Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)

2018-08-17 / 191. szám

2018. AUGUSZTUS 17., PÉNTEK SPORT 15 Ungvári Miklós 37 évesen minden idők legidősebb GP-győztese Felolvasztott emlékek Vállműtét és egy év kiha­gyás után visszatérés nem nagyon sikerülhetne parádé­­sabbra, mint múlt szomba­ton Ungvári Miklósé a csel­­gáncsozók budapesti Grand Prix-viadalán. A ceglédi­ek immár 37 éves, olimpiai ezüstérmes és háromszoros Európa-bajnok versenyző­je történelmet írt a sportág­ban, ilyen idősen még senki nem nyert GP-t, mint ő most a 73 kg-ban. A kőkemény mezőnyben hat ellenfelét kellett legyőznie, a döntő­ben egy háromszoros világ­bajnok japánt, és még min­dig az aranyat érő ipponjától hangos a dzsúdós világ. Fábik Tibor szerkesztoseg@mediaworks.hu- Szombaton reggel úgy ébredt, hogy végigveri a világot?- Nem egészen. Ha őszin­te akarok lenni, három-négy meccset adtam magamnak. A hosszú kihagyásom után egyszerűen csak egy jót akar­tam verekedni, azt szeret­tem volna, hogy ne görcsöl­jek, érezzem jól magam a sző­nyegen. Kovács Anti (az 1992- es olimpia bajnoka - a szerk.) is mondta: „Ungikám, te már megtetted, amit kellett, most jöjjön egy örömdzsúdó magad­nak, a közönségnek és a szere­tett sportágunknak.” Végig ez volt bennem.- Majdnem egy évvel ezelőtt volt legutóbb tétmeccse, ugyancsak a Papp László-arénában, a hazai rendezésű vb-n két győzelem A napokon át emlegetett ippon, ami Ungvári Miklós sikerét jelentette után a tizenhat közé jutásért ka­pott ki. Utána pedig ősszel jött a vállműtétje. Mi volt a gond?- Egy leszakadt szalagot kel­lett visszacsavarozni a jobb vállamban. Már régóta szen­vedtem vele, de amíg lehetett, húztam, halasztottam a mű­tétet. Ám amikor már a min­dennapi életben is fájt, muszáj volt kés alá feküdnöm. Beval­lom, nagyon berezeltem, mert egy porcleválás utáni beavat­kozást leszámítva még semmi­lyen operációm nem volt. Hidas Péter doktor úr mondta is, hogy így még Eb-döntő előtt sem lá­tott izgulni. Nagy köszönettel tartozom neki, a mostani sike­rem az övé is.- Az egy év kihagyás mekkora problémát jelentett?- Sok mérkőzés és szituá­ció halmozódott már fel ben­nem, ezeket az emlékeket min­dig lefagyasztom, és most csak fel kellett olvasztanom. Ha ver­senyeken nem is indultam az elmúlt egy évben, amikor már lehetett, eljártam nemzetkö­zi edzőtáborokba. Az edzőm­mel, Bíró Tamással pedig szé­pen felépítettük a visszatéré­semet. Közben többen kérdez­ték, hogy miért nem indulok az Fotó: MTI Eb-n, aztán a kínai, majd a zág­rábi Grand Prix-n, ahová elő­zetesen be is lettem nevezve. Mondjuk úgy: görgettem ma­gam előtt a visszatérést, úgy voltam vele, hogy csak akkor lépek szőnyegre, ha százszáza­lékos állapotban vagyok.- A jelek szerint tökéletesen számolt. A döntőben pedig kü­lönösen nagy fegyvertényt haj­tott végre azzal, hogy a tíz évvel fiatalabb, háromszoros világbaj­nok, kétszeres olimpiai bronzér­mes japán Ebinumát ipponnal verte. Az ellenfelét megkontráz­ta egy fura akcióval.- Milyen a sors, van mellet­tünk egy japán edző is, aki el­mondta, mit nem szabad, és mit kell csinálnom ellene, és ez be is jött. Persze erősen benne volt a pakliban, hogy kikapha­tok, és a hatodik mérkőzés már sok lesz nekem, szerencsére azonban nem így történt. Ami­kor kellett, minden összeállt. Az ippon kétségkívül vitatható, az első pillanatban én sem érez­tem annak, de a lényeg az, hogy megadták. A japánok szerint nem jogosan, az oroszok, a grú­zok és a mongolok szerint vi­szont megadható volt. A néme­tek pedig még ki is kockázták, gratuláltak, és büszkék, hogy a fotókon a dzsúdósruhámon jól látható az Ippon Gear márkajel­zése is.