Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-04 / 180. szám
2018. AUGUSZTUS 4., SZOMBAT SPORT 15 A Honvéd trénere szerint nem is érdemeltek volna továbbjutást Várt és váratlan kudarc Az újpesti Zsótér Donát (jobbra) bombagólt rúgott a Sevillának Fotó: Török Attila Egy magyar labdarúgócsapat, a Mol Vidi FC a BL-selejtezőben maradt állva a nemzetközi kupákban, miután az Európa-ligában a Honvéd roppant kínos, 2-0-s vereséget szenvedett a luxemburgi Progrés Niederkorn vendégeként. Az Újpest sorsa valójában már a sorsoláskor megpecsételődött, de a Sevilla elleni 4-0-s idegenbeli vereség után a lila-fehérek legalább itthon betaláltak a spanyolok kapujába, a 3-1- es vereséget hozó meccsen Zsótér Donát 18 méterről nagy gólt rúgott a háromszoros Európa-liga-győztesnek. Mediaworks-összeállítás szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS: „Vegyesek az érzéseim a szereplésünkkel kapcsolatban - kezdte az értékelését a csütörtök éjjel a Szusza Ferenc Stadionban Nebojsa Vignjevic, az újpestiek vezetőedzője. - Ha csak ezt a meccset nézzük, akkor az első félidőben csalódottságot éreztem. Még ha a Sevilla volt is az ellenfél, kicsivel többet vártam. Mondtam is a játékosoknak, hogy az első mérkőzés 4-0 volt, nincs veszítenivalónk, oda kell tennünk magunk a pályára. Ámde, úgy tűnt, féltek az ellenféltől, és nem mutatták meg azt a minőséget, ami bennük van. Merthogy pont egy ilyen csapat, mint a Sevilla ellen derülhet ki, hogy mire képes az együttes, mi a jó, mi a rossz, miben kell fejlődni. Amit szerettem volna látni, az csak a második félidő 10. percétől valósult meg. A találkozó utolsó negyedórája pedig megmutatta, ha hiszel magadban, a képességeidben, akkor tényleg el lehet érni valamit. Ekkor ugyanis a csapat veszélyes tudott lenni a Sevillára, nyomás alá tudta helyezni, emiatt nagyon büszke vagyok a fiúkra.” Vignjevic kiemelte, hálás a Sevillának, hogy komolyan vette mindkét találkozót, valamint, hogy az Újpest a két összecsapás után mindenképpen jobb csapat lett. A tréner ezután átfogóan beszélt arról, hogy milyen tapasztalatokkal szolgált a liláknak a lejátszott négy El-selejtező mérkőzés. „Az elmúlt öt évben nagyon sokat harcoltam a játékosokkal, mert nem értik meg, miért késztetem őket kemény munkára, miért mondom azt, ha jól dolgoztak, hogy lehetett volna jobb is. Biztos vagyok benne, hogy néha utálnak is, amiért állandóan hajtom őket. De ez pont azért van, hogy olyan csapatok ellen játszhassunk, mint a Sevilla, ami az én edzői karrieremnek eddig a csúcspontja volt. Az Újpest a Neftgi és a spanyol együttes ellen is megmutatta, hogy van benne kurázsi, és szeretném azt hinni, hogy a mai mérkőzés valaminek a kezdetét jelenti, nem pedig a végét. A kemény munkának a kezdetét, amivel megágyazzunk annak, hogy jövőre ismét egy Sevilla-szintű csapattal csapjunk össze a nemzetközi kupaporondon.” Pablo Machín, a Sevilla vezetőedzője rövidebben értékelt: „Megérdemelten jutottunk tovább, már az első mécsesén nagy lépést tettünk efelé. A másodikon az volt az elsődleges célunk, hogy az Újpest ne tudjon játékba lendülni, mert ha felbátorodik, akkor a szurkolótáborának köszönhetően meg is nehezíthette volna a dolgunkat. Azonban az első góllal lezártuk a mérkőzést, még úgy is, hogy az Újpest jól játszott, és mindent megtett azért, hogy gólt szerezzen. Ez sikerült is neki.” A Honvéd az első találkozón hiába nyert 1-0-ra a luxemburgi Progrés Niederkorn ellen, a visszavágón 2-0-ra kikapott, így kiesett. Supka Attila, a kispesti csapat vezetőedzője a frissesség hiányában látja a búcsú okát. „Nehéz mérkőzésre