Tolnai Népújság, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-23 / 117. szám
2018. MÁJUS 23., SZERDA SPORT 15 Az 1907-ben alapított kolozsvári CFR hat év után ünnepelhet ismét román bajnoki címet, a zárófordulóban a címvédő Viitorul Constantát győzték le Az oldal fotói: MW Csodás tavasz Dunaszerdahelytől Sepsiszentgyörgyig Egy tőről fakadó sikerek A nagy román állam létrehozatalának századik esztendejében bajnok lett a kolozsvári CFR, szlovákiai bronzérmesként huszonöt év után újra európai kupaszereplésre készülhet a Dunaszerdahelyi AC, az újonc Sepsi OSK pedig gyakorlatilag biztosította további élvonalbeli szereplését a román bajnokságban. Eredményes futballév közös pályánkon, a Kárpát-medencében. Csinta Samu szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Rózsahegyen több mint ötszáz szurkoló - köztük máshonnan érkezett magyarokkal - ünnepelhette a DAC a bravúros bajnoki szereplését, amely jogot biztosít a csallóközi csapatnak arra, hogy induljon az Európaiiga selejtezőjében. A Kupagyőztesek Európa Kupájában 1987-ben négy meccs jutott neki, csehszlovák kupagyőztesként a ciprusi AEL Limassol kiejtése után a svájci Young Boys Bern parancsolt megálljt a felvidéki csapatnak. Egy évvel később az UEFA-kupában a svéd Östers Vaxjö kiütését követően a Bayern München vonzotta a dunaszerdahelyi lelátókra az eddig csúcslétszámú közönséget, tizenötezer embert, akik a bajorok 2-0-s győzelmét is ünnepként élték meg. Az európai fellépésektől 1993-ban köszönt el időlegesen a DAC, a Casino Salzburg kétszer 2-0-val búcsúztatta az akkor Pecze Károly által irányított kék-sárgákat. A folytatás idén nyáron következhet. A futballszurkolók számára immár búcsújáró helynek számító Dunaszerdahely mellett a Kárpát-medence egyre több helyszínén is beérni látszik a gyümölcs. Bár az 1907-ben még Vasutasként, KVSC-ként létrehozott kolozsvári CFR ma már csak tulajdonosi körének elenyésző része, illetve szurkolóinak tekintélyes hányada révén számít magyar identitásúnak, az Erdély-tudat azért változatlanul él a Fellegváron. A kilencvenes évek román aranycsapatának jobbhátvédje, Dán Petrescu éppen edzői pályafutása ötszázadik mérkőzésén vezette bajnoki aranyat érő győzelemre együttesét. A címvédő Viitorul Constanta - amelynek kispadján a tulajdonos-menedzser Gheorghe Hagi ült - elleni zárómérkőzésen minimális győzelem is elegendő volt a hazaiaknak, miután a nagy ellenlábas Steaua-utód, az FCSB ponthátrányban várta az utolsó fordulót. Felejthető színvonalú, de a végletekig feszült mérkőzésen mindkét aranyvárományos 1-0-ra győzött, Kolozsváron pedig kitörhetett a fieszta. Hat szűk esztendő után, illetve a klubot a harmadosztályból a Bajnokok Ligájacsoportkörbe vezénylő Pászkány Árpád üzletember kiszállása óta ez volt az első kolozsvári bajnoki cím. Összességében pedig a negyedik 2008, 2010 és 2012 után, a dicsőséglistán viszont ott szerepel további négy román kupagyőzelem, illetve két Szuperkupa-diadal is. A magyar válogatott Miriuta Lászlót a kispadon tavaly nyáron váltó Dán Petrescu remekül romboló, a 36 bajnoki mérkőzésből mindössze hármat elveszítő, 19 gólt kapó csapatot rakott össze. Áz idei kolozsvári futballfilozófiát remekül fejezte ki az egyik játékos meccs utáni nyilatkozata: „Aki szépet akar látni, menjen missversenyre. Mi győzünk!” Mindezzel hatalmas frusztrációt okozva a FCSB-tulajdonos Gheorghe Becalinak, aki minden játékosvásárlás és fogadkozás ellenére a rangsor második helyére szorult az elmúlt három bajnokságban. A soviniszta húrokat is gyakran pengető