Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-28 / 148. szám
2018. JÚNIUS 28., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Szilágyi Áron szerint Eb-győztes kardcsapatunk bárkit megverhet Vegre kijött nekik a lépés A múlt héten az újvidéki vívó-Eb-n csak az utolsó napon született meg az első érmünk, de a csapatversenyeken ez férfi kardozóinknak köszönhetően arany lett. Az együttesből a kétszeres egyéni olimpiai bajnok Szilágyi Áront kérdeztük. Fábik Tibor szerkesztoseg@mediaworks.hu- Amikor az elődöntőben a románok legyőzésével biztossá vált a magyar érem, és Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitány gratulált, látható volt, hogy megkönnyebbült a szakvezető?- Különösebben nem figyeltem az arckifejezését. Azzal természetesen tisztában voltunk, hogy már csak mi lehetünk érmesek a magyar küldöttségből, érzékeltük a helyzetet, de mi ezzel egyáltalán nem foglalkoztunk, csak magunkkal törődtünk. És a mi szívünkről csak akkor gördült le a kő, amikor a döntőben legyőztük az olaszokat is„ akiket ritkán verünk meg.- Vívásban a magyar válogatottnak beleférne, hogy érem nélkül jöjjön haza egy Eb-ről, vagy akkor mennydörgés van és csapkodnak a villámok?- Aki követi a vívást, tisztában van vele, nem lehet az elmúlt évtizedek eredményeiből kiindulni. Folyamatosan szélesedik és erősödik a mezőny, ma már nincsenek gyenge ellenfelek és tuti asszék. így aztán olyan favoritok sem, akik biztosan mindig ott lesznek a legjobbak között. Ettől függetlenül természetesen nem örültünk volna, ha Újvidékről érem nélkül jövünk haza.- Már tizenhét évesen világbajnok lett csapatban, Szentpéterváron, 2007-ben, azóta viszont kardcsapatunk mostanáig nem hozni azt a formámat, amit elvárok magamtól, akkor három olyan ember vív a csapatban - kiegészülve a tartalék Decsi Tomival, aki pedig egy rutinos, fineszes vívó -, hogy tulajdonképpen lazán, magabiztosan tudjuk magunk mögé utasítani akár a nemrégen még világbajnok olaszokat is. Ez az, ami most összejött nekünk az Eb-n.- Az egyéni verseny után menynyit morfondírozott? Elvégre a nyolc között egyetlen peches tussal kapott ki a címvédő német Hartungtól, aki végül megnyerte az Eb-t.- Azért bosszantott, mert aznap is jól ment a vívás, s bár ez szerénytelenül hangzik, de látva, hogy kik kerültek be a legjobb négybe, úgy gondolom, hogy ez egy megnyerhető Európabajnokság lett volna. Másrészt azért is mérges voltam, mert csak magamat hibáztathattam, hiszen én csináltam meg az akciót, de hát, ha csak egy milliméteren is múlt, nem találtam el az ellenfelemet. Viszont ezen éppen amiatt is tudtam túllépni, mert mindig megnyugtató, ha az ember érzi, hogy egy hónappal a világbajnokság előtt jó formában van. Mert ez a forma átmenthető a vb-re is. Szilágyi Áron: „Nem örültünk volna, ha Újvidékről érem nélkül jövünk haza” Fotó: MW nyert világversenyt. Miért nem és most miért igen?- Flosszabb beszélgetést igényelne, ha az elmúlt tíz évet kellene elemeznem. Ami a jelent illeti, egész évben arról beszéltünk egymás között, ha mind a hármunknak kijön a lépés, akkor bárkit képesek vagyunk megverni. Szatmári Andris személyében van egy egyéni világbajnokunk, aki elképesztő klasszisteljesítményre képes, ha jól megy neki a vívás. Aztán egy Gémesi Csanádunk, aki kitűnő csapatember és felszívja magát a versenyekre. S ha én is tudom- Tavaly a lipcsei vb-n a kardcsapatunk ezüstérmes lett, de a döntőben a dél-koreaiak elég könnyedén győztek. Azóta a világkupaversenyeken találkoztak velük?- Jó lett volna, de nem vívtunk ellenük. Őszintén szólva örültem volna, ha úgy utazunk ki a világbajnokságra, ha nem az a lipcsei döntő az utolsó emlékünk róluk. De azt mondom, hogy így viszont nagyon nagy a bizonyítási vágy bennünk. Koszovó gyászolva fogadja az esélyesebb magyar kosárlabda-válogatottat Selejtező egy tragédia árnyékában KOSÁRLABDA Rendkívül fontos mérkőzés előtt áll a férfiválogatott: ha ma nyer Koszovóban, akkor továbbjut a világbajnoki selejtezők következő fordulójába a vasárnapi, Litvánia elleni mérkőzés eredményétől függetlenül. Egymás után érkeztek a rossz hírek. Számunkra a legrosszabb az volt, hogy az Európa-klasszis Hanga Ádámmal közölték a Barcelona orvosai, ha nem csak a további két évre tervezi a pályafutását, akkor rendbe kell tennie a térdét, a felépülése pedig hónapokat vesz majd igénybe. Itthon a bajnoki döntő utolsó mécsesé előtt a szombathelyi Váradi Benedek fáradásos talpcsonttörést szenvedett, Golomán György az Egyesült Államokban maradt az NBA draftjára készülve - végül nem kelt el -, Pongó Marcell pedig inkább odautazott egy kosarastáborba, Allan Rosco kéztörés után lábadozott - volt tehát elég gondja Ivkovics Sztojan szövetségi kapitánynak. Mindezt tetézte, hogy tegnap reggel kiderült, a kecskeméti Molnár Márton megbetegedett, ezért az utolsó pillanatban Tóth Norbert került be az utazók közé. De persze az öszszes magyar gond eltörpül Koszovó tragédiája mellett: az ellenfél centere, Gazmend Sinani a napokban autóbalesetben életét vesztette, és a balesetben még három játékos és a válogatott gyúrója is megsérült. Az ország szövetsége kérte a FIBA-tól a mai mérkőzés elhalasztását, ám az a zsúfolt versenynaptárra hivatkozva nemet mondott. Ráadásul állítólag a két honosított amerikai, Scott Bamforth és Shawn Jones sem áll a csapat rendelkezésére, amit aligha bánunk, hiszen Bamforth a két együttes első meccsén Debrecenben 21 pontot dobott. A magyar válogatott az ellenfelet sújtó tragédia nélkül is a mérkőzés esélyesének számít, és mivel itthon Koszovót nyolc ponttal legyőzte, ma este (20.30 kor kezdődik a találkozó, a Duna World élőben közvetíti) Pristinában akár még ki is kaphat hét ponttal, az is elég lenne a selejtező csoport harmadik helyéhez és az ezzel járó továbbjutáshoz. Természetesen senki sem vágyik ilyen izgalmakra, a cél egyértelműen és a papírformának megfelelően a győzelem.- Fárasztó év áll mögöttünk, de a válogatott szerepléséhez nem kell külön motiváció, hogy összeszedjük a maradék erőnket - mondta lapunknak még az indulás előtt Vojvoda Dávid, a csapat egyik legnevesebb játékosa. - A kecskeméti edzőtáborban a regenerálódáson, a frissítésen és a taktikai repertoár bővítésén volt a hangsúly, és most úgy utazunk, hogy élet-halál meccset játszunk Pristinában. Kellemetlen, masszív ellenfél Koszovó válogatottja, a csarnokban állítólag háromezer fanatikus biztatja majd, de ez a hangulat számunkra nem ismeretlen, nem is ijedünk meg tőle. Ivkovics Sztojan tegnap délelőtt Kecskeméten tartott edzést, és a válogatott késő délután utazott el ide, Pristinába, ahol már csak vacsora és pihenés szerepelt a programban. A játékosok ma délelőtt ismerkedhetnek meg a csarnokkal egy másfél órás könnyű átmozgatás alatt. Itt van Rosco Allan is, aki az elmúlt egy évet a spanyol Tenerifében töltötte, és - hogy legyen valami jó hír is - a keze játékra alkalmas. A kapitány úgy döntött, a