Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)
2018-07-07 / 156. szám
2018. JÚLIUS 7., SZOMBAT SPORT 15 Kovács Ervin állítja, hogy Belgiumot a futball tartja össze Hazahúzták a barátok Maradt hiányérzete a pályafutásában Fotó: Kurucz Árpád Gyerekként a Fradinak szurkolt, ám Alsópetényben az Újpest fedezte fel, így az érzelmek már oda fűzik, dacára annak, hogy néhány évet a Bp. Honvédban is lehúzott. Légióskodott és évtizedeket élt Belgiumban. Kovács Ervin alapembere volt az 1984-ben Eb-t nyert ifjúsági válogatottnak, 24-szer szerepelt a felnőttválogatottban, és visszavonulása után szem elől tűnt. Pajor-Gyulai László szerkesztoseg@mediaworks.hu- Az interneten mindössze annyit lehet megtudni önről, hogy tavaly február vége óta az Újpest utánpótlásában dolgozik. Ha a múltját és a tapasztalatait nézzük, kielégíti ez a munka?- Nagyon élvezem. Gyerekkori barátom, Víg Péter feladata volt a csapat megszervezése, de ott van Szabó György, Mundi Viktor, Komódi László vagy éppen Füle Antal, akikkel együtt cseperedtem fel, és most velük együtt dolgozhatok, ami óriási ajándék az élettől. .- Melyik csapat az öné?- Nincsen csapatom, a védőkért zajló munkáért vagyok felelős több korosztályban csapatrészenként és egyénileg is.- Korábban, Belgiumban is ezt csinálta?- Igen. Ott régóta bevett gyakorlat, hogy más és más foglalkozik a különböző posztokon szereplő fiatalok képzésével, és ott is hozzám tartoztak a klubjaimban a hátvédek.- Ez a gyakorlat is a belga futball titkának a része? Emiatt bukkannak fel Európa-szerte az országban nevelkedett tehetségek és tartozik a világ elitjébe a válogatott?- Bizonyára ez is, de ne várjon tőlem nagy titkokat. A belga klubok nagy része remekül ráérzett egy kivételes generáció érkezésére, ezt a helyzetet kiválóan kezelte, kérdés, hogy ha ezek a játékosok kifutnak, a nyomukban érkezők is lesznek-e ennyire jók.- Kézenfekvő a kérdés: mit csinálnak sokkal jobban ott, mint mi itt?- Nagyobb az edzések intenzitása, mert élesebb a versenyhelyzet, nagyobb a konkurencia minden csapatban és poszton. Jobbak az egyes játékosok menedzselésében is. A mai válogatottak egy része néhány éve nem is tartozott a korosztálya legjobbjai közé, de úgy foglalkoztak velük, hogy képesek voltak fejlődni, nem adták fel, és most ott tartanak, ahol. Fontos, hogy hosszú távra terveznek, és hagyják dolgozni a szakembereket, nem kapkodnak állandó váltásokkal. Emellett a futball presztízse és szerepe jóval jelentősebb, mint nálunk. A vallonok és a flamandok finoman szólva nem esznek egymás tenyeréből, a hétköznapokon szinte szóba sem állnak egymással, de ha a válogatottról van szó, akkor egy nemzetté olvadnak össze. Állandóan szét akarnak szakadni, némi túlzással Belgiumot a futball tartja össze.- Mi hozta haza másfél éve?- Az a lehetőség, hogy a barátaimmal dolgozhatok. Amikor a Beerschóthoz szerződtem, huszonhat éves voltam, és csak egy-két esztendőnyi légióskodásra gondoltam. Aztán a viszszavonulás után ott ragadtunk, a két gyerekünk most is ott él. Vácott megvolt a lakásunk, Víg Peti győzködött, aztán belevágtam.- Szokott még játszani, mondjuk az öregfiúkkal? Ötvenegy évesen ez nem lenne kivételes.- Ó, dehogy! Örülök, ha meg tudok mutatni egy gyakorlatot, a sokszor műtött lábaim ennél többet nem engednek. Különösen Belgiumban mindig türelmetlen voltam egy-egy sérülés után, korán mentem vissza a pályára, és ez rendre megboszszulta magát.