Tolnai Népújság, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-19 / 115. szám
2018. MÁJUS 19., SZOMBAT SPORT 15 Dárdai Pál vezetőedző merész terveket sző a német fővárosban „Szexi lett az Öreg hölgy” A Hertha vezetőedzője, Dárdai Pál a tizedik helyről, fia bevetéséről, az idény csúcspontjáról, a kötelező szombat esti meccsnézésről és a biztató berlini jövőről is beszélt a vele készült interjúnkban. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Gratulálhatok ahhoz, hogy a Hertha tizedikként zárt a Bundesligában?- Szerintem igen - felelte lapunk érdeklődésére a csapat háromnapos mallorcai összetartásán utolért Dárdai Pál, a berliniek vezetőedzője. - A hét eleji közgyűlésen úgy fogalmaztam, az elért helyezés megfelel a realitásnak, nem kell a földbe döngölni a társaságot, de nem is kell az egekig magasztalni. Tavaly nyáron több labdarúgó érkezett hozzánk, Karim Rekiket, Mathew Leckie-t, Valentino Lazarót és Davie Selkét sikerült beépítem az elmúlt hónapokban - a következő bajnokságban már meghatározó játékosok lehetnek. Azt viszont sajnálom, hogy Ondrej Dudával nem boldogulunk. Két éve van nálunk, az elsőben gyakorlatilag végig sérült volt, és a másodikban is hol számíthattunk rá, hol nem. Ahhoz a futballhoz, amit megálmodtunk, kellett volna az ő tudása, hiszen a kulcspaszszok mestere, ám miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem kalkulálhatunk vele rendszeresen, menet közben át kellett állnunk egy másik játékrendszerre. Az alig tizenkilenc esztendős Arne Maier bevetésével megoldottuk. Az ő képességeit és a mi munkánkat dicséri, hogy már most vinnék a Herthánál magasabban jegyzett klubok.- El is megy?- Nem. Bocsánat, tartsa egy pillanatra... Na, itt is vagyok. Csak éppen kihajózunk, és a vezetők koccintani szerettek volna velem.- Ezek szerint úgy gondolják, van mire.- Mindamellett, hogy kiderült, van még hova fejlődnünk, a kitűzött cél az volt, hogy az első tíz között végezzünk, ennek, ugye, megfeleltünk. Néhányan nekem szegezték a kérdést, miért nem voltam merészebb a rajt előtt, nekik is elmondtam, hogy a bajnoki, illetve Európa-ligaszerepléssel járó kettős terhelés miatt örüljünk, hogy nem adódtak jelentősebb gondjaink. Meg lehet nézni, hogy a hozzánk hasonlóan a nemzetközi kupában induló kiscsapatok közül a Köln kiesett, míg a Freiburg csak az utolsó fordulóban csikarta ki a bennmaradást. Hozzájuk képest mi istenien muzsikáltunk. Még úgy is, hogy tíz pontot elszórtunk, elsősorban a fiatalok naivitása miatt. Egyrészről belefért, másrészről egy-két év múlva már nem követik el ezeket a hibákat. Szóval elégedettek lehetünk, magam is úgy vélem, rendben volt a mögöttünk hagyott idény.- Nem bánja, hogy az Európa-liga-indulást ezúttal nem sikerült kivívni?- Egyáltalán nem. Legalább nyugodt lesz a felkészülésünk. Dárdai Pál: „A Kölnhöz és a Freiburghoz képest mi istenien muzsikálunk' Szükségünk is lesz rá, mert a játékunkon van csiszolnivaló. Az őszi menetrendünk a heti két meccs miatt úgy festett, hogy játszottunk, pihentünk, játszottunk, pihentünk - nem jutott idő arra, hogy belenyúljunk az időnként akadozó gépezetbe. Tavaszra meg kijött a fáradtság, két-három mérkőzésünk el is ment ezen. Szerencsére vannak jó fitneszedzőink, majd ők rendet tesznek az alapozás idején.- Ők is ott vannak Mallorcán?- Mindenki itt van. Az elnökkel az élen a vezetők, aztán a stábtagok, a csapat körül dolgozók és persze a futballisták. A landolást követően mi balra indultunk, a labdarúgók jobbra, nem is vagyunk egy szállodában velük... Mindenki úgy ereszti ki a gőzt, ahogyan szeretné, egyedül az biztos, hogy szombat reggel a reptéren találkozunk. Mi persze már óvatos duhajok vagyunk, ha meg is iszunk egy pohár bort, közben többnyire arról esik szó, mi lesz jövőre.- Ha a tizedik helyezett Hertha Mallorcán lazít, vajon hová utazik a bajnok Bayern?