Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-16 / 138. szám
2018. JÚNIUS 16., SZOMBAT SPORT 15 Madaras Norbert sosem kacérkodott az olasz válogatottsággal Egy patrióta világpolgár Bár nyolc vízilabdázónk is nyert három olimpiai bajnoki címet, a „csak” kétszeres aranyérmes Madaras Norbert hét olasz bajnoki és négy Bajnokok Ligája-elsőségével egyikük sem konkurálhat. No meg azzal sem, hogy a 38 éves balkezes bombázó immár a földkerekség talán legerősebb klubcsapatának szakosztályelnöke. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu- Tíz évet eltöltött a Pro Reccóban, megvan az állampolgársága, nem gondolt sohasem arra, hogy odakint telepedjen le, esetleg olasz válogatott legyen?- Nem. Pedig mindkét fiam akkor született, amikor a Recco légiósa voltam, sőt, a kisebbik, Ágoston konkrétan Reccóban. Zétény, a nagyobbik akkor jött világra, 2009. július 24-én, amikor éppen itthon voltunk. Azaz én Rómában, a vb-n, a feleségem meg Pesten. Zétényt tíznapos korában láttam először. Erősen marasztaltak a reccóiak, amikor hazajöttünk 2014- ben, az olasz útlevelem birtokában nem foglaltam volna le egy légióshelyet, de már előzőleg döntöttem. Nem akartam, hogy a fiúk odakint járjanak iskolába. Zétény így is mindent megért olaszul...- Volt olyan magyar pólós önön kívül, aki egy olasz csapatnál lehúzott tíz évet?- Nemhogy magyar, de semmilyen. Én vagyok a leghoszszabb időt ugyanannál az olasz csapatnál töltő légiós. De visszatérve az eredeti kérdésre, még véletlenül sem fordult meg a fejemben, hogy olasz válogatott legyek. Eleinte már csak azért sem, mert a magyar válogatott sokkal erősebb volt. A végén már fordult a kocka, hiszen a londoni olimpián a negyeddöntőben éppen tőlük kaptunk ki - de akkor sem. Ha a magyar válogatott a tizedik, az olasz meg olimpiai bajnok, akkor sem. Ezt tudták ők is. Kaptam a Szolnoktól egy tök jó ajánlatot, Zétény kezdte az első általánost, hazajöttünk.- Mi volt az a pont, amikor elhagytak bennünket az olaszok?- A 2010-es zágrábi Eb elődöntője. Ott 10-8-ra megvertek minket, kaptak egy lendületet, s egy évre rá, Sanghajban már vb-t nyertek, Londonban meg olimpiai ezüstöt. Nagyon egymásra talált a csapat és az edző, Alessandro Campagna. Persze öt játékost honosítottak, ez is sokat számított.- Mire számít júliusban, a barcelonai Eb-n?- A szerbek évek óta kiemelkednek. Mögöttük van > '■iff***' r egy hatcsapatos massza, ebben vagyunk mi is a horvátokkal, olaszokkal, görögökkel, spanyolokkal, montenegróiakkal, illetve, most inkább ennek a masszának is a második felében. Van három nemzetközi klasszisunk, de mivel többen végleg vagy átmenetileg lemondták a válogatottságot, ez a mostani nem is a legerősebb nemzeti csapatunk.- Ön most is kint volt Genovában, a BL nyolcas döntőjén, milyen érzés volt?- Mindenki ismer arrafelé, szeretnek engem, én is őket. Reccóban minduntalan 4., olyan lakásba botlot* ... ■ . „... • • • ” Madaras Norbertnek sikerült bajnokként lelépnie a színről, a csúcson búcsúzott Az oldal fotói: MW tam, ahol laktam, öt ilyen volt a tíz év alatt...- Egerben született, játszott a BVSC-ben, a Vasasban, tíz évig a Pro Reccóban, aztán Szolnokon, legutóbb a Fradiban, eddigi élete bő egynegyedét Olaszországban élte le... Hová is tartozik igazán?- Ez érdekes, mert miközben világpolgárnak érzem magam, teljesen egyértelműen magyar vagyok, ezért nem is vetődhetett fel sohasem, hogy más ország válogatottjában játsszam. Ugyanakkor mindig is vonzott a változatosság, nem okozott gondot a klub- és országváltás, új helyeket, új szokásokat akartam megismerni.