Tolnai Népújság, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-25 / 119. szám

2018. MÁJUS 25., PÉNTEK SPORT 15 A háromszoros olimpiai bajnoknak már nem a férje az edzője Hosszúék szakítottak Fotó: Veres Viktor Tegnap délelőtt egyszerre váratlan és mégsem annyira meglepő bejegyzés jelent meg Hosszú Katinka Face­­book-profilján: „Szeretnék mindenféle pletykát meg­előzni, sajnos Shane-el (sic!) nem sikerült a magánéleti problémáinkat rendezni, így a továbbiakban nem az ő ve­zetésével készülök. Jelenleg is folyik a felkészülésem a versenyekre, miközben ke­resem a megfelelő szakmai hátteret a pályafutásom kö­vetkező szakaszára.” Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu ÚSZÁS Ezek szerint a tayaly de­cember óta tartó - pontosab­ban fogalmazva a közvélemény számára akkor ismertté váló - Tusup-Hosszú-saga végére va­lamilyen értelemben pont ke­rült; a házaspár szakmai kap­csolata végérvényesen befeje­ződött, s nehezen elképzelhe­tő az is, hogy nem bomlik fel a házasságuk. Legalábbis a be­jegyzésből nem erre lehet kö­vetkeztetni. A magánéletbeli vonat­kozásoknál jóval fontosabb, hogy a szakítással - úgy tű­nik - az úszósport történeté­nek egyik legeredményesebb versenyző-edző párosa bom­lott fel. A most 29 éves Hosszú Katinka Shane Tusup szakmai Szétváltak a sztárpár útjai irányításával három olimpiai arany- és egy ezüstérmet szer­zett, emellett kettejük együtt­működése hat világ- és hét Eu­­rópa-bajnoki aranyérmet ered­ményezett 50 méteres meden­cében, a 13 rövid pályás vüág- és 16 Európa-bajnoki címről nem is beszélve. Hosszú jelen­leg is világcsúcstartó 200 és 400 méter vegyesen, továbbá 25 méteres medencében ezek mellett 100 méter vegyesen, 100 és 200 méter háton. A ver­senyző ötször lett hazánkban Az év sportolója férje irányí­tásával, Tusup pedig négyszer Az év edzője. De nemcsak a páratlanul si­keres szakmai együttműkö­désnek van vége, hanem - ahogy maga Shane fogalma­zott egy 2013-as, e sorok írójá­nak adott interjúban - a Tusup és Társa Kft.-nek is. A szakem­ber ugyanis sohasem titkolta, hogy kapcsolata Hosszú Ka­tinkával legalább annyira üz­leti, mint érzelmi alapokon nyugszik. Úgy tudjuk, az Iron Aquatics úszóklub a Duna Aré­nában már csak formailag üze­mel, Hosszú és Tusup hónapok óta nincsenek Magyarorszá­gon, az egyesület versenyzői - ahogy azt lapunknak elmond­ták - időüen idők óta nem lát­ták a házaspárt. Az élverseny­zők edzéseit bizonyos Kiss Dóra nevű edző vezeü, már amennyire Kendi Csaba, Nyi­las Kornél, Molnár Dániel és a többiek élversenyzőnek ne­vezhetők. Dudás Dániel, aki­nek a nevét tavaly év végén kapta fel a bulvársajtó, ami­kor Hosszúval floridai üdülés­re mentek, már régen nem az Iron versenyzője, sőt, azt sem tudni, hol úszik, sőt, úszik-e egyáltalán. Szóval, a bomlás félreismer­hetetlen jelei mutatkoznak az üzleti vállalkozás környékén. A Magyar Úszó Szövetség ve­zetőit azonban sokkal jobban érdekli, hogy mi lesz a sport­ág zászlóvivőjével, Hosszú Ka­tinkával, az úszóval. Nem is olyan régen ő maga jelentette be, hogy a Mare Nostrum ver­senyen tér vissza, mely soro­zatnak az első viadala június 9 -10-én Canet-en-Roussillon­­ban lesz, a második állomás 13-14-én Barcelona, majd a harmadik 16-17-én Monaco. A nagy kérdés, hogy ha Tusup nélkül utazik Hosszú, ki lesz akkor az edzője. Erről egyelő­re senki se tud semmit. Azért egy jó pontot írjunk Hosszú javára: röviddel az omi­nózus Facebook-bejegyzés pub­likálása előtt értesítette a szö­vetség illetékeseit arról, hogy a jövőben már nem Tusup lesz az edzője, azaz Sós Csaba szövet­ségi kapitánynak nem a közös­ségi médiából kellett értesülnie a döntésről, ellentétben számos más, a Tusup házaspárral kap­­csolatos