Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)

2018-08-08 / 183. szám

2018. AUGUSZTUS 8., SZERDA SPORT 15 Milák jól kamatoztatja a szerénységet és a céltudatosságot Ösztönből jött győzelem Milák Kristóf a magyar úszósport egészen kivételes egyénisége, és nem csak az eredményei miatt: céltu­datossága és szerénysége még magasabbra röpítheti a tizennyolc éves fiút. Mediaworks-összeállítás szerkesztoseg@mediaworks.hu- Most már árulja el, mit súgott az eredményhirdetésen Gyúrta Dániel fülébe, az olimpiai baj­nok úszó ugyanis hárít, mond­ván, ez az ön estéje volt, ő csak mellékszereplőként volt jelen.- Arra számítottam, hogy Dani akasztja a nyakamba az aranyat, nem arra, hogy a fó­kát nyomja a kezembe, így csak arra a kérdésre futotta tőlem, miért nem ő adja át az érmet... Kicsit csalódott vol­tam emiatt: Gyúrta Danitól kapni az érmet, vagy egy szá­momra ismeretlentől, nagyon nem mindegy.- Viszont Gyúrta egész este azt hangoztatta a Tollcross uszo­dában, hogy Milák Kristóf sze­mélyében korszakos tehetsége van a magyar úszósportnak.- Nagyon jólesik.- Ennyi?- Már megszoktam az ilyen kijelentéseket, és ezt senki se vegye nagyképűségnek. A ta­valyi budapesti világbajnok­ság után hirtelen fel kellett nőnöm: rengeteg minden tör­tént velem, jöttek a megkere­sések, meg kellett tanulnom normálisan nyilatkozni, meg aztán az úszásom kapcsán is egyre több elvárás fogalmazó­dott meg. A mögöttem hagyott év teljesen más volt, mint az azt megelőzők, én ezekben a hónapokban fejlődtem a leg­többet, éspedig minden téren, hiszen olyan hatások értek, amilyenek korábban nem, így tényleg kicsit gyorsabban fel kell nőnöm.- Amikor vasárnap este Glas­­gow-ban célba ért, megfordult, és széttárta a karját, mintha azt mondta volna, tessék, itt vagyok - ez tudatos mozdu­lat volt?- Nem volt benne semmiféle tudatosság. Vasárnap este ösz­tönös volt minden, az úszá­som, a mozdulataim, minden.- Az úszása?- Igen. Ez olyan hihetetlen? Tudatosság csak akkor van az úszásomban, ha nem a két­száz pillangóról van szó.- És ezek után elégedetlenke­dik az l:52.79-es eredmény miatt? Michael Phelpsen kívül senki sem tudott sorozatban ilyen időt úszni...- Majd én leszek a követke­ző a sorban.- Legyen így! De azért figyelnie kell a vetélytársakra, és nem­csak a világban, hanem egyre inkább itthon, Magyarorszá­gon is.- Meg is teszem, csak az a baj, hogy annyira elveszem a fiatalabb generáció ked­vét, sokan már nem is akar­nak készülni a kétszáz pil­langóra... Gyúrta Dani idejé­ben sem sokan próbálkoztak a kétszáz mellel, remélem, az én számomban nem történik meg ugyanez.- Az az úszó, aki legalább két olimpiával tervez...- Hárommal.- Bocsánat, szóval, az az úszó, aki három olimpiával tervez, mennyire képes felszívni ma­gát egy ifjúsági olimpiára?- Az októberi verseny leg­inkább mint könnyed szóra­kozás és kikapcsolódás jár a fejemben. A helyzet az, hogy ugyanabban a cipőben járok, mint tavaly, az ifjúsági világ­­bajnokság kapcsán: jobb idők­re akkor sem lennék képes még, ha többet edzenék, de talán nem is lesz rá szükség...- Hihetetlenül magabiztos, és a mondatai alapján akár még nagyképűséggel is vádolhat­nák, pedig ez távol áll öntől.- Inkább szerénynek mon­danám magam, világéletem­ben az voltam. De ez nem zár­ja ki azt, hogy az ember ne le­gyen céltudatos. Az sosem jön rosszul, és úgy tűnik, hogy a szerénység és a céltudatosság párosát eddig jól tudom kama­toztatni.