Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)

2018-07-27 / 173. szám

2018. JÚLIUS 27., PÉNTEK SPORT 15 Az Eb-ezüstérmes öttusázó mára átprogramozta az agyát Marosi Ádám a szívét és a lelkét is szétversenyezte Öt év után sikerült egyéni érmet szereznie világversenyen Marosi Ádámnak Fotó: MTI Világversenyen öt éve nem szerzett érmet egyéni szám­ban Marosi Ádám. A csütör­tökön 34. születésnapját ün­neplő öttusázó saját beval­lása szerint visszatért a szá­mottevő versenyzők sorába - igaz, ehhez sok mindent el kellett engednie. Lipiczky Ágnes/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Legutóbb 2013-ban, Lengyel­­országban állt egyéni számban a dobogón. Akkor Földházi Zsó­fia és ön is Európa-bajnok lett...- Rég volt - mondja Maro­si Ádám. - Ez a székesfehér­vári ezüstérem sokat vára­tott magára. Igaz, világkupá­kon voltak eredményeim, leg­alább olyan erős mezőnyben, mint a világbajnokságon, de egy világkupa csak ideig-órá­­ig érdekli az embereket, vagy­is nekem is át kellett progra­moznom az agyamat, hogy mi fontos a pályafutásomban.- Ezért láttuk az idén keveseb­bet versenyezni?- Ezért is, meg persze azért, mert betegségek és sérülé­sek hátráltatták a felkészülé­semet. Az Európa-bajnoki fel­készülést csak május végén kezdtem el, és sokkal koncent­ráltabb volt ez a munka, mint ahogy korábban megszoktam. Lecsippentettem az úszásból és a vívásból is, főként a futás­ra helyeztem a hangsúlyt, mert az öttusa alaposan átalakult, erős futóteljesítmények kelle­nek a sikerhez. Nem is tudom, hogy mikor értem el legutóbb ilyen időt, mint most Székesfe­hérváron. S ezért nagyon hálás vagyok a futóedzőmnek, Serfő­ző Sándornak.- A döntőben mutatott elké­pesztő vívás kapcsán pedig Hal­lá Pétert dicsérte, akivel no­vember óta dolgozik együtt.- Csillagos ötöst érdemel Pe­ti bá, aki a végén szerényen hangsúlyozta: nem ő tanított meg vívni. Való igaz, sok edző­nek sokat köszönhetek, de ve­le találtam meg azt az össz­hangot, ami számomra előse­gíti a sikeres vívást. Halla Pé­ter új ingert hozott az életem­be, abszolút harmonikusan tu­dunk együtt dolgozni. Bár ér­dekes a karaktere, hiszen ke­mény ember benyomását kelti, és valójában kemény is, de én csak szuperlatívuszokban tu­dok beszélni róla.- Azért az ön karakterére is szük­ség volt ehhez a víváshoz, nem?- Nyilván, de leginkább ar­ra volt szükség, hogy elenged­jem azokat a görcsöket, amiket a selejtező során még nagyon is megéltem. A selejtezős vívá­somon látszott, hogy stresszes vagyok, mert állandóan elvá­rásokat támasztok magam­mal szemben. Meg kellett ér­tetnem magammal, hogy ne­kem már nem kell bizonyíta­nom, és két elvesztett tus után nincs szükség arra, hogy a sa­ját gödrömet ássam, mert nem ez határozza meg, hogy mi­lyen versenyző vagyok. Ren­geteg mindent elértem már ebben a sportágban, és kide­rült: most is képes vagyok rá. Lehet, hogy az elmúlt öt évben már nem az volt a mondás, hogy „majd a Marosi megold­ja”, talán egy picit már le is írtak engem, ami érthető, hi­szen sok jó versenyző van eb­ben a sportágban. De talán ez az eredmény is azt mutatja, hogy érdemes még számolni velem, csak meg kell találnom azt az utat, ami egy harminc­négy éves versenyző esetében működik.- És mi az?