Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-29 / 149. szám
2018. JUNIUS 29., PENTEK SPORT 15 A Ferencváros elnöke nem tartja merész elképzelésnek, hogy a vízilabdázók BL-győzelemre törjenek Fotó: MW Kubatov Gábor reméli, Rossi egységet teremt a hazai futballban Legyen a pohár tele! A Ferencvárosi Torna Club elnöke, Kubatov Gábor „majdnem évként” jellemezte a 2017-2018-as szezont - ám nem azért, mert majdnem mindent megnyert a Fradi, hanem mert szinte mindent csak majdnem nyert meg. Az egyesületek többségénél persze hasonló eredmények után is ünnepelnének, de ő úgy érzi: az a bizonyos pohár inkább félig üres. Ballai Attila/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Négy csapatsportban az utolsó pillanatokig a bajnoki címért hajtott a Ferencváros a tavaszszal - hasonlóra legutóbb 1997- ben volt példa -, ám végül csak a férfi vízilabdázók nyertek. Félig tele a pohár, vagy félig üres?- Félig üres, mert a Fradiban csak az aranyérem számít- válaszolta Kubatov Gábor.- Hiába álltunk a labdarúgóbajnokság történetében jószerivel mindig a dobogó valamelyik fokán, mindenki csak a huszonkilenc aranyra emlékszik. Pedig ezüstből több van - harminchat -, és huszonkét bronzéremmel is büszkélkedhetünk.- Ezüst és ezüst között nincs is különbség?- Szerintem nincs, mint ahogyan arany és arany között sincs. Visszatérve a Fradihoz: mindegyik sportágban, ahol az első helyért voltunk versenyben, csak hajszálon múlt a siker. Egy gól kellett volna női fociban, női kézilabdában, egy gól döntött férfivízilabdában is; igaz, ott a javunkra. Férfifutballban is csak egy győzelem hiányzott, és ha az megvan, szerintem megnyerjük a bajnokságot. Ha nyíltan akarunk beszélni, mindenképpen meg kell említeni a játékvezetői ítéleteket és döntéseket, mert a tavaszi fordulók során a Debrecen és a Videoton ellen nem kaptunk meg jogos tizenegyeseket, a Honvéd ellen pedig minket sújtottak egy kimondottan jogtalannal.- Ha azonban fél méterről sikerül betalálni a Videoton üres kapujába, és a később kieső Vasas a 94. percben nem egyenlít a Groupama Arénában, így is bajnok lenne a Ferencváros.- Lehet innen is nézni, meg onnan is. Úgy tűnik, hogy a mi csapatunknak többet kell tennie a céljai eléréséért, mint a vetélytársainak. Arra kell törekednünk, hogy legalább tíz ponttal megelőzzük a mezőnyt, így senki sem tudja majd elvenni tőlünk a győzelmet.- Ha akarom, ez roppant eltökélt, sportszerű hitvallás, ha akarom, máris egy fricska a hazai futball közegének, leginkább az MLSZ-nek. Ön minek szánja?- Finoman fogalmazva sem kiegyensúlyozott a viszony a szövetséggel, és szerintem erről nyíltan kell beszélnünk, mert ez szolgálja a magyar labdarúgás előrehaladását. Látjuk és érzékeljük, hogy az MLSZ elvesztette legfontosabb célját, szerepét, mégpedig az integrálást. Sajnos a klubokat nem partnerként kezeli a szövetség, ehelyett gyakorlatilag hatóságként működik. v- Ez az ön véleménye, a Ferencvárosé vagy általánosabb érvényű?- Bár kifejezetten jó a viszonyom Csányi Sándorral, az MLSZ elnökével, a saját véleményem is ez. Mondom ezt annak ellenére, hogy nagyon megtisztelő, hogy az elnök úr rendszeresen megkérdez, mit gondolok, mit látok a magyar labdarúgás jövőjével kapcsolatban, és lényegében majdnem mindenben egyet is értünk. Vannak a szövetséggel valóban konstruktívnak tűnő megbeszéléseink, amelyekből aztán a végén nem lesz semmi. Az MLSZ apparátusát szerintem annyira lekötik az egyéb, hivatali feladatai, hogy nem jut elegendő energiája, figyelme az első és a másodosztályra. Ezért úgy gondolom, létre kell hozni egy professzionális ligát vagy az MLSZ-en belül egy profi labdarúgással foglalkozó szekciót egy külön, csak ezzel foglalkozó apparátussal. Rengeteget fejlődtünk infrastruktúra, játékosállomány, a klubok gazdasági stabilitása terén, de a bajnokság