Tolnai Népújság, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-19 / 115. szám

4 ß roza FENYEK HliJtil'Jl1 helyőrség Shrek Tímea Jim még csak hatéves volt. Élénk fantáziája mindig elkápráztatta a szüleit. Legutóbbi húzása az volt, hogy képzeletbeli barátokról be­szélt. Johann, az apja nem vette komolyan, azt gondolta, a gyermeki világszemlélet teljesen más, mint a felnőtteké. Az iskolai pszichológus szerint ez ebben a korban teljesen normális, azt tanácsolta a szülők­nek, hogy hagyják a gyermeket ki­bontakozni. Ők hittek neki. * Susan folyton dolgozott. Gyűlöl­te a munkáját, de egy ideje hiába keresgélt, nem talált jobbat. Úgy érezte, hogy belefásul a telekom­munikációs cég monoton munka­napjaiba. Soha semmi sem változik. Adóbehajtás. A legtöbb ember pa­­naszködik, vagy egyszerűen lerázza, a gép pedig csak dobja és tárcsázza a számokat.- Jó napot kívánok! Alkalmas-e az időpont, hogy néhány szót vált­sunk? - kérdezte betanult hang­nemben a következő ügyfelet. A vonal végén csak recsegést hallott. Susan arra gondolt, megnyomja az újratárcsázást, amikor egy vékony hang megszólalt a másik oldalon.- Anyu? - kérdezett vissza egy ismerős hang. - Anyu, te vagy az? Susanban egy pillanatra megállt az ütő. A monitorra nézett, a tele­fonszám nem egyezett az övékkel.- Nem, kicsim - válaszolta -, én nem az anyukád vagyok. Van fel­nőtt a közeledben?- Van.- És adnád őt a telefonhoz?- Nem tudom. Nem lehet. Anyu, biztos nem te vagy?- Nem.- Sajnálom, anyu - válaszolt a gyermek, a vonal pedig megsza­kadt. Susan hiába nyomkodta az új­rahívást, a készülék foglaltat jelzett. Idegesnek érezte magát, mobiltele­fonjáért nyúlt, Johannt akarta hív­ni, de a főnök tenyere a vállához ért.- Valami baj van, Susie? - Nem, nincs, uram - hebegte. - Csak mert idegesnek tűnsz.- Az előbbi hívás furcsa volt. Egy gyerek vette fel, azt hitte, az anyja vagyok.- Megesik. Miért furcsa ez?- Ismerős volt a hangja.- Ne csodálkozz, fél év munka után minden hang ismerősnek tűn­het. - Majd megnyomta a követke­ző szám hívását. - Legyél vonalban, vagy a nap végén levonom a béred­ből! Susan eltette a telefonját és visz­­szarázódott a napi monotonitásba. * Jim a tévét bámulta. Apró kezé­ben nagynak tűnt a távirányító, de a gombokat olyan magabiztosság­gal nyomkodta, akár egy felnőtt. Az egyik csatornán az X-15-ös nevű űr­hajó felszállását közvetítették. Jim nézte néhány másodpercig, majd fejét oldalra döntve megkérdezte:- Te is ilyennel jöttél? - Közben egyetértőén bólogatott és folytatta. - Tudod, tetszik nekem a világűr. És a csillagokat is láttad? Melyik a kedvenced? Közelről is olyan fé­nyes? Ekkor Johann lépett a szobába.- Kivel beszélsz, kisfiam? - kér­dezte.- Síddel. Johann leült a gyerek mellé és át­ölelte.- Én nem látom őt. Nem mutat­nál be neki? Jim félrefordította fejét, majd né­hány másodpercnyi gondolkodás után válaszolt:- Hmm. Sajnálom, apa. Sid rád egyelőre nem kíváncsi.- Na, szép! - nevetett a férfi, majd felállt a kanapéról, és a kony­hába ment. Az ajtóból még visszak­érdezett: - És mikor lesz majd rám kíváncsi?