Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)
2018-07-06 / 155. szám
2018. JÚLIUS 6., PÉNTEK SPORT 15 A kútban lévő Kenderesi Tamás biztosan nem adja fel a versenyt „Valami nem stimmel” Nem veszítette el minden motivációját, biztos benne, hogy van kiút Fotó: Török Attila Bár márciusban még optimista és bizakodó volt, azóta fordult egyet a világ Kenderesi Tamással: riói bronzérmesünk úgy érzi, az idei nem az ő éve. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Egy magánbeszélgetés során éppen megfelelő lenne a „Mi van?” kérdés, de ez nem az, így aztán kicsit érthetőbben: mi történik most Kenderesi Tamással? Kicsit céltalannak, elkeseredettnek tűnik, és az eredmények sem jönnek úgy, ahogy korábban.- Még én sem tudom pontosan, mi van - válaszolta a 200 méteres pillangóúszásban a riói olimpián bronzérmet szerző úszó. - Valahogy semmi sem jó, nem áll össze semmi sem úgy, ahogy szeretném.- A hétvégén Rómában 1:56.72-t úszott kétszáz pillangón, ezek után azt mondta: úgy érzem, ez nem az én évem. Nem állnak össze az edzések, és semmi más sem. Hozzátette, tudja, ez az ön szájából furcsán hangzik, hiszen korábban nem ilyen nyilatkozatokhoz szoktak az emberek Kenderesi Tamástól.- El voltam keseredve. Általában én szoktam az egyenes, az őszinte, a néha vicces fiú lenni, aki rendszerint a sikerekről nyilatkozik. Most nincsenek ilyenek. A riói olimpia már messze van, jelenleg küzdők mindennel. Mert valami nem stimmel.- Mióta?- A decemberi rövid pályás Európa-bajnokság jól sikerült, de januárban már éreztem, hogy valami nem kerek. Egyszerűen nehezemre esett lemenni az edzésekre, vagyis rajtam is múlt, hogy most ez van.- Azért furcsa, amit mond, mert a márciusi debreceni országos bajnokságon kifejezetten jól úszott, közel járt a riói idejéhez, és mindenki dicsérte, milyen jól dolgozik. így még nehezebben áll össze a kép - netán mentális gondjai vannak?- Igen, talán.- Nem szégyen ezt bevallani! Amikor például tavaly Szatmári András kardvívó világbajnok lett, a kétszeres olimpiai aranyérmes Szilágyi Áron kimondta, kicsit megzavarta, hogy feltűnt mellette valaki, s már nem csak róla szólnak a hírek.- Igen, veszem a párhuzamot, és még az is lehet, hogy Milák Kristóf kiváló eredményei is közrejátszanak a mostani helyzetben. Kristóf Debrecenben hatalmas időt úszott, minden bizonnyal az is visszavetett, hiszen tudom, nehéz lesz olyan eredményt elérni, de hogy képes vagyok rá, abban továbbra is biztos vagyok.- Vagyis nem adja fel?- Az nem én lennék, ez egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, még most, ebben a nehéz időszakban sem. Öszsze fogom szedni magam, már az augusztusi Európa-bajnokságig megpróbálok minden energiát mozgósítani, mert minden nehézség ellenére kötelező feladat számomra, hogy Glasgow-ban kétszáz pillangón ott legyek az előfutamok után a két legjobb magyar között. Ha ez sikerül, meglátjuk, mit hoz a folytatás - egyértelműen az előfutam lesz a legnehezebb, és az, hogy négy magyar versenyez majd a két továbbjutó helyért.- Azért az az 1:56-os római idő sem kell hogy elkeserítse, a Budapest Openen egy hete Milák Kristóf is hasonló eredményt ért el.