Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-13 / 135. szám
2018. JÚNIUS 13., SZERDA SPORT 15 Salzburgban, Lipcsében és New Yorkban vezetőedző lehetne Lőw Zsolt döntése: Párizs A Paris Saint-Germain pályaedzője szeretne lenni Fotó: MW Lőw Zsolt elszánta magát a váltásra, ha rajta múlik, a francia sztárcsapatnál dolgozik tovább, de a PSG-nek és az RB Leipzignek még dűlőre kell jutnia. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Eldöntötte?- Igen, a Paris Saint- Germain pályaedzője szeretnék lenni - felelte a Nemzeti Sport megkeresésére a ma még az'RB Leipzig kötelékébe tartozó Lőw Zsolt. - A negyvenedik életévemben járva elég fiatal vagyok még ahhoz, hogy egy ekkora kihívásba belevágjak. Meglehet, ha tíz év múlva kapom ezt az ajánlatot, nemet mondok, de a feleségemmel egyeztetve most arra jutottam, a családdal karöltve érdemes megtenni ezt a nagy lépést.- Nehéz döntés volt?- Nagyon nehéz. Úgy tartják, ha az ember csupa jó lehetőség közül választhat, könynyen dönt - hát az én esetemben ez másként volt. Hetekig őrlődtem, mire megérett bennem az elhatározás. Tekintve, hogy minden döntésnek vannak következményei, azt is figyelembe vettem, mivel járhat, ha elmegyek, vagy ha éppen a maradás mellett teszem le a voksom. A legfőbb kérdés az volt, elérkezett-e az ideje annak, hogy vezetőedzőként tegyem próbára magam, vagy pályaedzőként még egy szintet feljebb lépve tanuljak tovább. Úgy gondolom, van még mit tanulnom, és kétségem sincs afelől, hogy a PSG-nél, Thomas Tuchel mellett, sztárjátékosok között megtehetem.- Nem érzi úgy, hogy ezzel kilép a komfortzónából?- Dehogynem! Ugyanakkor azt is érzem, hogy jelen pillanatban erre van szükségem. Az lett volna a kényelmes megoldás, ha maradok Lipcsében, bizonyára minden ment volna tovább úgy, mint eddig, amivel nem is lett volna baj, hiszen az itt töltött három év minden percét élveztem, de a végén több érv szólt a váltás, mint a maradás mellett.- Hiányzott már egy újabb költözés?- Tény, a vándormadarak életét éljük, az elmúlt tizenhat évben hétszer váltottunk lakhelyet, a nagyobbik lányunk Németországban, a kisebbik Ausztriában született - ha esetleg lesz harmadik gyerkőc, nem zárható ki, hogy Franciaországban jön világra... Ahogyan az én fejlődésemnek, a gyerekekének is jót tehet a változás, új országot, új nyelvet, új kultúrát ismerhetnek meg.- Lipcsében hogyan fogadták a döntését?- Nem könnyen. Időbe telt, amire megértették az érveimet és az elképzeléseimet. Még most sem tudom, teljesen elfogadták-e őket, csak remélem, hogy igen. Csodálatos hat év van mögöttem, az RB Salzburg, illetve az RB Leipzig rengeteget adott nekem, abban bízom, hogy Ralf Rangnick sportigazgatóval az élen mindenki úgy véli, hogy amit kaptam, nem csupán szakmailag, emberileg is megháláltam. Fontos számomra, hogy barátként váljunk el. Mindvégig éreztem a megbecsülést, büszke vagyok rá, hogy a klub enynyire szeretett volna megtartani, mi több, még most is szeretne.- Olyannyira, hogy a vezetők még a vezetőedzői állást is felkínálták önnek - ha nem tévedek, Lipcsében, Salzburgban, sőt New Yorkban is.