Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)
2018-07-18 / 165. szám
+2018. JULIUS 18., SZERDA SPORT 15 Szatmári András: a sikert olykor nehezebb feldolgozni a kudarcnál Van még benne több is Szatmári András: „Képesnek érzem magam újabb érmek begyűjtésére” Fotó: Tumbász Hédi Egyetlen magyar lép címvédőként pástra a csütörtökön kezdődő vívó-világbajnokságon, és Szatmári András éremmel szeretne távozni Vuhsziból is. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Eltelt majdnem egy év a lipcsei világbajnokság óta, ahol...- ...nekem mondja?!- ...oda akartunk kilyukadni, hogy akkor aranyérmet szerzett, és sokan vélik úgy, a sikert legalább olyan nehéz feldolgozni, mint a kudarcot.- Pontosan ezért kérdeztem vissza. Ugyanígy gondolom én is: a kudarcot sem volt könnyű megemésztenem korábban, de a sikert talán még nehezebb feldolgozni. Hiába „csak” világbajnokságot nyertem, így is rengeteg megkeresésem volt, és engem is sokáig foglalkoztatott az egész - sokszor még a versenyeken is...- Mostanra azért kijelenthetjük, hogy a vébéarany már nem teher, hanem inkább motiváció és erő a folytatáshoz?- Igen, egy ideje ez már így van. Az első' hónapokban azért küzdöttem vele, hiszen volt olyan verseny, amelynek úgy indultam neki, hogy én vagyok a címvédő, mindenki engem akar megverni, aztán elkezdtem nézegetni az ellenfeleket, kitől nem szabad semmiképpen sem kikapni, mert az kínos lenne...- Nem szerencsés hozzáállás.- Nem, engem is csak lehúzott. Először csak elhessegetni tudtam az ilyen gondolatokat, aztán még tovább léptem, és úgy indultam harcba, hogy én vagyok a világbajnok, igenis képes vagyok mindenkit megverni.- Másfelől viszont elég jó éven van túl, hiszen a vébéaranyat júniusban egy csapattal szerzett Európa-bajnoki cím követte, és a szezon során is oda-odaért a világkupa-viadalokon a dobogóra.- Valóban pályafutásom egyik legsikeresebb éve van mögöttem, és az Eb-arany nekem és a csapatnak is nagyon fontos lépés volt, megmutattuk, hogy képesek vagyunk győzni is. Minden versenyen bejutottunk a legjobb négybe, de a döntőbe egyszer sem, az Európa-bajnokságon viszont mindez jó vívással sikerült. Jó csapatunk van, az a célunk, hogy sokáig ott legyünk az élmezőnyben, gyűjtsük szépen sorban a címeket, és a sok kis vívó majd hozzánk akarjon felnőni, ahogyan mi is próbálunk felérni a régi nagyokhoz. Ez persze nem egyszerű feladat.- Szatmári András ott van már a magyar kardvívás térképén?- Azt hiszem, már rajta vagyok, de a jelenkori kardvívást még mindig leginkább Szilágyi Áronhoz kapcsolják, a vívást pedig hozzá és Szász Emeséhez. Talán ott vagyok mögöttük a harmadik helyen, ám még jócskán le kell tennem az asztalra ahhoz, hogy velük egy lapon említsenek.- Jóban van Szilágyi Áronnal, mégis adódik a kérdés: nyomasztja, frusztrálja, hogy ő van?- Egészséges rivalizálás van köztünk, ez akarva-akaratlanul így alakult, hiszen korábban nemigen verte őt meg itthon senki, nekem pedig ősszel kétszer is sikerült. Mondjuk, azóta ő győzött le engem kétszer, egy vk-viadalon, aztán pedig az újvidéki Eb-n, de őszintén remélem, a vüágbajnokságon nem kerülünk össze - legfeljebb a döntőben.- Fél tőle?