Tolnai Népújság, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-26 / 120. szám
12 TÖRTÉNELEM 2018. MÁJUS 26., SZOMBAT Spengler arra int, hogy a történelmet komolyan kell venni Tömegember a Nyugat alkonyán A nyugati civilizáció a szemünk előtt omlik össze, pedig számítani kellett volna rá, a filozófusok ugyanis már sokkal korábban megjósolták. A történelemben sok kultúra elpusztult. Mi lehet ennek az oka és vajon van-e remény arra, hogy mégis elkerüljük a kataklizmát? Erről beszélt lapunknak Csejtei Dezső filozófiatörténész, egyetemi tanár. Pataki Tamás szerkesztoseg@mediaworks.hu- A második világháború óta ön írta az első magyar Ortega y Gasset-monográfiát. Hogyan talált rá az inkább tiltott, mint tűrt spanyol filozófusra?- Korábbi történészprofeszszorom, Wittman Tibor hatására kezdtem el spanyolul tanulni. A 70-es évek közepén Ortega még ismeretlen szerző volt hazánkban. Turistaként mentem ki Spanyolországba 1976-ban, mert ösztöndíjjal nem lehetett egy évvel Franco halála után, és megvettem Ortega és Miguel de Unamuno összes könyvét. Két, összesen 48 kilót nyomó bőrönddel tértem haza. Ezek alapján láttam neki a munkának. Állítólag Kádár János feleségéhez is eljutott a könyvem, aki epésen megjegyezte: „Most már minden fasisztát beengedünk Magyarországra?”- Ortega fő műve A tömegek lázadása. Ki ez a tömegember?- A marxizmus ideológiájában a tömeg teljesen pozitív kategória, legyen szó munkás- vagy parasztrétegről, ez a fogalom itt mindig jó értelemben használatos. Ortega viszont negatív felhanggal beszél a tömegről, ezért nem engedték nálunk megjelenni a fő műveit. A tömegember nem a proletárral vagy a kispolgárral, tehát nem valamely társadalmi réteggel, hanem az átlagemberrel azonos. A tömegember az, aki az átlagot képviseli, nem igyekszik, nem próbálja magát fejleszteni a maga területén: a munkások között ugyanúgy vannak kiváló és tömegemberek, mint az értelmiség köreiben. De az értelmiségből az, aki tunya, tespedt és megelégszik a rutinnal, ugyanolyan tömegembernek számít, mint minden más ember, aki nem iparkodik. Mindez a törekvés nem a karrierre értendő persze, hanem az emberi lehetőségek kibontására, a jellem nemesítésére, a hiteles életre. Az ezt megkísérlő embert nevezi Ortega kisebbségi embernek.- És mi ellen lázadnak a tömegek?- Lázadhatnak azért, ha ez a kiválóbb kisebbség hűtlen lesz korábbi feladatához, már nem tervez, nem vázol fel programokat, pedig e feladatukat az európai elitek évszázadokon keresztül teljesítették, a felvilágosodás korában egészen pazarul. E tevékenységük azonban a 20. század első harmadában megbicsaklott. De hogy miért, azzal a Csejtei: ami a múltban történt, az nem múlt el, hat a jelenünkre is, befolyásolja a jövőnket Fotó: MW Az embernek minimálisan magába kellene zárkóznia válasszal Ortega adós marad. A tömegember ezt a helyzetet, az űrt próbálja betölteni. Maga akar megszabni célokat, világmagyarázatokat, és ezek szerint akar cselekedni. Végső soron azonban képtelen erre, mert nincs meg benne az önmagába mélyedés képessége, a személyes és a történeti távlatú gondolkodás; enélkül pedig nem tud hiteles cselekvési programot megfogalmazni.- Rosszabbodott azóta ez a jelenség?- A technika elterjedése és egyeduralkodóvá válása miatt azóta lejjebb csúsztunk a lejtőn. Az információáramlás és az elektronika világában az egyes ember nem tudja megteremteni a maga önálló személyiségét, ahhoz el kellene szakadnia a többi embertől, magányra lenne szüksége. Ha állandóan üzenetek záporoznak rá, ha soha nincs egyedül, a belső önépülés minimálisra csökken. Nem véletlenül mentek ki a nagy vallásalapítók vagy szentek a sivatagba, pusztába, amikor rendezniük kellett a gondolataikat. Az embernek minimálisan magába kellene zárkóznia, hogy önmaga maradhasson. A tömegember legújabb kiadását Renaud Camus találóan Nutella-embernek nevezi. Ez az embertípus, ahogy az elnevezés is jelzi, pépes, kenhető massza, és ez kezelhető, idomítható a legjobban.