- Itt, a Népligetben álomállást kapott, az újdonsült magyar bajnok szakosztályelnöke lett. Az FTC kis világválogatott. Jövőre megnyeri a BL-t?- Ez nem ilyen egyszerű. A spanyoloknál a Barcelona, a görögöknél az Olympiakosz- az aktuális BL-győztes -, a horvátoknál a Jug lényegében a nemzeti válogatott, felturbózva remek légiósokkal. Nálunk megoszlanak a klubok között a válogatott játékosok. BL-t nyerni nemcsak pénz és játékoskeret kérdése, ahhoz idő kell és tapasztalat, a bíróknak meg kell ismerniük, el kell fogadniuk a Fradit.- Hogyan gondol vissza a Szolnok elleni döntő ötödik meccsére?- Varga Dani fantasztikusan játszott, én meg tudtam, hogy a búcsúmeccsem, mindent beletettem, fizikailag és lelkileg is, így dobtam két gólt. Bajnokként akartam lelépni a színről. Nem mindenkinek sikerül ilyen szépen búcsúznia, a csúcson - nekem szerencsére ez megadatott. Puhl Sándor örülne, ha eljutnánk végre oda, hogy tévedni emberi dolog Fújja azt a játékvezető, amit lát! LABDARÚGÁS A hazai bírók alelnöke, Puhl Sándor amondó, mindig lesznek játékvezetői tévedések, ám el kell fogadni, hogy azok mögött semmi szándékosság vagy bosszú nincsen. „Persze hogy a kritikák eljutnak hozzánk, hallom, olvasom magam is, miket mondanak a játékosok, az edzők, a klubvezetők- a világ legjobbjának négyszer megválasztott korábbi játékvezető, Puhl Sándor mondta ezt az MLSZ hivatalos évértékelőjén. - A játékvezető hibája mindig téma volt, ma is az, s a jövőben is így lesz. Hiába próbálunk mindent megtenni, hogy a hibákból minél kevesebb legyen.” A játékvezetői bizottság két alelnöke (Puhl Sándor mellett Hanacsek Attila a másik) engedett betekintést a játékvezetők munkájába. Előrebocsátva: a szurkolókat, a csapatok tagjait, képviselőit mindig az érdekli leginkább, miért így vagy úgy ítélt egy játékvezető, bármennyi munka folyik is a háttérben. Puhl szerint tévedés mindig lesz „Oké, beszéljünk a hibákról. El volt döntve, ki legyen a bajnok, ezt megkapom sokszor. Nézzük meg a felvételt! Debrecen-Fradi, Tőzsér Dániel becsúszik, kisöpri Böde Dániel lábát, ez bizony nekem is tizenegyesnek tűnik. Nézzünk egy korábbit: Balmazújváros-Fradi, Joseph Paintsil fut, mögötte a védő, elesik, tizenegyes. Fantomesetnek hívjuk, mert azután sem vagyunk biztosak a dolgunkban, hogy több kamera felvételét is megnéztük: lassítva innen, kimerevítve onnan - nem látni a két játékos közötti érintkezést. Mindkét meccsen Iványi Zoltán fújta a sípot. Úgy tűnik, az egyik esetben a Fradi javára, a másikban a kárára tévedett. Akkor most mi van eldöntve? Milyen utasítást kaphatott? Megmondom: azon kívül, hogy fújja azt, amit lát, semmi többet...” A két alelnök bemutatta, milyen technikai háttér segíti a munkát. A profik minden mozdulatát (meccsen és edzésen, akár a hétköznapokon is) rögzíti egy speciális óra. A legmagasabb szintű edzésmunkával készítik fel őket a fizikai igénybevételre, háromhetente értékelés, szigorú számonkérés, az aktuálisan felvetődő hibák értékelése folyik - csak egy példa: az egyik említett mérkőzésen Iványi Zoltán 11 687 métert futott, a számítógép megmutatja, melyik pillanatban milyen intenzitással tette és mekkora távolságból követte az eseményeket. Ami az összejövetel fő apropója: a sok kritika visszhangtalan marad, a játékvezetők nem reagálnak, nincs megfelelő kommunikáció az aktuális ügyekben. Kérdés: szükség van-e rá? Akkor talán igen, amikor laikusok beszélnek, publikálnak arról, mi is az adott szabály, azt hogyan kell értelmezni, alkalmazni. „Mi is tépelődünk ezen: volt, akivel kapcsolatban nagyszerű visszhangok érkeztek külföldről is, majd egyetlen döntése miatt a profi kerettagság elvesztésének szélére került - magyarázta Puhl Sándor.