- Berlinbe, a szombat esti kupadöntőre... Egyetlen kötelező programot írtam elő mindenkinek erre a hétre, mégpedig a finálé helyszíni megnézését. Azt akarom, hogy a csapat átérezze, mit jelent egy ilyen találkozón játszani. Ezzel is szeretném motiválni a srácokat, hogy legközelebb ne csak nézői legyünk az aranycsatának.- Szerda este óta van egy döntős alakulata a Herthának, arról nem szólva, hogy a 7-es mezt viselő játékos hátán a Dárdai feliratvirít...- Óriási fegyvertény, hogy Palkóék eljutottak odáig! A klub történetében még nem volt arra példa, hogy az A-jugend, vagyis az U19-es együttes országos döntőt játsszon. Az elődöntőben a Borussia Dortmundot búcsúztatták el, holott a címvédő több, a Bundesliga légkörét már megtapasztaló játékost felsorakoztatott. Igaz, nálunk is szerepeltek olyanok, akik megfordultak már az első csapatnál.- Jól emlékszem, hogy amikor még utánpótlásedzőként dolgozott, ezt a korosztályt ön indította el?- Javarészt Palkó miatt már tizenhárom éves korukban figyeltem őket, két évvel később valóban én lettem az edzőjük, akkor mindent megnyertünk, amit csak lehetett. Senki sem vitatkozott velem a klubnál, amikor azt mondtam, ez a mi aranygenerációnk, tíz-tizenkét fiúnak van reáüs esélye arra, hogy Bundesliga-spíler váljon belőle. Azóta többen bemutatkoztak az első csapatban, mások az ajtón dörömbölnek. És most még egyszer utoljára összeálltak, felszívták magukat - s immár készülnek a jövő vasárnapi, Schalke elleni végső ütközetre. Szép lenne, ha megnyernék.- Ez a korosztály jelenti a berlini jövőt?- Abba az irányba tartunk, igen. A Hertha nem tartozik a tehetős egyesületek közé, nem tud sztárokat vásárolni. Ha eladunk valakit, a befolyó összegből körbenézhetünk a piacon, de nem a legmagasabb polcon. Tavaly John Anthony Brooks szerződött a Wolfsburgba, ér-Mentalitás, semmi más Kijelenthető, a Bundesliga magyarjai egytől egyig megállják helyüket, sőt! Dárdai Pál és kapusedzője, Petry Zsolt a Herthában, Szalai Ádám a Hoffenheimben, Gulácsi Péter, valamint a csapatnál az elmúlt három évben pályaedzőként dolgozó Lőw Zsolt pedig az RB Leipzignél vívja ki a németek elismerését. Hogy mivel? „A mentalitásunkkal, semmi mással - vágta rá Dárdai Pál. - Kétféle magyar ember létezik, az egyik Pató Pál urasan az »ej, ráérünk arra még!« elvet vallja, a másik viszont szakadatlanul megy előre, mert szeretne valamit elérni. A ráérősekből nincs hiány, de a bizonyítani vágyók is sokan vannak, nem véletlen, hogy különböző területeken megannyi honfitársunk szerzett magának világhírnevet. Ami minket, a Bundesligában futballozó, illetve edzősködő magyarokat illet, egyikünk sem született zseninek, ám nem kerülhetett elénk olyan akadály, amely visszafordulásra kényszerített volna bennünket. Ennyiről van szó.” te tizennyolcmillió eurót kaptunk, most Mitchell Weiser igazol a Leverkusenbe tizenkétmillióért. Egy-két tehetségre futja, de klasszisra nem. Ezért is van az, hogy amit tudunk, házon belül megoldunk, csak akkor veszünk játékost, ha az ő posztján nincs saját „termés”.- Akkor ennyit az erősítésről?- Szerintem így is jó a keretünk, de ha netán bővül egy csatárral, valamint egy belső középpályással, még jobb lesz. Említettem korábban is, a fiatalokban sok van, ha beérnek, szövögethetünk merészebb terveket is.- Mi lesz az olyan „öregekkel", mint például Vedad Ibisevic és Salomon Kalou?- Maradnak. Eddig is sokat segítettek, reményeim szerint ezután sem lesz másként. Ámbár garanciát egyiküknek sem adok arra, hogy kezdők lesznek. Mint mindenki másnak, nekik is meg kell harcolniuk a helyükért.- A bajnoki hajrában kétszer beszálló Dárdai Palkónak mennyi sansza van a játékra?- Ugyannyi, mint a többieknek. Az első keret tagja, a felkészülés során ő is bizonyíthat.- Jól sejtem, hogy az ön számára április 28-án, az Augsburg elleni mérkőzés 71. percében érkezett el a szezon csúcspontja, amikor először állította be a fiát?