- Azt még nem tudja, de ha a töb­biek ideérnek, majd eljönnek hoz­zád is. Johann elmosolyodott és elhagy­ta a szobát. * Jim felállt a kanapéról és a szo­bájába ment. Magára zárta az ajtót, lefeküdt az ágyára és hosszasan bá­multa a plafont.- Ha nagy leszek, szeretnék egy medvét. Egyszer láttam a cirkusz­ban, hogy milyen okosak. Tudnak táncolni.- És azt tudod, hogy tanítják meg őket rá? - szólt egy vékony hang az ágy alól.- Sid! Itt vagy? - A kisfiú már fel is ült az ágyon.- Persze hogy itt vagyok. Feküdj, nyugodtan. - A gyerek visszadőlt. - Na, tudod, hogyan?- Mmm... Nem, de biztosan tet­szik nekik a zene.- Kicsi vagy, és még buta is.- Miért, te jobban tudod? Na, mondd el, hogyan tanítják meg tán­colni a medvéket?- Állj fel az ágyon. Elmondom, hogy kell.- Jó, felálltam. Most mit csinál­jak?- Nézz fel a plafonra!- Nézek.- Hunyd be a szemed! - Behunytam. - Most kezdj el lassan forogni! És mondd utánam: magas, csíkos hegy a sátram, amit mondok, meg­csináljad. Jim halkan ejtette ki a szavakat, és forgott. Azt érezte, hogy talpai lassan meggyulladnak. A fájdalom­tól könnyezni kezdett, de összeszo­rította fogait, és forgott, amíg össze nem esett. Susan lépett be az ajtón, látva ájult gyermekét hangos kiabálásba kezdett. A félje nem volt sehol. * Johann végtagjai teljesen meg­bénultak. Csupán szemgolyóit tudta mozdítani, csak arra hagyat­kozhatott, amit látott. Az alagút végén fehér fény vakította el. Amikor érezte maga alatt a föl­det, a fény átláthatóbb lett. Körü­lötte elmosódott, szürke emberek álltak, idegen nyelven beszéltek, Johann nem értett belőle semmit. Erős füstszag csapta meg az orrát. Emelkedni kezdett, az embereket egyre élesebben látta. Négy férfi vitte őt, arcuk torz és szőrös volt. Néhány percnyi mozgás után is­mét földet ért. A bénulás érzése szűnni látszott, fejét erőteljesen oldalra fordítva égő máglyát pillan­tott meg. A tűz körül meg egy apró emberalakot, aki a fején tollas díszt viselt. Kezében dobbal hangosan kántált valami ismeretlen nyelven. Ahogy a gyermek közelebb ért, Jo­hann felismerte benne a fiát.- Jim! Jim, te vagy az? Segíts nekem kiszabadulni! A gyermek megtorpant. Fejét ol­dalra döntve percekig nézte a föl­dön fekvő, magatehetetlen férfit. Aztán közel hajolt Johannhoz, szá­ját egészen az övéhez érintve sut­togni kezdett:- Az én nevem Sid. Mondtam, hogy eljönnek érted is - majd az égre nézett, és már szinte önkívü­letben üvöltötte a szöveget. A dobszó egyre hangosabb lett, Johann emelkedni kezdett, a fül­siketítő kántálás egészen az agyáig hatolt. Valahol a távolban a nevét kiabálták. Rázkódni kezdett, a kán­tálás egyre halkult. Amikor magá­hoz tért, Susan állt fölötte és két jó­kora pofont kevert le neki. Johann felugrott a kanapéról.- Mi történt?- Jim elájult. A gyerekszobában találtam rá. Már hívtam a mentő­ket. Milyen apa vagy te? Nem fi­gyelsz a gyerekre! - majd még egy pofon követte.- Anyu! - szólalt meg egy vékony hang. Susan Jimre nézett, aki ájultan feküdt a másik kanapén.-Anyu, apu... Johann körbenézett, de nem lá­tott senkit.- Anyu, apu... - már tisztán hal­lották Jim hangját, de a gyermek továbbra is mozdulatlanul feküdt. Hirtelen éles fény borította el a szobát. Pont olyan, amit Johann azelőtt látott. A vakító fényáradat közepén gyermeki alak körvonala­zódott ki, fején tolldísszel.