- Azt nem találtuk meg, hogy kinek a kor­rekordját döntötte meg. Kisegít bennünket?- A nőknél a belga Ilse Heylen harminchat évesen nyert Grand Prix-t, én pedig most harminc­hét évesen és háromszáz napo­sán. Azt, hogy háromszáz napo­sán, fejből persze én sem tud­tam.- Akkor most nézhetünk előre a tokiói olimpiára?- A kvalifikációban ezzel a győzelemmel sok pontot kap­tam, de még messze van a so­rozat vége, 2020 áprilisáig le­het gyűjtögetni a pontokat. Ad­dig még legalább hat-nyolc ver­senyen jól kell szerepelnem. Mintha egy gépet kellene ösz­­szeraknom, és még csak az el­ső csavarná] tartanék. A Vidi következő ellenfele hosszú idő után lett újra bajnok Visszatértek az athéniak a pokolból LABDARÚGÁS Viharos évek után ért csúcsra tavasszal a Mól Vidi következő BL-selej­­tezős ellenfele, az AEK Athén, amellyel a székesfehérváriak már a legrangosabb európai kupasorozat főtáblájáért mécs­eseinek. A fővárosiak a kilencvenes évek elején sorozatban három­szor nyerték meg a görög baj­nokságot, de az évtized végére az 1997 és 2017 között tizenki­lenc bajnoki címet nyerő Olym­­piakosz abszolút egyeduralko­dóvá vált az országban. Az AEK a kupában viszonylag eredmé­nyes maradt, háromszor szere­pelt az Európa-liga, háromszor pedig a Bajnokok Ligája főtáblá­ján, ám mindannyiszor bentra­gadt a csoportkörben. A görög gazdasági válság a futballklu­­bokat is érzékenyen érintette, az athéniak számára 2013-ban jött el a mélypont, a csapat (amelyet a bajnokság hajrájában szurko­lói rendbontás miatt pontlevo­nással is sújtottak) története so­rán először kiesett az élvonal­ból. Ha mindez nem lett volna elég, az AEK hetekkel később csődöt jelentett, és önként alá­­szállt a harmadik ligába, hogy új alapokra helyezze a klubot és rendezhesse a pénzügyeit. Két idénnyel és két feljutás­sal később az athéniak ismét az élvonalban találták magu-A brazil Alefre (balra) a fehérváriaknak is figyelniük kell kát, nem is teljesítettek rosz­­szul, de nem sokan gondolták, hogy egyhamar ismét bajno­kok lesznek. Manolo Jiménez kinevezése kiváló döntésnek bizonyult, a spanyol szakem­ber a 2016-2017-es idény köz­ben jött és Európa-liga-indu­­lásig vezette a csapatot. Az el­múlt idényben a görögök ve­retlenül, a Dinamo Kijev el­len idegenben kapott góllal estek ki a legjobb harmincket­tő között az El-bó'l (egy győze­lem, hét döntetlen volt a mér­legük), a hazai fronton viszont huszonnégy év után ismét baj­noki címet ünnepelhettek a fa­natikusok. Meglepetésre a szakember azonban mégis távozott, állí­tólag nem sikerült vele meg­egyezni a hosszabbításról, így ebben az idényben, tehát a Mól Vidi ellen is Marinosz Uzuni­­disz irányítja a gárdát. „A ve­zetőség marasztalta, a szurko­lók is szerették, családi problé­mák miatt kellett visszatérnie Spanyolországba, egyébként Fotó: MTI/AP ő is maradt volna - mondta el Dimitrisz Vergosz, a Gazetta.gr sportújságírója - Manolo Jimé­nez idején az erős védelem és a kontratámadások jellemez­ték az AEK futballját, de Mari­nosz Uzunidisz támadóbb fut­ballt szeretne látni.” A fehérváriakkal ellentét­ben az AEK csak a nemrég vé­get érő körben lépett pályára, és 3-2-es összesítéssel ejtet­te ki az esélyesebbnek tartott Celticet. A görögöket sok kriti­ka érte (nyilván skót részről), hogy túlzottan passzívak vol­tak, mindössze négyszer talál­ták el kaput. „A Celtic elleni mérkőzés nyilván kemény volt, sok pár­harccal, beíveléssel, és az is igaz, hogy