Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)

2018-07-25 / 171. szám

2018. JULIUS 25., SZERDA SPORT 15 A Mol Vidi mellett szólhat az esélytelenség a Ludogorec ellen Kőkemény bolgár dió Folytatja a BL-selejtezőket a Mol Vidi FC, a második körben a pénzben kifejezett értéket tekintve a több mint háromszor többre tartott, a keretében kilenc brazilt fel­vonultató bolgár Ludogorec az ellenfele. A fehérváriak ma idegenben próbálnak rá­cáfolni a papírformára. Pajor-Gyulai László szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS A Vidinek négy meccse még biztosan van a nemzetközi porondon. Ha a BL-selejtező következő fordu­lójában elvérezne, még sze­rencsét próbálhat az Európa­iigában, és már azt is tudni, hogy ebben az esetben a bos­­nyák (mostari) Zrinjski vagy a máltai Valletta lenne az el­lenfele, ám a fehérváriak még csak gondolni sem akarnak erre a forgatókönyvre. Ha egy­általán előre tekintenek eny­­nyire, akkor már jóval szíve­sebben mérkőznének meg a román CFR és a svéd Malmö párharcának a győztesével, az ugyanis azt jelentené, hogy a legrangosabb sorozatban ma­radnának állva, azaz kiütnék onnan a bolgár Ludogorecet. Ez azonban nem lesz köny­­nyű. Okot ad az aggodalomra Bajnokok Ligája-selejtező 2. forduló, 1. mérkőzés: Ludo­­gorec-Mol Vidi FC, Razgrad, 19.00 (M4 Sport) A brazil Natanael (balra), a Ludogorec egyik legértékesebb játékosa a Milan elleni meccsen Fotó: AFP a Vidi teljesítménye a selejte­zők első fordulójában - csak hatalmas szerencsével lépett túl luxemburgi ellenfelén -, ám a bolgár bajnok akkor is kemény diónak ígérkezne, ha a fehérváriak a csúcsforma közelében futballoznának. A Ludogorec egymás után he­tedszer végzett az élen Bul­gáriában, s a kevesebb mint 35 ezer lakosú Razgrad vá­ros csapata az utóbbi években rendszeres résztvevője volt a nemzetközi kupák fó'táblás küzdelmeinek: 2014-ben és 2016-ban a BL-ben szerepelt a legjobb 32 együttes között, míg a legutóbbi szezonban az El-ben volt érdekelt a csoport­körben és jutott a legjobb 32 közé. Ott idén februárban a Milan állította meg 4-0-s ösz­­szesítéssel - magyar csapat manapság legfeljebb csak ál­modhat ilyen nemzetközi sze­replésről. A Vidi keretének az értékét a Transfermarkt.de mintegy 14,1 millió euróra taksálja, ehhez képest az 50,5 millióra tartott Ludogorec olyan játé­kosokat is bevethet, akik egy­­magukban megközelítik az ötmilliós piaci értéket. A hol­­land-suriname-i középpályás, Vura éppen ennyit ér; őt a 4,25 milliós brazil balhátvéd, Nata­nael követi, és pontosan húsz labdarúgó értéke haladja meg az egymillió eurót. Mindez persze csak az esélylatolga­tásban segít - ha arra gondo­lunk, hogy egy hete a 3 millió eurós összértékű Dudelange csaknem kiejtette a fehérvá­riakat, akkor nem reményte­len a magyar csapat helyze­te... A bolgár bajnok a sikereit egyébként a keretében kilenc brazillal aratja, ami elsősor­ban egy Kiril Domusijev ne­vű üzletember futballszerete­tének és vagyonának köszön­hető, aki 2010-ben lett a klub első embere. A magyar bajnok tegnap különgéppel repült el Várná­ba, onnan pedig busszal ment a Razgrad közelében, Sumen­­ben található szállodájába. Marko Nikolics vezetőedző­nek és a csatár Danko Lazo­­vicnak minden ismerős lehet, hiszen ők 2014-ben már meg­fordultak itt, amikor a szerb Partizán Beograd a BL-selej­­tezők harmadik fordulójában találkozott a Ludogoreccel, és a párharc a bolgárok tovább­jutásával végződött. Ez persze nem több puszta érdekesség­nél, a fehérváriak nem mások múltjából, hanem a saját jele­nükből kívánnak