Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-01 / 125. szám

2018. JÚNIUS 1., PÉNTEK j| MEGYEI KÖRKÉP Márványtábla emlékeztet a szolgálatát becsülettel teljesítő alegységre Az egykori szekszárdi bajtársak újraélték a katonabarátságot „Ebben az épületben műkö­dött 1961 és 1973 között az 5. önálló vegyi-, sugárfel­derítő század. Állította az al­egység volt katonáinak baj­társi közössége 2018.” Ez a felirat olvasható azon a már­ványtáblán, melyet a múlt hét végén avattak fel Szek­­szárdon, az egykori lakta­nya épületénél. A táblára a volt sorállományú és hivatá­sos katonák adták össze a pénzt. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD A hatvanas-hetve­nes években itt szolgált fiata­lok ma már jobbára tisztesség­ben megőszült veteránok, akik azért majdhogynem gyerme­ki derűvel sorolták katonaél­ményeiket. Mert nemcsak a szolgálat keménysége maradt meg a kollektív emlékezetben. A Budapestről érkezett Kris­­ton István, a század volt pa­rancsnoka részben szekszár­divá lett, hiszen a megyeszékhelyen talált magának fe­leséget. Az immár nyugállományú al­ezredes így fogal­mazott ünnepi be­szédében: - Egy­másra voltak utal­va, ezért segítet­ték egymást, ahogy csak tud­ták. Ezen kívül pedig megta­nulták a fiatalok, hogy hogyan kell közösségben élni, mit je­lent a közösség értéke. Megta­nultak alkalmazkodni, ami az életben mindenki számára fon­tos. Megtanulták azt, hogy mit jelent, ha főnöke van az ember­nek. Mindegy, hogy a főnököt szakaszparancsnoknak, szá­zadosnak, őrnagynak vagy ez­redesnek hívják. Ez a tudás adott egyfajta önbizalmat és bátorságot is. Vincze György ugyancsak a fővárosból érkezett, vállalva a narrátor szerepet és ebben a minőségében köszöntötte az MN 2718 béke fedőszámmal alakult, majd később MN 9224 fedőszámon ismert 5. önálló vegyi-, sugárfelderítő század emléktáblájának avatására ér­kezett vendégeket. Köztük Kő­vári László önkormányzati bi­zottsági elnököt, Hornyák Eri­ka alezredest, a HM főosztá­lyának munkatársát, valamint a Magyar Honvédséget képvi­selő Molnár Péter és Vass Zol­tán alezredeseket.- Hogy milyen volt ez az 1971 és 1973 között Szekszár­­don töltött két év? - kérdezett vissza. - Remek! Ha nem az lett volna, akkor most nem len­nék itt. Az alkalmat megragad­va hadd mondjam el: ez a tábla nemcsak rólunk szól. Hanem a szekszárdi lakosokról is. Jóma­gam, fiatal fővárosiként 1971 előtt soha nem jártam Szek­­szárdon. Ez a város engem is, valamennyiünket befogadott, nagy szeretettel. Én is megked­veltem ezt a települést. Kóré Vilmos ismert szemé­lyiség a megyeszékhelyen, hi­szen sokan tudják róla, hogy ő az őcsényi vitorlá­zórepülés atyames­tere. Honvédként kezdte 1969-ben, és őrmesterként szerelt le 1971-ben.- A két év alatt lehet, hogy többet voltam a repülőté­ren, mint a lakta­nyában, köszönhetően Kris­­ton István századparancsnok­nak - idézte fel széles mosoly­­lyal az akkori időket. - írnok voltam, a második nyolc hó­naptól már állandó kimaradá­si engedéllyel rendelkeztem. Kiváló katona lévén naponta délután öt órától éjjel két órá­ig a laktanyán kívül tölthettem az időmet. Hétvégente mindig a repülőtéren voltam. Jóllehet én nem Őcsényben kezdtem a repülést, hanem Balatonfőka­­járon, ott jártam technikum­ba. Azután az ottani repülőtér sajnos megszűnt. Februárban behívtak Szekszárdra katoná­nak, júniusban pedig olvasom az egyik szombati újságban, Kialakult egy erős kötődés az egykor itt szolgált kato­nák között Szikora Mihály a volt laktanya még megmaradt bejáratánál, egykori katonái körében Fotó: Gottvald Károly Vincze György és Szentpéteri István leplezte le az emléktáblát. Bal oldalon a közreműködő kadétok egyike Az egykor Szekszárdon szolgáló katonák ma már a hetvenhez közeledő, illetve hetvenen túli veteránok hogy beindult Őcsényben a re­pülés. Vasárnap már a helyszí­nen voltam... Szikora Mihály nyugállo­mányú ezredes a Borsod-Aba­­új-Zemplén megyében talál­ható Taktabájon született. Ké­sőbb Szabolcs-Szatmár me­gyébe került, Nagykállóban járt általános- és középiskolá­ba. Innen ment Budapestre, a tiszti iskolába. A diploma után, 1970-ben Szekszárdon kezd­te hivatásos pályafutását. Sza­kaszparancsnoki, majd had­műveleti kiképzőtiszti beosz­tásokat töltött be 1973-ig, ami­kor is a századdal együtt át­vezényelték Kiskőrösre. Eltelt tíz év, és 1983-ban újra Szek­szárdra irányították, immár laktanyaparancsnokként, őr­nagyi rendfokozatban. Ezt a feladatot 1987-ig látta el.