Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-29 / 149. szám

2018. JUNIUS 29., PENTEK SPORT 15 A Ferencváros elnöke nem tartja merész elképzelésnek, hogy a vízilabdázók BL-győzelemre törjenek Fotó: MW Kubatov Gábor reméli, Rossi egységet teremt a hazai futballban Legyen a pohár tele! A Ferencvárosi Torna Club el­nöke, Kubatov Gábor „majd­nem évként” jellemezte a 2017-2018-as szezont - ám nem azért, mert majdnem mindent megnyert a Fradi, hanem mert szinte mindent csak majdnem nyert meg. Az egyesületek többségénél persze hasonló eredmények után is ünnepelnének, de ő úgy érzi: az a bizonyos pohár inkább félig üres. Ballai Attila/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Négy csapatsportban az utol­só pillanatokig a bajnoki címért hajtott a Ferencváros a tavasz­­szal - hasonlóra legutóbb 1997- ben volt példa -, ám végül csak a férfi vízilabdázók nyertek. Fé­lig tele a pohár, vagy félig üres?- Félig üres, mert a Fradi­ban csak az aranyérem számít- válaszolta Kubatov Gábor.- Hiába álltunk a labdarúgó­bajnokság történetében jósze­rivel mindig a dobogó valame­lyik fokán, mindenki csak a hu­szonkilenc aranyra emlékszik. Pedig ezüstből több van - har­minchat -, és huszonkét bronz­éremmel is büszkélkedhetünk.- Ezüst és ezüst között nincs is különbség?- Szerintem nincs, mint aho­gyan arany és arany között sincs. Visszatérve a Fradihoz: mindegyik sportágban, ahol az első helyért voltunk verseny­ben, csak hajszálon múlt a si­ker. Egy gól kellett volna női fociban, női kézilabdában, egy gól döntött férfivízilabdában is; igaz, ott a javunkra. Férfifut­­ballban is csak egy győzelem hiányzott, és ha az megvan, sze­rintem megnyerjük a bajnoksá­got. Ha nyíltan akarunk beszél­ni, mindenképpen meg kell em­líteni a játékvezetői ítéleteket és döntéseket, mert a tavaszi for­dulók során a Debrecen és a Vi­deoton ellen nem kaptunk meg jogos tizenegyeseket, a Honvéd ellen pedig minket sújtottak egy kimondottan jogtalannal.- Ha azonban fél méterről si­kerül betalálni a Videoton üres kapujába, és a később kieső Vasas a 94. percben nem egyenlít a Groupama Aréná­ban, így is bajnok lenne a Fe­rencváros.- Lehet innen is nézni, meg onnan is. Úgy tűnik, hogy a mi csapatunknak többet kell ten­nie a céljai eléréséért, mint a vetélytársainak. Arra kell tö­rekednünk, hogy legalább tíz ponttal megelőzzük a mezőnyt, így senki sem tudja majd el­venni tőlünk a győzelmet.- Ha akarom, ez roppant eltö­kélt, sportszerű hitvallás, ha akarom, máris egy fricska a ha­zai futball közegének, legin­kább az MLSZ-nek. Ön minek szánja?- Finoman fogalmazva sem kiegyensúlyozott a viszony a szövetséggel, és szerintem er­ről nyíltan kell beszélnünk, mert ez szolgálja a magyar lab­darúgás előrehaladását. Látjuk és érzékeljük, hogy az MLSZ elvesztette legfontosabb célját, szerepét, mégpedig az integ­rálást. Sajnos a klubokat nem partnerként kezeli a szövetség, ehelyett gyakorlatilag hatóság­ként működik. v- Ez az ön véleménye, a Ferenc­városé vagy általánosabb érvé­nyű?- Bár kifejezetten jó a viszo­nyom Csányi Sándorral, az MLSZ elnökével, a saját véle­ményem is ez. Mondom ezt an­nak ellenére, hogy nagyon meg­tisztelő, hogy az elnök úr rend­szeresen megkérdez, mit gon­dolok, mit látok a magyar lab­darúgás jövőjével kapcsolat­ban, és lényegében majdnem mindenben egyet is értünk. Vannak a szövetséggel való­ban konstruktívnak tűnő meg­beszéléseink, amelyekből az­tán a végén nem lesz semmi. Az MLSZ apparátusát szerin­tem annyira lekötik az egyéb, hivatali feladatai, hogy nem jut elegendő energiája, figyelme az első és a másodosztályra. Ezért úgy gondolom, létre kell hozni egy professzionális ligát vagy az MLSZ-en belül egy profi lab­darúgással foglalkozó szekciót egy külön, csak ezzel foglalko­zó apparátussal. Rengeteget fej­lődtünk infrastruktúra, játé­kosállomány, a klubok gazda­sági stabilitása terén, de a baj­nokság lebonyolítása, szervezé­se