juhász-milliárdos idén meredek kijelentéssel igyekezett befolyásolni a közhangulatot - és talán a játékvezetőket is elképzelhetetlennek tartja, mondta többször is, hogy Románia fennállása centenáriumának évében magyar csapat nyerje az országos bajnokságot. De a végeredmény nemcsak ezért hatalmas elégtétel az együttes múltjával teljes mértékben azonosuló erdélyi magyar szurkolók számára. Egyre nagyobb számban, lélekben pedig még többen jelen vannak az újonc Sepsi OSK mérkőzésein is, és lelkesedésüket minden bizonnyal fokozza, hogy immár sorozatos sikerélményben is részük lehet. A sepsiszentgyörgyi csapat hat tavaszi győzelme és négy döntetlenje mellett egy vereséget elkönyvelve immár egyetlen pontra van a matematikai szintű bentmaradástól - ami gyakorlatilag már ma élvonalbeli folytatást ígér. Az egykori FTC-csatár, Eugen Neagoe nehezen „kikezdhető” gárdát rakott össze, amely fordulóról fordulóra magabiztosan növelte a közötte és a többi kiesőjelölt közötti pontkülönbséget, és ma már az alsóház második helyére hajt, miután a Dinamo Bucuresti előnye behozhatatlan. A március 19-e óta újra hazai pályán, zsúfolt nézőtér előtt játszó háromszéki együttes teljesítménye előtt a román nyilvánosság is elismeréssel adózik. A Dinamo-szurkolók provokációja után - a két csapat közötti szentgyörgyi mérkőzésen magyar zászlót lopva rohant végig egy vendégdrukker a pályán - sokan tartottak attól, hogy a szövetség fegyelmi bizottsága megfosztja a hazai pálya kétségtelen előnyétől a piros-fehéreket, de aztán „csak” tízezer lejes (750 ezer forint) bírság lett vége, a provokátor klub pedig 15 ezer lejjel lett szegényebb. A szentgyörgyi étvágy pedig növekvőben, Diószegi László klubtulajdonos immár a felsőházba jutást, azaz az alapszakasz végére az első hat közé kerülést célozza meg a következő bajnoki idényre. A román futball józanabbik része pedig nem győz dicsérő jelzőket keresni a csodálatos háromszéki futballhangulatra. JEGYZET Gerillák a tévében Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu „De hát ez csak néhány ember!” Ezeket a szavakat kaptam el vasárnap egy pünkösdi futóverseny részeseként, amikor egy embertársam arról igyekezett meggyőzni a futóútvonalat biztosító polgárőrök egyikét, hogy helytelen és méltánytalan az útzár. A dühös férfiú szabadságjogainak korlátozását látta a futóeseményben, a futókban pedig a kiszorítandó ellenséget. Nem egyedi eset. A vélemények ütköztetésének nagyszerű terepe minden olyan amatőr sportrendezvény, amely ideiglenes forgalomkorlátozással jár. Számos alkalommal voltam fültanúja annak, amikor várakozásra kényszerült autós adott tanácsokat futóknak. Volt, aki a budapesti maraton sokezres mezőnyét száműzte volna atlétikapályára, és volt olyan is, aki szerint valami erdőben kellene lebonyolítani az ilyen hülyeségeket, mint a futóversenyek. Természetesen a véleménynyilvánítás joga mindenkit megillet, de időnként megdöbbentő, hogy milyen kevéssé vagyunk toleránsak egymással. ■Az említett példákba foglalt és más hasonló felvetések meglehetősen érzékenyen érintik a futókat, így általában egyszerű érvrendszer mentén szokták megválaszolni a kéretlen tanácsokat. Nincs bizonyítva a verseny közepette lezajló viták teljesítményfokozó hatása, de nem zárom ki, hogy a feldühített futók vérébe áradó adrenalin segítheti a tempó fokozását. Innen közelítve akár még köszönet is illetheti a beszólogatókat, akikről azt is feltételezhetjük, hogy pusztán jobbító szándékkal mondják, amit mondanak. A tiszta erdei levegőre küldött tízezer maratonista akár hálás is lehet