- Egyelőre még én is kísér­letezem, de azt érzem, hogy a mindennapokban már nem kell úgy kifacsarni magam, mint régen, sokkal tudatosab­ban kell dolgoznom. Talán fu­tásban egy-két gyorsító edzés még elfért volna, és akkor, le­het, nem megy el a hajrában a francia versenyző, ki tudja... Egy biztos: ezen a versenyen magamra találtam, élveztem a versenyt és mindeközben kon­centrált is maradtam - rég, na­gyon rég éreztem így magam. Nem volt bennem félelem a lo­vaglás előtt, sem az agyam, sem a testem nem volt fáradt a döntő során.- És most?- Most? Pihenek, hiszen Székesfehérváron nincs jobb szó rá: a szívem-lelkem szét­versenyeztem. Székesfehérvár után értékel a szövetségi kapitány A sikeres székesfehérvári Eu­­rópa-bajnokságot követően a csapatban ezüstérmet szer­ző három férfi versenyzőnk ér­tékelésére kértük fel Marti­nék János férfi szövetségi ka­pitányt. MAROSI ÁDÁM: „Ádám tavaly pontosan ilyen körülmények között zárt a hatodik helyen az Európa-bajnokságon. Akkor is sérülések hátráltatták a fel­készülését, s akkor is felsej­lett előtte az éremszerzés le­hetősége, ám ott úgymond be­legondolt ebbe, ami nem volt rá jó hatással. Most sokat vál­toztatott a felfogásán, ami leg­inkább a vívásán érződött, ez a szám megadta az alapot az éremszerzéshez.” DEMETER BENCE: „Bence a ké­pességei alapján bármire ké­pes lehet egy világversenyen, akár a soron következő világ­­bajnokságon is. Sajnos ezen az Európa-bajnokságon a vívás és a rossz lovaglás megpecsétel­te a sorsát, és egy szédületes kombinált számra volt szük­sége ahhoz, hogy a 16. helyről feljöjjön az ötödikre.” REGŐS GERGELY: „Gergő na­gyon fiatal versenyző, akitől a tisztes helytállást vártuk el. Tavaly a juniorok között ver­senyzett, így érthetően még nem rendelkezik azzal a rutin­nal, amely a felnőttmezőnyben szükséges. Egyszerűen szoknia kell ezt a szintet, és akkor az eredmény sem marad el.” Már az Európa-bajnokságra is Petrov Árpád kíséri el a klasszis úszónőt Svájcból jön Hosszú Katinka új edzője ÚSZÁS A Magyar Idők már he­tekkel ezelőtt birtokába jutott annak az információnak, hogy Hosszú Katinka kivel folytatja a szakmai munkát azt követő­en, hogy megszakadt kapcsola­ta - papíron még - férjével és edzőjével, Shane Tusuppal, ak­kor azonban nem tartottuk idő­szerűnek a hihetetlennek tűnő hír megszellőztetését. A háromszoros olimpiai baj­nok úszónő az elmúlt heteket Kaliforniában töltötte, s ott egy­kori edzőjével, Dave Salóval, a USC (Dél-Kaliforniai Egyetem) szakvezetőjével tréningezett, sőt arról is beszélt, hogy vele végzi a felkészülést az augusz­tus 3-án kezdődő glasgow-i Eu­­rópa-baj nokságra. Mivel Hosszúval lehetetlen interjút készíteni, illetve csak szponzorainak (leginkább a Mól internetes magazinjának) hajlandó nyilatkozni, az egész magyar média találgatásokra volt kárhoztatva az úszónő jö-Hosszú Katinka edzője a 35 éves Petrov Árpád lesz Fotók: IVIW vőjét illetően. Tegnap azonban az SzPress hírszolgálat arról számolt be, hogy Hosszú Ka­tinka állítólag új klubot alapít. A régi, Duna Arénában műkö­dő Iron Aquaticsnek 50-50 szá­zalékban Hosszú és Tusup a tu­lajdonosa, így érthető, hogy az úszónő külön akarja választani üzleti érdekeltségeit a férjéitől. A cikkben arról is szó esik, hogy az Iron Lady mégsem Salóval képzeli el a jövőjét, de hogy ki lehetne az új edzője, arról nem közölt információt a portál. Nos, Petrov Árpádról, a sváj­ci utánpótlás-válogatott edzőjé­ről van szó, fel is hívtuk. A fia­tal szakember nem cáfolta ér­tesülésünket, de türelmet kért, mondván, jövő hétfőig, a hivata­los bejelentésig nem akar sem­mit sem mondani a világ egyik legjobb úszónőjével folytatandó