Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)

2018-08-11 / 186. szám

2018. AUGUSZTUS 11., SZOMBAT

SPORT 15

Sándor Tamás zenél és körön kívülről szurkol a Lokinak

Amikor Sándor Tamás 2009- ben visszavonult játékosként, Szima Gábor, a DVSC elnöke a klub addigi története legjobb játékosának nevezte. Ki is mondták, hogy a Löki lehetőséget ad neki, hogy edzőként is felépítse magát, sokan az első csapat jövendő mesterét látták benne. Ehhez képest manapság alig hallani róla.

Pajor-Gyulai László szerkesztoseg@mediaworks.hu- Amikor kerestem a DVSC-ben, meglepetve hallottam, hivatalosan semmi sem fűzi a klubhoz.- Ez két éve van így, amikor a vezetők a portugál szakmai stábot szerződtették. Addig dolgoztam pályaedzőként Zdenék Scasny, majd Kondás Elemér pályaedzőjeként, de akkor mennem kellett. Ezt követően Szanyó Károllyal volt egy fél évünk Kozármislenyben, a legutóbbi bajnoki évet Sényőn töltöttem, szóval a Lokihoz most tényleg nem fűz formális kapcsolat.- A Sényővel remek eredményeket ért el, nyolcaddöntőig jutottak a Magyar Kupában, bajnokságot nyerve feljutottak az NB ill-ba, mégis elköszönt a klubtól. Miért?- Tényleg szép volt ez az év. A kupa nyolcaddöntőjében az MTK-t hazai pályán 2-0- ra le is győztük, miután az első meccsen idegenben 4-0-ra kikaptunk, és másfél hónappal a bajnokság vége előtt már eldőlt, hogy bajnokok lettünk a megye egyben. Volt idő felkészülni a magasabb osztályra, de amikor erről beszélgettünk a klub vezetőivel, kiderült, nem voltunk közös nevezőn, és ezért eljöttem.- És most?- Most nem vagyok benne a futballban, a vállalkozásaimra szentelek több időt és energiát, mint ahogy eddig tettem. Úgy volt egyébként, hogy én leszek a DVSC megye egyben szereplő második csapatának

Leandro, Vukmir, Ronald Habi, nyilván nagyobb lett a költségvetés is, szóval ez erősebb csapat volt, nem véletlenül uralta a magyar bajnokságot éveken keresztül.- A mai DVSC-t figyelemmel kíséri?- Ha úgy érti, járok-e a mécsesekre, akkor a válasz: nem. A Sényő edzőjeként a hétvégéim foglaltak voltak, de amikor tudtam, a tévében mindig megnéztem a csapat meccseit. Most a nyáron is rengeteg a civil elfoglaltságom, de a legutóbbi, Diósgyőr elleni mérkőzést is láttam, szóval, végül is naprakész vagyok. Most is sok a saját nevelés a csapatban, tetszett, amit mutatott a Löki a DVTK ellen, jó lenne ezt a teljesítményt hosszú távon is megtartani.

Sándor Tamás a 2005 és 2009 közötti időszakot tekinti pályája igazi csúcsának Fotó: MW

