Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)
2018-07-27 / 173. szám
2018. JÚLIUS 27., PÉNTEK SPORT 15 Az Eb-ezüstérmes öttusázó mára átprogramozta az agyát Marosi Ádám a szívét és a lelkét is szétversenyezte Öt év után sikerült egyéni érmet szereznie világversenyen Marosi Ádámnak Fotó: MTI Világversenyen öt éve nem szerzett érmet egyéni számban Marosi Ádám. A csütörtökön 34. születésnapját ünneplő öttusázó saját bevallása szerint visszatért a számottevő versenyzők sorába - igaz, ehhez sok mindent el kellett engednie. Lipiczky Ágnes/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Legutóbb 2013-ban, Lengyelországban állt egyéni számban a dobogón. Akkor Földházi Zsófia és ön is Európa-bajnok lett...- Rég volt - mondja Marosi Ádám. - Ez a székesfehérvári ezüstérem sokat váratott magára. Igaz, világkupákon voltak eredményeim, legalább olyan erős mezőnyben, mint a világbajnokságon, de egy világkupa csak ideig-óráig érdekli az embereket, vagyis nekem is át kellett programoznom az agyamat, hogy mi fontos a pályafutásomban.- Ezért láttuk az idén kevesebbet versenyezni?- Ezért is, meg persze azért, mert betegségek és sérülések hátráltatták a felkészülésemet. Az Európa-bajnoki felkészülést csak május végén kezdtem el, és sokkal koncentráltabb volt ez a munka, mint ahogy korábban megszoktam. Lecsippentettem az úszásból és a vívásból is, főként a futásra helyeztem a hangsúlyt, mert az öttusa alaposan átalakult, erős futóteljesítmények kellenek a sikerhez. Nem is tudom, hogy mikor értem el legutóbb ilyen időt, mint most Székesfehérváron. S ezért nagyon hálás vagyok a futóedzőmnek, Serfőző Sándornak.- A döntőben mutatott elképesztő vívás kapcsán pedig Hallá Pétert dicsérte, akivel november óta dolgozik együtt.- Csillagos ötöst érdemel Peti bá, aki a végén szerényen hangsúlyozta: nem ő tanított meg vívni. Való igaz, sok edzőnek sokat köszönhetek, de vele találtam meg azt az összhangot, ami számomra elősegíti a sikeres vívást. Halla Péter új ingert hozott az életembe, abszolút harmonikusan tudunk együtt dolgozni. Bár érdekes a karaktere, hiszen kemény ember benyomását kelti, és valójában kemény is, de én csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla.- Azért az ön karakterére is szükség volt ehhez a víváshoz, nem?- Nyilván, de leginkább arra volt szükség, hogy elengedjem azokat a görcsöket, amiket a selejtező során még nagyon is megéltem. A selejtezős vívásomon látszott, hogy stresszes vagyok, mert állandóan elvárásokat támasztok magammal szemben. Meg kellett értetnem magammal, hogy nekem már nem kell bizonyítanom, és két elvesztett tus után nincs szükség arra, hogy a saját gödrömet ássam, mert nem ez határozza meg, hogy milyen versenyző vagyok. Rengeteg mindent elértem már ebben a sportágban, és kiderült: most is képes vagyok rá. Lehet, hogy az elmúlt öt évben már nem az volt a mondás, hogy „majd a Marosi megoldja”, talán egy picit már le is írtak engem, ami érthető, hiszen sok jó versenyző van ebben a sportágban. De talán ez az eredmény is azt mutatja, hogy érdemes még számolni velem, csak meg kell találnom azt az utat, ami egy harmincnégy éves versenyző esetében működik.- És mi az?