- így igaz, de ennél többet egyelőre nem mondanék ezzel kapcsolatban, mert a történet végére nem került pont. Ha kérhetem, most még legyen elég annyi, hogy a több csábító és módfelett megtisztelő lehetőség közül a legjobbat próbáltam kiválasztani. Még úgy is, hogy attól a Ralf Rangnicktól kell elszakadnom, akinek játékosként és edzőként egyaránt rengeteget köszönhetek. Ha abból indulok ki, hogy hat éve ő vitt Salzburgba, három esztendővel később pedig Lipcsébe, nyugodt szívvel mondhatom, ő csinált belőlem edzőt. Továbbra is számított volna rám, bennem viszont az volt: szenzációs hat év ide, gyönyörű sikerek oda, ideje a saját lábamra állnom. Remek helyzetem volt, ám nem akartam belekényelmesedni. Új impulzusok érnek majd, össze is kell kapnom magam. A némettudásommal nincs gond, az angolt fel kell frissítenem, a francia nyelvet pedig mihamarabb meg kell tanulnom. Alkalmazkodnom kell az új környezethez, az új szituációhoz, de ha nem hinnék abban, hogy megállóm a helyem ezen a szinten is, nem beszélnék most minderről. Az eddig elhangzottakhoz azonban feltétlenül hozzá kell fűzni, hogy még egy évig élő szerződés köt Lipcsébe. Vagyis ott tartunk, hogy én meghoztam a döntést, de a két klubnak még dűlőre kell jutnia. Ha sikerül, ismét én jövök a képbe: a PSG-nek meg kell állapodnia velem, bár, magunk között szólva, ennek aligha lesz akadálya. Ha ezen is túl leszünk, akkor lehet kijelenteni, hogy Lőw Zsolt a Paris Saint- Germain másodedzője.- Annyit leszögezhetünk hogy közel áll ehhez?- Ilyen közel még sosem álltam ehhez. Hiába az ötgólos előny, nem lefutott a szlovénok elleni vb-selejtező visszavágója A neheze még hátravan Veszprémben KÉZILABDA Volt abban valami szeretetteljes, egyszeri és megismételhetetlen, amikor a végletekig elcsigázott férfikézilabda-válogatott tagjai egymást dicsérték a koperi Bonifika Arénában. Még a kétszeres Bajnokok Ligája-győztes, sok nagy csatát megélt Nagy László is olyan lelkesedéssel beszélt a csapattársairól, amit azeló'tt nehezen képzeltünk. „Büszke vagyok a srácokra, végig keményen, fegyelmezetten játszottunk, szigorúan zárt a falunk, és bármilyen nagy csapást kellett elszenvednünk, mindig volt valaki, aki tudott segíteni a többieknek. Csapatként viselkedtünk. Örülök, hogy tudtam segíteni, de én egyedül kevés lettem volna” - mondta a 36 éves jobbátlövő a 29-24-es győzelem utáni örömmámorban. Pedig nem volt az a klaszszikus örömünnep, tudták a játékosok, és persze tudta Ljubomir Vranjes kapitány is, hogy még csak a feladat egyik felét hajtották végre. A veszprémi visszavágón (tv: M4 Sport, 19.00) mindent bevetnek majd a szlovénok. Okkal reméljük, hogy ezúttal kedvezőbb bánásmódban részesülünk, és nem játszunk 26 percet emberhátrányban, mint Koperban. A játékosként olimpiát, edzőként „csak” EHF-kupát és vb-bronzot nyert szlovén kapitány, Veselin Vujovic nyilván azon töri a fejét, mit találjon ki a magyarok elleni visszavágóra, ahol biztosan nem játszik a Szeged beállósa, Matej Gaber, aki megsérült a odavágón. Koperben Vranjes taktikailag is felülmúlta nagynevű kollégáját: az Ilyés Ferenc, Schuch Timuzsin, Nagy László alkotta védőfal már csak a magassága miatt is elrettentette a mozgékony, kistermetű szlovén embereket, a tudatos és jobbára befejezett támadásokkal Vranjes legénysége kifogta a szelet a szlovénok vitorlájából. Nem ült a hazaiak gyors lerohanása, talán ha két gólt értek el a kedvenc műfajukból, s végül, de nem utolsósorban Székely Márton is remek napot fogott ki. A Tatabánya kapusa megbabonázta a szlovén lövőket. A taktikai csatát Vranjes nyerte, de a visszavágó előtt ő is szerényen nyilatkozott. „Még csak a feladat egyik felét oldottuk meg. Nagyon kemény mérkőzésen vagyunk túl, de fantasztikus győzelmünk semmit sem ér, ha itthon nem élünk a nagy lehetőséggel. Óva intek mindenkit az elbizakodottságtól; igaz, a játékosaink amúgy sem hajlamosak erre. A koperi győzelmet csak szolidan ünnepeltük meg, mindenki tudja, hogy vár még ránk a visszavágó. Számítunk a szurkolóink támogatására; igaz, ebben Koperben sem volt hiány” - mondta a kapitány. A visszavágóra minden jegy