- Az egyik kollégám már elég régóta, vagyis jóval a debrece­ni országos bajnokságon két­száz pillangón úszott 1:52.71- es idejét megelőzően hajtogat­ja: Tokió, Milák, négy arany.- Mennyi?!- Négy.- Egy, az oké. Kettő? Ta­lán. Hároom?! Ha minden jól megy... De hogy lesz ebből négy?- Ezt talán ön jobban tudja...- Nagyon sok az a négy! Szí­vesen mondanék valamit ez­zel kapcsolatosan, de nem szoktam ígérgetni, ha pedig mégis, nem szokott bejönni, helyette inkább azt üzenném a kollégájának, hogy köszö­nöm a bizalmát, igyekszem meghálálni. Kenderesi Tamás összeszedte magát, és esze ágában sincs feladni „Szerintem nem mindig lesz ez így!” ÚSZÁS Szívből örült a 200 pil­langón szerzett ezüstérmé­nek, Kenderesi Tamás ezzel együtt fogadkozik: ha felgyor­sul, képes lesz megverni Mi­lák Kristófot.- Végre mosolyog! Egy hónap­pal ezelőtt még meglehetősen elkeseredetten nyilatkozott la­punknak. Mi történt azóta?- Összeszedtem magam. Nem is vagyok az a megfuta­­modós fajta, és azt egy hónap­ja is mondtam, hogy Glasgow­­ban odateszem magam, en­nek viszont az volt a feltétele, hogy az Európa-bajnokságot megelőző hetekben is így le­gyen. Aztán egyszer csak jött az érzés, mégpedig a közép­döntőben, hogy képes vagyok én ezt megcsinálni! Az előfu­tamban még az izgalom domi­nált, hiszen négy magyar ug­rott a medencébe, nem tud­tam, ki lesz az a kettő, aki továbbjut. Örülök, hogy az egyik én lettem, onnantól már sejtettem, hogy megle­het az érem is. Vasárnap este kiderült, hogy ha csak az elő­futamban elért eredményeket nézzük, akkor kétszáz pillan­gón a négy magyar bizony odaért volna az első négy helyre.- Azt soha senki sem vitatta, hogy jó úszó, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy fura helyzet­be kerül Milák Kristóf feltűné­sével.- Tudom, min kell javíta­nom ahhoz, hogy legyőzzem Kristófot. A képlet amúgy elég egyszerű: az első százon kell javulnom, vagyis a százas egyéni rekordomból legalább egy másodpercet le kell farag­nom. - Menni fog? - Azt már korábban is mondtam, hogy az idén Kris­tófot biztosan nem tudom megverni, de hozzátettem azt is, hogy szerintem nem min­dig lesz ez így, és ezt most is tartom. Itt, Glasgow-ban vég­re magamra találtam, az utol­só ötvenen úgy éreztem ma­gam, mint a riói olimpián, ez pedig nagy önbizalmat ad ne­kem. Rióban bronzot szerez­tem, két éve, a londoni Európa­­bajnokságon szintén, jó, hogy ez az érem más színű.- De sohasem akarta feladni?- Nem, meg sem fordult a fejemben, és szerintem azért, mert tudom, miben kell fejlőd­nöm, miként léphetek előre, ez nagyon fontos. arena Kenderesi Tamás tele van motivációval A medencében kicsit nehezebb... SÓS CSABA SZÖVETSÉGI KAPI­TÁNY: „Először is Tominak fel kell fognia, hogy jó helyzetben van, én az egész pályafutáso­mat odaadtam volna az övéért. Mindenki többet akar, ez telje­sen normális. Muszáj tovább készülnie keményen, meg kell értenie, hogy ez van, vagy ez sem lesz - én az ő helyében na­gyon figyelnék, mint a krokodil, és ahogy esélyt látok, lecsap­nék. Tudom, hogy azt mondta, az első százon kell gyorsabb­nak lenni, ezzel nem is vitatko­zom, de elméletben tudják ezt sokan, ott bent, a medencében azért ez kicsit nehezebb..."- Szóval akkor hogyan is lesz tovább?- Kicsit másként, mint ko­rábban, de nagyon jól fel kell készülni a jövő évi világ­­bajnokságra, és javulni kell száz gyorson. Más választá­som nincs, mert Kristóf olyan első száz méterre képes, hogy jelenleg azzal az irammal ma­ga körül mindenkit kinyír.