korábbi információ­val... Ez azért is érdekes, mert februárban maga Hosszú jelez­te, továbbra is férje a trénere, aki így idén is jogosult a havi nettó egymilliós kiemelt edzői fizetésre. Feltéve, ha a klub - Hosszút leszámítva - egyetlen válogatott úszója, Földházi Dá­vid őt nevezi meg mesterének. Bódog Tamás állítja, a diósgyőri labdarúgók kiváló erőnléti állapotban vannak Olyan, mint egy becsületsértés Mindig őszinte volt, szerinte ez sokaknak nem tetszett Fotó: MW LABDARÚGÁS A DVTK-tól el­küldött és a klubtulajdonos, Leisztinger Tamás által a szur­kolói találkozón sokat kriti­zált szakember, Bódog Tamás elegánsan visszavág, elismer­ve saját hibáit, ugyanakkor ki­áll az elvei mellett, és elmond­ja, a magyar futballban honos morállal lehetetlen előrébb vinni a sportágat.- Pihen?- Volt egy kis idő végre a családomra - mondta Bódog Tamás. - Miután elköszön­tem Diósgyőrtől, visszajöttem Németországba, ahol élünk, de a futballtól itt sem szakad­tam el. Voltam a korábbi csa­pataim edzésén, láttam Bun­­desliga-meccseket, s jutott egy hetünk rövid nyaralásra.- Milyen érzésekkel gondol vissza a Diósgyőrre?- Hálás vagyok a klubnak, amiért lehetőséget adott, hogy kipróbáljam magam vezető­edzőként. Nagy lelkesedés­sel, teljes szívvel próbáltam a tőlem telhető legjobb teljesít­ménnyel segíteni a csapatot. Sok értékes embert ismertem meg, és különleges volt érezni a szurkolók támogatását.- Korábban is kerestük, de nem akart megszólalni. Most mégis kötélnek állt.- Barátsággal jöttem el a klubtól, és kellett némi idő, hogy leülepedjenek a történ­tek. Ugyanakkor megjelentek olyan hírek, amelyek azt su­gallják, hogy mindenért én vagyok a hibás, s mert né­hány tény nyilvánvalóan nem igaz, úgy éreztem, reagálnom kell. Amikor eljöttem, még azt olvastam, hogy a szolgála­ti autók játékosoktól való elvé­tele az én ötletem volt. Azóta kiderült: hazugság, hogy az enyém volt, hiszen ellenez­tem. Néhány napja pedig ol­vastam, hogy a tulajdonos, Leisztinger Tamás találkozott néhány szurkolóval.- Ami a találkozón elhangzot­takat illeti: a kívülállókat talán az döbbentette meg a legin­kább, mi folyik a háttérben az átigazolási díjak és a fizetések kapcsán. A tulajdonos amondó, tisztában van azzal, hogy eltűn­nek a pénzek. Mit tapasztalt ezen a téren? Rosszulesett, amikor Leisztinger Tamás erről be­szélt, nem lehet tudni ugyanis, kikre utalt és hogy pontosan mire gondolt. A jelenséggel én is találkoztam, s felhívtam a tu­lajdonos figyelmét arra, itt egy­szerűen lehúzás folyik, becsap­ják őt. De ő azt válaszolta, tisz­tában van vele, és nem zavarja. Szerettem volna tenni ez ellen, de erre támogatás nélkül nem nagyon lehetett esélyem.- Sarkalatos pont ez, hiszen ar­ról hallani, hogy a Diósgyőrnek pénzügyi problémái vannak, miközben a városban jelentős fizetésekről beszélnek.- Azt tudom, amit én ta­pasztaltam és amit a tulajdo­nos nekem mondott. Amikor megegyeztünk, úgy fogalma­zott, nem elégedett az öltözői morállal, kiábrándult a léhű­tő játékosokból, a futballisták túl sokat keresnek, és nagyon keveset tesznek a pénzükért. A pénzügyi szisztémán min­denképpen változtatni akar­tam, elküldtem a csapatból olyan magas fizetésű futbal­listákat, akik csak peremem­berek lehettek volna. Az egész fizetési struktúrát át akartam alakítani, hogy a bérezést a teljesítménytől tegyük függő­vé. Aki játszik, többet keres­sen annál, aki a cserepadon ül, vagy még ott sem, a győ­zelemért járó prémium legyen magas, ne pedig a fix juttatás; én ugyanis ebben a világban éltem hosszú évekig, nekem ez a normális.- Hát igen, ez a normális...