Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-18 / 192. szám
2018. AUGUSZTUS 18., SZOMBAT SPORT 15 Hernádi Zsolt: A profi labdarúgás nem karitatív tevékenység Hosszú távú tervezés JEGYZET Balczó: nyolcvan Buzgó József jegyzet@mediaworks.hu Hernádi Zsolt úgy véli, a Mol Vidi sikere az egész ország labdarúgásának sikere is Fotó: MTI A hat év után újra az európai klubfutball nagyszínpadára jutó Mól Vidi FC-nek immár a nevében is szerepel a főtámogató, a Mól. A magyar központú nagyvállalat elnök-vezérigazgatója, Hernádi Zsolt exkluzív interjút adott a Nemzeti Sportnak. Szöllősi György szerkesztoseg@mediaworks.hu- Mi járt a fejében, amikor Danko Lazovics kihagyta a tizenegyest?- Érdekes, akkor lettem biztos abban, hogy tovább megyünk. Mert ha bemegy, akkor a svédek elképesztő nyomás alá helyeztek volna bennünket, és a vezetés talán kényelmessé tette volna a Vidit. Az pedig mindig megbosszulja magát. így viszont nem lehetett kiengedni, és egészen az utolsó percig lehetett érezni a maximális koncentrációt. Meg is lett az eredménye.- A Mol a kívülállók számára az első nemzetközi meccsek idején jelent meg hangsúlyosan a klub szponzoraként, hiszen felkerült a mezre első számú támogatóként. Elárulható, hogy 2010 óta körülbelül milyen nagyságrendben támogatják a csapatot?- Szponzorációs költéseink nem nyilvánosak, de annyit elmondhatok, hogy oroszlánrészt vállalunk a klub anyagi támogatásában. Az elmúlt tíz évben sok százmillió forintot fordítottunk a Vidire. Aki ismer engem, az tudja, hogy nálam nincs „ingyen ebéd”, legfeljebb, ha kimondottan jótékonyságról van szó. De a profi labdarúgás nem karitatív tevékenység. Nagyon szigorú és takarékos vezető vagyok. Komoly elvárásokat fogalmazok meg, és a kifizetéseket is mindig szigorúan teljesítményhez kötöm. Nincs ez másképp a Vidivel sem.- De miért éppen a Videoton főszponzorai? Ha nem tévedek, különleges kötődése nincs a városhoz a vállalatnak?- 2008-ban azért álltunk be óvatosan a Vidi mögé, mert azt láttuk, hogy az új klubvezetés tiszta vizet akar önteni a pohárba. Ezer sebből vérzett akkor a hazai foci, és világos volt, hogy üzleti gondolkodású klubok nélkül nem lehet előre jutni. A Garancsi István-féle vezetőség nemzetközi viszonyok között is értelmezhető, üzleti mentalitású és profeszszionális csapatot akart létrehozni. Ezt a küldetést támogatandónak értékeltük, egyrészt mert a Mól is ilyen, másrészt meg úgy gondoltuk, hogy ez a magyar labdarúgás egészének megújításához is hozzájárulhat. Ehhez István volt a garancia, őt jól ismertem már vagy tizenöt éve. Tudom, hogy milyen mentalitású, értékvezérelt ember. Hamar rájöttünk azonban, hogy nagyobb változást elérni a magyar labdarúgásban csak úgy lehet, ha a teljes struktúrában alapvető változások mennek végbe. Hála Istennek, nem kellett erre sokat várni, az MLSZ-ben földrengésszerű változások következtek be, a korábbinál professzionálisabb és célirányosabb vezetés mellett. Mert nekem ez az egész azért alapvetően a magyar labdarúgásról szól, ami pedig jó klubok nélkül sosem fogja elérni a'z elvárt szintet. Ha a Mólnak sikerült, miért ne sikerülne a sportban is? Persze az elmúlt tíz évben több kapoccsal is kötődünk már a városhoz, például a foci mellett támogatjuk a legjobb hazai jégkorongcsapatot, a Fehérvár AV19-et is. Kicsit fehérváriak lettünk mi is.- Melyek a legszebb emlékei az elmúlt évtizedből a főtámogató elnök-vezérigazgatójaként, és vannak-e emlékezetes csalódások?