- Az ő pályára lépése a kívülállóknak lehetett különleges, nekem természetes volt. Nem a fiamat láttam akkor Palkóban, hanem a Hertha egyik játékosát, akiről úgy véltem, kétgólos hátrányban lendíthet csapatunkon. így is történt, sokat tett azért, hogy kiegyenlítsünk. Decemberben, az Östersund elleni Európaliga-meccs után a legjobb osztályzatot kapta a Kickertől, a lelkem mélyén büszke is voltam rá, de ettől még neki sem vezetett egyenes út a csapatba. Mindennek megvan a maga rendje, maradjunk annyiban. De ha már az imént a csúcspont felől érdeklődött, elárulom, az őszi szezont lezáró lipcsei győzelmünk volt az. Szenzációs játékkal nyertünk három kettőre, ráadásul azt a találkozót még látta az édesapám...- Fájdalom, Palkó minapi gólpasszát a Dortmund elleni elődöntőben már nem. A riporter Arjen Robbenhez mérte a flát...- Csakugyan hasonlítottak a cselek és a beadások, nagy dicséretnek vettük a szakértői szavakat. Hozzáteszem, azon a mérkőzésen remekül futballoztak a fiatalok, 4-0-ra nyertek. Az ő teljesítményük is mutatja, minőségi munka folyik nálunk. Sokan szeretnének hozzánk jönni, többször előfordult már, hogy bár valakinek akadt jobb ajánlata, minket választott. A csapat értéke sokat emelkedett, a televíziós jogdíjakból egyre több pénzt kapunk, a futbalüstáinkra pedig nagyhalak vadásznak. Ha ebből indulok ki, no meg a Hertha egyik becenevéből, még azt is mondhatom, szexi lett az Öreg hölgy. JEGYZET Zsoldosok kamata Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Én bizony ugráltam és üvöltöttem. Mint egy idióta. Amikor Oftedal eladta a labdát, a szomszéd szerint olyan artikulálatlan hangokat adtam ki, mint akit elevenen nyúznak, majd amikor Kiss Éva néhány másodperccel a lefújás előtt kivédte az ellenfél ziccerét, belőtt indiánok módjára szökdécseltem körbe a szobában eszeveszett fejhangon harsogva, hogy megvan, megvan, megvan... Nem túl nehéz kitalálni, a Győri Audi ETO negyedik győzelme lett meg a Bajnokok Ligájában. Szerencsére senki sem látta, hogy amikor a csapat tagjai az azóta kultikussá nemesedett győzelmi táncot lejtették az arénában, én velük táncoltam a képernyő előtt. Eszembe sem jutott azon agyalni, hogy a szerfelett boldog lányoknak milyen a nemzetiségük, hogy a néhány magyar mellett norvég, holland, dán és német is ropja a helyszínen több mint tízezer önfeledten tapsoló magyar legnagyobb örömére. Ezzel csak másnap szembesültem, amikor beleszaladtam néhány „kivüágítatlan” kommentbe a neten - de persze úgy kell nekem, miért olvastam el őket.. Több fórumon is megjelentek a fanyalgók, mondván, ez nem magyar siker, a magyar léleknek, azaz nekünk semmi közünk hozzá, ebből a mi kézilabdánk semmit sem kamatozik. Az ebből kerekedő vita aztán jó szokás szerint kölcsönös anyázásba, hazaárulózásba és egyéb finomságokba torkollott mindenütt, de nem ez a lényeg. Eszembe jutott az a kollégám, aki csodálkozva kérdezte néhány hónapja, hogy miként tudok szorítani a soproni kosaras lányok továbbjutásáért az Euroüga Final Fourjába, amikor a csapatban csupán egyetlen magyar kap főszerepet, a többinek a leggyakrabban még csak epizódok sem jutnak. Értem én, amit mond, de mégsem értem. Ezeket a külföldi lányokat - soproniakat, győrieket, kosarasokat, kéziseket - le lehet zsoldosozni, hiszen a státuszukat tekintve valóban azok, de aki látta, mit adtak a pályán, az hogyan kérdőjelezhet meg velük kapcsolatban bármit is? Óriási szív, töretlen akarat, emberfeletti küzdőszelem, pozitív mentalitás, bámulatos csapatszellem, maradéktalan odaadás a klubért és annak szurkolóiért Ebből adtak példát - ebből valóban nem lehet kamatoztatni semmit sem? Egyébként is: ezeket a lányokat több tízezer derék magyar ember valóban boldogan ünnepelte, mert varázslatossá tették számukra a sikerek napjait, nekik köszönhetően ezek a derék magyar emberek még büszkébben vallhatták magukról, hogy ők soproniak vagy éppen győriek, és persze magyarok. És ez a lényeg. A többiről most nem is érdemes beszélni. v a