az edzője, de ez sajnos nem jött össze. Annyit kértem, hogy két kapus mellett legyen tizenhat mezőnyjátékosom, mert az első csapattól alkalmanként lejövő két-három futballistával kiegészülve ennyi minimum kell ahhoz, hogy a hétvégenként rendesen ki tudjunk állni, de a klub csak hét-nyolc gyereket tudott összeszedni. így most körön kívül maradtam, de a futballban egyik hétről a másikra minden megváltozhat.- Táplál még egyáltalán edzői ambíciókat?- Persze, ahol kulturált körülmények között és megfelelő feltételekkel lehet dolgozni, ott szívesen vállalok munkát. A Sényőt például jó lett volna tovább vinni, sajnálom, hogy így alakult. Nekem eddig sok álmom teljesült már, remélem, edzőként is lesz ilyen, de kilincselni sehol sem fogok kispadért.- Ezek a megvalósult álmok a játékos pályafutásával kapcsolatosak, ha nem tévedek.- így van.- A kilencvenes és a kétezres években is hét-hét évet futballozott a Lokiban, a kettő között négy évet külföldön töltött. Mindkét időszakban sikeres volt. Melyikben valósult meg a legszebb álma?- A két csapat egészen más volt. Az elsővel feljutottunk, a cél a bennmaradás volt, ehhez képest 1995-ben bronzérmesek lettünk. A legnagyobb álmom azonban a bajnoki cím volt. Debrecen az ország második legnagyobb városa, az emberek imádták a futballt akkor is, és pályafutásom legboldogabb időszaka 2005 és 2009 közé esik, amikor négyszer is magyar bajnok lehettem a DVSC játékosaként. Hozzáteszem, az első időszakra is büszke vagyok, ráadásul részt vehettem az atlantai olimpián is. Abban a csapatban játszani különös élmény volt. Három korosztály alkotta, nem számított, ki melyik klubból jött, mindenki tudott küzdeni a másikért, remek csapatot alkottunk.- Sohasem fordult meg a fejében a kilencvenes években, hogy ha máshova szerződne, akkor hamar bajnok lehetne?- Egyetlen percig sem. Debrecenben születtem, itt nőttem fel, itt él a családom, minden ide köt, és én Debrecennek akartam bajnokságot nyerni, nem másoknak. Külföldön játszva is tudtam, csak ide jövök haza.- Mivel volt jobb a kétezres évek Lokija a korábbinál?- A kilencvenes években szinte csak saját nevelésű játékosok szerepeltek a csapatban. Később is ez volt az alap, de akkor már itthonról és külföldről is igazolt meghatározó futballistákat a klub, ilyen volt például Szekeres Tamás, Éger László, Komlósi Ádám, illetve Igor Bogdanovic, Sidibe,- Az első bajnoki címet tízezrek ünnepelték a város főterén, a hetedik már nem gerjesztett látványos érzelmeket, most pedig kevesen járnak ki az új stadionba. Mi lehet az oka?- Valahol a megszokás is közrejátszik. Tíz éve a futball kiemelt szórakozás volt a városban, de aztán jöttek új lehetőségek, amelyek az újdonság varázsával vonzóbbá váltak. A csapat szerepelt már a BL és az Európa-liga csoportkörében is, és most roppant nehéz viszszahódítani az embereket, de azért remélem, sikerül.- Tudom, hogy a futball mellett a zene a nagy szenvedélye. Megvan még a Wyrfarkas?- Hogyne! Dombi Tibi dobol, én basszusgitározom, mellettünk három képzettebb zenész alkotja még a zenekart, és olykor fellépünk helyi fesztiválokon. Gyakran nehéz egyeztetni a fellépések és a próbák időpontjait, de amikor csak tehetjük, összeállunk, írunk saját számokat is, és zenélünk. Jól vagy rosszul, szinte mindegy, a lényeg az, hogy nagyon szeretünk zenélni.

„Boldog vagyok, hogy sikerült!” - Magyarország vitorlás-nagyhatalom lett

Berecz Zsombor történelmet írt

VITORLÁZÁS A zászló már négy éve ott lapul Kelemen Tamás hátizsákjában. Nem hivalkodóan, csak amúgy jelzésképpen, hogy ha szükség lenne rá, kéznél legyen. Nos, csütörtökön szükség volt rá.

Berecz Zsombor ugyanis sporttörténelmi tettet hajtott végre, világbajnoki címet szerzett - vitorlázásban, aktív olimpiai osztályban ez még senkinek sem sikerült a magyarok közül. Úgyhogy előkerült a nemzeti színű zászló és büszkén lobogott a vitorlázó kezében, aki hazánk első tokiói kvótáját már egy nappal korábban megszerezte.

„Nem volt könnyű vagy fölényes győzelem, rövid, de nagyon szoros volt az éremfutam - nyilatkozta Berecz Zsombor a Vitorlázás Magazinnak.- Nem törekedtem biztonsági vitorlázásra, nyerni akartam. Még sohasem kerültem ennyire közel egy ilyen nagy sikerhez, úgyhogy két kézzel megragadtam. Boldog vagyok, hogy sikerült!”

Nehezen indult számára az év, hiszen eltört a bal hüvelykujja, így három hónapot (két világkupa-versenyt és az Európa-bajnőkságot) ki kellett hagynia, de az edzője szerint így utólag nézve talán jókor is jött a sérülés, mert így volt idő a felkészülés más szegmenseire koncentrálni: sportpszichológiára, fizioterápiára, biomechanikára. Úgyhogy ami az év elején balszerencsének tűnt, utóbb jóra fordult.

„Nagyon nagy trófea ez, mert a finn a legrégebbi olimpiai osztály, úgyhogy Zsombor

előtt legendás versenyzők hódították el ezt a címet - mondta lapunknak Kelemen Tamás, Berecz edzője. - Hogy mi volt a várakozásunk? Nem szoktunk várt eredményeket megfogalmazni, de tudom, hogy ő a legjobb hat közé szeretett volna kerülni, illetve, amit mindketten mindenképp szerettünk volna, az az olimpiai kvalifikáció, mert az ad egy kis magabiztosságot a továbbiakra. Nem volt könnyű verseny, mert mindenki nagyon küzdött, de Zsombi jó versenyző, nagyon jól motiválja magát.” Erre szükség is volt, mert, mint ahogy az edzője elmondta, Berecz nem kezdett túl erősen. Igaz, ebben az is szerepet játszott, hogy a világbajnokságon két csoportra osztják a mezőnyt (próbálnak két egyforma erősségű csoportot összeállítani), és akik nem tartoznak a szorosabb élmezőnyhöz, lazább csuklóval állnak neki a versenynek, és szereznek egy-két meglepetést. De Berecz nem aggódott emiatt, szépen lépdelt előre, s ez az edzőjének azt mutatta: hogy „nagyon ott van fejben”, ami csak a nagyon nagy vitorlázók ismérve.