- Napokon, heteken át beszélgettünk, vitatkoztunk is azon, mit lépjünk erre? Az alapvető, hogy aki nem vezet, sokkal kevesebb pénzt vihet haza, több hónapig pihent az illető, az esetet négyszemközt vele, majd valamennyi kollégája jelenlétében is kiveséztük, az sem lehetett kellemes, de nem tudjuk, segít-e, ha mindezeket a nyilvánosság előtt tárjuk.” Adva van azonban a kérdés: mi a cél? „Igyekszünk előrelépni az elméleti és fizikai felkészítés tér rén, keressük azokat, akik valódi egyéniségek, megértik, hogy a mi dolgunk a futball szolgálata - összegzett Puhl Sándor. - De hiba, tévedés mindig lesz. Örülnék, ha eljutnánk oda, tévedni emberi dolog, mi sem örülünk neki, fogadjuk el, hogy abban semmi szándékosság, bosszú vagy bármi ilyfesmi szerepet játszhatott. Csak tévedés történt - és az nekünk is fájdalmas, nem csak annak, aki úgy gondolja, hátrányba került a játékvezető miatt.” Somogyi Zsolt/NS JEGYZET Egy évforduló margójára Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Jeles nap, szép évforduló volt a tegnapi: 36 évvel ezelőtt június 15-én verte cipóra a magyar válogatott Salvadort. A 10-1-es győzelem azóta is csúcs a világbajnokságok történetében; 1982-ből aztán ez a legszebb emlékünk, mert ezt követően simán kikaptunk a Maradonával felálló argentinoktól, majd egy balszerencsés, belgák elleni 1-1-gyel utazhattunk is haza Spanyolországból. Igaz, de legalább ott voltunk. Amúgy a salvadoriak lelkében ez a mérkőzés mélyebb nyomott hagyott, mint a miénkben. Jó, hogy felidézhetjük, eszünkbe juthat, hogy Kiss László csereként beállva hét perc alatt szerzett mesterhármast - egyébként ez is nehezen megdönthető rekord -, de ennyi, hat éve a harmincadik évforduló különösebb megemlékezések nélkül múlt el. Nálunk. Salvador szövetsége már egy évvel korábban ostromolni kezdte az MLSZ-t, hogy 2012 nyarán a magyar válogatott utazzon el Salvadorba, a két válogatott játsszon visszavágót, a költségekkel a magyarok ne foglalkozzanak, csak így lehet méltó módon megemlékezni a történelmi napról. Bármilyen bizarrul is hangzik, ők tényleg ünnepelni akartak. Sem előtte, sem azóta nem jutottak ki vb-re, ezzel a vereséggel viszont részei lettek a futball történetének, és ez bizony ünnepség után kiált. Végül a tervből nem lett semmi, a meghívóban szereplő júliusi időpont nem felelt meg a magyar válogatottnak, ám ha megfelelt volna, akkor sem kelne ekkora útra csupán a nosztalgia kedvéért. Lám, így is lehet szemlélni ezt a sportágat. Mi, a kétszeres világbajnoki ezüstérmes nemzet erre nyilván és érthetően képtelenek lennénk. Pedig a vébéket tekintve nekünk már jóval több a kudarc-, mint a sikerélményünk, már csak azért is, mert generációk szokhattak hozzá 1986 óta, hogy ezt a tornát már-már hagyományosan nélkülünk rendezik, számukra az ilyen Kiss László-s és salvadoros történetek a történelem homályába veszve mosódnak öszsze az utóbbi évszázad öszszes dicsőségével, brazilveréssel, Puskásékkal, Zsengellérékkel. Ráadásul ebbe szemlátomást bele is törődünk. A kijutásról hivatalos szinten is úgy beszélünk, hogy nem realitás, majd túllépünk rajta - de miért nem az? A világbajnoki részvétel Európából sem a nagy országok sajátja, például a nálunk jóval kisebb horvátok is rendre megtalálják a vébékre vezető utat, mi pedig kivédhetetlen sorcsapásként simulunk bele az örökös kívülálló szerepébe. Csak az emlékeinket ünnepelhetjük - lassan szakasztott úgy, mint Salvador.