készültünk, tisztában voltunk vele, ellenfelünk mindent megtesz, hogy megszerezze a továbbjutáshoz szükséges gólokat. Nagyon rosszul kezdtünk, rengeteg hibát követtünk el, az első negyedórában a kapusunknak köszönhettük, hogy nem kerültünk hátrányba. Utána kaptunk egy elkerülhető gólt. Ezt követően megvoltak a lehetőségeink, feljavult a játékunk, mi is szerezhettünk volna gólt. Sajnos rossz döntéseket hoztunk; tudtuk, hogy be kell találnunk, de képtelenek voltunk élni a lehetőségekkel, ezért nem érdemeltünk továbbjutást” - értékelt Supka. „Sajnos már a meccs előtt változtatnunk kellett, Gazdag Dániel kiesésével pedig (a játékos combsérülése miatt nem tudott pályára lépni - a szerk.) nem volt olyan erős a középpályánk, mint a korábbi találkozókon. Nem tudtunk a megfelelő összeállításban játszani, nem voltunk kellően frissek a hétvégi bajnoki után. Hetek óta sorozatban játsszuk a találkozókat, és nem olyan hoszszú a kispadunk, hogy mindig friss embereket tudjunk pályára küldeni” - tette hozzá a Honvéd vezetőedzője. Mindezt figyelembe véve és azzal együtt, hogy már Davide Lanzafame és Éppel Márton sincs a csapatban, továbbá az ugyancsak luxemburgi Dudelange az előző körben a fehérváriak nyakára tette a kést, a Honvéd kiesését nem könnyű megemészteni. Bonucci újra Torinóban, Higuaín és Caldara viszont cserébe a Milánhoz távozott Visszatért az ördög a Juventushoz LABDARÚGÁS A Juventus egyik ámulatból a másikba ejti a világot ezen a nyáron. Miután három héttel ezelőtt az évtized - sokak szerint az évszázad - átigazolását nyélbe ütve megszerezte Cristiano Ronaldót a Real Madridtól, most megkötötte talán minden idők legérthetetlenebb, legellentmondásosabb üzletét: visszavette a 80-szoros olasz válogatott belső védő Leonardo Bonuccit, akit tavaly 42 millió euróért adott el a Milánnak, és aki előtte hét éven át szolgálta a csapatot. Cserébe pedig odaadta érte az ugyanazon a poszton szereplő, immár a válogatottban is bemutatkozott 24 éves Mattia Caldarát, továbbá a transzfer részeként 18 millió euróért átengedte a Milánnak az argentin Gonzalo Higuaínt is, akit két éve kilencvenmillióért vásárolt a Napolitól (egy év után a piros-feketék opciós joggal 36 millió euróért végleg megvehetik). Higuaín a hírek szerint azért távozott, mert nincs jó viszonyban Rónáidéval, és 2013-ban is azért igazolt a Real Madridtól a Napolihoz, mert a portugál játékos kiutálta a királyi gárdából. Igazán enyhe kifejezés, hogy a Juventus szurkolói háborognak - reakcióikat látva inkább úgy tetszik, azt az erkölcsi tőkét, amelyet a klub vezetői CR7 megszerzésével felhalmoztak, gyorsan le is nullázták. Elégedetlenségük oka egyrészt szakmai eredetű, hiszen két közkedvelt játékost veszítettek'el, és 24 éves tehetséges védőjük helyett kapták vissza a 31 éves Bonuccit, aki így a 37 éves Andrea Barzaglival és a 33 éves Giorgio Chiellinivel alkothatja minden idők egyik legidősebb védőhármasát. Heves gyűlöletük mégsem szakmai, sokkal inkább emberi természetű: az ő szemükben Bonucci ugyanis közönséges áruló, aki egy éve a nagyobb fizetésért választotta a Juventus helyett a kínai tőke által felturbózott Milant, majd amikor a jelek szerint a San Siróban kipukkadt a távol-keleti lufi, visszakönyörögte magát az elmúlt hét idény bajnokához. A Juve-drukkerek kéjesen idézik most Bonucci néhány hónappal ezelőtti szavait, amelyekkel azt ecsetelte, élete álma vált valóra azzal, hogy a Milan csapatkapitánya lehetett, és persze nem feledkeznek meg arról sem, hogy egy éve ilyenkor milyen viharosan távozott - a klubvezetőkről és torinói közönségről is elmarasztalóan