Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)
2018-07-21 / 168. szám
3 folytatás az 1. oldalról B helyőrség a világ közepe M. Novak András: N. Fanni alkimista doboza (tárgykollázs, 39*49*5 cm, 2003) „De leginkább a célon, a hiten és az akaraton. Történelmet csinálni nem könnyű, a szándékba folyamatosan bezavar a valóság, a logikát sokszor felülírja az élet, embert próbáló feladat. 1990-ben a magyar-román párbeszéd fórumaként indult Bálványosi Szabadegyetem alapító atyái sem sejthették, hogy a tábor évről évre a Kárpát-medence egyik legmediatizáltabb eseményévé növi ki magát, ahol jól megfér egymás mellett a politika és szórakozás, a közélet és a szerelem. A ma már Tusványosnak becézett szabadegyetem és diáktábor néhány fiatal történeteként indult. Ők azok, akik a szabadság beköszöntével azt akarták, hogy a magyaroknak - éljenek bárhol a világon - legyenek közös céljaik, és abban is hittek, hogy a magyaroknak és románoknaklehetnek közös céljaik. Egy emberöltő elteltével tényként kezelhetjük, hogy ezek az emberek történelmet írtak. Ehhez a történelemhez viszont mindannyian hozzátettük a magunk részét, saját történeteinkkel tápláltuk, így maradt életteli.” A 29. kiadását élő Tusványos története címszavakban a következőképpen néz ki. Mint megannyi más Erdélyben, ez is 1989 sorsfordító decemberében kezdődött. Egy székelyföldi kisvárosban, Kézdivásárhelyen Sántha Attila költő lakásán David Campanale brit újságíró anyaországi és erdélyi magyarok körében felvetette egy olyan tábor ötletét, ahol magyarok és románok nyíltan megvitathatnák az összes, addig tabunak nyilvánított témát, illetve közösen kereshetnének megoldásokat a felmerülő problémákra. Mire 1990. július 21-29-e között a Fidesz kisebbségi titkársága partnerszervezeteivel megszervezte Bálványosfürdőn az első rendezvényt Átmenet a diktatúrából a demokráciába cím alatt, az erdélyi magyarok túl voltak a marosvásárhelyi fekete márciuson. Számukra eléggé világosan kiderült, hogy a demokráciáért és a szabadságért meg kell küzdeni. Előadóknak angol, román, magyar, erdélyi magyar szakembereket hívtak, akik izgalmas vitákat folytattak Közép-Európa, illetve az Európához való tartozás kapcsán. 1991- ben már a hagyományteremtés szándékával szervezték meg a második Bálványosi Szabadegyetemet Napforduló után címmel. Ezúttal a fókuszban a posztkommunista átmenet és változások, valamint a kisebbségek problémái voltak. 1993-ban használta először Németh Zsolt alapító atya - akkor még rövidnadrágos politikus - a „bálványosi folyamat” megjelölést. A tábor létszáma elérte a hétszáz főt, sajtótudósítások szerint egyharmada volt román, egyharmada erdélyi és egyharmada magyarországi magyar. 1994- ben egyszerűen megfogalmazott, de fundamentálisnak tűnő kérdéseket vettek sorra a táborlakók a „hogyan csináljunk vállalkozást?”-tól a „hogyan csináljunk önkormányzatot?”-on keresztül a „hogyan politizáljunk?”-ig. 1995- ben merült fel először, hogy a tábor kinőtte Bálványosfürdőt, és talán át kellene helyezni egy olyan helyszínre, ahol többen elférnek. Ám - ahogy Németh Zsolt fogalmazott a Háromszék című lapban - „végül is beláttuk, hogy ezt a lépést nem lehet kivitelezni, mindenki (...) ezt a levegőt akarja szívni, ezeket a hegyeket óhajtja látni”. Na igen, alig két évet kellett várni, amíg a szervezők megadták magukat a nyomásnak, megtörtént, amit még Németh Zsolt sem tartott valószínűnek két évvel azelőtt: 1997-ben helyszínt váltott a tábor, Bálványosfürdőről Tusnádfürdőre költözött (innen a Tusványos név). „A posztkommunizmus nyomorúsága” főcím alatt a NATO-bővítésről, a romániai és a magyarországi polgárosodásról, az oktatási reformról és a kisebbségi oktatás témaköréről vitatkoztak akkor még románok és magyarok, bár a románok már kezdtek elmaradozni. 1998-ban a Fidesz először nyerte meg az országgyűlési választásokat, és kormányon lévő pártként először kellett a román közvélemény előtt kiállnia az erdélyi magyarokért. Orbán Viktor miniszterelnökként világossá tette: a maga részéről teljesen legitim ügynek tartja a romániai magyarság igényét a saját, önálló oktatási rendszerre az óvodától az egyetemig. Ez mindenütt Európában jogos felvetés, amellyel szemben nagyon nehéz kifogást emelni. Erre aztán fel is hördültek a román nacionálkommunisták. A Ceau§escu-diktatúra második vonalához tartozó Ion Iliescu (1990 után többszörös államfő) vezette legnagyobb ellenzéki párt, a Társadalmi Demokrácia Pártja közleményében a hatóságok felelőtlen és nemzetellenes magatartásának minősítette azt, hogy elfogadták és bátorították Orbán Viktor pökhendinek nevezett magatartását és beavatkozását Románia belügyeibe. Ez a vád ezután évente visszatért, itt fogadnék egy láda Igazi Csíki Sörben, hogy idén is olvashatjuk címlapon. Ismét ugrunk egy kicsit az időben. Az ezredfordulóra a tábor már nagyon kinőtte magát. 