- Hogyne lettek volna csalódások: minden elvesztett meccs az! De mi hosszú távra tervezünk, a végső célt tekintjük, és nem inogunk meg egyegy rossz szerepléskor. Mert ahogy egy rockénekes mondta: a győztesek azok, akik, ha el is esnek, felállnak. Levonják a következtetést, és mennek tovább a kijelölt úton. Nincs ez másképp a gazdasági életben sem. Mert azért öszszességében sikerről kell beszélnünk: az elmúlt tíz évben háromszor volt bajnok a Vidi, hatszor második. És biztos mindenki jó szívvel emlékezik vissza a Paulo Sousaféle Európa-liga-menetelésre. Nagyon remélem, hogy a mostani európai szereplés is legalább ilyen emlékezetes lesz, és aki szereti és drukkol a magyar focinak határon innen és túl, annak szíve együtt dobban a miénkkel, mert végül is a Mól Vidi sikere az ország focijának a sikere is.- Ahhoz képest, hogy még két hónapja sincs, hogy Garancsi István bejelentette, a Videoton FC új neve a Mol Vidi FC lesz, máris története egyik legnagyobb sikerének küszöbére ért a klub. Jó ütemben lettek névadók, nem gondolja?- Könnyű lenne most azzal dicsekedni, hogy lám, csak fel kellett venni a Mól nevet, és máris jönnek a sikerek... De nagyon örülök, hogy így alakult, még úgy is, hogy egyértelmű, a sikert a csapat érte el, és ahogy mondtam, tíz év munkája van benne. Persze büszke vagyok, hogy támogatók lehetünk, de még büszkébb vagyok az elmúlt tíz év alatt megtett útra. Csak azt sajnálom, hogy Kovács Feri bácsi ezt nem élhette meg. A bajnokságnak még együtt örültünk. És ha egy kicsit távolabbról nézem, az is büszkeséggel tölt el, hogy a tavalyi bajnok Vidi mellett névadó támogatói vagyunk a tavalyi bajnok Mol-Pick Szeged férfi kézilabdacsapatnak, a szintén aranyérmes szolnoki kosarasoknak és az ezüstérmes szolnoki vízilabdacsapatnak. Az általunk támogatott dunaszerdahelyi DAC is fennállásának egyik legjobb eredményét érte el. Odaálltunk tehát a hazai csapatsportok mellé. Az üzleti életben fájdalmasan megtanultuk, hogy csak a kemény és elkötelezett munka térül meg. Jó látni, hogy a hazai sportban is gyökeret ver ez a gondolkodás.- 2007 decembere óta, amikor Garancsi István megvásárolta az adósságokkal küzdő futballklubot, sikerült a Vidinek megnyernie az első, történelmi magyar bajnoki címét, majd további két aranyat, s közben hat évvel ezelőtt az EL-csoportkörbe is bejutott a csapat. Azóta azonban nem jött össze az újabb bravúr. Bár tavaly közel álltak hozzá, a csoportkörös szereplésre mostanáig kellett várniuk. Hogy látja, az újabb főtáblára kerüléshez nem kell majd megint hat esztendő? S ha nem, miért nem?- Nagyon sokat kell dolgozni azon, hogy a nemzetközi focisikereink ne felvillanások legyenek, hanem kiszámíthatóan, menetrendszerűen jöjjenek. A sikerek adják a reményt és az erőt a hétköznapokhoz. A magyar labdarúgás megváltoztatásához stabilitás, kiszámíthatóság és persze sok év kell. Szerencsésnek tartom, hogy az előbbiek már megvannak. Öles lépteket tett az MLSZ vezetősége is, hogy rendszerszerű legyen a javulás. Jó látni azt is, hogy jelentősen fejlődött az infrastruktúra, ami nélkül szerintem nem elképzelhető színvonalas foci. Helyesnek tartom azt is, hogy a kormányzat beleállt, és nemzeti ügyet csinált a labdarúgásból. Újra fontos a foci, komolyan veszi mindenki.- A másik „Molos” csapat, a Dunaszerdahely is kilépett az idén a nemzetközi porondra, s a DAC megújuló stadionjának a neve Mól Aréna. Közben két és fél éve az MLSZ-nek is támogatói lettek, miután a kezdetekkor a Bozsik-program egyik szponzorai voltak. Meddig küldetés, és mikortól lehet megtérülő üzleti befektetés a futball támogatása a Mólnak?- Minden szponzorációnk üzleti alapú. Kőkeményen bevasaljuk az eredményeket, és minden évben meg is mérjük a munkánkat. Tőzsdén jegyzett cég vezetőjeként csak olyan üzletet támogathatok, amely végső soron a tulajdonosaink, a részvényesek javára válik, a részvényeik értékét növeli. Megtérülés nélkül nem csináljuk, de ha már csináljuk, akkor küldetésként fogjuk fel. A legtöbbet a labdarúgásba fektettük, mert ez a legnépszerűbb sportág itthon is és azokban az országokban is, ahol jelen vagyunk. Azt szeretnék, hogy a magyar foci nemzetközi sikereket érjen el. Hadd hozzak be egy üzleti hasonlatot. A Mól húsz évvel ezelőtt egy fontos magyar vállalat volt. Mára pedig Közép- Európa egyik legnagyobb cégcsoportjává vált. Harmincezer dolgozónk van a világ negyven országában. Magyarként nemzetközi sikereket értünk el. Azt szeretnék, ha újabb húsz év múlva ugyanazt tudnánk elmondani a magyar labdarúgásról is. Ezért támo- ■ gátjuk az MLSZ-t, a DAC-ot és a Vidit is.