két honosított külföldi közül Karahodzsics Kemal maradt otthon és Govens Darrin utazott. Az amerikai a repülőgépen mutatta, hogy a bajnoki döntő során kificamodott ujjai közül a gyűrűst mozgatni is alig tudja, azt kötés rögzíti játék közben, de őt ez különösebben nem zavarja. A gyakorlati érzék is azt diktálja, hogy a vasárnapi, litvánok elleni mérkőzésről még senki sem beszél, mindenki a mai összecsapásra összpontosít. Ahogyan arról szó esett, Koszovó ellen idegenben is mi számítunk esélyesebbnek, Litvánia viszont egészen más szintet képvisel, a legutóbbi világbajnokságon a negyedik helyen végzett, és már biztos, hogy a legjobbjaival, azaz NBA és Euroliga sztárjaival érkezik majd Budapestre. Szóval, most vagy soha: ma kell kivívni a továbbjutást. A magyar válogatott kerete Koszovó ellen: Vojvoda Dávid, Ruják András, Govens Darrin, Perl Zoltán, Kovács Péter, Benke Szilárd, Allen Rosco, Filipovity Marko, Eilingfeld János, Horti Bálint, Keller Ákos, Tóth Norbert. Pajor-Gyulai László (Pristina) JEGYZET Edzői jelenlét Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu „Öhöm, böhöm, meg tudom is én... az edző sporttársat... hát, hogy is mondjam... most nem adhatom. Tetszik tudni, ő már ünnepel.” Az intéző-mindenes szabadkozása alig negyedórával a mérkőzés lefújása után a klubépület söntésében nem érte váratlanul a sajtómunkást. A vezetékes - értsd: stabil - telefonok korában történt eset nem is vonult egyedi példaként a - harmadik félidei - sporttörténelembe. Már csak azért sem, mert kéthetente, a hazai meccsek idején visszatérő momentumként köszönt vissza. A nyilatkozatra váró lapkészítőnek külön feladat volt a „mester” azon pillanatban való megszólaltatása, amikor már nem értékelt az öltözőben, de még nem tette meg ugyanezt a pult innenső oldalán. A mozgástér szűkre szabottsága korlátot húzott, mégis megérte a különös figyelem, mert nem sablonokat pufogtatott a tréner, akadt veretes mondanivalója is. Ahogy a sporttárs a „tüske plusz sör” kombót fogyasztotta nagy átéléssel, úgy a szaki szavait is itták a népek. Később aztán az itatós papírok korának lejárta más változást is hozott a szakemberek közel sem egyszerű életébe. A drukkerekkel való kapcsolat nem merül ki a vendéglátóipari egységekben negvalósuló face to face kommunikációban és az évente egyszer esedékes szurkolói ankétban. A világháló jóvoltából azonnal lehet osztani az álláspontot, az észt, az okosságot mindenkivel, és mindenkitől függetlenül. Ahogy azonban sok egyéb, úgy a véleményformálás, annak ideje és módja is jelentős mértékben intelligenciafüggő. Igaz, ahhoz szükséges az értelmi képességek minimálisnál magasabb megléte, hogy az illető felismerje saját PR-értékét - tudják ezt az amatőrök világában is. Ennek birtokában úgy legyen jelen a neten, tegyen közzé és kommenteljen, ahogy az érdekeinek - no meg a csapatának - a legmegfelelőbb. Az edzői társadalom nem elenyésző része teljes mértékben tisztában van a közösségi média szerepével. Ók azok, akik jól látják, nem elég csupán győzni, közel kell hozni mindazokat, akik érdeklődnek a klub iránt, el kell őket látni információval akkor is, ha ismert a tény: a billentyűk kezelőinek komoly hányada sokszor arra sem veszi a fáradtságot, hogy a pálya mellől figyelje a kedvencek (?) meccsét. Nem még, hogy kérjen is a mesternek „valamit”, ha már megörvendeztette a győzelemmel. Az ünnep fényei így kopnak meg. A folyton csengő mobilról nem is beszélve.