- Nekem egy fillért se ad­jon senki azért, mert átigazol­tunk valakit. Nem akartam részt venni a lenyúlásban, de az, ahogyan a tulajdonos fo­galmazott, becsületsértéssel ér fel. Nevezze meg, aki sze­rinte így dolgozik!- Leisztinger Tamás úgy fogal­mazott, ön mentálisan és fizi­kailag taccsra tette a csapa­tot. Mit szólt ehhez?- Ami leginkább lelkileg megviselte a játékosokat, az a céges autók elvétele és a fize­tésekből történő levonás volt. Éppen ezért nem túl sportsze­rű, hogy utólag ennek a fele­lősségét is rám akarják hárí­tani, holott ezzel a döntéssel nem értettem egyet. Az erőn­lét? Ugyanazzal a módszer­rel és ugyanannak az edző­nek a terve alapján dolgo­zott a csapat tavaly tavasszal is, amikor elkerültük a ki­esést. Christof Elser dolgozott a Hoffenheimnél, Lipcsében, Salzburgban, elismert szak­ember; az ő módszere egy éve jó volt, fél éve jó volt, most már alkalmatlan? Ezenkívül két, a szakterületén kiemelkedő szaktekintélyű orvos vizsgál­ta, mérte folyamatosan a játé­kosokat. Tőlük az a visszajel­zés érkezett, hogy soha ilyen jó erőállapotban nem voltak a labdarúgók.- Miben hibázott ön?- Mindig őszintén elmond­tam a véleményemet minden­ről, ami sokaknak nem tetszett. Lehet, hogy ebben hibáztam. Somogyi Zsolt/NS Hajszálon is múlhat Fenyő Gábor jegyzet@medlaworks.hu Már most megállapítható, hogy különleges évjárat az idei. A honi csapatsport­ágakban olyan klubokat ta­szítottak le a trónról, ame­lyek hosszú éveken át ott ragadtak a csúcson, s ren­díthetetlennek tűntek. A rekordbajnok Fino-Ka­­posvár férfi röplabdacsapata az idei szezonban a bajnoki sorozatban és a Magyar Ku­pában is arany nélkül ma­radt. Az elmúlt 22 évben erre csupán egyszer, még 2004-ben volt példa. Bár a címvédőről beszélünk, már a fináléba jutás is bravúr volt A mindent eldöntő ötödik meccset Kecskeméten ren­dezték, s stílszerűen csak az ötödik, utolsó rövidített szett­ben dőlt el a párharc sorsa. A döntő pedig még el sem kezdődött, amikor már tud­tuk, hogy emlékezetes lesz. Mivel Kaposváron foglalt volt a sportcsarnok, így felcserél­ték egymással a pályaválasz­tói jogot. Vagyis az első és a harmadik ütközethez hason­lóan a negyedik aranymeccs­nek is Kazincbarcika volt a házigazdája - nem is utaz­tak haza a kaposváriak -, s az ötödik meccs lett volna a somogyi megyeszékhelyen. Miután az iskolai osztály­­kirándulások miatt egysze­rűen képtelenek voltak au­tóbuszt szerezni a kaposvá­riak, így a harmadik mérkő­zésre (ekkor 1-1 volt az ál­lás) jobb híján személyau­tókkal utaztak el. Mindezt csak fokozta, amikor útköz­ben megtudták, hogy sza­baddá vált a csarnok. A bal­lagási ünnepséget ugyan­is lemondták, s elmaradt a Demjén Ferenc-koncert is, ám ekkor már nem lehe­tett visszacsinálni az ere­deti forgatókönyvet a lekö­tött tv-közvetítések miatt. Mindettől függetlenül a ne­gyedik meccsen közel állt a csodához a Fino társula­ta, lévén három meccslab­dájuk is volt, ám elszúrták, így a végén bajnokként ün­nepelhettek a házigazda barcikaiak. Trónfosztás volt a férfi ké­­ziseknél is. Érezni lehetett, hogy valami nem stimmel Veszprémben, hiszen a Baj­nokok Ligájában a legjobb nyolcig sem jutottak el. An­nál nagyobb volt ellenben az öröm Szegeden, ahol 11 évet vártak arra, hogy új­ra ők kerüljenek a trónra. A hölgyeknél sem sok hiányzott a trónfosztáshoz. Csak a gólkülönbség dön­tött, s végül egyetlen talá­lattal, vagy ahogy mondani szokás, egy paraszthajszál­lal lett újra bajnok szerdán este a Győr a Fradi előtt. A Ferencváros pólósai viszont kárpótolhatják a zöld-fehér híveket. Ugyan­csak szerdán este a negye­dik meccsen és a változatos­ság kedvéért szintén egyet­len góllal alulmaradtak a Bajnokok Ligája-győztes Szolnok otthonában, ám a mindent eldöntő szombati ötödik meccsen ők játszhat­nak otthon.

Next

/
Thumbnails
Contents