Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)

2018-07-06 / 155. szám

2018. JÚLIUS 6., PÉNTEK SPORT 15 A kútban lévő Kenderesi Tamás biztosan nem adja fel a versenyt „Valami nem stimmel” Nem veszítette el minden motivációját, biztos benne, hogy van kiút Fotó: Török Attila Bár márciusban még opti­mista és bizakodó volt, az­óta fordult egyet a világ Kenderesi Tamással: riói bronzérmesünk úgy érzi, az idei nem az ő éve. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Egy magánbeszélgetés so­rán éppen megfelelő lenne a „Mi van?” kérdés, de ez nem az, így aztán kicsit érthetőb­ben: mi történik most Kende­resi Tamással? Kicsit céltalan­nak, elkeseredettnek tűnik, és az eredmények sem jönnek úgy, ahogy korábban.- Még én sem tudom pon­tosan, mi van - válaszolta a 200 méteres pillangóúszás­ban a riói olimpián bronzér­met szerző úszó. - Valahogy semmi sem jó, nem áll össze semmi sem úgy, ahogy sze­retném.- A hétvégén Rómában 1:56.72-t úszott kétszáz pil­langón, ezek után azt mondta: úgy érzem, ez nem az én évem. Nem állnak össze az edzések, és semmi más sem. Hozzátet­te, tudja, ez az ön szájából fur­csán hangzik, hiszen korábban nem ilyen nyilatkozatokhoz szoktak az emberek Kenderesi Tamástól.- El voltam keseredve. Álta­lában én szoktam az egyenes, az őszinte, a néha vicces fiú lenni, aki rendszerint a sike­rekről nyilatkozik. Most nin­csenek ilyenek. A riói olimpia már messze van, jelenleg küz­dők mindennel. Mert valami nem stimmel.- Mióta?- A decemberi rövid pályás Európa-bajnokság jól sikerült, de januárban már éreztem, hogy valami nem kerek. Egy­szerűen nehezemre esett le­menni az edzésekre, vagyis rajtam is múlt, hogy most ez van.- Azért furcsa, amit mond, mert a márciusi debreceni or­szágos bajnokságon kifejezet­ten jól úszott, közel járt a riói idejéhez, és mindenki dicsér­te, milyen jól dolgozik. így még nehezebben áll össze a kép - netán mentális gondjai van­nak?- Igen, talán.- Nem szégyen ezt bevalla­ni! Amikor például tavaly Szat­mári András kardvívó világbaj­nok lett, a kétszeres olimpiai aranyérmes Szilágyi Áron ki­mondta, kicsit megzavarta, hogy feltűnt mellette valaki, s már nem csak róla szólnak a hírek.- Igen, veszem a párhuza­mot, és még az is lehet, hogy Milák Kristóf kiváló ered­ményei is közrejátszanak a mostani helyzetben. Kristóf Debrecenben hatalmas időt úszott, minden bizonnyal az is visszavetett, hiszen tudom, nehéz lesz olyan eredményt elérni, de hogy képes vagyok rá, abban továbbra is biztos vagyok.- Vagyis nem adja fel?- Az nem én lennék, ez egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, még most, ebben a nehéz időszakban sem. Ösz­­sze fogom szedni magam, már az augusztusi Európa-bajnok­­ságig megpróbálok minden energiát mozgósítani, mert minden nehézség ellenére kö­telező feladat számomra, hogy Glasgow-ban kétszáz pillan­gón ott legyek az előfutamok után a két legjobb magyar kö­zött. Ha ez sikerül, meglátjuk, mit hoz a folytatás - egyértel­műen az előfutam lesz a legne­hezebb, és az, hogy négy ma­gyar versenyez majd a két to­vábbjutó helyért.- Azért az az 1:56-os római idő sem kell hogy elkeserítse, a Budapest Openen egy hete Milák Kristóf is hasonló ered­ményt ért el.