- Háromszoros magyar bajnok, egyszeres kupagyőztes, ifjúsági Európa-bajnok, 24-szer játszhatott a válogatottban, külföldön elismert labdarúgó lett Elégedett?- Műidig van hiányérzetem. Amikor húszévesen válogatott lettem, még nem szolgáltam rá. Amikor a legjobb formámban játszottam Belgiumban, és megérdemeltem volna, nem hívtak. Majd amikor mégis, akkor szétment a térdem. Utána pedig nagy kihívásokról már szó sem lehetett. Magyarország hatvankilenc év után újra világbajnokságot rendez Budapest a 2019-es pingpongfőváros Nátrán Roland (balra) és Thomas Weikert szignálta a megállapodást Fotó: MW ASZTALITENISZ Katar ilyentájt az Európából érkező számára már a megérkezés pillanatától az elviselhetetlen arcát mutatja: a napközbeni 42 fok éjszakára legfeljebb 30- ra esik vissza, a hőség szinte elviselhetetlen, nem csoda, hogy a városban alig-alig látni gyalogost. A helybeliek a légkondicionált autójukban jutnak el A.-ból B.-be, aki pedig éppen dolgozik, az ugyancsak hűtött, csillogó üvegpaloták, felhőkarcolók ablakain keresztül láthatja a távolban emelkedő darukat, amelyek egyértelműen jelzik, akadnak kevésbé szerencsések, akik a négy év múlva esedékes labdarúgó-világbajnokság építkezésein dolgoznak. „Jöjjön vissza két év múlva, rá sem fog ismerni” - jegyzi meg Halil al-Mohannadi, a Nemzetközi Asztaliteniszszövetség (ITTF) alelnöke, aki most elsősorban a katari szövetség elnökeként, mint az esemény házigazdája lesi a meghívottak minden kívánságát. Nincs is hiba semmiben, minden adva van, hogy megköttessék a magyar asztaliteniszsport elmúlt évtizedeinek egyik legfontosabb szerződése. „Tudatosan felépített folyam újabb állomásához érkeztünk - mondja Nátrán Roland, a sportág hazai első embere. - Kezdődött azzal, hogy előbb junior, majd felnőtt world tour-versenyeket rendeztünk és rendezünk a mai napig, aztán 2016-ban az Európa-bajnokság házigazdái voltunk, a mostani megállapodással pedig véglegesség vált, hogy jövő tavasszal 1950 után ismét a magyar fővárosban lesz az egyéni világbajnokság.” Á csütörtökre meghirdetett dohai sajtótájékoztatóval egybekötött aláírási ceremónián ez utóbbit Thomas Weikert, az ITTF német elnöke is kiemelte, sőt, mint kiderült, nagy várakozással tekint a jövő tavaszi vb elé. „Közös célunk, hogy minden eddiginél jobb világbajnokságnak adjon otthont Budapest, s biztos vagyok benne, hogy ez így is lesz - mondta. - Többször is voltunk Magyarországon, láttuk a helyszínt, a szállodákat, találkoztunk a szervezőkkel, s ezek alapján kijelenthetem, mindenki számára emlékezetes lesz a jövő évi a világbajnokság, sok szerencsét kívánok Budapestnek.” Miután Thomas Weikert és Nátrán Roland a nemzetközi sajtó nyilvánossága előtt aláírta a szerződést, a magyar szövetség elnöke sietve hozzátette, 2019-ben Budapest nem csak egyszerűen vb-t rendez, hanem az asztalitenisz fővárosa lesz: januárban world tour-verseny, áprilisban egyéni vb, júliusban pedig veterán Eb szerepel a programban, így aki szereti a pingpongot, az biztos, hogy legalább egyszer ellátogat hozzánk. „Csak hogy lássuk, mekkora versenyről van szó, érdemes megjegyezni, hogy a sportági világbajnokságok között nézettséget tekintve az asztalitenisz a hatodik legnagyobb esemény - tette hozzá Felegyi Gábor, a magyar szövetség főtitkára. - Az természetes, hogy Európából minden bizonnyal sok szurkoló jön a vb-re, de terveink szerint Ázsiában is árusítunk belépőket, hiszen a tapasztalatok szerint onnan is érkeznek majd drukkerek.” Á katari olajnak köszönhető mesés gazdagságot és csillogást ugyan nem ígérhetünk nekik, de hogy