Tolnai Népújság, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-26 / 120. szám
Farkas Wellmann Éva Minden gondodnak alján „ne csinálj mag adnak farag ott képet” Leszek neked, mint síkságnak a Gangesz, soknak a több, kevésnek a mennyi. A világ, amilyennek fested, olyan lesz. Én nem szeretnék ilyen, sem olyan lenni. Hosszú távra terveztem, ezerízig. Hogy foglalhatnál hát kőbe, mázakba? Ki anyaggá tesz, azé lesz, vele bízik, szövetséges, ki ellenem lázadna. Neked látni, megfogni lételem -s a kép színe fénytől, időtől halvány. Én nem fakulnék, hogyha kérhetem, csak ott lennék minden gondodnak alján. Hogy megpihenjek „a hetedik napon pedig megnyugovék” Majd kárpótollak mindenért, az éjszakánkénti sok nemért, a mindig borongós kedvemért, a közúti száznegyvenért, majd kárpótollak mindezért. De hogy megpihenjek, azt ne kérd, az egészséges lelkemért, a ketten kihordott tervekért; a főnököm, bár nem kemény, hidd el, hogy ebből mit sem ért. Elnézést kérek mindenért egyszer, a sok kába reggelért, iskolában felejtett gyermekért, hogy bántottalak, na jó, de mért? Elnézést kérek mindezért. Csak hogy megpihenjek, azt ne kérd, az egészséges lelkemért, a ketten kihordott tervekért; a főnököm, bár nem kemény, hidd el, hogy ebből mit sem ért. Meg sem büntetnek majd ezért, a lelkiismeret már lemért, s hány magányos este tetten ért, hogy itt sem voltam voltaképp, meg sem büntetnek majd ezért. És hosszan élhetsz „tiszteld atyádat és anyádat” Tiszteld apádat és anyádat, és hosszan élhetsz majd ezen a földön. Tiszteld, mert van hová visszanézned, látni: hogy lettél te a börtön. Tiszteld szülőd, mert érted eljegyezte magát az örök ébrenléttel, fájdalmat szabadított magára, túlzott örömmel maga bírt el. Elhagyta miattad nyögve szerzett, féltett önzését és magányát, mikor mindebbe belebőgtél, felmondott a gáláns halálnál, kételyeit és milliónyi gátlását mind reád ruházta, hogy belső békéddé lehessen mindez, vagy mindennek hiánya. Miből fakadnál - tisztelj mindent. Lőrincz P. Gabriella Menthetetlenül Nem hiszem, hogy Önmagán kívül valakit Szeretni tud az ember. Csak elnevezték, Ha nem teszik, most bizonytalan Érzés volnál. Pálinkaízű éjszakák, Gyűrött lepedő, A szád íze, Nyelved a combomon... Fülledt júliusok emlékeitől Menekülök. Olyan vagy, mint a nyár, Nem tudok mit tenni ellened, A vetkőzés mind kevés. Hűs templomköveken hasalok éjjelente, Hátha az Isten Elrejt előled. Előlem. Mindenki árva lesz (Shrek Tímea Árva című kisprózája elé) A szakadó esőben arra gondolok Hogy nem emlékszem melyik napon mentél el Hogy kedd volt vagy vasárnap Nem tudom Arra emlékszem hogy hideg volt és sár A nadrágom szárát fölcsaptam Siettem de nem találtalak élve Arra gondolok hogy te szerettél engemet először Ha szerettél Meg arra hogy téged szerettelek először Ha szerettelek Ne elemezd, a szellemed mi. S ha azt mondod, hogy nincsen így, tiszteld, mert szabad vagy ezt tehetni. Szabadesés Gyenge vagyok Holnapután fogok meghalni Tegnapelőtt ugyanolyan voltam mint ma Olyan zavaros a reggel Mint a bányató a téglagyár mögött Az esték meg koporsószagúak Itt úgy esik mindennap Mint egy elcseszett angol filmben És hétköznapi a hepiendhiány Összecsomagolhatnék pár holmit A költözés nekem már unalmas Tornyok közt nőttem Tegeznek az angyalok Tériszonyom és hányingerem Csak a hitvány pálinkától van Ugorhatunk együtt de ha nem kell Ne idd meg 2018. mdii IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