- Igen, tudom, valóban nem olyan rossz az az idő. Nem aka­rok kifogásokat keresni, de ne­kem későn volt az este fél nyol­cas döntő, egyszer sem jött ki a fal, ráadásul a verseny előtt nem sokkal arcüreggyulladá­som volt, antibiotikumot szed­tem, és egy hetet kihagytam. Nagyon elfáradtam a döntő­ben, jól be is savasodtam a vé­gére, de egy versenyen ez van- kiúsztam magam.- Mit szól a változásokhoz az edzője, Tari Imre, hogyan fo­gadja a másmilyen Kenderesi Tamást?- Jól. Mindenben próbál se­gíteni, és elfogadja, hogy most nem úgy mennek a dolgok, mint korábban.- Mi lehet a kiút ebből a hely­zetből?- Hogy van kiút, abban biz­tos vagyok: még tudatosab­ban kell készülni, és a verse­nyeken nem szabad olyan sok hibát elkövetni, mint például Rómában.- Vagyis nem veszítette el min­den motivációját?- Dehogyis! Az egyébként nem olyan nagy baj, hogy idén „csak” Európa-bajnokságot rendeznek, a következő két év lesz nagyon fontos.- És egy nagy sportoló képes felkapaszkodni a mélyből is.- Egyetértek. Abban is, hogy ez most kudarcokkal teli, nehéz időszak, de volt már ilyenben részem, és a ha­sonló heteket, hónapokat min­dig siker követte. Glasgow előtt Fűzfő - Elengedte a száz pillangót Kenderesi Tamás a Kőbánya SC úszóival napokon belül Ba­­latonfűzfőre teszi át a székhe­lyét, a glasgow-i kontinensvia­dalra két-két és fél hetes edző­táborral hangol a pécsi fiú. „Mindenképpen jó, hogy nem egyedül leszek, bár az edzése­ket úgyis egyedül csinálom vé­gig - mondta Kenderesi Ta­más. - Becsületesen végig­csinálom az edzőtábort, meg­látjuk, mire lesz elég az Eb-n, magam is kíváncsian várom. Csak kétszázon indulok Glas­gow-ban, a száz pillangót elen­gedtem. Egyszerű a képlet: ha nem készülök a százra, nem lesz belőle semmi. Jelenleg ez a helyzet, de szeretnék ezen is változtatni a jövőben.” Kopár István egyszer sem szeretne kikötni a parton a Golden Globe Race-en Klasszikus stílusban - a föld körül Kopár István 30 ezer mérföldet tesz majd meg a célig, 300 napig egyedül a fedélzeten Fotó: MW VITORLÁZÁS Kopár István a magyarok közül elsőként vi­torlázta körbe a földet majd’ harminc éve. Annak ide­jén egyszer kikötött, most, a Golden Globe Race-en egyszer sem fog. Az ember és a természet kö­zött egyre nő a szakadék. Ko­pár István azonban a maga módján tesz azért, hogy ne mélyüljön tovább - arra vál­lalkozott ugyanis, hogy meg­állás nélkül körbehajózza a földet, ráadásként kizárólag fél évszázaddal ezelőtti, ha­gyományos eszközök segítsé­gével. A magyar szólóvitorlá­zó 30 ezer mérföldet tesz majd meg a célig 17 versenyzőtár­sával együtt a Golden Globe Race szabályai szerint. Az emberpróbáló verseny a franciaországi Les Sables­­d’Olonne városából indult, s várhatóan körülbelül 300 na­pig tart majd - nehézsége pe­dig abban rejlik, hogy a ver­senyzők kizárólag régi stí­lusú navigációs eszközöket, azaz kéttükrös szögmérőt, illetve papíralapú térképet vi­hettek magukkal a fedélzetre. A 30 ezer mérföldnyi, keleti irányú útvonal során a 18 ret­tenthetetlen szólóvitorlázó öt nagy hegy fokot érint majd. A résztvevők mozgását műhol­das nyomkövetővel figyelik, de a kapitányok ehhez nem férhetnek hozzá. Kötelezően áthaladnak egy úgynevezett kapun Tasmania közelében, ahol kamerafelvételeket és le­veleket adhatnak át családtag­jaiknak, de nem érinthetik a partot és nem fogadhatnak el semmilyen kiegészítő tartalé­kot. A hajókra is szigorú elő­írások vonatkoznak, kizáró­lag 1988 előtt tervezett, 32- 36 láb hosszú hajók vannak versenyben: Kopár egy Trade Wind 35 típusú hajóval