Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)
2018-07-05 / 154. szám
fi MEGYEI KÖRKÉP 2018. JÚLIUS 5., CSÜTÖRTÖK Itt van már a szezonja, a házinak nincs párja TOLNA MEGYE Sorra érnek be a szezonális gyümölcsök, a cseresznye már a végét járja, de van meggy, barack, málna, szeder és érik már a szilva is. A lekvárhoz válasszunk érett és friss gyümölcsöt. Bár sokan azt gondolják, hogy túlérett gyümölcsből kell készíteni, ez hatalmas tévedés. Minden az alapanyagokon múlik: erjedő gyümölcsből ugyanis sosem fogunk tudni igazán finom lekvárt előállítani. Nem érdemes ezen spórolni. A friss gyümölcsöket célszerű még aznap vagy másnap felhasználni, mert ha túl sokat várunk, akkor sokat veszítenek a zamatukból. Aki egyszer is megpróbálkozott a lekvár készítésével, az onnantól még ha drága is a gyümölcs, ragaszkodni fog a házi ízekhez. A sa-Aki egyszer kipróbálta, ragaszkodni foga sajáthoz ját készítésű lekvár ugyanis több mint kilencven százalékban tartalmaz gyümölcsöt, míg a bolti változatban negyven-ötven százalék csak a gyümölcstartalom. Kajsziból, meggyből a következők szerint készítsünk lekvárt: a megtisztított, kimagozott gyümölcsöt turmixoljuk össze, tegyük fel főni, ha elkezd főni (habosodik) adjuk hozzá ízlés szerint a cukrot és a zselésítőt. Ezeket összeforraljuk a gyümölccsel, tíz percig együtt főzzük, majd forrón a megtisztított befőttes üvegekbe merjük. Egyenként újságpapírba csavarjuk az üvegeket és egy nagy takaróval, pléddel beborítjuk az összes üveget. Két napig így hagyjuk, majd a kamrába helyezzük a lekvárokat. M. I. A legfiatalabb pecás négy, a legidősebb tizennégy éves Vidám csapat ücsörög a Sió és a Sárvíz partján Mintha szándékosan ügyeltek volna a nemek arányára, kilenc lány és kilenc fiú horgásztáborozik Sióagárdon. És bár azt gondolhatnánk, a pecázást csöndes magányban a legjobb művelni, a Sió és a Sárvíz összefolyásánál vidám csapat ücsörög nagy egyetértésben a víz partján. Budavári Kata kata.budavari@mediaworks.hu SIÓAGÁRD A Sióvölgye Horgász Egyesület a lényeget tekintve teljes értékű tagjai táboroznak ezen a héten a Sió és Sárvíz összefolyásánál. Négy és tizennégy év közöttiek, így tagdíjat ugyan nem fizetnek, ám engedélyük van a pecázáshoz, és mint kiderül, van, aki egészen komoly horgászmúlttal rendelkezik közöttük. Horváth-Varga Hanna például a tizedik snecijét fogta ki ottjártunkkor. Elmondta, élete első horgászversenyét megnyerte, szintén horgász apukája pedig szerencsehozó kislányának szokta nevezni. A tizenkét éves Simon Dóra három-négy éve ragadott pecabotot, amikor megtalálták a nagypapája felszerelését. A nála majd’ két évvel idősebb Mocsári Annával ülnek a Sió partján, és mint mondják, igen izgalmas, amikor a hal rákap a csalira. És valóban, amint nagyobb vagy érdekesebb zsákmány van kilátásban, a csapat lelkesen fut megszemlélni, mi akadt horogra. Elekes Bálint kedden tizenkét értékelhető méretű ha-Lackó igen lelkesen, növekvő szakértelemmel horgászott a Siónál. Képgaléria: teol.hu Fotó: Makovics Kornél lat fogott, tábornéző túránk során pedig épp egy kagylót sikerült kifognia. Bár a gyerekek megtartották volna a hadizsákmányt, Ica néni, azaz Pesti Gyuláné főszervező, az egyesület elnöke, végül viszszadobta a vízbe. Az összejövetelen ugyanis fontos szempont, hogy a gyerekek megtanulják értékelni a természet és közvetlen környezetük kincseit. Ica néni elmondja, tavaly tizennégyféle halat fogtak, és most is minden vízből kifogott jószágot megvizsgálnak. Ferenci Liliánáéktól megtudjuk, idén láttak már piócát, víziskorpiót, sőt siklót és persze vadkacsákat is. A gyerekek azt is megmutatják, miként készítettek kagylóhéjból és más természetes anyagokból környezetbarát kishajót, amelybe még némi haletető anyag is került. Pesti Gyuláné tájékoztatása szerint a táborra idén