Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)

2018-08-25 / 197. szám

4 INTERJÚ 2018. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT Először a tizenöt-húsz évnyi üzemidőre, majd a négy blokk leszerelésére tervez Magyarországon egy nukleáris elit van, s komoly munka vár rá Pekárik Géza szerint jó útra állították az erőművet, ezen kell haladniuk tovább Fotó: Molnár Gyula Valamennyi műszaki területen dolgozott, több beosztásban PAKS Óriási megtisztelte­tésnek, egyben óriási fele­lősségnek tartja, hogy meg­bízták az atomerőmű veze­tésével, mondta a lapunk­nak adott interjúban Pekárik Géza. Az MVM Paksi Atom­erőmű Zrt. augusztus 15-én kinevezett új vezérigazgatója hangsúlyozta, a cél tovább­ra is az, hogy biztonságosan, olcsón, környezetbarát mó­don állítsanak elő villamos energiát közmegelégedésre. Finta Viktor viktor.finta@mediaworks.hu- Mivel telt a beiktatása óta el­telt hét?- Főként költözködéssel, az üzem körbejárásával, gratuláci­ók fogadásával, egy napot elvitt a munkavállalói fórum is, ahol bejelentették a vezérigazgató­váltást, az augusztus húszadi­kát és a hétvégét pedig otthon töltöttem családi körben - vála­szolta Pekárik Géza vezérigaz­gató. - Mint korábbi műszaki vezérigazgató-helyettes abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyjából ismerem az ösz­­szes szakterület valamennyi fu­tó feladatát, s a közeljövő tenni­valóit is, így az átadás-átvétel is gördülékenyen ment, az ak­tuális helyzetet rögzítő jegyző­könyv aláírásával zárult.- Mi volt az első döntése vezér­­igazgatói minőségben?- Az első ilyen aktus az MVM csoporton belüli új szerződések aláírása volt. Ezt egy féléves elő­készítés előzte meg, felülvizs­gáltuk az MVM OVIT szakipa­ri óradíjait, a mérnöki műszaki szolgáltatási napidíjakat, és en­nek megfelelően módosítottuk a szerződéseket, jelentős halmaz volt, amit szignózni kellett.- Gondolta, hogy egyszer Ön lesz az atomerőmű vezetője?- Nem. Azt hiszem, viszony­lag kevesen élhetnek az ország­ban, akik úgy gondolják, arra születtek, hogy vezérigazgatók lesznek. Egy hosszú folyamat eredménye, hogy én ebben a székben foglalhatok helyet. Óri­ási megtiszteltetés és egyben óriási felelősség is azon kevés szakember közé tartozni, akit ilyen feladattal megbíztak.- Milyen hosszú távra tervezhet?- Nem vágom a centit, nem számolom a napokat. Az előt­tünk álló 15-20 évnyi üzemidő­re tervezek első körben, majd az azt követő időszakra, ami­kor le kell szerelni a most ter­melő blokkokat. Okulva abból a feladat volumenből, amit az üzemidő hosszabbítás során el­végeztünk, bőségesen van te­endőnk. Hadd emlékeztessem az olvasókat, hogy már 2000 és 2002 között megszületett a dön­tés a most működő négy blokk üzemidejének a meghosszabbí­tásáról, de az alapos előkészítés és a végrehajtás 15 esztendőt igényelt. Vagyis a leszerelések előkészítése is hasonló nagysá­gú feladat. Ebbe beleértendő a működési, jogszabályi környe­zet tisztázása, a technológiák kidolgozása is.- Várható-e a kinevezésével más területeken is személyi változás?- A belső kultúránk és a he­lyes gyakorlat szerint is minden vezetőt megillet a jog, hogy ma­ga válassza meg a csapatát, aki­vel az ügyeket sikerre viszi. Egy üres helyet már eleve hagytam magam mögött, amit be kell töl­teni, és ez maga után vonzhat más személycseréket is, ame­lyeket meglépünk a jövőben.- Miként képzeli el a Paks ll.-vel való együttműködést?- Az előttünk álló feladatok egyik legnagyobbika az 5.-6. blokk megépítése. Ami nagyon fontos, és Süli János miniszter úr is ezt hangsúlyozza, hogy csak közösen vihető sikerre ez a feladat. Alapvetően Paks I. a Paks II. múltja, a Paks II. pedig a Paks I. jövője. Ez nem csupán egy frappáns mondathalmaz, ezt komolyan is gondoljuk! En­nek megfelelően ahogyan előre­halad a Paks II. projekt előkészí­tése, a tervezés, az organizáció és a kivitelezés, úgy egyre na­gyobb feladatot jelent ez a Paks I. állománya részére is. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy Ma­gyarországon nincsen kettő nukleáris elit. Egy van. Erre az egyre pedig igen komoly mun­ka vár, mire a két új blokk meg­épül és üzembe helyezzük őket.- Az üzemeltetést nem lenne jobb egy cégként végezni? Jó ez a modell, ahogy van?- Az üzemeltetés egy ké­sőbbi fázis. Ez a kérdés az üzembehelyezést követően jö­het szóba. Sokféle modell léte­zik a világban, hogy miként üzemeltetnek atomerőművet. Egy biztos, hogy ki kell ala­kuljon az a kultúra, ami ehhez szükséges. Ez pedig elérhető a Paks I. állományában, az elmúlt harminc évünk erről szólt, ez a csapat kész, illetve felkészíthe­tő arra, hogy az új tevékenysé­get ellássa, s lehet ez bármiféle konstrukció, saját jogon, szerző­déses alapon, stb., ami egy meg­szabott keretrendszerbe belefér.- Hogy látja, begyűrűzhet-e a szakemberhiány az atomerőmű életébe is?- Igen, már be is gyűrűzött, érezhető a szakemberhiány. Bi­zonyos munkaterületeken vi­szonylag nehéz megfelelő szak­emberrel ellátni a feladatokat. A Paksi Atomerőműre jellem­ző, hogy az év döntő részében a kézi, fizikai munka szükséges­sége viszonylag alacsony szin­tű, általában a fő javítások, il­letve az üzem közbeni karban­tartások során vannak olyan kicsúcsosodások, amelyeknek a kiszolgálása komoly organi­zációt, élő erőt igényel. Ez a faj­ta hektikusság nyilván nem tá­mogatja azt, hogy fix létszámú vállalkozások vagy munkaerő legyen az erőmű környékén. Igyekszünk úgy orvosolni ezt, hogy a lehető legjobban kisimít-Pekárik Géza 1965. október 21-én született Szentesen. Erő­gépész üzemmérnöki és reak­tortechnikai szakmérnöki dip­lomát szerzett. 1987 óta dol­gozik a Paksi Atomerőműben, amely első és eddigi egyetlen munkahelye. Az elmúlt több mint három évtized során szé­leskörű nukleáris tapasztalatra juk ezeket a munkacsúcsokat, folyamatos elfoglaltságot igyek­szünk biztosítani a környékbeli dolgozóknak. Némileg érezhető bizonyos munkaerő elvándor­lás is a régióból. Erre gyógyír le­het, hogy kiemelt projekt az új blokkok építése, ami komoly le­hetőséget biztosít a környékbe­li, illetve a távolabbi munkaerő számára is, fix, hosszabb távú megélhetést biztosít. A jövedel­mi viszonyokat is úgy kell ala­kítani, hogy aki ide kerül, az ne akarjon később elmenni, sőt, legyen vonzereje hazacsábítani a külföldön dolgozókat, vagyis versenyképes legyen egy nyu­gati munkahely ajánlatával.- A szakember-utánpótlás fon­tos bázisa a paksi Energetikai Szakgimnázium és Kollégium, az ESZI. Érdemes itt új szakokat is indítani?- Az ESZI mindig is komoly szakemberbázist jelentett az atomerőmű számára. Ha jól tu­dom, éppen idén indul az erős­áramú elektrotechnikus képzés, ami hiányszakma, s amire ko­moly túljelentkezés volt. A kép­zés indítása egy arra utaló jel, hogy az erőmű és az ESZI érté­tett szert: primer köri gépész­ként kezdett, tíz éven át dolgo­zott három műszakban, majd a létesítmény valamennyi mű­szaki területén, többféle beosz­tásban. 2005-től az atomerő­mű műszaki igazgatója, 2017. január 1-től 2018. augusztus 14-ig műszaki vezérigazga­tó-helyettese volt. Munkája el­kelte a helyzetet, és megtettük a közös lépést a megoldás irányá­ba. Persze vannak még hiány­szakmák. Például szükség len­ne még több hőszigetelőre, bádo­gosra, ács-állványozóra. E kép­zések nem kifejezetten az ESZI portfoliójába tartozó szakok, de vannak még a megyében, a régi­óban szakiskolák, s gondoskod­ni kell arról, hogy ezeken a terü­leteken is történjen előrelépés.- Korábban volt főiskolai szin­tű képzés is Pakson. Nem került szóba ennek a visszahozatala?- A főiskolai képzés soha nem volt a miénk, a Budapesti Mű­szaki Egyetemnek volt itt egy kihelyezett főiskolai kara. Látva azt, hogy miként lehet a felsőok­tatást gazdaságosan fenntarta­ni, úgy gondolom, most nem azt a kort éljük, hogy decentralizált karok jöjjenek létre, az egyete­mek inkább igyekeznek centra­lizálni a működésüket.