a Glasgow-ban el­ért egy 1-1-et követően a csa­pat visszaállt, mikor vezetést szerzett Athénban - folytatta a görög kolléga. - Az AEK át­adta a kezdeményezést, hogy egy második góllal lezárja a párharcot, és ez sikerült is ne­ki. Ahogy említettem, az új edzőveí támadóbb felfogás­ban játszana a csapat, de ha a szükség úgy kívánja, akkor beáll védekezni. A szabadrú­gásoknál, a szögletrúgások­nál sebezhető a csapat, a játé­kosok néha rosszul helyezked­nek, és nehézkesen szabadíta­nak fel a beíveléseknél.” Ezt a gyengeséget több más görög újságíró is megerősítet­te, így erre érdemes lehet fel­készülni. No meg a pokoli hangulat­ra is, az AEK a selejtezőkkel együtt az európai kupákat is tekintve öt magyar klubbal (Ferencváros, MTK, Újpest, SBTC, Vasas) találkozott, ott­hon mindegyiket legyőzte, és az ötből négy párharcot meg­nyert, csak az Újpest jutott to­vább ellene a KEK-ben még 1983-ban. Szeli Mátyás/NS JEGYZET Tanulópénz Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Zlatan Ibrahimovic önélet­rajzi könyvét azért vettem annak idején a kezembe, mert tudni akartam, hogy vajon eljutott-e a délszláv gyökerű svéd klasszis az önismeret útján mára ad­dig, hogy tisztázza, hol is húzódik az egészséges ön­bizalom és az ellenfelet le­néző arrogancia határa. Hát a könyv elolvasása után maradjunk annyiban, hogy emberünk úton van a meg­világosodás felé. Miért jutott eszembe mindez éppen most? Mert a svéd futball legnagyobb zsenije annál a Malmőnél tűnt fel, amit most a Vi­di süllyesztett el két takti­kus meccsen a Bl- selejte­­zős párharcban. S mert a svéd bajnok vezetői kicsit skandináv stílusban kezd­ték a meccsek előtti nyilat­kozatokat. (Álomsorsolás! - ugye rémlik még a norvég riporterek arca az Eb-pótse­lejtező sorsolásakor?) Aztán az első meccs után a játékvezetővel volt gond­juk, a második előtt pedig a pálya talaja nem tetszett ne­kik. Utóbbi annyira kiver­te a biztosítékot, hogy egy­részt az európai szövetség­hez mentek panaszra, más­részt azt pedzegették, hogy hasonlóra számítottak, te­kintve, hogy a Vidi nyilván csak ilyen körülmények kö­zött bírhatott el a bolgár Lu­­dogoreccel. Na most, ha egy bizonyos Messi nyilatkoz­za ezt a Barcelona vendég­játéka előtt, akkor értem a felvetést, de én a Malmö ré­széről rövid passzos, kény­­szerítős játékot nem nagyon láttam az első mérkőzésen sem, pedig ugye ott kivá­ló svéd gyepen gurigázhat­­ták volna ki a magyar csa­pat védőit. De erről a furcsa hozzáál­lásról szól kollégám egyik sztorija is, bár az vagy há­rom évtizede történt. Ju­nior-vívóversenyt rendez­tek Tatabányán, ahová egy svéd küldöttség is hivata­los volt. Megérkezésük előtt levélben tudakolták, hogy hozzanak-e sátrat és háló­zsákot, lehet-e tejet kapni és feltettek még vagy tucat­nyi olyan kérdést, amire a harmadik világban is ket­­téállt volna a vendéglátók füle. A tatabányaiak nyom­ban vissza is jeleztek, hogy nem kell semmi, csak ma­gukat hozzák. Majd a ho­telben olyan fogadásra in­vitálták a vendégeket, hogy azok nem mertek leülni a nemzeti színű minizászlók­kal díszített asztalhoz, mert elsőre azt hitték, hogy mini­mum nagyköveteknek lett megterítve. Végül a svéd küldöttség vezetése piron­kodva kért elnézést az elő­zetes levélért. A Malmö megfizette a ta­nulópénzt, s hogy rájön­nek-e: nem a játékvezető, de nem is a gyepszőnyeg volt a kiesésük oka, az legyen az ő leckéjük. A Vidi játéko­sainak viszont továbbra is a szerénység és a magabiz­tosság határmezsgyéjét kell belőniük. Eddig sikerült.

Next

/
Thumbnails
Contents