- Igen, tudom, valóban nem olyan rossz az az idő. Nem akarok kifogásokat keresni, de nekem későn volt az este fél nyolcas döntő, egyszer sem jött ki a fal, ráadásul a verseny előtt nem sokkal arcüreggyulladásom volt, antibiotikumot szedtem, és egy hetet kihagytam. Nagyon elfáradtam a döntőben, jól be is savasodtam a végére, de egy versenyen ez van- kiúsztam magam.- Mit szól a változásokhoz az edzője, Tari Imre, hogyan fogadja a másmilyen Kenderesi Tamást?- Jól. Mindenben próbál segíteni, és elfogadja, hogy most nem úgy mennek a dolgok, mint korábban.- Mi lehet a kiút ebből a helyzetből?- Hogy van kiút, abban biztos vagyok: még tudatosabban kell készülni, és a versenyeken nem szabad olyan sok hibát elkövetni, mint például Rómában.- Vagyis nem veszítette el minden motivációját?- Dehogyis! Az egyébként nem olyan nagy baj, hogy idén „csak” Európa-bajnokságot rendeznek, a következő két év lesz nagyon fontos.- És egy nagy sportoló képes felkapaszkodni a mélyből is.- Egyetértek. Abban is, hogy ez most kudarcokkal teli, nehéz időszak, de volt már ilyenben részem, és a hasonló heteket, hónapokat mindig siker követte. Glasgow előtt Fűzfő - Elengedte a száz pillangót Kenderesi Tamás a Kőbánya SC úszóival napokon belül Balatonfűzfőre teszi át a székhelyét, a glasgow-i kontinensviadalra két-két és fél hetes edzőtáborral hangol a pécsi fiú. „Mindenképpen jó, hogy nem egyedül leszek, bár az edzéseket úgyis egyedül csinálom végig - mondta Kenderesi Tamás. - Becsületesen végigcsinálom az edzőtábort, meglátjuk, mire lesz elég az Eb-n, magam is kíváncsian várom. Csak kétszázon indulok Glasgow-ban, a száz pillangót elengedtem. Egyszerű a képlet: ha nem készülök a százra, nem lesz belőle semmi. Jelenleg ez a helyzet, de szeretnék ezen is változtatni a jövőben.” Kopár István egyszer sem szeretne kikötni a parton a Golden Globe Race-en Klasszikus stílusban - a föld körül Kopár István 30 ezer mérföldet tesz majd meg a célig, 300 napig egyedül a fedélzeten Fotó: MW VITORLÁZÁS Kopár István a magyarok közül elsőként vitorlázta körbe a földet majd’ harminc éve. Annak idején egyszer kikötött, most, a Golden Globe Race-en egyszer sem fog. Az ember és a természet között egyre nő a szakadék. Kopár István azonban a maga módján tesz azért, hogy ne mélyüljön tovább - arra vállalkozott ugyanis, hogy megállás nélkül körbehajózza a földet, ráadásként kizárólag fél évszázaddal ezelőtti, hagyományos eszközök segítségével. A magyar szólóvitorlázó 30 ezer mérföldet tesz majd meg a célig 17 versenyzőtársával együtt a Golden Globe Race szabályai szerint. Az emberpróbáló verseny a franciaországi Les Sablesd’Olonne városából indult, s várhatóan körülbelül 300 napig tart majd - nehézsége pedig abban rejlik, hogy a versenyzők kizárólag régi stílusú navigációs eszközöket, azaz kéttükrös szögmérőt, illetve papíralapú térképet vihettek magukkal a fedélzetre. A 30 ezer mérföldnyi, keleti irányú útvonal során a 18 rettenthetetlen szólóvitorlázó öt nagy hegy fokot érint majd. A résztvevők mozgását műholdas nyomkövetővel figyelik, de a kapitányok ehhez nem férhetnek hozzá. Kötelezően áthaladnak egy úgynevezett kapun Tasmania közelében, ahol kamerafelvételeket és leveleket adhatnak át családtagjaiknak, de nem érinthetik a partot és nem fogadhatnak el semmilyen kiegészítő tartalékot. A hajókra is szigorú előírások vonatkoznak, kizárólag 1988 előtt tervezett, 32- 36 láb hosszú hajók vannak versenyben: Kopár egy Trade