együttműködéséről. A 35 éves Petrov Árpád vér­beli úszócsalád sarja, édesapja Anatolij Petrov, az ukrán szár­mazású legendás szakember, mesteredző, Jakabos Zsuzsan­na felfedezője, és aki olyan paraúszó klasszisokat segített paralimpiai aranyérmekhez, mint Pásztory Dóra és Sors Ta­más. „Tolja bácsi” két ikerfia, Árpád és Iván maguk is kivá­ló úszóedzők, a hat perccel idő­sebb Árpád, mint említettük, a svájci utánpótlás-válogatott szakvezetői posztját cseréli fel Hosszú szakmai irányítására, Iván pedig a magyar utánpót­lás-válogatott szövetségi kapi­tánya, egyszersmind a Győri Úszó SE vezetőedzője. Ami Hosszú glasgow-i szerep­lését illeti, Sós Csaba szövetségi kapitány hat számra - közte a két vegyesre, továbbá a 100 és 200 méteres hátúszásra - ne­vezte be a 13-szoros Európa-baj­­nokot, aki a 2018-as versenyein elért időeredmények tanúsága szerint messze van csúcsformá­jától. Ch. Gáli András JEGYZET Nyolc-öt, öt-nyolc Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Kérdéses, hogy a puszta té­nyen kívül, miszerint fér­­fivízilabda-válogatottunk nyolc-ötre kikapott a szer­­bektől, s így az ötödik­nyolcadik helyért mérkőz­het a kontinensviadalon, érdemes-e erényekről vagy reményekről lamentálni. Ugyanis, ahol jelenleg nem­zeti pólócsapatunk tart, az ugyanúgy lehet valaminek a kezdete, mint sajnos vala­minek a vége is. Ennek el­döntését a sportbarátokra bízom... Tudtuk, persze, hogy tud­tuk, Szerbia a mai állapotá­ban erősebb, mint a magyar válogatott. Tudtuk, de ettől miért ne reménykedhet­tünk volna. Az elszomorító, hogy ez a bizakodás mind­össze addig tartott, tartha­tott, amíg le nem csengtek nemzeti fohászunk utolsó taktusai. Aztán déli szom­szédaink néhány perc alatt szétkaptak minket, mint az a bizonyos Floki azt a bizo­nyos lábtörlőt. Elhűlve néztem a fotel­ből, hogy nyolc perc (egy negyed) alatt nem találtuk el a szerbek kapuját. Beval­lom, annak sem örültem, hogy „előrelátásom” beiga­zolódott, miszerint nincs vezérünk. Ezen a meccsen sem akadt egyetlen olyan magyar pólós sem a víz­ben, aki kritikus helyzet­ben magára vállalta volna a felelősséget, de leginkább a kezdeményezést. Egyedül a háló irányába zajló pufog­­tatással nem voltak gondja­ink. Nem szívesen megyek bele személyeskedésbe, de a kétszeres olimpiai baj­nok Madaras Norbert szak­értőként, ezer és ezer tévé­néző előtt sem rejtette véka alá véleményét. Nem hozzá mérve magamat, azért any­­nyi engedtessék meg, hogy Erdei hét lövés - nulla gól­ja, illetve Vámos hasonló­an parádés teljesítménye fölött ne menjek el szó nél­kül. Kritikusan fogalmaz­va, a két vezérfélének titu­lált játékos talán elfelejtet­te, hogy nem a Pécs vagy a Szentes a riválisuk, akik ellen szinte mindig szár­nyalnak. De azonnal elné­zést is kérek a mecsekaljai és a Kurca-parti pólósoktól, mert a fenti „statisztika” korántsem őket minősíti. Ezeken túlmenően az is elszomorító - tovább fa­csarva a pólódrukkerek szí­vét -, hogy huszonhét év óta nem esett meg az a szé­gyen a magyar válogatottal, hogy Európa-bajnokságon nem jut be a legjobb négy közé. A dicső múltba vissza­nyúlva az is megjegyezhe­tő, hogy tizenkét Eb-győze­lemmel mi vagyunk a konti­nenstornák legjobbjai. Ám ahol jelenleg nemzeti póló­csapatunk tart, meglehető­sen törékennyé, illékonnyá teszi, teheti nimbuszunkat. Azt az olvasóra bíznám, döntse el, hogy vízilabdása­­ink játéka valaminek még csak a kezdete, vagy a végé­nek a kezdete.

Next

/
Thumbnails
Contents