindhárom kategóriában, terjedelmi megkötés nélkül. Vers, novella vagy dalszöveg esetén a pályamunkákat egyetlen *.doc vagy *.pdf dokumentumban, megzenésített dal esetén *.mp3- ban kérik a levélhez csatolni. A pályázathoz kérjük megadni az értesítési adatokat: pontos nevet, címet, telefonszámot, e-mail-címet. Az irodalmi művek megszületését a Fővárosi Nagycirkusz a jelenleg futó, vízi cirkuszi műsorának, az Atlantic Flight - Nagy cirkuszi utazás megtekintésével is inspirálni szeretné. A költők, írók és dalszerzők szintén a csicsely.zoltan@ maciva.hu e-mail-címen igényelhetnek jegyet bármelyik, augusztus 15. előtti előadásra a Csoda a cirkuszban irodalmi pályázatra hivatkozva. A Fővárosi Nagycirkusz fenntartja a jogot, hogy a beérkezett pályaművek egészét vagy részleteit a pályázat meghirdetése után, további ellenszolgáltatás nélkül felhasználja a programjain, közzétegye a honlapján, illetve más elektronikus vagy nyomtatott felületein. Fotó: Lónay Arthur LAPSZAMUNK SZERZŐI Erdős István (1977) író, költő, animátor Horváth László Imre (1981) író, költő Lázár Balázs (1975) költő, színművész Szőcs Géza (1953) Kossuth-díjas költő, író fchUaMbllbMMM IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET T