- Milyen módon tudja segíte­ni az atomerőmű Paks fejlődé­sét? Miként képzeli el a jövőbeni együttműködést?- Szoros együttműködés ala­kult ki a város és az erőmű kö­ismeréseként 2011-ben meg­kapta a Magyar Ezüst Érdem­keresztet. Nős, felesége a szociális szfé­rában tevékenykedik, ő a Pak­si Fogyatékosok Nappali Ellátó­jának a szakmai vezetője. Egy lányuk van, aki pedig a Pető In­tézetben lesz harmadéves kon­duktorhallgató. zött már az építés kezdetén, és ez napjainkban is így van. Ezt a jó kapcsolatot fenntartjuk a jövőben is. Meghatározó ipari potenciált jelent az atomerőmű Paksnak, illetve a régiónak, ko­moly adót fizet be az erőmű a te­vékenysége után a városnak, és ezeket a forrásokat továbbra is biztosítjuk. Sőt, az 5.-6. blokk építése kapcsán ezt meghaladó forrásokhoz is juthat az önkor­mányzat. Alapvető, hogy jó le­gyen az együttműködés, aka­dálytalan az információcse­re. Az atomerőműnek is van­nak ingatlanjai, tulajdona, inf­rastruktúrája ezeken az ingat­lanokon, tehát fontos, hogy az egyes fejlesztéseknél az elkép­zeléseket összehangoljuk.- Az erőmű tulajdonában lévő vá­rosi létesítmények, a tanuszoda és a műjégpálya önkormányza­ti tulajdonba adásának tervéről röppentek fel hírek. Ezek igazak?- Volt egyeztetés bizonyos jó­léti ingatlanoknak az átadásá­ról. Az atomerőmű az MVM vál­lalatcsoporton belül, annak le­ányvállalatként működik. A hol­ding központ a jóléti ingatlanok hasznosításával kapcsolatban most végez egy átfogó elemzést, értékelést, ennek az eredményé­től függően folytatjuk a várossal a tanuszodára, egyéb létesítmé­nyekre vonatkozó megbeszélé­seket. A célunk az, hogy az üze­meltesse őket, aki a legjobban, leggazdaságosabban képes ezt megtenni közmegelégedésre.- Tervezik-e átalakítani a cég tár­sadalmi szerepvállalását sport, kultúra, kommunikáció terén?- Úgy gondolom, hogy ez a te­rület jól működött eddig is. Sze­retném fenntartani azt a jó kap­csolatot, azokat az eredménye­ket, amiket ezen a területen elér­tünk. Itt is egyfajta centralizáció ment végbe az elmúlt időszak­ban, az MVM működteti a Tár­sadalmi Felelősségvállalási Bi­zottságot, így az MVM brandje, márkaneve mögött jelenik meg ez a tevékenység. Ehhez igazít­va végezzük ezt a munkát.- A térség fejlesztésében, támo­gatásában továbbra is aktívan részt tudnak venni?- Nagyon fontos, hogy a térség ismerjen minket, elfogadja azt a tevékenységet, amit végzünk, mi pedig transzparensen támo­gatást nyújtunk ehhez a követke­ző időszakban is, működtetjük a TEIT-et, és a kuratórium elnöki feladatainak ellátása kapcsán szoros az együttmműködésünk a JETA-val, illetve a civil szerve­zeteket is támogatjuk a rendel­kezésünkre álló eszközök mér­tékéig, tehát ugyanazt a nyitott politikát folytatjuk, ami eddig is jellemző volt ránk.- Vezérigazgatóként mi a fő cél­kitűzése?- Az elmúlt tizenöt évben egy olyan útra állítottuk az erőmű­vet, ami helyes, és azt szeret­ném, hogy ezen az úton halad­jon tovább ez a „hajó”. A célunk biztonságosan, olcsón, környe­zetbarát módon előállítani vil­lamos energiát közmegelége­désre. Ez a küldetésünk. Nem gondoljuk, hogy ettől eltérő fel­adatokat kell a nyakunkba ven­ni. Nyilván az előttünk álló 15- 20 év egyedi, új kihívásokat is hoz. Lásd a már említett Paks II.-t, a leszerelést, azt a gazdasá­gi mikro- és makrokörnyezetet, amiben ennek a társaságnak működnie kell. Ennek meg fo­gunk felelni. S tesszük mind­ezt úgy, hogy megőrizzük azt a vállalati kultúrát, azt a csapa­tot, amely harminc éve összeko­­vácsolódott a nukleáris iparág­ban itt, a Paksi Atomerőműben.- Magánemberként mit csinál szívesen a szabadidejében?- Szenvedélyem a vadászat, az erdőt járva szeretem tölteni a szabadidőmet. A nejem és a lányom mellett van két magyar vizsla is a családunkban.- A felesége és a lánya hogyan fogadták a váltást?- Nagyon szorítanak nekem, s talán tudatosult bennük, hogy kevesebbet fogunk találkozni, csak az estékre és a hétvégékre korlátozódik a családi együttlét.

Next

/
Thumbnails
Contents