- Kari Marxnak nemrég szobrot emeltek Németországban, amit az unió egyik vezetője, Jean- Claude Juncker avatott fel: szerinte Marx nem hibás a kommunizmus bűneiért. Ön szerint van köze a kommunisták által elkövetett bűntettekhez?- Annyiban van köze, hogy ha nem írta volna le azt, amit, akkor következményei sem lettek volna. Marxnak nagy felelőssége van abban, hogy olyan elméletet zúdított a világra, ami azután az osztályok harcának formájában több tízmillió ember megsemmisítéséhez vezetett. Ennyiben nem lehet függetleníteni a következményeket az elmélettől. Én úgy látom, Marx egyik fő hibája az, hogy túl sokat tételezett fel az emberről. Részben a német idealizmus, Kant és Hegel hatására olyan eszményi képet alakított ki róla, amely messzemenően téves. Azt hitte, hogy ha az elnyomástól, kizsákmányolástól megszabadulnak az emberek, akkor majd szabad, alkotó tevékenységet fognak végezni a kommunizmus világában. Az ember sosem volt ilyen, és nem is lesz. S ha ennek az idealizált embertípusnak a kedvéért mészárolnak le tízmilliókat, az még inkább fonákká teszi az egészet.- A nyugati értelmiség egy része még mindig a marxizmus bűvöletében él. Hogyan lehetséges ez?- Naivitás, tájékozatlánság vagy egyszerre mind a kettő. Nyugaton a baloldali értelmiség pozíciói mindig erősek voltak és maradtak is, azért, mert nem élték meg azt, ami Kelet-Európábán történt- Száz éve jelent meg Oswald Spengler német filozófus fő Jósé Ortega y Gasset műve, az A Nyugat alkonya, amely árnyaltabban ábrázolta az embert és azt, ami tőle várható: szerinte minden kultúra szükségszerűen létrejön, fejlődik, virágzik, majd elhal.- Ahogy az egyes ember élete is különböző szakaszokon megy keresztül - gyermek-, felnőtt-, időskor -, úgy hasonló fázisai vannak a nagy történelmi egységeknek is, amelyeket ő kultúrának nevez. Szerinte a történelem nem racionálisan, nem egy irányba halad úgy, hogy különböző célokat kitűzünk és a megvalósításukra törekszünk, hanem ott van mögötte az egyes társadalmak és népek biológiai ritmusa, ritmikája. Mégis, mivel magyarázható például az, hogy a mongolokat, e békés pásztornépet száz-százötven évig valami elképesztő dinamika ragadta magával, és a fél világot meghódították? Spengler nagysága abban rejlik, hogy ő ezt a biologikumból fakadó ritmikát is szem előtt tartotta.- Mit nevez Spengler kultúrának és ami ebből következik: civilizációnak?- A kultúra szót két értelemben használja: egy egész kultúrkört is - mint amilyen, a nyugati, a babiloni vagy a mexikói - ezzel a névvel jelöl, másrészt egy adott kultúra felfelé ívelő szakaszát is ugyanezzel a szóval nevezi meg: amikor a szóban forgó kultúrában a kreatív erők kibontakoznak, akkor jutnak a legmagasabb szintre a művészet, vallás, tudomány területén. Amikor elérik a csúcspontot, akkor civilizációba csapnak át, ekkor már nem az organikus teremtőerő, hanem a mechanikus gyarapodás kerül előtérbe, fő hajtóerőkké a gazdaság, a jog, a sajtóuralom, valamint a pénzvilág válnak. Rá kell nézni Soros Györgyre és a munkásságára, ő a modern pénzember prototípusa. A civilizációs szakasz a mérhetetlen expanzió időszaka, nem befelé, hanem kifelé terjeszkednek, egészen az öszszeomlásig.- Sokan számon kérték Spengleren, hogy a Nyugat nem bukott meg, él és virul.