Wind 35 típusú hajóval indult, amelynek a Puffin nevet adta. Az első ilyen szóló, kikötés nélküli földkerülő kihívást Sir Robin Knox-Johnston teljesítette 50 éve, 312 nap alatt - ennek a fél évszázados évfordulójára indult el a mostani megméretés, amelyre csak a legprofibbak nevezhetnek, legalább nyolcezer mérföldnyi óceáni vitorlás tapasztalattal. Kopár Istvánnak ez nem akadály, hiszen eddig több mint 60 ezer tengeri mérföldet tett meg teljesen egyedül. Tengerésztisztként, vitorlás versenyzőként és oktatóként is tevékenykedett, beutazta a világot, s arra a legbüszkébb, hogy 1990-1991-ben a magyarok közül elsőként, egyetlen (!) kikötéssel vitorlázta körbe a földet saját építésű hajójával, így azután ez a mostani kihívás kifejezetten testhezálló neki. MW JEGYZET Krisztusi korban Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Bő egy hét múlva megkezdődik a barcelonai vízilabda- Európa-bajnokság. A kontinenstorna krisztusi korba lépett, mivel Katalóniában harmincharmadszor randevúzik az elit.' Mert csűrhetjük-csavarhatjuk a dolgokat, elcsodálkozhatunk az amik fejlődésén, az ausztrálok erején, ám pólóban továbbra is az öreg kontinens csapatai viszik a prímet. Örömünkre a „mi lányaink” címvédőként érkeznek a helyszínre. Ám hímsovinisztaként engedtessék meg, hogy most csak a „fiúkkal” foglalkozzak, akik két esztendeje, „Nándorfehérvár alatt” a dobogó harmadik fokára állhatták. Most a Bemat Picornell uszodakomplexumban kellene bizonyítani a megfiatalított Márcz-legénységnek. Én pesszimista vagyok. Nem látok túl sok esélyt a jó szereplésre. Az előkészületi kupák ugyanis nem igazi értékmérői egy válogatott valós erejének. A Világligában, ahol kicsit komolyabb volt a tét, azt érzékeltem, nincs vezére a válogatottunknak. Azt mondhatjuk, hoztuk a kötelezőt, de ennél többet aligha. Sőt, még az a magyar virtus és finesz is csak nyomokban volt tetten érhető. Rögvest be is ugrott az olimpiai bajnok Faragó Tonó egyik örökbecsű kiszólása, miszerint: „nálunk rengeteg jó játékos van, de kevés jó vízilabdás...” De felderengett, hogy sikerkapitányunk, Kemény doktor regnálása idején már olyan védőket keresett, azok beválogatását preferálta, akik jókora lövőerővel is rendelkeztek. Erről a nyomvonalról egy ideje mintha leszoktunk volna. Lehet, hogy a bekkjeink nagylövők, de ennek eddig csak elvétve adták a jelét. A sportág és maga a játék az évtizedek során rengeteget változott. Az első korszakos ötlet a kétszeres olimpiai bajnok Markovits Kálmán agyából pattant ki. Ő találta ki a „reteszt”, azaz a zónavédekezést a vízipólóban. Ezen az „innováción” aztán el is tátotta a száját a világ. Néhány éve a szerbek leptek meg mindenkit, amikor az úgynevezett hat az ötös lefordulást rendre végigvitték a medencében, és a kvázi előnyt gólra is váltották. A közelmúlt legnagyobb pólós újdonsága azonban a Távol-Keletről érkezett. A japánok sosem látott újítással rukkoltak elő a Világligán. Az apróbb termetükből adódóan úgymond elölről fogták az ellenfelet, és ezzel rengeteg labdát szereztek és rendre faképnél hagyták a „párjukat”. Ok azonban nem lesznek ott az Eb-n. Szerencsére(?). Ne feledjük, 2020-ban náluk rendezik az olimpiát. Remélem, addig a Märcz-csapat is sokat fejlődik. És az sem baj, ha már a „krisztusi korú” kontinensviadalon rám cáfolnak. I