lebonyolítása, szervezése nem tudta ezt lekövetni, nem tudta felvenni a versenyt az új kihívásokkal. Nézzük például a játékvezetőket! Ma egy mérkőzésen mindenkit lehet bírálni, csak őket nem, mindenki köteles a saját teljesítményéről számot adni, csak ők nem, sőt, ezt ha akarnák, sem tehetnék meg. Javasoltuk, hogy legyenek nyilvánosak a játékvezető-értékelések, hogy ezekben a klubok is részt vehessenek, lehessen véleményük, és ennek legyen hatása a bírói Fizetésekre. Európában ez többnyire így működik. Tolmácsoltuk azt a véleményünket is, hogy delegálás helyett inkább sorsolják a mérkőzésekre a játékvezetőket, de az is előremutató lenne, ha a vitatott ítéleteknél bele lehetne hallgatni az egymás közötti kommunikációjukba. Semmi sem történt, falakba ütköztünk.- Belekapva a magyar futball legaktuálisabb témájába, legalább az új szövetségi kapitány, Marco Rossi kiválasztásával elégedett?- Az a levél, amelyet az új szövetségi kapitány a szurkolóknak írt, mindent elárul. Határozott, erős karakter és alázatos a munkája, a labdarúgás iránt; de persze nem lesz könnyű dolga. Bízom benne, hogy kapitányként egységet teremt a ma^ar labdarúgásban. Nem emlékszem, hogy az elmúlt harminc évben rajta kívül bárki is azt mondta volna a kinevezésekor, hogy ez élete legboldogabb napja. Már ezért is kitűnő választás, meg persze azért, mert őszinteséget ígér - és ez a legnagyobb érték.- Akkor ennek mentén haladva beszéljünk Thomas Dollról, a Ferencváros vezetőedzőjéről. Egyesek esküsznek rá, mások szerint minimum másfél éve meneszteni kellett volna.- Thomas Doll a Ferencváros történelmének egyik legsikeresebb edzője, ezzel viszonylag nehéz vitatkozni. Szóval, emberileg is elismerem és kedvelem, mert tiszta szívű, őszinte ember, csupa érzelem, képes belehalni egy vereségbe. Négy és fél éve dolgozik nálunk, nem egy olyan klubot ismerünk, amely ez alatt az idő alatt az ötödik vagy a hatodik edzőjét fogyasztotta el. Mi más utat járunk, az őszinteség mellett legalább annyira hiszünk a hűségben.- Ezt a szurkolók is díjazzák?- A nézőszámainkból erre következtetek. A Fradinak van a legtöbb nézője, két és félszer annyi, mint az utánunk következő Debrecennek. 2010 óta megdupláztuk a nézőszámunkat, a kezdeti 4800-ról ma 9000 fölé kerültünk. Ez jelentős eredmény, de hiányérzetem is van, mégpedig a gondolkodásunkkal, mentalitásunkkal kapcsolatban. A szurkolóink azt várják el a csapat tagjaitól - teljes joggal -, hogy úgy menjenek ki a gyepre, hogy pontosan tudják: bármelyik ellenfelet le tudják győzni, és le is győzik. De maguk a szurkolók közben sokszor előre negatív forgatókönyvet vizionálnak. Az Európaliga-selejtező sorsolásakor a Maccabi Tel-Avivot kaptuk ellenfélnek, és máris hallatszanak a borús hangok, hogy ez bukta, kiesünk, miközben itt százhúsz éven át büszkén vallották és hitték, hogy mi vagyunk a Ferencváros, bárki is jöjjön szembe, legyőzzük. Én is ebben a szellemben nőttem föl.- Ennek újbóli eléréséhez a leghatásosabb mód a továbbjutás lenne. A Maccabi mint ellenfél azonban pályán kívüli veszélyeket is hordoz.- Valóban jó csapatot kap-, tunk, de ezt egyáltalán nem bánom, mert így már az első meccsünkön harcosnak, élesnek kell lennünk, nincs más választásunk. Mindamellett arra is figyelnünk kell, mi történik a lelátón. Pontosan tudjuk, hogy a Ferencváros túljutott azon a korszakán, amikor a szurkolói egy részét kirekesztőnek lehetett nevezni, most az egyik legnagyobb tét az, hogy ezt be is bizonyítsuk.- Ha választania kellene a harmincadik bajnoki cím vagy az Európa-ligában a főtáblára jutás között, miként döntene?- Bajnokok már voltunk az elnökségem alatt, de Európában még nem mutatkoztunk be igazán, és mi mindannyian nagyon vágyunk már erre. Persze mindent akarunk egyszerre, de ha csak egyet lehetne választani, akkor az Európa-liga főtáblája az.