elkelt, telt ház várja a csapatokat a Veszprém Arénában. Ha Sorsoltak a nőknél Hollandia mellett Horvátország és Spanyolország lesz a magyar női kézilabda-válogatott csoportellenfele a november 29-én kezdődő és december 16-áig tartó franciaországi Európa-bajnokságon. A magyarok december 1-jén, Hollandia ellen kezdik szereplésüket, amelytől a kvalifikációs sorozatban egy góllal kikaptak Győrben, Eindhovenben viszont - ugyancsak egy találattal - visszavágtak. A horvátokkal legutóbb tavaly márciusban játszott Kim Rasmussen szövetségi kapitány együttese, és Győrben 34-19-re győzött. A legutóbbi magyar-spanyol meccsre 2015 márciusában került sor Érden, 25-25-ös döntetlenre végződött. a magyar válogatott megőrzi a Koperben megszerzett ötgólos előnyét, akkor kivívja a részvételt a 2019 januárjában esedékes világbajnokságra, ahol fontos lépést tehet a 2020-as tokiói olimpiai kvalifikáció felé vezető úton. Egyelőre a csapat legyen túl a szlovénok elleni selejtezőn. A vb még odébb van. Szilágyi László Rákattanunk a vb-re K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu Repül az idő. December elsejének estéje volt, amikor Moszkvában elkészítették a 2018-as labdarúgó-világbajnokság csoportbeosztását. Emlékszem, rögtön nézegettük a programot, ízlelgettük a menüt, s vártuk, hogy elteljen az a néhány hónap a rajtig. Eltelt. Most itt ülünk a rekkenő hőség közepén, többségünkről csurog a verejték, s miközben megtörölgetjük a homlokunkat, arról beszélgetünk a boltossal, az újságárussal, a kézilabdaedzővel, no és persze a család tagjaival, hogy ki mit vár a csütörtökön kezdődő tornától. Nekünk, futballimádóknak a következő egy hónap maga lesz a kánaán, de az utóbbi néhány világversenyen szembesültem azzal, hogy ezek az események nem csak a mi agyunkat mozgatják meg: azok is „rákattannak”, akiknek az égvilágon semmi közük a sportághoz. Divat ilyenkor tippjátékokat indítani a cégeknél, baráti társaságokban, kocsmai körök tagjai között, s aki részese volt már ilyesminek, az pontosan tudja, mennyire jellemző, hogy a végén nem az örül és viszi a kasszát, aki köpi-vágja a válogatottak csapatnévsorát. Az mosolyog szerényen, aki simán behúz egy ikszet az argentin-jamaicai meccsre mondván, hogy szereti a reggae-t. Az utóbbi napok már bőszen a felkészülés jegyében teltek, sorra játszották a meccseket a vb-résztvevők. A bátor fogadók pedig tették a téteket, s mint legutóbb szem- és fültanúja voltam, nem számít semmi, csak hogy Fortuna fogja-e az érintett kezét, vagy sem. Egy bátor fiatalember a román válogatott meccse láttán aziránt érdeklődött, hogy ki az ellenfél. Az a bizonyos „Csille”... Felvilágosították, hogy az egy dél-amerikai ország, ám ettől ő nem esett hasra, és simán feldobott ötvenezret arra, hogy mindkét válogatott lő gólt és a románok nyernek. Nem kevesen mosolyogtak a háta mögött - hogy aztán este hüledezzenek, hiszen Románia 3-2-re behúzta a meccset, a srác pedig vitte a háromszázezret... A vébé tehát itt van a nyakunkon, s nekünk, magyaroknak megint a szokásos feladat jutott: választanunk kell egy kedvencet, hiszen a „szívünk csücske” (ahogy Füzesi Ferenc kézilabdaedző, korábbi kiváló válogatott játékos megfogalmazta), a magyar csapat nincs ott Oroszországban. Nem jó kimondani, de nagy lúzerek vagyunk, az eddigi döntősök közül ugyanis még senkinek sem sikerült a „bravúr”, hogy zsinórban nyolcszor ne jusson ki. Szóval nélkülünk kezdődik, de ettől még nagyon várjuk. Úgyhogy: hajrá, Argentína, hajrá, Brazília, hajrá, Németország! Koperben a magyar szövetségi kapitány, Vranjes taktikája győzelmet eredményezett Fotó: MTI