nem tudta ezt lekövetni, nem tudta felvenni a versenyt az új kihívásokkal. Nézzük például a játékvezetőket! Ma egy mérkő­zésen mindenkit lehet bírálni, csak őket nem, mindenki köte­les a saját teljesítményéről szá­mot adni, csak ők nem, sőt, ezt ha akarnák, sem tehetnék meg. Javasoltuk, hogy legyenek nyil­vánosak a játékvezető-értékelé­sek, hogy ezekben a klubok is részt vehessenek, lehessen vé­leményük, és ennek legyen ha­tása a bírói Fizetésekre. Euró­pában ez többnyire így műkö­dik. Tolmácsoltuk azt a vélemé­nyünket is, hogy delegálás he­lyett inkább sorsolják a mér­kőzésekre a játékvezetőket, de az is előremutató lenne, ha a vitatott ítéleteknél bele lehet­ne hallgatni az egymás közöt­ti kommunikációjukba. Semmi sem történt, falakba ütköztünk.- Belekapva a magyar futball legaktuálisabb témájába, leg­alább az új szövetségi kapitány, Marco Rossi kiválasztásával elégedett?- Az a levél, amelyet az új szövetségi kapitány a szurko­lóknak írt, mindent elárul. Ha­tározott, erős karakter és alá­zatos a munkája, a labdarú­gás iránt; de persze nem lesz könnyű dolga. Bízom benne, hogy kapitányként egységet teremt a ma^ar labdarúgás­ban. Nem emlékszem, hogy az elmúlt harminc évben rajta kí­vül bárki is azt mondta volna a kinevezésekor, hogy ez élete legboldogabb napja. Már ezért is kitűnő választás, meg persze azért, mert őszinteséget ígér - és ez a legnagyobb érték.- Akkor ennek mentén haladva beszéljünk Thomas Dollról, a Ferencváros vezetőedzőjéről. Egyesek esküsznek rá, mások szerint minimum másfél éve meneszteni kellett volna.- Thomas Doll a Ferencvá­ros történelmének egyik legsi­keresebb edzője, ezzel viszony­lag nehéz vitatkozni. Szóval, emberileg is elismerem és ked­velem, mert tiszta szívű, őszin­te ember, csupa érzelem, ké­pes belehalni egy vereségbe. Négy és fél éve dolgozik ná­lunk, nem egy olyan klubot is­merünk, amely ez alatt az idő alatt az ötödik vagy a hatodik edzőjét fogyasztotta el. Mi más utat járunk, az őszinteség mel­lett legalább annyira hiszünk a hűségben.- Ezt a szurkolók is díjazzák?- A nézőszámainkból erre következtetek. A Fradinak van a legtöbb nézője, két és fél­szer annyi, mint az utánunk következő Debrecennek. 2010 óta megdupláztuk a nézőszá­munkat, a kezdeti 4800-ról ma 9000 fölé kerültünk. Ez je­lentős eredmény, de hiányér­zetem is van, mégpedig a gon­dolkodásunkkal, mentalitá­sunkkal kapcsolatban. A szur­kolóink azt várják el a csapat tagjaitól - teljes joggal -, hogy úgy menjenek ki a gyepre, hogy pontosan tudják: bárme­lyik ellenfelet le tudják győz­ni, és le is győzik. De maguk a szurkolók közben sokszor előre negatív forgatóköny­vet vizionálnak. Az Európa­­liga-selejtező sorsolásakor a Maccabi Tel-Avivot kaptuk el­lenfélnek, és máris hallatsza­nak a borús hangok, hogy ez bukta, kiesünk, miközben itt százhúsz éven át büszkén val­lották és hitték, hogy mi va­gyunk a Ferencváros, bárki is jöjjön szembe, legyőzzük. Én is ebben a szellemben nőt­tem föl.- Ennek újbóli eléréséhez a leg­hatásosabb mód a továbbjutás lenne. A Maccabi mint ellenfél azonban pályán kívüli veszélye­ket is hordoz.- Valóban jó csapatot kap-, tunk, de ezt egyáltalán nem bánom, mert így már az első meccsünkön harcosnak, éles­nek kell lennünk, nincs más választásunk. Mindamellett arra is figyelnünk kell, mi tör­ténik a lelátón. Pontosan tud­juk, hogy a Ferencváros túlju­tott azon a korszakán, amikor a szurkolói egy részét kirekesz­tőnek lehetett nevezni, most az egyik legnagyobb tét az, hogy ezt be is bizonyítsuk.- Ha választania kellene a har­mincadik bajnoki cím vagy az Európa-ligában a főtáblára jutás között, miként döntene?- Bajnokok már voltunk az elnökségem alatt, de Európá­ban még nem mutatkoztunk be igazán, és mi mindannyian nagyon vágyunk már erre. Per­sze mindent akarunk egyszer­re, de ha csak egyet lehetne vá­lasztani, akkor az Európa-liga főtáblája az.