- Erről szó sincs, én másfelől közelítek: Áron kétszeres olimpiai bajnok, én világbajnoki aranyat nyertem tavaly - tehát ő előrébb jár. Talán ez zavar picit, közben pedig azért dolgozom, hogy utolérjem, vagyis óhatatlanul próbálok versenyezni vele, holott nem kellene. A saját utamat járom, eddig ilyen eredményekre futotta, remélem, van még bennem több is. Ám magyar ellen sohasem jó vívni világversenyen. Az pedig határozott véleményem, hogy mindketten képesek vagyunk arra, hogy érmet hozzunk haza Vuhsziból. A páston nincs barátság, ha az egyéni versenyről van szó, de Újvidéken is egy szobában laktunk, és bár kikaptam tőle, ez nem okozott konfliktust köztünk, sőt, utána a csapatversenyre kiválóan felkészültünk - együtt.- Érthető az elvárása, mindenesetre nehéz lesz felülmúlnia a tavalyi világbajnokságot, hiszen az egyéni arany mellett a csapattal ezüstérmet szerzett.- Azért én megpróbálnám tartani a szintet, de ha azt érzem, kiadtam magamból mindent, elégedett leszek akkor is, ha valaki a legjobb nyolc között megállít. A tudásom alapján képes vagyok arra, hogy ebben a mezőnyben érmet szerezzek, a csapattal pedig mindenképpen ott akarunk lenni a döntőben. Cristiano Ronaldo érkezésére megbolydult egész Torino Percenként megvesznek egy mezt Ronaldo: „Szeretném letenni a névjegyemet a Juventusnál” Fotó: AFP ÜZLET „Egy nap olyan világsztárokat is szerződtethetünk, mint Cristiano Ronaldo” - nyilatkozta a Juventus elnöke, Andrea Agnelli még 2014-ben. A torinói csapat szurkolói 2018. július 10-én tapasztalhatták, hogy a klub első embere nem beszélt a levegőbe: elcsábította Madridból az ötszörös aranylabdás portugál világklasszist. A Real Madrid szerint Ronaldo saját kérésére távozott, az olasz együttes 112 millió euróért szerződtette az elszánt gólgépet, aki évente harmincmillió eurós fizetést tehet zsebre négy idényen keresztül. Amíg a szakértők úgy tartják, hogy m indkét csapat jól járt az üzlettel, Ramón Calderón csalódottságának adott hangot. „Nagyon szomorú, hogy a Real Madrid eladott egy olyan játékost, mint Cristiano Ronaldo - mondta a madridiak korábbi elnöke. - Nagyon sokat tettem azért, hogy Madridba vigyem, a Manchester United nem akarta eladni, elképesztően nehéz volt. Nincs olyan futballista a világon, aki évente hatvan gólt szerez, és ennyit ér neked. Való igaz, azért volt egymilliárd euró a kivásárlási ára, hogy elbátortalanítsuk az érdeklődőket, egyúttal jelezzük, nincs hozzá hasonló labdarúgó. A Real Madrid történelmi hibát követett el.” Noha a 2006-os bundabotrány alapjaiban rázta meg a Juventust (és az olasz futballt), az Öreg Hölgy a kizárását követően már az első idény után visszaküzdötte magát az élvonalba, és egyeduralmához kétség sem férhet - erről árulkodik a csapat sorozatban megnyert hét bajnoki címe. A Bajnokok Ligája elmúlt négy kiírásában kétszer is döntőzött, s immár Cristiano Rónáidéval a soraiban - 1996 után - ülne fel ismét Európa trónjára. A támadó szerződtetésével a Juventus jelezte, nevét a legjobb csapatok között kell emlegetni, és az Internazionale 2010-es BL-győzelme után az első olasz együttes akar lenni, amely felér a csúcsra. A Ronaldo-hatás már az átigazolását követő napokban érezhető volt, az együttes hivatalos Instagram-oldalát 1,4 millió, Twitter-profilját 1,1 millió, míg Facebookját félmillió felhasználó kezdte el követni. A szűnni nem akaró rajongást talán az példázza legjobban, hogy a milánói Juventusboltban percenként megvásárolnak egy, a portugál sztár nevével ellátott mezt. Ezek után aligha meglepő, hogy Ronaldo hétfői bemutatásakor megbolydult Torino: előbb a szurkolók éltették hangosan az orvosi vizsgálatról érkező támadót, majd csaknem 300 újságíró figyelt lélegzetvisszafojtva a játékos első hivatalos sajtótájékoztatóján. „Könnyű volt meghoznom a döntésemet, hiszen a Juventus vezetőedzője, Massimiliano