építkezni. A klub honlapjának nyilatko­zó futballisták véleménye tö­kéletesen egybecseng, ezeket így lehet összesíteni: a Dude­lange elleni teljesítménynél csak jobbal rukkolhatnak elő, nagyon jót tett a játékosok ön­bizalmának a Kisvárda elleni 4-0-s győzelem, és bár a pár­harc esélyese a bolgár együt­tes, természetesen alaposan felkészültek, és mindent meg­tesznek olyan eredményért, amely alapot adhat a tovább­jutás reményére a visszavágó előtt. így legyen! Holman Dávid nem panaszkodik kettős terhelésre, jól bírja a tempót Fontos láncszem lett a Slovannál Holman Dávid álma a válogatottság Fotó: Török Attila LABDARÚGÁS Most már nyu­godtan kijelenthetjük, jól vá­lasztott Holman Dávid, ami­kor tavaly augusztus közepén légiósnak állt, és a DVSC-től a Slovan Bratislavához iga­zolt. A 25 éves támadó kö­zéppályás az első szezonjá­ban szlovák bajnoki ezüstér­mes (27 mérkőzésen öt gól, ki­lenc gólpassz) és kupagyőztes (öt mérkőzésen egy gól, három gólpassz) lett, teljesítményé­vel hamar stabilizálta helyét a kezdő tizenegyben. Ha kis­sé elfogultak lennénk, azt is mondhatnánk, már-már csa­pata kulcsjátékosává vált. „Ezt azért nem merném ki­jelenteni - hárította el a felve­tést Holman Dávid, aki vasár­nap, a szlovák bajnokság el­ső fordulójában góllal és gól­passzal vette ki részét a Zlaté Moravce idegenbeli 4-1-es le­győzéséből, előzőleg pedig az Európa-liga első selejtezőkö­rében két gólpasszt adott a moldovai Mirsami ellen ösz­­szesítésben 9-2-re megnyert párharc során. - Nyilván én is fontos láncszem vagyok, de akadnak nálam sokkal ta­pasztaltabb futballisták a ke­retben, és az elsődleges min­den esetben a csapatjáték. Örülök, ha jól megy egy mér­kőzésen, de szerencsére ak­kor sincs gond, ha éppen nem jön ki a lépés. Számos kiváló képességű játékosunk közül mindig van valaki, aki kise­gíti a többieket, ha azok rosz­­szabb napot fognak ki. A ke­ret legnagyobb erőssége talán az összetartás.” Amilyen jó formában zárta az előző szezont a Slovan Bra­tislava (utolsó hét tétmérkőzé­sen hat győzelem), úgy folytat­ta az újat. A felkészülési idő­szakban becsúszott egy-egy rosszabb eredmény, június végén a cseh kupagyőztes Slavia Prahát azonban le­győzte a csapat, azt követő­en pedig beindult a henger. Holman Dávidék a legutób­bi négy mérkőzésükön tizen­nyolc gólt szereztek, a formá­val tehát nincs gond. Kérdés, az idő előrehaladtával meny­nyire bírják a futballisták a kettős terhelést. „Kemény nyári felkészülé­sen vagyunk túl, amelynek éppen az volt a célja, hogy a felfokozott tempó ne okozzon gondot. Egyelőre senkin sem látszik különösebben a fáradt­ság, de furcsa is lenne így a szezon elején. Természete­sen a mérkőzések után min­denkinek előjönnek kisebb­­nagyobb problémái, de eze­ken könnyen túltesszük ma­gunkat. Ha megnézzük a top­ligákat, ott sincs nagyon pihe­nő. Próbálunk rájuk hasonlí­tani. A stáb szerintem kiváló munkát végzett ezen a téren.” A menetelést csütörtökön, a Balzan ellen folytathatják az Európa-ligában. A mál­tai klub a magyar szurkolók­nak már ismerős lehet: tavaly a Mól Vidi FC találkozott vele a sorozat első körében, és ju­tott tovább 5-3-as összesítés­sel. A feladat tehát nem tűnik megoldhatatlannak, mi több, a csoportkörös szereplés sem elérhetetlen. „Nincs konkrét kitűzött cé­lunk az Európa-ligában, de természetesen szeretnénk mi­nél tovább eljutni. Hogy mi le­het a végállomás, az egyrészt a szerencsén múlik. Ezen azt értem, hogy kit sorsolnak ne­künk, ha a Balzanon túlju­tunk. Másrészt a sérülések el­kerülésén. A jelenlegi kezdő­csapat jól