- Az elmúlt években kiala­kult egy erős kötődés az egy­kor itt szolgált katonák között - mondta az egykori parancs­nok. - Többször is találkoz­tunk egymással. Az is felme­rült ötletként, hogy érdemes lenne egy olyan táblát elhe­lyezni az épület falán, ami arra emlékeztetné az erre járó em­bereket: egykoron a szekszár­di laktanyában fiatalok százai szolgáltak. Olyan alegységről van szó, mely a katonák telje­sítményének köszönhetően a Magyar Néphadsereg elit ala­kulatának számított. Mindig is azt éreztem, hogy Szekszárd elfogadta, befogadta ezt a lak­tanyát, katonaságával együtt. A város többször is kért tőlünk katonákat helyi rendezvények­re, kiváltképp népszerűség­nek örvendtek a vegyi felde­rítők. Számomra, mint egyko­ri parancsnok számára óriási elégtétel ez az emléktábla, de azt gondolom, ezzel katonabaj­­társaim is ugyanígy vannak. S még valami: terveink között az is szerepel, hogy a laktanyá­nak és az abban szolgáló vala­mennyi alakulatnak és kato­nának szeretnénk egy Honvéd Emlékparkkal méltó emléket állítani. Keresztet is szenteltek a gyulaji falunapon múlt szombaton Nemes László lett a díszpolgár A kerékpáros az autó elé hajthatott SYULAJ Falunapot tartottak a múlt hétvégén Gyulajon, ahol ebből az alkalomból díszpol­gári címet adtak át. Az elis­merést Nemes László volt is­kolaigazgató, a település k<3- rábbi polgármestere vehette át, akinek meghatározó sze­repe volt abban, hogy Gyulaj és Szakály között összekötő út épülhetett, hogy megújult az iskola, és hogy megvalósult a gázbekötés a faluban - mond­ta el Selmeci László jelenlegi polgármester. Keresztet is szenteltek ezen a napon a település központjá­ban. A feszület felújítási mun­káit Fejér Máté szobrász vé­gezte, a költségeket pedig Sej Gábor Leó, a Hetedhét Határ Szociális Szövetkezet elnöké­nek felajánlása fedezte. Délután színpadi programo­kat láthattak az érdeklődők. Műsort adtak a gyulaji faluna­pon a Magyar Máltai Szeretet­szolgálat Galló József Általá­nos Iskola és Magoncka Óvo­da növendékei, a kurdi Kapós­­mente Hagyományőrző Egye­sület néptánccsoportja, a Pa­csirták és a zombai Virágszá­lak Roma Club táncosai. Fellé­pett Sipos F. Tamás, Syntia és Lola, és a sort végül a gyula­ji cigány táncosok bemutatója zárta. H. E. Nemes László (balra) Selmeci Lászlótól vette át a címet Beküldött fotó SIMONTORNYA Mint már beszá­moltunk róla, a Beszédes ut­cában május 28-án, 18 óra 10 perckor halálos közúti közle­kedési baleset történt. A bal­esetben egy személyautó és egy kerékpáros ütközött össze. A helyszínre mentőhelikopter érkezett, azonban a biciklis olyan súlyos sérüléseket szen­vedett, hogy a gyors orvosi el­látás ellenére belehalt sérülé­seibe, közölte annak idején a Tolna Megyei Rendőr-főkapi­tányság. Az eljárás szakértők bevonásával még folyamatban van, válaszolta kérdésünkre Komlósiné Kis Anett, a megyei rendőr-főkapitányság sajtószó­vivője. Ehhez csak annyit tett hozzá, hogy az elhunyt egy 65 éves helybéli férfi volt, az autót egy 59 éves szintén simontor­­nyai férfi vezette. Nem hivatalos simontornyai információk szerint a kerék­páros valószínűleg kihajtott az autó elé. A biciklis ugyan­is a városközpontban a játszó­tér irányából haladt a főút fe­lé. A helyszínt ismerők sze­rint mindenképpen meg kel­lett volna állnia, már csak azért is, mert az út belátha­tatlan. A feltételezések szerint ha megáll és körülnéz, akkor észrevehette volna a közeledő személyautót. 1.1.

Next

/
Thumbnails
Contents