- Sid? - kérdezte értetlenül Jo­hann.- Sajnálom - válaszolt a vékony hang. Susan azonnal feli'stherte. - Én ezt nem így akartam. - A fény egyre erősebb és melegebb lett. A mentő villogója egészen vörös színűre festette a szobát. Kicsivel később már a kékkel egyenletes időrendben váltották egymást. Amikor a rendőrök betörték az aj­tót, és a nappaliba léptek, három holttestet találtak. Két felnőtt és egy gyermek teste feküdt sértetle­nül a padlón. alvazat CSODA A CIRKUSZBAN Mit jelent neked a cirkusz? A Fővárosi Nagycirkusz irodalmi pályázatot hirdetett a megújuló cir­kuszművészet üzeneteinek közvetí­tése céljából. Költők, írók, dalszer­zők, irodalomkedvelők jelentkezését várják. A Fővárosi Nagycirkusz olyan po­zitív hangulatú művek születését szorgalmazza, amelyek megmutat­ják, müyen egyedülálló élményt, örömet kap a közönség az egymásra koncentráló, bámulatos fizikai telje­sítményt nyújtó artistáktól, zsong­lőröktől, bűvészektől és bohócoktól az előadások során. Hogy történetek, versek, dalok íródjanak az erő, a ki­tartás, az egyensúly és a bizalom ter­mészetéről. Habár jelenleg is több száz irodal­mi alkotás foglalkozik a cirkusszal, ezekben legtöbbször a szomorúság­gal, a magánnyal kapcsolatban jele­nik meg. Sajnos jóval kevesebb mű szól arról, miért szeretjük a cirkuszt: a csodáról, a varázslatról, a felfoko­zott pülanatokról, a hihetetlen telje­sítményekről, a cirkuszművészek bá­torságáról és ügyességéről, a cirkusz szenvedélyes és fegyelmezett vüágá­­ról, a nézők ámulatba ejtéséről. Az irodalmi műveket 2018. au­gusztus 15-ig a csicsely.zoltan@ma­­civa.hu e-mail-címre váiják Csoda a cirkuszban tárgymegjelöléssel. A beérkezett pályamunkákat rangos zsűri értékeli, és magas pénzdíjjal (összesen félmillió forinttal + külön­­díjakkal) jutalmazzák. A győzteseket és a legsikeresebb alkotásokat 2018. szeptember 21-én, a magyar dráma napján hirdetik ki. Egy pályázó több művet is bead­hat, akár mindhárom kategóriában, terjedelmi megkötés nélkül. Vers, novella vagy dalszöveg esetén a pá­lyamunkákat egyetlen *.doc vagy *.pdf dokumentumban, megzenésí­tett dal esetén *.mp3-ban kérik a le­vélhez csatolni. A pályázathoz kéijük megadni az értesítési adatokat: pon­tos nevet, lakcímet, telefonszámot, e-mail-címet. Az irodalmi művek megszületését a Fővárosi Nagycirkusz a jelenleg futó, vízi cirkuszi műsorának, az At­lantic Flight - Nagy cirkuszi utazás megtekintésével is inspirálni sze­retné. A költők, írók és dalszerzők szintén a csicsely.zoltan@maciva. hu e-mail-címen igényelhetnek je­gyet bármelyik, augusztus 15. előtti előadásra a Csoda a cirkuszban iro­dalmi pályázatra hivatkozva. A Fővárosi Nagycirkusz fenntartja a jogot, hogy a beérkezett pályamű­vek egészét vagy részleteit a pályázat meghirdetése után, további ellen­szolgáltatás nélkül felhasználja a programjain, közzétegye a honlap­ján, illetve más elektronikus vagy nyomtatott felületein. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET í \

Next

/
Thumbnails
Contents