működik, remekül összeszokott, a mag ráadásul megmaradt a nyáron. Ha min­den jól alakul, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy még hó­napokig versenyben legyünk.” Holman Dávid esetében egyre inkább megkerülhe­tetlen kérdés a válogatottság. A futballista bemutatkozása egyelőre várat magára, de a szlovák élvonalbeli DAC-ot el­hagyó Marco Rossi érkezésé­vel fordulhat a kocka. A ma­gyar válogatott nemrégiben kinevezett szövetségi kapitá­nya a szlovák bajnokságból is ismerheti a támadót, a Duna­­szerdahely és a Slovan Bratis­lava több párharcot vívtak. „Minden futballista álma a válogatottság, én sem tarto­zom a kivételek közé. Elvárá­saim nem lehetnek, dolgozom, igyekszem felhívni magamra az aktuális kapitány figyel­mét. Marco Rossit felkészült edzőnek tartom, bízom ben­ne, hogy sikeres lesz a váloga­tott kispadján. Ha megkapom tőle az esélyt a bizonyításra, igyekszem élni vele.” Nagy Zsolt/Nemzetl Sport JEGYZET Igazi amatőrök K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu Jó volt velük, közöttük el­tölteni egy órát, Igazi ama­tőrök. Nincs mellébeszélés, nincs nagyzolás, tudják ma­gukról, hogy azok. Es ez jól is van így. • Sokszor találkozunk azzal a magyar futballban, hogy az amatőr profi, a profi pedig tök amatőr. Értem előbbi alatt azt, hogy sokszor az NB II alatt is másról sem szól a foci, mint a pénzről. Nem kis pénzről. A honi harmadosz­tályban például, ami dekla­ráltan amatőr, nem kevesen abból élnek, hogy rúgják a bőrt. Nincs mellette más me­ló: a főállás az, hogy NB III-as futballista. De mehetünk egy osztállyal lejjebb is, gyakran a megyebajnokságban is olyan horribilis költségtérí­tések röpködnek, hogy any­­nyit egy becsületes kétke­zi munkás nem visz haza az egész havi gürivel. Utóbbit, vagyis a profi amatőrt nem ragoznám so­káig, elég, ha Viníciusra gondolunk a Dudelange el­len. A luxemburgiak okozta orbitális nyomás miatt olyat hibázott a saját 16-osa előtt, amit az alsómocsoládi belek­től sem vennének jó néven. Utóbbit hasonlóért egy hé­tig zrikálnák a helyi kocs­mában, míg Viníciusnak va­lószínűleg csak eldörmög­­ték, hogy legközelebb ilyet ne csináljon. Hiszen ő pro­fi, hamar túl kell lépnie sa­ját balfékségén. De visszakanyarodva a kellemes társasághoz: a ma­­gyarbólyi focisták szerez­tek kellemes meglepetést. A gyönyörű nyári napsütés­ben ahelyett, hogy a család­dal nyaralnának, beiktattak maguknak egy háromnapos edzőtábort, s ott izzadtak. Na jó, annyi eszük azért volt, hogy Orfűre mentek, a méltán közkedvelt bara­nyai üdülőhelyre, de mind­ez nem változtatott azon, hogy a tókör hat kilométer volt, ami azért odacsapott a lábaknak, főleg egy reggeli edzés után. A csapat egyébként a me­gye Il-re készül, ahova most jutott fel. A szezon végén ki­­örömködték magukat a srá­cok, volt némi buli nem ke­vés borral (nagy szerencsé­jükre a kapusedző egy villá­nyi borász, Maul Zsolt - ta­lán nem véletlenül csábítot­ták oda...), majd most ismét belecsaptak a melóba. Ami­kor megkérdezem tőlük, mi­ért is csinálják, néznek ke­rek szemekkel, majd elvi­­gyorodnak. Miért, miért? Mert szeretik. Nem kap­nak semmit. Még költség­­térítés sincs. Ők tényleg tel­jesen amatőrök. Jó a társa­ság, szeretnek együtt len­ni, ráadásul megy a szekér is, sokszor győznek, ennyi épp elég. Majd egyikük hoz­záteszi, nemrég kiharcolta, hogy kapjon törülközőt, így legalább végre nem a saját­ját kell mindig magával ci­pelnie. Mindezeket hallva megfo­galmazódott bennem: őket és a hozzájuk hasonló csa­patokat nem lehet nem sze­retni.

Next

/
Thumbnails
Contents