pályázaton úgy háromszázezer forintot nyertek, így nemcsak a napi háromszori étkezés megoldása nem jelent gondot, de minden táborozó gazdagabb lett egy spiccbottal, egy egyesületi pólóval, és etetőkosarat is kapnak. Azt is megtudtuk tőle, hogy a szerda azért különleges, mert erre a napra éjszakai horgászatot is szerveztek. A táborban nemcsak horgásznak, de botot is szerelnek a gyerekek, és megtanulják, miként kell megpucolni a halat. Pénteken meg is sütik a zsákmányt, de lángos is lesz. A Sióvölgye Horgász Egyesületnek ez a harmadik tábora. Az előzőeket saját pénzből és szponzori segítséggel rendezték. Szerencsére támogatójuk mindig van, és programból sincs hiány. Pesti Gyuláné százegy taggal vette át, a szervezet vezetését. Tavaly a létszám százötvenhétre nőtt. Idén már százhetvennégyen erősítik az egyesületet, a gyermekek száma negyvenkettő, közülük tizenegyen ovisok. HIRDETÉS NYARALÁSNÁL IS JÓL JÖN! NE MONDJON LE KEDVENC MEGYEI NAPILAPJÁRÓL A NYARALÁS ALATT! Kérje a lap átirányítását és mi pedig megpróbáljuk eljuttatni Önnek mindenhová*. Ha pedig külföldre vagy messzire utazik, lepje meg a lappal barátait, ismerőseit! Nyaralása alatt irányítsa át hozzájuk vagy segítse lapjával az egyik Önhöz közeli kórházat, idősek otthonát! *A pontos átirányítási területekről érdeklődjön kollégáinknál a 06-46-99-88-00-ás telefonszámon. Az átirányítási igényt, a kezdő időpont előtt minimum 5 munkanappal kérjük jelezni. Három faj közül kerül ki a voksolást követően az év madara Lehet küldeni a szavazatokat Gólyatöcs, vagy régi nevén széki gólya Fotó: Orbán Zoltán TOLNA MEGYE-MAGYARORSZÁG A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-óta választja meg az év madarát a lakosság segítségével, így idén is várják a szavazatokat a szervezet honlapján, közölte az MME kedden az MTI-vel. Dr. Kis Ernő, az MME szekszárdi csoportjának titkára elmondta, azokat a madarakat, amelyekre most lehet szavazni, kevesen ismerik, speciális helyen élnek, nálunk inkább az Alföldön lehet őket látni. A gólyatöcs és a gulipán a szikes tavakat kedvelik, a nagy póling a tocsogós réteket. A gólyatöcs egy fekete-fehér színű, hosszú lábú, egyenes csőrű parti madár. A faj egyedei a kopár, sekély vízborítású helyeken, laza telepeket alkotva vagy egyesével költenek. Magyarországon rendszeresen fészkel, a költőpárok száma az adott év csapadékviszonyaitól függően kétszáz-ezer pár. Védelmének alapját a még meglévő természetes szikes tavak megőrzése és az egykori fészkelőhelyek rehabilitációja jelenti. Vonuló faj, Afrikában telel. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke kétszázötvenezer forint. A gulipán felfelé hajló csőrével tűnik ki a parti madarak közül. Eurázsiában és Észak-Afrikában a tengerpartok és a kontinentális sós tavak mentén, a talajon költ. Kis számban ugyan, de rendszeresen Magyarországon fészkelő faj, jellemzően a Kiskunság szikes tavain, de az Alföldön és a Dunántúlon is megfigyelhető. Magyarországi állománya a csapadékviszonyok függvényében ingadozik, száz-nyolcszázötven párra tehető. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke szintén kétszázötvenezer forint. A nagy póling a legnagyobb termetű hazai parti madár, csőre feltűnően hosszú, lefelé hajló. Magyarország vizenyős rétjein, turjánvidékein és lápjain szórványosan és csak kis számban költ, fészkelő állománya csak húsz-hatvan párra tehető. Fészkét a vizenyős élőhely szárazabb foltjain, főleg száraz fűből építi. Magyarországi állományának védelme csak jellegzetes költőhelyeinek, a turjánosoknak megőrzésével biztosítható. A másik két jelölthöz hasonlóan a nagy póling is vonuló faj, Afrikában és Ázsia déli részén telel. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke ötszázezer forint. B. K. Mindhárom madár fokozott védelmet élvez Magyarországon