az életviteli és versenyszervezési tanácsokért, amiket ingyen kap meg. Attól, aki akarata ellenére válik egy sportesemény nézőjévé, aligha várhatjuk el, hogy izgalomtól kipirosodott orcával, lelkesen szurkoljon. Ezeket az embereket érthető módon hagyja hidegen, hogy mi történik a mezőnyben. Mégis rendkívüli hasonlóságot találhatunk egyes drukkerekkel, akik például országúti kerékpárversenyeken tűnnek fel. Azokra gondolok, akik nem a versenyt nézik, hanem egyszerűen csak a kamerák kereszttüzébe akarnak kerülni. Akik ott rohannak az emelkedővel küzdő kerekesek előtt haladó, operatőröket szállító motorok mögött. Látszatra mindegy nekik, mi történik a versenyen, még az sem számít nekik, hogy zavarják a bringásokat. Korábban azt hittem, számukra a fő az, hogy benne lehessenek a tévében. Mostanában azonban motoszkál bennem a gyanú, hogy a városokból eltanácsolt futók álltak gerillának, csak nem találtak sem erdőt, sem atlétikapályát. A bizalom ereje - Vida Kristopher remekül érzi magát a DAC-nál „Először a pályán ünnepeltünk, aztán a buszban, majd egy benzinkútnál úgy kétszáz szurkolóval. Dunaszerdahelyen a stadion előtt ezerötszázan vártak ránk és osztoztak az örömünkben.” A szombati élmények felidézésére Vida Kristophert, a Dunaszerdahely 23 éves középpályását kértük, aki nem véletlenül volt boldog. Csapata az utolsó szlovák bajnoki mérkőzését Rózsahegyen 4-0-ra megnyerte - a győzelemhez a magyar futballista két góllal és két gólpasszal járult hozzá -, ezzel a bajnokság harmadik helyén végzett, s jogot szerzett arra, hogy induljon az Európa-ligában. A DAC játékosai június közepéig jól megérdemelt pihenőjüket tölthetik, így temérdek idejük juthat olyan újságírói kérdések megválaszolására is, mint például: miért sikerült ennyire jól a szezon? „Sok összetevőn múlt. A szezon első felét jól kezdtük, novemberig fantasztikusan menetelt a csapat, de a téli szünet előtt kissé megtorpantunk. A tavaszunk fantasztikusan sikerült; igaz, épp a vége előtt becsúszott három fájó vereség. De nem aggódtunk, csak nem sikerült berúgni a helyzeteinket. Nagyon büszke vagyok a csapatra, amiért ilyen fergeteges szezont zártunk.” Vida Kristopher elmondása szerint a tavaly őszt is jó formában kezdte, aztán jött egy nagy szakadék, teljesítménye visszaesett, a keretből is kikerült. A téli alapozás kellett hozzá, hogy újra formába lendüljön, és amikór néhány csapattársa sérülése miatt Marco Rossi vezetőedző ismét bizalmat szavazott neki, megragadta az esélyt. A legutóbbi tíz mérkőzésen remek játékot nyújtott, folyamatosan javult a teljesítménye. Ha Dunaszerdahely, akkor a szurkolók szerepe ugyancsak megkerülhetetlen. Hazai pályán mérkőzésről mérkőzésre kiváló hangulatot varázsolnak a fanatikusok, akiknek jó része idegenbe is elkíséri a csapatot. A támogatást a játékosok is érzik, és különösen hálásak érte. „Főleg az idény vége felé számított nagyon sokat a szurkolók támogatása, amikor a sorozatban elszenvedett három vereségünk ellenére sem kezdtek kritizálni bennünket, épp ellenkezőleg. Mindenhol azt hallottuk, olvastuk, hogy bíznak bennünk, nem lesz itt semmi probléma, csak menjünk tovább.” Ezek után nem meglepő, ha a fiatal középpályás remekül érzi magát a DAC-nál, amely a következő szezonban akár további szintet léphet: „Rendkívül jó játékosokból áll a keretünk, erős a csapategység. Bebizonyítot-Vida gólját ünnepli társaival tűk, hogy mindenkit meg tudunk verni. Úgy gondolom, mi is a topcsapatok közé tartozunk, .és jövőre a célunk lehet, hogy a tabellán még feljebb lépjünk.” Nagy Zsolt