- Egyelőre még én is kísérletezem, de azt érzem, hogy a mindennapokban már nem kell úgy kifacsarni magam, mint régen, sokkal tudatosabban kell dolgoznom. Talán futásban egy-két gyorsító edzés még elfért volna, és akkor, lehet, nem megy el a hajrában a francia versenyző, ki tudja... Egy biztos: ezen a versenyen magamra találtam, élveztem a versenyt és mindeközben koncentrált is maradtam - rég, nagyon rég éreztem így magam. Nem volt bennem félelem a lovaglás előtt, sem az agyam, sem a testem nem volt fáradt a döntő során.- És most?- Most? Pihenek, hiszen Székesfehérváron nincs jobb szó rá: a szívem-lelkem szétversenyeztem. Székesfehérvár után értékel a szövetségi kapitány A sikeres székesfehérvári Európa-bajnokságot követően a csapatban ezüstérmet szerző három férfi versenyzőnk értékelésére kértük fel Martinék János férfi szövetségi kapitányt. MAROSI ÁDÁM: „Ádám tavaly pontosan ilyen körülmények között zárt a hatodik helyen az Európa-bajnokságon. Akkor is sérülések hátráltatták a felkészülését, s akkor is felsejlett előtte az éremszerzés lehetősége, ám ott úgymond belegondolt ebbe, ami nem volt rá jó hatással. Most sokat változtatott a felfogásán, ami leginkább a vívásán érződött, ez a szám megadta az alapot az éremszerzéshez.” DEMETER BENCE: „Bence a képességei alapján bármire képes lehet egy világversenyen, akár a soron következő világbajnokságon is. Sajnos ezen az Európa-bajnokságon a vívás és a rossz lovaglás megpecsételte a sorsát, és egy szédületes kombinált számra volt szüksége ahhoz, hogy a 16. helyről feljöjjön az ötödikre.” REGŐS GERGELY: „Gergő nagyon fiatal versenyző, akitől a tisztes helytállást vártuk el. Tavaly a juniorok között versenyzett, így érthetően még nem rendelkezik azzal a rutinnal, amely a felnőttmezőnyben szükséges. Egyszerűen szoknia kell ezt a szintet, és akkor az eredmény sem marad el.” Már az Európa-bajnokságra is Petrov Árpád kíséri el a klasszis úszónőt Svájcból jön Hosszú Katinka új edzője ÚSZÁS A Magyar Idők már hetekkel ezelőtt birtokába jutott annak az információnak, hogy Hosszú Katinka kivel folytatja a szakmai munkát azt követően, hogy megszakadt kapcsolata - papíron még - férjével és edzőjével, Shane Tusuppal, akkor azonban nem tartottuk időszerűnek a hihetetlennek tűnő hír megszellőztetését. A háromszoros olimpiai bajnok úszónő az elmúlt heteket Kaliforniában töltötte, s ott egykori edzőjével, Dave Salóval, a USC (Dél-Kaliforniai Egyetem) szakvezetőjével tréningezett, sőt arról is beszélt, hogy vele végzi a felkészülést az augusztus 3-án kezdődő glasgow-i Európa-baj nokságra. Mivel Hosszúval lehetetlen interjút készíteni, illetve csak szponzorainak (leginkább a Mól internetes magazinjának) hajlandó nyilatkozni, az egész magyar média találgatásokra volt kárhoztatva az úszónő jö-Hosszú Katinka edzője a 35 éves Petrov Árpád lesz Fotók: IVIW vőjét illetően. Tegnap azonban az SzPress hírszolgálat arról számolt be, hogy Hosszú Katinka állítólag új klubot alapít. A régi, Duna Arénában működő Iron Aquaticsnek 50-50 százalékban Hosszú és Tusup a tulajdonosa, így érthető, hogy az úszónő külön akarja választani üzleti érdekeltségeit a férjéitől. A cikkben arról is szó esik, hogy az Iron Lady mégsem Salóval képzeli el a jövőjét, de hogy ki lehetne az új edzője, arról nem közölt információt a portál. Nos, Petrov Árpádról, a svájci utánpótlás-válogatott edzőjéről van szó, fel is hívtuk. A fiatal szakember nem cáfolta értesülésünket, de türelmet kért, mondván, jövő hétfőig, a hivatalos bejelentésig nem akar semmit sem mondani a világ egyik legjobb