- A fehérvári arénának is névadói lesznek?- Nagyon várjuk már az új arénát. Folynak egyeztetések a névvásárlásról, de erről most többet nem mondhatok. Viszont azt is szeretném, ha újra telt házas meccsek lennének. És nem csak Felcsúton, hanem majd a nagy fehérvári arénában is. Felemelő érzés elmenni egy DAC-meccsre a dunaszerdahelyi Mól Arénába. Nagyon jó lenne, ugyanezt megtapasztalni egy Vidimeccsen is. Ehhez persze az is kell, hogy szurkolás legyen, és ne vita arról, hogy mit vesz el a Mol a klubtól...- Bizonyára az ultrák tiltakozására céloz az új név, a Mól Vidi FC miatt...- Én úgy látom, hogy mi nem elveszünk, hanem adunk. A nevünket. A régió legnagyobb vállalatának, az ország motorjának a nevét adjuk a klub mellé. Ez egy érték, amire büszkének kell-lenni. Hiányzik a szurkolás, hiányzik az igazi hangulat, de azt mindenkinek látnia kell, hogy a befektetett pénzért értéket kell kapnunk nekünk is. És mi mindannyian ugyanazért szurkolunk: a Vidi sikereiért. Nem szeretném, hogy lemorzsolódjanak azok, akik az elmúlt évtizedekben a klubot támogatták. Nemzetközi sikerek kapujában állunk. Kár lenne ebből kimaradni. Aki öttusázni kezd, homokra építi a házát - mondta valamikor a világ legjobb, legsikeresebb öttusázója, élő legendája, Balczó András, utalva ezzel is a modern pentatlon kiszámíthatatlanságára. Balczó András ebben a sportágban, ebben a közegben volt és marad is mindörökké állócsillag. Stabil, kiszámítható, megbízható, sokoldalú, szeretni való bölcs EMBER a bizonytalanságban, ebben a sokszor eszement világban. Tizenegy éves voltam, ő huszonnyolc, amikor életemben először megpillantottam a margitszigeti Nemzeti Sportuszodában. Úszóedzése végeztével foszlott, színét vesztett bordó köpenyében, csálé klumpájában, mélyen elgondolkodva bandukolt az öttusázók főhadiszállása, az úgynevezett toronyépület felé. Egyszerre volt megnyugtató és félelmetes a látványa. Földbe gyökerezett lábbal álltam az ötvenméteres medence végében. Ott megy „a” Balczó, s én, az úszópalánta egészen közelről láthatom őt, a világ egyik legjobb sportolóját, akit addig csak az újságokból ismertem. Akkor és ott megközelíthetetlennek, sőt, kifejezetten mogorvának tűnt a „sünire” nyírt frizurájával... Jóval később, amikor személyesen is megismerhettem őt, kiderült, hogy végtelenül jó, közvetlen és mindenkor segítőkész EMBER. Vicces, humoros, filozófus alkat, aki mindenkit egyenrangú partnerként kezel. Nem játssza a bazári majmot, eszébe sem jut azt éreztetni, hogy ő „a” Balczó. Sőt! Lovásszal, kabinossal, úszómesterrel, szurkolóval, csóróval, bárkivel, bármiről szívesen elbeszélget. De sohasem magáról, a nagyszerű eredményeiről regélt, hanem felőled érdeklődött, azt éreztette, hogy te vagy a fontos! Szeretett és tudott is mulatni, nem mórikálta magát, ha úgy adódott, beugrott a nagybőgőbe, megitta a maga borát, sörét, pálinkáját - ha éppen ehhez volt gusztusa. Amikor mulatunk, ne fogjuk magunkat viszsza! Ugráljuk az asztal tetején, együnk, igyunk, nótázzunk! Ha viszont edzünk, versenyzőnk, adjunk bele apait, anyait, hajtsunk orrvérzésig, köpjük ki a tüdőnket. Balczó Bandi képes volt szinte az ájulásig kihajtani magát egy-egy futóedzésén, de mosolyogva szenvedett. Budakeszin alakította ki családja, tizenkét gyermeke és felesége, az olimpiai bronzérmes tornásznő, Császár Mónika számára a boldogság szigetét. Balczó András, az etalon augusztus 16-án ünnepelte 80. születésnapját. Igaz EMBER. A hitből él. Isten éltesse!