- A Ferencváros azt is célul tűz­hetné ki, hogy a csapatsportok egyikében megszerezze a klub első BL-trófeáját - persze nem labdarúgásban, hanem férfi­vízilabdában. Vagy ez túl me­rész terv?- Egyáltalán nem az, egyér­telműen Európa legjobb csa­pata szeretnénk lenni. Sze­rencsénkre a magyar bajnok­ság rendkívül erős, itthon is olyan ellenfelekkel küzdünk meg, mint a Szolnok, az Eger, az OSC. Amellett, hogy a szak­mai stábunk mindent megtesz a sikerért és kiválóak a játéko­saink, a pólósoknál a háttér­tudomány is nagyon látványo­san fejlődött. Illetve ez a me­dencében nem látszik, de a hatása nagyon is érződik. Töb­bek között ezért is elengedhe­tetlen a jó labdarúgás, mert a tudományos hátteret ott lehet leginkább felépíteni, és eb­ből a többi szakosztály is pro­fitálhat. A Milánnál például létezik egy táblázat, amely minden pillanatban megmu­tatja a játékosok fizikai, pszi­chikai és egészségügyi állapo­tát, az edző ennek ismereté­ben és függvényében dönthet arról, mi a ideális kezdőcsa­pat. Nekünk is el kellene jut­nunk idáig.- Ha mindez megvalósulna, fé­lig azért tele lenne a pohár?- A Ferencvárosnál félig te­le pohár nincs, mert az egyben félig üres. A célunk ezért az, hogy teljesen tele legyen. JEGYZET Értelem és érzelem Takács Zoltán jegyzet@med iaworks. hu Nem kell futballokosnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: a labdarúgó-vb csoportkörének legnagyobb meglepetése a né­met válogatott kiesése volt. A mutatott játék alapján sokan még az argentinok továbbju­tását élték meg a vüág nyolca­dik csodájaként. Egyszeri, el­fogult szurkolóként mindket­tőben megtaláltam a magam számítását - előre is elnézést a németfanoktól. Az igazi foteldrukker a vé­­bé előtt ugye sört ciccent, szo­­tyit bont, esélyt latolgat. Fon­tos döntések várnak ilyenkor az ember gyerekére, mert vé­gig kell tippelnie a csoport­kor első körét a házi tippbaj­­nokságban, meg kell adnia jóslatát a végső győztesre is. Ez ugye inkább érzelmi ala­pon történik, de nyilván az aktuális formát sem érde­mes figyelmen kívül hagy­ni. A németekre sokan fogad­tak, mert hittek benne, hogy akár minden mérkőzést meg­nyerhetnek a végső győzele­mig vezető úton. Ráadásul sok magyar sporttárs druk­kol alapból ennek a csapat­nak, ha már a mi válogatot­tunk csak harmincévente jut ki rangos futballtornára. Am amennyire népszerű a ger­mán együttes, ugyanannyira sokan vannak az ellendruk­kerek is, akik nagy sikerél­ményként élik meg azt, ha kudarc éri Mülleréket. Szögezzük le, már régen nem igaz a Lineker-féle axió­ma, amely szerint ugye a fut­ballban kétszer tizenegy har­cos kergeti a labdát, aztán a végén a németek győznek. Már a gépfutballelmélet is ré­gen megdőlt, ami a fizikáli­sán tökéletesen felkészített, óramű pontossággal bruszto­­ló, daráló képet mutatja, mára vannak igazi labdaművészek is a csapatban. Bár utólag okos az ember, de azért most még­is voltak előjelei a kudarcnak a felkészülési meccsek ered­ménytelenségétől az Özil- Gündogan kettős Erdogan-lá­­togatása miatt kirobbant bot­rányáig. Mégsem hittem a fü­lemnek, amikor a VOLT fesz­tiválon az Európa Kiadó dep­rimált számaira szomorúan bólogató, „Deutschland”-pólós fiatalokat kérdeztem a szomo­rúságuk okairól... Az argentinokkal persze más a helyzet, a dél-amerikai rockerek kevesebb magyar szurkolót tudhatnak maguké­nak a németeknél, ráadásul a jófiú Messivel az élen már ez a hippielmélet sem igaz a csa­patra. Inkább csak a világsztá­rok hevenyészett, edző nélkü­li gyülekezete, amely már a kijutásért is kutya mód meg­szenvedett, aztán a csoport­meccsek alatt folytatta a re­ménytelennek tűnő vergő­dést. De hát, ugye, tudjuk az alapszabályt, ami még a mai napig sem dőlt meg: a világ­­versenyeket sosem az a csa­pat nyeri, amelyik az elején brillírozik. Talán nem árulok el nagy titkot, ha a végén elárulom, én a tippemet nem a néme­tekre, hanem az argentinokra tettem. Érzelmi alapon.

Next

/
Thumbnails
Contents