indult, amelynek a Puffin nevet adta. Az első ilyen szóló, kikötés nélküli földkerülő kihívást Sir Robin Knox-Johnston tel­jesítette 50 éve, 312 nap alatt - ennek a fél évszázados év­fordulójára indult el a mosta­ni megméretés, amelyre csak a legprofibbak nevezhetnek, legalább nyolcezer mérföldnyi óceáni vitorlás tapasztalattal. Kopár Istvánnak ez nem aka­dály, hiszen eddig több mint 60 ezer tengeri mérföldet tett meg teljesen egyedül. Tengerésztisztként, vitorlás versenyzőként és oktatóként is tevékenykedett, beutazta a világot, s arra a legbüszkébb, hogy 1990-1991-ben a magya­rok közül elsőként, egyetlen (!) kikötéssel vitorlázta körbe a földet saját építésű hajójával, így azután ez a mostani kihí­vás kifejezetten testhezálló neki. MW JEGYZET Krisztusi korban Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Bő egy hét múlva megkezdő­dik a barcelonai vízilabda- Európa-bajnokság. A konti­nenstorna krisztusi korba lépett, mivel Katalóniában harmincharmadszor rande­vúzik az elit.' Mert csűrhet­­jük-csavarhatjuk a dolgo­kat, elcsodálkozhatunk az amik fejlődésén, az auszt­rálok erején, ám pólóban továbbra is az öreg konti­nens csapatai viszik a prí­met. Örömünkre a „mi lá­nyaink” címvédőként érkez­nek a helyszínre. Ám hím­­sovinisztaként engedtessék meg, hogy most csak a „fiúkkal” foglalkozzak, akik két esztendeje, „Nándorfe­hérvár alatt” a dobogó har­madik fokára állhatták. Most a Bemat Picornell uszodakomplexumban kel­lene bizonyítani a megfiata­lított Márcz-legénységnek. Én pesszimista vagyok. Nem látok túl sok esélyt a jó sze­replésre. Az előkészületi ku­pák ugyanis nem igazi ér­tékmérői egy válogatott va­lós erejének. A Világligában, ahol kicsit komolyabb volt a tét, azt érzékeltem, nincs ve­zére a válogatottunknak. Azt mondhatjuk, hoztuk a köte­lezőt, de ennél többet aligha. Sőt, még az a magyar virtus és finesz is csak nyomokban volt tetten érhető. Rögvest be is ugrott az olimpiai baj­nok Faragó Tonó egyik örök­becsű kiszólása, miszerint: „nálunk rengeteg jó játé­kos van, de kevés jó vízilab­­dás...” De felderengett, hogy sikerkapitányunk, Kemény doktor regnálása idején már olyan védőket keresett, azok beválogatását preferál­ta, akik jókora lövőerővel is rendelkeztek. Erről a nyom­vonalról egy ideje mintha le­szoktunk volna. Lehet, hogy a bekkjeink nagylövők, de ennek eddig csak elvétve ad­ták a jelét. A sportág és maga a játék az évtizedek során rengete­get változott. Az első korsza­kos ötlet a kétszeres olim­piai bajnok Markovits Kál­mán agyából pattant ki. Ő találta ki a „reteszt”, azaz a zónavédekezést a vízipóló­ban. Ezen az „innováción” aztán el is tátotta a száját a világ. Néhány éve a szerbek leptek meg mindenkit, ami­kor az úgynevezett hat az ötös lefordulást rendre vé­gigvitték a medencében, és a kvázi előnyt gólra is váltot­ták. A közelmúlt legnagyobb pólós újdonsága azonban a Távol-Keletről érkezett. A ja­pánok sosem látott újítással rukkoltak elő a Világligán. Az apróbb termetükből adó­dóan úgymond elölről fog­ták az ellenfelet, és ezzel rengeteg labdát szereztek és rendre faképnél hagyták a „párjukat”. Ok azonban nem lesznek ott az Eb-n. Szerencsére(?). Ne feledjük, 2020-ban náluk rendezik az olimpiát. Remé­lem, addig a Märcz-csapat is sokat fejlődik. És az sem baj, ha már a „krisztusi ko­rú” kontinensviadalon rám cáfolnak. I

Next

/
Thumbnails
Contents