„Napról napra folyamatosan javult, fejben végig nagyon egyben volt - ez a világbajnoki cím pedig... Ez csúcs! Fantasztikus eredmény ez egy tenger nélküli ország, a magyar vitorlázás számára. Már évek óta benne van ez az eredmény Zsombiban, tavaly egy technikai gond akadályozta meg abban, hogy Európa-bajnok legyen, de most végre meg tudta mutatni, mi van benne.

Az a zászló már négy éve ott lapult a zsákomban, örülök, hogy elő kellett vennem” - tette hozzá Kelemen Tamás, aki maga is versenyző volt, de soha ennyire nem izgult még, mint csütörtökön.

De a versenyzője végig higgadt maradt, a topon volt, és visszavágott a svéd Max Salminennek, aki a tavalyi, balatonföldvári világbajnokságról hazavitte az aranykupát. Nos, ugyanez a kupa most Berecz Zsombor vitrinjébe kerül - egészen biztosan fő helyre.

S hogy mi lesz Tokióban? „Az még odébb van - mondta a Vitorlázás Magazinnak Berecz. - De annyit mondhatok, hogy maradok finn dingiben, és az lesz a célom, hogy túlszárnyaljam a riói tizenkettedik helyezést.” Tóth Anita

JEGYZET

Szerepzavar

Pajor-Gyulai László

jegyzet@mediaworks.hu

Thibaut Courtois napok alatt elérte, hogy rengetegen meggyűlöljék. Kiderült, hogy igaz, amiről korábban pletykáltak: a belga válogatott kapus az angol Chelsea-től a spanyol Real Madridhoz szerződik. A londoni csapat szurkolóinak egy része heveny anyázásba kezdett az egyik közösségi oldalon, amelyen a futballista amúgy megható üzenettel intett nekik búcsút. A gyűlölködés olyannyira gyalázatossá silányult, hogy a klub korábbi legendája, John Terry kiállt Courtois mellett, sok sikert kívánva és remek embernek nevezve őt - amire ő is céltáblává vált, és emiatt letiltotta a hozzászólások lehetőségét.

De ez még semmi. Amikor a Real Madrid bemutatta a kapust, ő nyilvánosan megcsókolta új klubja címerét, ez pedig kiakasztotta korábbi munkáltatójának, a városi rivális Atlético Madridnak a híveit. Ők most arra biztatják egymást, hogy az IKEA-ban vásároljanak plüsspatkányt, amit majd mindenki a pályára dobhat, amikor a kapus megjelenik új csapatában, történetesen néhány nap múlva, augusztus 15-én a Real Madrid-Atlético Madrid európai szuperkupa-mérkőzésen.

Courtois próbálta magyarázni, hogy Madridban közelebb lehet a gyerekeihez, akik ott élnek korábbi barátnőjével, a spanyol Marta Domínguezzel, a csók pedig nem korábbi klubja elleni tiszteletlenség, hanem az új iránti tisztelet gesztusa volt, s a kettő nem zárja ki egymást - ezek gyenge próbálkozások, eí sem érik a gyűlölködők ingerküszöbét. Ők a klubváltást szentségtelen cserbenhagyásként élik meg a jelek szerint, összemosva ezzel a szurkoló és a profi labdarúgó, esetünkben munkavállaló szerepét.

Itthon is könnyen zsoldosozunk, számon kérjük a klubhűséget a karriert építő sportolókon, ami szerepzavar, és manapság nem csak értelmetlen, de értelmezhetetlen is. Valamennyien zsoldosok vagyunk, akik munkát vállalunk, és ilyenkor elsősorban nem az érzelmeink vezérelnek minket. A születéstől a halálig tartó hűség egy klubhoz a szurkoló, a klubot körülvevő közeg sajátja, a profi sportoló pedig normális esetben a lelkét is kiteszi azért, hogy ez a közeg boldog legyen, büszke lehessen magára és a közösségére a jó eredmények miatt. Courtois tisztességgel tette a dolgát az Atléticónál, majd a Chelsea-nél is, semmi sem indokolja azt a szennyáradatot, amelyet most a nyakába zúdítanak. A szíve és nyilván az anyagi érdeke is diktálta a váltást, és ennek megfelelően döntött.

Mint már említettem: ahogy azt valamennyien ugyanígy megtennénk hasonló helyzetben.

i