- A Ferencváros azt is célul tűzhetné ki, hogy a csapatsportok egyikében megszerezze a klub első BL-trófeáját - persze nem labdarúgásban, hanem férfivízilabdában. Vagy ez túl merész terv?- Egyáltalán nem az, egyértelműen Európa legjobb csapata szeretnénk lenni. Szerencsénkre a magyar bajnokság rendkívül erős, itthon is olyan ellenfelekkel küzdünk meg, mint a Szolnok, az Eger, az OSC. Amellett, hogy a szakmai stábunk mindent megtesz a sikerért és kiválóak a játékosaink, a pólósoknál a háttértudomány is nagyon látványosan fejlődött. Illetve ez a medencében nem látszik, de a hatása nagyon is érződik. Többek között ezért is elengedhetetlen a jó labdarúgás, mert a tudományos hátteret ott lehet leginkább felépíteni, és ebből a többi szakosztály is profitálhat. A Milánnál például létezik egy táblázat, amely minden pillanatban megmutatja a játékosok fizikai, pszichikai és egészségügyi állapotát, az edző ennek ismeretében és függvényében dönthet arról, mi a ideális kezdőcsapat. Nekünk is el kellene jutnunk idáig.- Ha mindez megvalósulna, félig azért tele lenne a pohár?- A Ferencvárosnál félig tele pohár nincs, mert az egyben félig üres. A célunk ezért az, hogy teljesen tele legyen. JEGYZET Értelem és érzelem Takács Zoltán jegyzet@med iaworks. hu Nem kell futballokosnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: a labdarúgó-vb csoportkörének legnagyobb meglepetése a német válogatott kiesése volt. A mutatott játék alapján sokan még az argentinok továbbjutását élték meg a vüág nyolcadik csodájaként. Egyszeri, elfogult szurkolóként mindkettőben megtaláltam a magam számítását - előre is elnézést a németfanoktól. Az igazi foteldrukker a vébé előtt ugye sört ciccent, szotyit bont, esélyt latolgat. Fontos döntések várnak ilyenkor az ember gyerekére, mert végig kell tippelnie a csoportkor első körét a házi tippbajnokságban, meg kell adnia jóslatát a végső győztesre is. Ez ugye inkább érzelmi alapon történik, de nyilván az aktuális formát sem érdemes figyelmen kívül hagyni. A németekre sokan fogadtak, mert hittek benne, hogy akár minden mérkőzést megnyerhetnek a végső győzelemig vezető úton. Ráadásul sok magyar sporttárs drukkol alapból ennek a csapatnak, ha már a mi válogatottunk csak harmincévente jut ki rangos futballtornára. Am amennyire népszerű a germán együttes, ugyanannyira sokan vannak az ellendrukkerek is, akik nagy sikerélményként élik meg azt, ha kudarc éri Mülleréket. Szögezzük le, már régen nem igaz a Lineker-féle axióma, amely szerint ugye a futballban kétszer tizenegy harcos kergeti a labdát, aztán a végén a németek győznek. Már a gépfutballelmélet is régen megdőlt, ami a fizikálisán tökéletesen felkészített, óramű pontossággal brusztoló, daráló képet mutatja, mára vannak igazi labdaművészek is a csapatban. Bár utólag okos az ember, de azért most mégis voltak előjelei a kudarcnak a felkészülési meccsek eredménytelenségétől az Özil- Gündogan kettős Erdogan-látogatása miatt kirobbant botrányáig. Mégsem hittem a fülemnek, amikor a VOLT fesztiválon az Európa Kiadó deprimált számaira szomorúan bólogató, „Deutschland”-pólós fiatalokat kérdeztem a szomorúságuk okairól... Az argentinokkal persze más a helyzet, a dél-amerikai rockerek kevesebb magyar szurkolót tudhatnak magukénak a németeknél, ráadásul a jófiú Messivel az élen már ez a hippielmélet sem igaz a csapatra. Inkább csak a világsztárok hevenyészett, edző nélküli gyülekezete, amely már a kijutásért is kutya mód megszenvedett, aztán a csoportmeccsek alatt folytatta a reménytelennek tűnő vergődést. De hát, ugye, tudjuk az alapszabályt, ami még a mai napig sem dőlt meg: a világversenyeket sosem az a csapat nyeri, amelyik az elején brillírozik. Talán nem árulok el nagy titkot, ha a végén elárulom, én a tippemet nem a németekre, hanem az argentinokra tettem. Érzelmi alapon.