úszónőjével folytatandó együttműködéséről. A 35 éves Petrov Árpád vérbeli úszócsalád sarja, édesapja Anatolij Petrov, az ukrán származású legendás szakember, mesteredző, Jakabos Zsuzsanna felfedezője, és aki olyan paraúszó klasszisokat segített paralimpiai aranyérmekhez, mint Pásztory Dóra és Sors Tamás. „Tolja bácsi” két ikerfia, Árpád és Iván maguk is kiváló úszóedzők, a hat perccel idősebb Árpád, mint említettük, a svájci utánpótlás-válogatott szakvezetői posztját cseréli fel Hosszú szakmai irányítására, Iván pedig a magyar utánpótlás-válogatott szövetségi kapitánya, egyszersmind a Győri Úszó SE vezetőedzője. Ami Hosszú glasgow-i szereplését illeti, Sós Csaba szövetségi kapitány hat számra - közte a két vegyesre, továbbá a 100 és 200 méteres hátúszásra - nevezte be a 13-szoros Európa-bajnokot, aki a 2018-as versenyein elért időeredmények tanúsága szerint messze van csúcsformájától. Ch. Gáli András JEGYZET Nyolc-öt, öt-nyolc Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Kérdéses, hogy a puszta tényen kívül, miszerint férfivízilabda-válogatottunk nyolc-ötre kikapott a szerbektől, s így az ötödiknyolcadik helyért mérkőzhet a kontinensviadalon, érdemes-e erényekről vagy reményekről lamentálni. Ugyanis, ahol jelenleg nemzeti pólócsapatunk tart, az ugyanúgy lehet valaminek a kezdete, mint sajnos valaminek a vége is. Ennek eldöntését a sportbarátokra bízom... Tudtuk, persze, hogy tudtuk, Szerbia a mai állapotában erősebb, mint a magyar válogatott. Tudtuk, de ettől miért ne reménykedhettünk volna. Az elszomorító, hogy ez a bizakodás mindössze addig tartott, tarthatott, amíg le nem csengtek nemzeti fohászunk utolsó taktusai. Aztán déli szomszédaink néhány perc alatt szétkaptak minket, mint az a bizonyos Floki azt a bizonyos lábtörlőt. Elhűlve néztem a fotelből, hogy nyolc perc (egy negyed) alatt nem találtuk el a szerbek kapuját. Bevallom, annak sem örültem, hogy „előrelátásom” beigazolódott, miszerint nincs vezérünk. Ezen a meccsen sem akadt egyetlen olyan magyar pólós sem a vízben, aki kritikus helyzetben magára vállalta volna a felelősséget, de leginkább a kezdeményezést. Egyedül a háló irányába zajló pufogtatással nem voltak gondjaink. Nem szívesen megyek bele személyeskedésbe, de a kétszeres olimpiai bajnok Madaras Norbert szakértőként, ezer és ezer tévénéző előtt sem rejtette véka alá véleményét. Nem hozzá mérve magamat, azért anynyi engedtessék meg, hogy Erdei hét lövés - nulla gólja, illetve Vámos hasonlóan parádés teljesítménye fölött ne menjek el szó nélkül. Kritikusan fogalmazva, a két vezérfélének titulált játékos talán elfelejtette, hogy nem a Pécs vagy a Szentes a riválisuk, akik ellen szinte mindig szárnyalnak. De azonnal elnézést is kérek a mecsekaljai és a Kurca-parti pólósoktól, mert a fenti „statisztika” korántsem őket minősíti. Ezeken túlmenően az is elszomorító - tovább facsarva a pólódrukkerek szívét -, hogy huszonhét év óta nem esett meg az a szégyen a magyar válogatottal, hogy Európa-bajnokságon nem jut be a legjobb négy közé. A dicső múltba visszanyúlva az is megjegyezhető, hogy tizenkét Eb-győzelemmel mi vagyunk a kontinenstornák legjobbjai. Ám ahol jelenleg nemzeti pólócsapatunk tart, meglehetősen törékennyé, illékonnyá teszi, teheti nimbuszunkat. Azt az olvasóra bíznám, döntse el, hogy vízilabdásaink játéka valaminek még csak a kezdete, vagy a végének a kezdete.