a levegő hőmérsékletét nézve az átlagember számára elviselhetőbb lesz a klíma, mint most Katarban, azt bizton ígérhetjük - a többi pedig a versenyzőkön múlik. Szűcs Miklós/NS (Doha) Modern kori premier a Hungexpón Budapest eddig három világbajnokságnak adott otthont, 1929-ben, 1931-ben, legutóbb pedig 1950-ben volt házigazda. Tekintve, hogy akkoriban a kínaiak még sehol nem voltak, nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a modern kori asztalitenisz legnagyobb eseménye először jön el hozzánk 2019. április 21. és 28. között. Az eseménynek a Hungexpo területén lévő kiállítási csarnokok adnak otthont: a legmodernebb, G jelű csarnokban lesz a négy centerasztal, ezeket egy 5500 férőhelyes lelátó veszi körül, a többi asztalt pedig az A csarnokban állítják majd fel, ott nagyjából 2000 férőhelyes nézőteret alakítanak ki. „Nagy örömünkre szolgál, hogy ilyen fajsúlyú eseménynek a házigazdái lehetünk, és mivel Magyarországon sokan szeretik az asztaliteniszt, reményeink szerint telt ház fogadja majd a versenyzőket” - mondta Nátrán Roland. JEGYZET Mindenki egy ellen Buzgó József jegyzet@mediaworks.hu Mint egykori versenyző és edző írom, mondom: sértő, sőt, megalázó volt, ahogyan az argentin futballisták, élükön a világ valaha élt egyik legjobb labdarúgójával, Lionel Messivel, a világbajnokság idején szövetségi kapitányukkal viselkedtek, ahogyan bohócot csináltak az 58 éves Jorge Sampaoliból. Meggyőződésem, hogy ennek a viselkedésnek (is) lett az „eredménye” az, hogy bár válogatottjuk a világbajnoki címért érkezett Oroszországba, végül a kertek alatt, dicstelenül távozott onnan. Komoly sportember soha nem vetemedik arra, hogy edzőjét olyan méltatlan helyzetbe hozza, gyámság alá helyezze, mint ahogyan tették azt Messiék Jorge Sampaolival. Mindez elkerülhető lett volna, ha a játékosok zárt ajtók mögött leülnek vele, illetve a stáb többi tagjával, elmondják sirámaikat, gondjaikat, szakmai észrevételeiket, javaslatokat tesznek, megoldásokat vázolnak fel, hogy aztán mindezek segítségével közösen mászhassanak ki a gödörből, slamasztikából, ahová sodorták magukat. Ám ők másként cselekedtek. Kiteregették a szennyest, fellázadtak, telekürtölték a világot azzal, hogy szövetségi kapitányuk alkalmatlan, fogalmatlan, belefejel a guruló labdába, csúzlival lövöldözi a repülőgépet, háttal ül a moziban... Szurkolóik odáig voltak, amikor kínkeservesen, Messi irányításával, kvázi szövetségi kapitánykodásával legyűrték Nigériát, továbbkúsztak a csoportjukból, és minden rózsaszínűvé változott, mígnem aztán a nyolcaddöntőben a franciáktól elszenvedett vereségükkel gyászba borították egész Argentínát... Pályafutásom során nagyon sok edzővel dolgoztam, sajnos akadt közöttük néhány olyan, aki - nem csak az én véleményem szerint - nem ütötte meg azt a szintet, amely predesztinálta volna arra, hogy a világverő magyar öttusaválogatott mellett dolgozzon. De mi, versenyzők ennek ellenére soha nem süllyedtünk olyan mélyre, hogy a nagy nyilvánosság előtt alázzuk meg, hozzuk kellemetlen helyzetbe őket. Amikor eljutottunk odáig, hogy bizonyos trénerek felkészültségének hiányossága negatívan befolyásolja eredményességünket, közösen jeleztük a főnöknek, Török Ferencnek, elfogyott a türelem, kérjük, változtasson. Feri soha nem cselekedett elhamarkodottan, alaposan megrágta, mielőtt lenyelte volna azt a békát, amit fogott magának, hiszen a kollégáit minden esetben ő választotta ki a „mezőnyből” - de mindig a megfelelő időben cselekedett...