Allegri és az elnök is minden követ megmozgatott a szerződtetésemért - kezdte a 33 esztendős támadó. - Óriási kihívás előtt állok, tudom, hogy a korombeli játékosok közül sokan más utat választottak volna, de én szeretnék Olaszországban is bizonyítani. A Juventus egyike a világ legjobb klubjainak, és örömömre szolgál, hogy megkeresett az elnök úr. Hálával tartozom a Real Madridnak és a szurkolóknak is, akik mindig mögöttem álltak és támogattak. Szeretném letenni a névjegyemet a luventusnál, és megmutatni a világnak, hogy még mindig képes vagyok a legmagasabb szinten futballozni. Különlegesnek tartom magam, nagyon sokat tettem az eddigi sikereimért. Az olasz bajnokság erős, és minden eddiginél keményebben kell dolgoznom, hogy a védők között gólt szerezzek, de ezzel eddig sem volt gondom. Győzni érkeztem Torinóba!” Tóth Ádám/NS JEGYZET Flakonos Oscar Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu A foci-vb befejeződése után eltelt már néhány nap, fakulóban vannak az emlékek, de még legtöbben emlékszünk rá, ki játszott a döntőben. Viszonylag nagy számban vagyunk olyanok, akiknek rémlik, hogy ki lett a világbajnok. Mire a következő világbajnokságig eljutunk, sokunk már csak találgatni fogja, hogy mi történt az oroszországi világbajnokságon. Hiába, az ember feje nem káptalan. Ki is használom az utolsó szerencsés pillanatokat, amikor még dereng valami a vb-ről, ahol talán a horvátok kaptak ki az utolsó meccsen (minden bizonnyal) a franciáktól. A világbajnokság meccseinek jó része bizonyságot adott róla, hogy a játék fejlődése eljutott arra szintre, ahol még a gyengébb csapatok is hihetetlenül magas színvonalon képesek ölni a játékot. Amennyiben egy közepes képességű csapat eléggé alázatos ahhoz, hogy ne bálványozza a gólszerzés istenét, minden további nélkül képes lehet rá, hogy 120 percet kibekkeljen. Elnézve a világbajnokságot, aligha lehet kétségünk afelől, hogy a modern játékfilozófia alapja a hét-nyolc játékoson alapuló védekezés. A bátor támadójátékra alig találhattunk példát. Mexikó, Horvátország, Belgium és Japán szerencsére megmutatta, hogy bárki ellen sikerrel pályára lehet lépni a győzelembe vetett hittel és a győzelemre törekvéssel. A bátor játék ugyan időnként túlzott vakmerőségnek bizonyulhat, de talán jobban elviseli a szurkoló azt a vereséget, ami a győzelemért folyó harc, során következik be, mint azt, ami a döntetlen őrzésére tett meddő próbálkozás következménye. Félő, hogy a futballból soha nem fog eltűnni a precíz gépezetként együtt mozgó középpályás- és hátvédsor látványa: a megbízható és stabü unalom alapja. Az oroszországi világbajnokság is megmutatta, hogy a nem tiszta játékidőben folyó mérkőzések milyen nagyszerű fejlődést hoznak a sportorvoslásban. Ki ne vette volna észre, hogy a fájdalomtól percekig fetrengő játékos vádlijára folyatott víz azonnali gyógyhatással bír. Gyengébb idegzetű gyógyszervegyészek a sárga irigység mardosó fájdalmával küzdve nézték a vébét. Kíváncsi lennék, ha minden játékmegállításnál az óra is állna, kevesebb lenne-e a színészkedés. Lehet, hogy nem, de akkor magáért az alakításért figyelhetnénk a fetrengőket és a körülöttük zajló eseményeket, és nem kellene az elcsalt percekkel esetleg elvesző lehetőségekért aggódnunk. A futballt irányító szervezetek esetleg fontolóra vehetnék, hogy ne csak a gólkirály meg a legjobb kapus és más kiválóságok kapjanak elismerést a döntő után, hanem a legjobb alakításért járó díjat is kiosszák. A vizesflakonos Oscar-szobrot