- A korunkban elterjedt rövid távú gondolkodásra jellemző, hogy a hanyatlást és a bukást is egyik napról a másikra várjuk, pedig ez hosszú, legalább két-háromszáz éves folyamat. A Római Birodalom esetében is ez történt. Egyébként súlyos következménye Oswald Spengler lehet a történeti látásmód beszűkülésének. Korábban a művelt rétegek évtizedekben, évszázadokban gondolkodtak, egy hagyomány vagy folyamat részének, folytatóinak képzelték el magukat. A mi korunkban ez egyoldalúan praktikus irányt öltött: csak a legközelebbi választásokig látunk előre, de hogy mindez milyen hosszú tendenciába ágyazódik bele, milyen távlati kifutásai vannak, többnyire már nem érdekli az embereket, azzal, hogy mi lesz húsz év múlva, már nem törődnek. Az idő összezsugorodása miatt csökken annak érzése is, hogy a mindenkori ember felelős az utódaiért. Spengler elemzésében az az értékes, hogy felnyitja az ember szemét arra, hogy e folyamat jeleit a magunk világában is lássuk: a migráció is csak egy fejezet e hanyatló pályán. Spengler egyébként a 21-22. századra jósolja a nyugati civilizáció végét, és ha lenne is e folyamatban húsz-harminc évnyi javulás - mint amilyen a 60- as, 70-es években volt -, az nem jelentené azt, hogy maga a tendencia megszűnik.- Milyen válságjelenségeket jelzett előre és melyek mélyültek el ezek közül Nyugaton vagy Európában?- Előre látta a demográfiai problémákat, a nyugati ember terméketlenségét, a pénzügyi nehézségeket, a modern világvárosok - sőt megalopoliszok- vidéket elsorvasztó túlburjánzását, a média tudatpusztító hatását; a művészet, kultúra elsekélyesedését már a maga korában is észlelte, ez napjainkban még inkább megfigyelhető. Azt is megérezte, hogy a jövő társadalmában a szórakozás, a sport indokolatlanul előtérbe kerül majd, a magasabb életcélok helyett a táplálkozásra, a higiéniára és az ehhez hasonló dolgokra irányul nagyobbrészt az emberi figyelem. A munkavégzés ma legnagyobbrészt külsőlegessé vált, amelyhez az embernek különösebb köze már nincs, azért csinálja, hogy pénzt szerezzen és elmehessen szórakozni. E jelenségek, amelyeket Spengler összességében civilizációnak nevez, a kései kultúra jellegzetességei, világszerte megfigyelhetők.- Hogyan lehetne summázni a Nyugat alkonyát?- Spengler arra int, hogy a történelmet komolyan kell venni. Ami a múltban történt, az nem múlt el, hat a jelenünkre is, befolyásolja a jövőnket. Spengler ezt a történelem sorsszerűségével magyarázza, ugyanis az emberre kirótt sorstól nem lehet egykönynyen megszabadulni. A másik tanítása, hogy túlságosan sokat ne várjunk el az embertől. Ő a felvilágosodás idealizált emberképével ellentétben reálisan látta a helyzetet. Egy másik művében egyenesen ragadozónak nevezi, aki nekiesik a természetnek, hogy meghódítsa s a többi embert is uralma alá vesse; világosan látta, hogy agresszív ösztönök munkálkodnak, amelyek látensen mindig benne szunnyadnak. Szerinte jobb a lehetséges rosszra felkészülni, mint az ideális, elképzelt jónak a bűvöletében élni.- Ha szükségszerű a nyugati civilizáció hanyatlása, lehet bármit tenni ez ellen?- Spengler nézeteiben van egy jó adag fatalizmus is. Egy politikusnak sosem szabad azt mondania, hogy elkerülhetetlen a vég. A filozófus viszont kinyilváníthatja ezt, mert akkor talán a politikus is komolyabban veszi a dolgot. Spengler technikáról szóló könyve a Pompejiben megmaradt, halott katona csontvázának képével zárult. Egy olyan katona képével, aki a vég közeledte ellenére az őrhelyén maradt, mert elfelejtették leváltani, ezért a lávatömeg őt is betemette. Számára ugyanis úgy szólt a parancs, hogy tartson ki. A mai embernek is valami hasonló lenne a feladata: ha bekövetkezik valamilyen kataklizma, akkor is próbáljon meg tisztességgel és méltósággal helytállni.