- Ez a glasgow-i érem hol he­lyezkedik el az érmei rangso­rában?- Hát, nincs legelöl, az biztos...- Ott nyilván a riói bronz van.- Egyértelmű. Viszont tele vagyok motivációval, és ami­nek örülök, hogy sohasem be­szélek a levegőbe: nagyjából tisztában vagyok azzal, mit tudok, milyen időt úszhatok egy-egy világversenyen, a glasgow-i Európa-bajnokság előtt is megmondtam, mi sze­repel majd a nevem mellett, és ez azért nem rossz tulaj­donság, erőt is ad nekem.- Akkor márciusban kopogta­tok az ajtaján, és mondhatja a világbajnokságra belőtt idő­eredményét.- Rendben, megbeszéltük! MW Vizes őrültségek K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu Mi, akik szeretjük a kihívá­sokat, imádunk versenyezni, összemérni erőnket, tehetsé­günket a másikéval, szinte mindenből képesek vagyunk sportot űzni - hajlamosak va­gyunk a leheteüennél is lehe­tetlenebb, olykor elég röhejes ötletekre. Szárazon, vízben, levegőben egyaránt. Dyenkor nyáron, a rekke­­nő hőségben természetesen a víz a legvonzóbb: keressük a tavakat, a folyókat, hogy megmártózzunk, hogy lehűt­sük magunkat. S eközben persze a legtöbbször akad a társaságban valaki, aki kita­lálja, miben tudnánk egyet versenyezni, amivel nyilván jól szórakoztatnánk, elfoglal­nánk magunkat. Emlékszem, gyerekkoromban iszonyúan szerettem szörfözni. Men­tünk a haverokkal a Pécsi­tóra, hónunk alatt a deszka, aztán órákon át le sem jöt­tünk a vízről. Persze hamar rájöttünk, hogy a sima élve­zetet tovább lehet vadítani: kitaláltuk a szörffogót. Nagy­jából kijelöltünk egy terüle­tet, amelyen belül mozogni lehetett, aztán kezdődött az üldözés. Egyszerű volt a kép­let: amint a fogó a szörfjével elérte a másikat, utóbbi lett az üldöző, s kezdődött min­den elölről. A hétvégén kiderült, hogy nekem is tudnak újat mutat­ni a furcsa kihívások terén. A mohácsi strandon kajak­­megiilési versenyt rendez­tek. Amatőröknek és profik­nak egyaránt - ahogy az egy komoly megméretéshez illik. A történet állítólag egy foga­dásból indult: abban verse­nyeztek az illetők, hogy ki tud tovább megülni a hajó­ban evező és persze borulás nélkül. Nagyon nem egysze­rű, higgyék el! Már néhány másodperc is komoly siker­élménynek számít, de azért a profi versenyzők képesek en­nél nagyobb trükkökre is - van, aki állva is tud egyensú­lyozni egy ideig. Persze nem csak az őrült kihívásoknak van itt ilyen­kor az idejük, ezerrel dübö­rögnek azok a sportok, ame­lyek a vízhez kapcsolódnak, s kevésbé extrémek. Jó volt látni a hétvégén, hogy meny­nyien készülődnek s men­nek a vízbe Orfűn, ahol tó­­átúszást és körbeúszást ren­deztek - a versenyt körülöle­lő baráti, családias hangulat igazán magával ragadó volt, az utána elkészített csülkös babgulyás pedig a hab volt a tortán. Ezzel párhuzamosan, néhány kilométerrel arrébb pedig a triatlonosok küzdöt­tek távval, idővel, egymás­sal és a forrósággal. Betyá­­ros sport ez, minden tisztele­temet kivívták a szerelmesei: 35 fokban futni és kerékpá­rozni nem leányálom. Akinél pedig egy időre „lekapcsolták a villanyt”, azt fellocsolták, s már futott, tekert is tovább. Bár nem tartottam rögtönzött közvélemény-kutatást, de sej­tésem szerint ezúttal még an­nak is az úszás lehetett a ked­venc száma, aki nem a víz­ben a „legerősebb”. Legalább három olimpiával tervez Milák Kristóf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents