Tolnai Népújság, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-12 / 109. szám
12 TÖRTÉNELEM 2018. MÁJUS 12., SZOMBAT HÍREK Tömegsírt rejt a múzeumkert A Nemzeti Múzeum kertjének felújítása közben találták meg a sírt, amelyben hat második világháborús katona volt eltemetve. Simonyi Erika szakmuzeológus az Origónak elmondta, második világháborús katonasírokat találtak. „Valószínű, hogy a halott katonákat gyorsan, az ostrom hevében temették el a múzeumkertben. Körülbelül hat ember földi maradványait sikerült megtalálni. Pontosan még nem tudjuk megmondani, milyen nemzetiségűek voltak, a vizsgálatok zajlanak, egyelőre nem került elő olyan jellegű tárgy, ami erre minden kétséget kizáróan utalna” - mondja a szakmuzeológus és régész. MW Ügynök volt Pethő Tibor BUDAPEST A Magyar Nemzet-alapító Pethő Sándor fia, Pethő Tibor a Kádár-diktatúra egyik legbefolyásosabb újságírója volt, és az állambiztonsági hálózat része. Az iratokban általában „József fedőnéven társadalmi kapcsolatként emlegetik, így vette igénybe szolgálatait a sajtót irányító Press rezidentúra, azaz a hírszerzés csoportja - derítette ki tényfeltáró írásában Mező Gábor újságíró a PestiSrácok oldalán. MW Nem találták meg az áldozatokat ARAD Nem járt sikerrel a hatvan évvel ezelőtt kivégzett Szoboszlay Aladár és társai földi maradványait rejtő sírhely feltárását célzó ásatás az aradi Alsótemetőben. A Szoboszlay-perben összesen 57, többségében magyar nemzetiségű személyt állítottak bíróság elé katonai felkelés, a román állam megdöntésére irányuló szervezkedés és hazaárulás vádjával. Tíz vádlottat halálra, ötöt életfogytiglanra, a többieket 8 és 25 év közötti börtönbüntetésre ítéltek. MW Ritka családi sírt tártak fel DERECS Különleges 4. századi leletegyüttesre, egy nagyon ritka szarmata családi temetkezésre bukkantak a régészek Derecske és Konyár között. Dani János régész az InfoRádióban elmondta: a sírban az egyik gyermek másfélkét éves korú lehetett, a másik serdülőkorú, tehát 10-14 év közötti. Egy felnőtt nő és egy felnőtt férfi volt még a sírban, ezért azt feltételezik a kutatók, hogy egy családról van szó. Arra még nem találtak magyarázatot, hogy pontosan milyen okból temethették el őket egyszerre. MW Száz esztendővel ezelőtt kényszerítették térdre Romániát Ki szelet vet, vihart arat A háborúk már a hadüzenet előtt elkezdődnek. Amiként fokozatosan formálódnak a külpolitikai célok, ahogyan egyre többször és mind hevesebben ütköznek össze más államok érdekeivel, úgy ölt határozottabb formát a háborús akarat, mígnem végül a felszínre tör. így történt Romániával is az első világháború éveiben. Nagy Miklós Mihály szerkesztoseg@mediaworks.hu VILÁGHÁBORÚ Románia, e félig balkáni, félig kelet-európai állam látszólag öncélú agressziója az Osztrák-Magyar Monarchia ellen 1916-ban nem az augusztus 27-i hadüzenettel kezdődött, és nem akkor, amikor - erre válaszul - napokon belül hadban állt Bulgáriával, a Német Birodalommal, valamint Törökországgal is. Románia konfliktusa a központi hatalmakkal már a 19. század első felében érlelődött. Ott lappangott a Török Birodalomtól való fokozatos elválásban, a két történelmi román fejedelemség (Moldva és Havasalföld) egyesítésében, a Balkánon kialakuló nemzetállamok kiépítésében, az egymással való versengésükben és a félsziget hatalmi rendeződésében. Románia nemzetállamként egy olyan korban jött létre, amikor a hatalmi állást döntően az ország területi kiterjedésében, lakóinak számában mérték, nem utolsósorban pedig abban, hogy határain belül képes-e a többségi etnikum egészét öszszefogni. Ebben a tekintetben a Nagy Háború kitörésekor Románia kedvezőtlen helyzetben volt. Keletről és nyugatról két hatalmas birodalmi tér - Ausztria-Magyarország meg Oroszország - közé ékelődött, délről a balkáni vezető szerepre törekvő Bulgáriával és egy rövid szakaszon a hasonló álmokat dédelgető Szerbiával volt határos. Magyarországon, főleg Erdélyben, valamint az orosz birtokban lévő Besszarábiában (a Dnyeszter és a Prut között) számottevő román kisebbség élt. E tartományok megszerzésével válhatott volna valóra a nagyromán állameszme, amelynek kikristályosodásával együtt érlelődött a A bukaresti béke aláírásának pillanata 1918. május 7-én Román hadifoglyok Brassóban háborús gondolat. Ezen a ponton kezdődött a Románia teljes katonai vereségéhez és a bukaresti békéhez (1918. május 7.) vezető történelmi út. A Nagy Háború kitörésekor Románia lakossága mintegy 7,5 millió fő volt, a Monarchia 52 milliónyi állampolgárával szemben elenyésző kisebbség. A román vezetés ennek ellenére úgy döntött, hogy 1916 nyarán megérett a helyzet a nagy külpolitikai célok egy részének - Erdély megszerzésének - valóra váltásához. Jóllehet Románia ekkor formálisan még semleges és a Monarchia szövetségese, de már erősen függ az antanttól, és már Eleinte jól haladt a román támadás Mackensen tábornagy kitüntetéseket adományoz osztrák-magyar altiszteknek Bukarestben Fotó: Tortenelemportal.hu 1914 óta titkos szövetségben áll Oroszországgal is. Amikor a központi hatalmak 1915 második felében Görögországig birtokba vették a Balkán-félszigetet, és így egy egységes, öszszefüggő birodalmi térséget alakítottak ki - Németország, a Monarchia, Bulgária, a meghódított Szerbia és Montenegró, a megszállt Albánia, valamint Törökország -, akkor Románia szorult helyzetbe került. Tovább ragaszkodott semlegességéhez. 1916 nyarára azonban változott a helyzet. A Monarchia keleti frontja megingott, s egy rövid időre úgy tűnt, az oroszok végleg diadalmaskodnak. Románia csak erre várt: gyorsan hadba lépett. Abban bízott, hogy orosz segítséggel megszerezheti Erdélyt. Hamarosan csalódnia kellett. A Monarchia, amely eddig három hadszíntéren - az orosz, az itáliai, a balkáni - volt kénytelen megosztani erőit, most arra kényszerült, hogy egy negyedik fronton is helytálljon. Az Erdélybe betört román támadás az első napokban jól haladt, a román csapatok elől a magyar lakosság tömegesen menekült. 1848-1849 román atrocitásainak szelleme még elevenen élt. A bécsi hadvezetés Berlinhez fordult segítségért. A roszszul felszerelt, gyengén kiképzett, szakszerűtlenül vezetett román csapatokat gyorsan kiűzték a Monarchia területéről. A hadműveleteket Romániába helyezték át, amelynek területét gyorsan el is foglalták. December elején elesett Bukarest is. A román erők roncsait az orosz csapatokkal való kiegészítés mentette meg. Ez volta Monarchia utolsó területi nyeresége 1917 februárjában azonban megkezdődött az orosz állam szétesése, ami hamarosan a bolsevik uralomhoz vezetett. Az orosz hadsereg is szétzilálódott, a románok magukra maradtak. Eközben kedvező geopolitikai helyzet adódott: az Orosz Birodalom peremvidékei a senki földjévé váltak. A románok ezt kihasználták: most szövetségesüket támadták hátba, benyomultak a besszarábiai hatalmi vákuum terébe: a román állam áttelepült Besszarábiába, miközben már folytak a Monarchiával a béketárgyalások. Megszületett a központi hatalmak és Romána közötti bukaresti béke. Románia térdre kényszerült, fővárosában idegen csapatok masíroztak. A békeszerződés azonban- tekintettel az orosz helyzetre - nem semmisítette meg teljesen Románia erejét. A Besszarábiát megszálló román erők egy része megmaradhatott. Románia Bulgária javára elveszítette Dobrudzsát. A Havasalföld a központi hatalmak megszállása alatt maradt. A későbbi váratlan román támadások elhárítására a Monarchiához, zömében Magyarországhoz csatoltak 5636 négyzetkilométer, nem összefüggő területsávot. Ez volt az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó területi nyeresége. A bukaresti béke nem sokáig volt érvényben. A központi hatalmak öszszeomlásakor Románia ismét belépett a háborúba: hadat üzent Németországnak. Csapatai hamarosan betörtek Erdélybe. Ekkor igazolódott, amit Tisza István a Monarchia külügyminiszterének átadott emlékiratában még 1918 januárjában írt: „Sajnos Románia ebből a háborúból nem fog anynyira meggyöngítve kikerülni, amint azt az igazság és a Monarchia jogos érdeke megkívánná.” Hiszen Besszarábia megszerzése és a határkiigazítás „semmi esetre sem áll arányban Románia bűnével és katonai helyzetével”. A háború későbbi menete nem tette lehetővé, hogy a bukaresti békét Tisza szellemében módosítsák. Azt viszont elmondhatjuk, hogy Románia háborúja igazolta az örök történelmi axiómát: aki szelet vet, vihart arat.