nyilatkozva -, továbbá arról sem, milyen lelkesen ünnepelte a március végi bajnokin a Juventus ellen szerzett gólját. Nem csoda, hogy csütörtökön, amikor megérkezett a torinói repülőtérre, néhány újságírón kívül lényegében senki sem várta, viszont a közösségi médiában rohamosan terjedni kezdett a juventinók körében a #nobonucci hashtag. A szurkolói weboldalakon eközben sorra születnek róla a mérnek, a legenyhébben is köpönyegforgató ördögként ábrázolják. Az egyiken ugyanazzal a háttérrel és betűtípussal, amellyel Cristiano Ronaldo érkezését jelentette be a klub, a szurkolók „Pagliaccio” (bohóc) felirattal köszöntik, és terjednek az ilyen és hasonló viccek: „Leonardo Bonucci egy biológiai csoda - megmutatta, hogy gerinc nélkül is lehet élni.” Ámde, akarják, nem akarják, meg kell barátkozniuk vele, hogy Bonucci újra az ő játékosuk. Aki tavaly nem égette el Bonucci Juve-mezét, az most előveheti a szekrényből, kivasalhatja, és újra hordhatja. Feltéve persze, ha ismeri Lukács evangéliumának híres történetét a tékozló fiúról és az abban szereplő édesapához hasonlóan képes a „bűnbocsánatra”. MW JEGYZET Mentális erőpróba Buzgó József jegyzet@mediaworks.hu Magyar élsportolók többségére nem igazán jellemző, hogy nagyon-nagyon fontos versenyeken, olimpiákon, világ-, és Európa-bajnokságokon hozzák ki magukból a legtöbbet, érik el legjobb eredményeiket. Különösen igaz ez azokra, akik a legnagyobb eséllyel bírnak a végső győzelemre. Természetesen, mint az élet minden területén, a sportban is vannak kivételek, akik tökéletesen erősítik a szabályt. Nagy hirtelen a zseniális, minden lehetséges (olimpiai, vb, Eb) bajnoki címet, aranyérmet begyűjtő mellúszó, Gyúrta Dániel jut eszembe, aki a 2012-es, londoni olimpia 200 méteres mellúszószámának döntőjében a végletekig kiélezett helyzetben, világcsúcscsal (2:07,28), minimális különbséggel győzött a hazai medencében tempózó Michael Jamieson (2:07,43) előtt. A hajrában már-már úgy tűnt, hogy a brit úszónak sikerül befognia Danit, ő azonban visszaverte ellenfele támadást, s mentálisan is hatalmasat alkotva lett olimpiai bajnok! Gyúrta Dánielről már kilométerekről sugárzott az önbizalom, lerítt a magabiztosság! Amíg csúcson volt, a szó szoros értelmében uralta a mezőnyt, tisztán látszott, hogy ellenfelei tartanak tőle, felnéznek rá; ugyanez mondható el az ötszörös olimpiai bajnok kajakosról, Kozák Danutáról is. Személyesen ismerem mindkettőjüket, egyenes, tisztességes emberek, olyanok, akik nem beszéltek/beszélnek a vakvilágba, szavaiknak súlya van, amit kimondtak/kimondanak, abban őszintén hittek/hisznék. Szemben azokkal a „hangemberekkel”, akik a versenyek előtt élnek, virulnak, ígérgetnek fűt-fát, aztán a sorsdöntő pillanatokban tele lesz a gatyájuk, fényévnyire elmaradnak a legjobb eredményeiktől. A versenyt követően pedig megmagyarázzák, hogy minden és mindenki összeesküdött ellenük, az ellenfél csalt, doppingolt stb. Tegnap Glasgow-ban elkezdődött az úszók Európa-bajnoksága, ahol a legnagyobb magyar aranyesélyes nem a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka - bár minden valószínűséggel legalább egyet megnyer abból a három számból, amit bevállalt -, hanem az a Milák Kristóf, aki az elkövetkezendő években uralhatja a 200 méteres pillangóúszást. Ebbe a fiatalemberbe ugyanis minden olyan képesség, tehetség, adottság, hit és mentális erő, magabiztosság „beleszorult”, amely szükséges ahhoz, hogy a világ legjobbja lehessen. Meggyőződésem, hogy mindezt már az idei Eb-n megtapasztalhatjuk. Fogadni mernék arra, hogy Milák Kristóf világcsúccsal nyeri a 200 pillangót!