2000- ben a szabadegyetem mellé beszervezték végre a diáktábort is, így a rövidnadrágos politikusok rövidnadrágos diákokkal vegyültek az esti bulik alkalmából. Meg napközben is. Az ezredfordulós Tusványos kapcsán egy fontos dolgot érdemes kiemelnünk: az erdélyi magyar magánegyetem létrehozásának gondolata két évvel azelőtt Tusnádfürdőn, az akkori nyári szabadegyetemen fogalmazódott meg, 2000-ben már az első felvételi vizsgákat tartották az akkor ősszel induló Sapientia erdélyi magyar tudományegyetemen. Jó példája annak, hogy ha a gondolatot tett követi, akkor kisebbfajta csodákra is képesek vagyunk. Az elmúlt 18 évben beállt az alapséma: a nemzeti-keresztény-polgári oldal - hol kormányon, hol ellenzékben - Tusványoson rendre fajsúlyos témákat vet föl, amelyek az egész kelet-közép-európai régiót érintik, Orbán Viktor hagyományos szombati záró előadására pedig a világsajtó is odafigyel. A tábornak kialakult egy sajátos erőtere. Tusványos metafizikáját és világát annak idején megírtam, zárásképpen ezt idézném: „Tusványos a narancssárga színű fekete lyuk, körülötte gravitál a világegyetem. Mindent és mindenkit magába szippant, akit meg nem, az bánthatja, mert Tusványos vidám egy világközép, lakói legalább annyira gondtalanok, mint jobb napjaikon az angyalok. Vannak először is a Táborozok. Belőlük többféle is kavarog a világ közepén. Kezdjük talán a Szójásszalámisokkal, koruk miatt ez kijár nekik. A Szójásszalámisok onnan kapták a nevüket, hogy mindenkinek, aki nem evett velük elég szójásszalámit, elmondják, hogy nem evett velük elég szójásszalámit. Aki nem evett velük szójásszalámit, az nemigen érti, hogy miért is kellett volna szójásszalámit ennie, amikor sokkal finomabb a sonkaszalámi, de aki a szójásszalámi helyett sonkaszalámit akarna #nni, az a szójásszalámisok szerint nem érti a lényeget: hogy a szójásszalámit csapatban ették. A táboralapító Nagy Öregekről van szó, akik huszonannyi éve majd minden évben Tusványoson tartják a Szójásszalámievők Világtalálkozóját, többnyire a Csűr mögötti VIP-teraszon öregesen bólogatva nézik a Tündöklő Ifjúságot. A Tündöklő Ifjúság a világközepi polgárság megbecsült csoportja. Mindenki szereti a Tündöklő Ifjúságot, még a Tündöklő Ifjúság is szereti önmagát, és ez így van rendjén, mikor szeresse az ember saját magát, ha nem Tündöklő Ifjúként. A Tündöklő Ifjúság nemigen törődik a Szójásszalámisokkal, utóbbiak nagy bánatára, a harmadik üveg bor után el is panaszolják, de csak módjával, mert ők is voltak Tündöklő Ifjak, például a szójásszalámievés hajnalán, hát megértik a Tündöklő Ifjúság hányavetiségét. A Tündöklő Ifjak hányják-vetik magukat, valljuk be őszintén, tesznek magasról a világra, ami véleményünk szerint a világ közepén az egyetlen elfogadható viselkedés egy Tündöklő Ifjútól, képzeljétek el, ha az esti koncertet le kéne fújni, mert a Tündöklő Ifjúság éppen a világ sorsával törődik, nem ér rá bulizni. Hogy nézne az ki. A Tündöklő Ifjúság sem nem jó, sem nem roszsz, még innen van a jón és rosszon, mint ahogyan a Szójásszalámisok már túl vannak a jón és rosszon, Tüsványoson tikkad az etika este nyolc után. Este nyolc után angyali üzemmódra vált a kavalkád, a kirakatban lila dalra kél a nyakkendő. Aztán ott vannak még a Politikusok. A Politikusok, ügyi, lopnak, csalnak, hazudnak, ölni nem ölnek, inkább öleinek (bár Európában ez manapság nem divat), igaz, néha nem állnak messze attól, hogy saját kezükkel tekerjék ki a többi Politikusok nyakát. Ez van a világban, mindenki tudja. De nem ám a világ közepén. A tusványosi Politikusok emberből vannak, rövidnadrágban látszik, hogy szőrös a lábuk, a női Politikusoknál meg az látszik, hogy nem szőrös a lábuk. A világ közepén a Politikus egészen normálisnak tűnik, nevet, ha kell, és nem mosolyog, ha nem kell, például ez a különbség a televíziós beszélgetés és a világközepén tomboló élet között, Tusványoson a Politikus nem vigyorog, mint egy fakutya. (...) „A világ közepe a világnak világa, július utolsó napjaiban világok És mi minden áldott évben túléljük a világvégét. Na, ezt cselekedjétek utánunk.” Ezért szenvedélyünk Tusványos. Szemadóm György: Iskolaéveimről P. Á.-nak 2 (98*68,5 cm, é. n.) 2018. július IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET I I
