Tolnai Népújság, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-21 / 92. szám
helyőrség Az Előretolt Helvörséa Iroakademia a könyvfesztiválon a vége: ez van, ez maradt, de semmi idelent úgysem lesz tiéd egészen.” Horváth László Imre: Nézd, havasak a fák, tél van „Rákényszerített, hogy eljátsszam, mintha felszínesen közelednék felé, mintha tényleg kihasználnám, mert ha kimutattam, amit érzek, elzavart, ha nem mutattam fel közönyt és távolságot, az ajtaja küszöbéig sem jutottam el. Hogy ő mit érzett irántam, mindenkinek rejtély volt, leginkább neki.” Lehet-e érvényesen beszélni a szerelemről? Meg tudja-e találni egy XXI. századi író - aki saját történetének narrátora és szereplője is egyben - azokat a kerülőutakat, amelyek segítségével elmondható a szerelem, vagy akár a halál, akár a felnőtté válás utolsó szakaszának fájdalmas beavatása? Horváth László Imre első kisregénye erre tesz kísérletet - egy többfelé ágazó szerelmi történetet olvashatunk, melyet ebben a második, átdolgozott kiadásban hátborzongató mélységű versekkel is bővít a szerző. Fotó: Nagy Fanni Horváth László Imre: Helyőrség Maszadában Kr. u. 73., Júdeai-sivatag, közel a Holt-tengerhez. A rómaiak apokaliptikus háborúban leverték a zsidók felkelését. A lázadók utolsó erődje, Maszada eleste után a tizedik légió helyőrséget hagy a várban. A regény ott kezdődik, ahol a történelem véget ér: poszttraumás sokktól szenvedő maroknyi ember, katonák, rabszolgák, tábori szajhák, civil és nem civil, ártatlan és nem ártatlan túlélők próbálják folytatni az életet, a helyőrségbe osztva vagy annak alárendelve. Önkéntelen tanúi világok pusztulásának, vallások születésének, az örök háborúnak. És az ókori holokauszt utáni időre és létállapotra is igaznak bizonyul Pilinszky János kétezer évvel később írt verssora: „ami történt, valahogy mégse tud végetérni”. Kubiszyn Viktor: Drognapló Öt éve jelent meg a Drognapló első kiadása. Amikor írtam a könyvet, és először megjelent, fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok az olvasóktól. Nem is volt szempont, igyekeztem az akkori állapotomhoz képest a lehető legőszintébben fogalmazni. Nem éreztem se különösebben durvának, se szókimondónak, se nyersnek a könyvet, ám az olvasók igen. Nem sokkal rehab után terápiás lendülettel készült a könyv. A függőségről való nyílt kommunikáció mindennapos tapasztalat volt a rehabon. Őszintén, nyitottan kellett beszélnünk ma^ gunkról, és szembenézni önmagunkkal, mert enélkül esélyünk sem volt a változásra. A képmutatás, önáltatás, önigazolás, a saját tükörképünk elhazudása mindennapos élmény mindannyiunknak, legyünk akár függők, akár nem. Függőként viszont élet-halál kérdés, hogy kibújjunk ebből a hazugsághálóból. Részben erre volt kísérlet a Drognapló is. Fotó: Kubiszyn Viktor A könyv őszintesége nem saját találmány és nem saját érdem: ez egy terápiás eszköz volt. Hét éve nem használok kábítószereket. Már nem az vagyok, aki a Drognaplót írta. Lőrincz P. Gabriella: Átszállás előtt Lőrincz P. Gabriella a kortárs kárpátaljai irodalom egyik vezéregyénisége: alkotó és közösségszervező. Lírai énje pedig alászáll és fölemelkedik; a szerző lelki alkatához hasonlóan összetett világképet teremt. A női princípium egyszerre bensőséges és küzdeni kész hangot hordoz végig a valóságon; finoman rezdülő és erőteljesen életes műveket hív elő. Mottót Hervay Gizellától választ a költő, de szellemi rokonsága kiterjed „a világ női vagánya”, Szécsi Margit hetykeségére, sőt - ha a forma stílusjegyeit és az örök emberi kiszolgáltatottsággal szembeni merész helytállást nézzük - Toni Morrison poétikájára. Mintha ebben a kötetben az amerikai író zsolozsmákból, spirituálékból táplálkozó ritmusa sűrűsödne versekké. Zaklatottság és áhítat feszültsége szikráztatja föl az energikus mondatokat. A személyes vallomás egyetemes rangra jut; a beszélő sorsa a mi sorsunk is: nincs hová hátrálnunk többé. Fotó: Mohácsi László Árpád Muszka Sándor: Szégyen Muszka Sándor költőként indult, de néhány év múlva a fergeteges sikerű Sanyi bá a legnépszerűbb humoristák közé röpítette, és mindenki a székely egypercesek folytatását követelte tőle. Csakhogy a székely irodalmi humor, pontosabban a „felállós nyeletlenkedés” emberek ezreit könnyesre röhögtető alkotójának élete különösen alakult: egy öregotthonban vállalt állást. A Szégyen Fotó: Mohácsi László Árpád verseit ez a keserű élettapasztalat ihlette. Mellbevágó mű, csupa fájdalom, szikár és tömény költészet. Noszlopi Botond: Örkény besírna Örkény István műfajt teremtett egyperces novelláival, és számos követője akadt, köztük egészen nagyszerűek is. De még senki nem merte provokálni az egypercesek atyját. Azt nem tudjuk, hogy Örkény besírna-e, de egészen biztosan kezébe venné a könyvet, egy ilyen cím láttán. Tegye ezt az olvasó is, és garantáltan nem fogja megbánni. Az eddig költőként - különösen a Csendrappszódiáért - ismert Noszlopi rendkívül szofisztikáit prózával lep meg bennünket. Gonosz görbe tükröt tart elénk, gyilkos humorral ábrázolja a kor emberének lelkét, nemkülönben a társadalmi problémákat is. A költőből sosem bújt elő a jogász, a prózaíróból viszont igen, ez külön fűszert ad a szövegeknek. Nagyon könnyed, ugyanakkor nagyon súlyos olvasmány. Fotó: dr. Modarossy Tamás „Ma már tudományosan is megerősített tény, hogy az emberek tulajdonképpen a kukacok rokonai. Felül bemegy a táplálék, alul kijön a bélsár. Mindeközben némely ember bonyolultabb idegrendszeri tevékenységet is végez, teljesen önkéntelenül. Erre természetesen számos fejlettebb kukac is képes.” Pál Dániel Levente: Álmaink piros sportladája ... Száraz és keserű, nehezen oldja a nyálam... nyelem a kortárs költészetet, ahogy a slicce előtt térdelek, végtelenbe tűnnek az A4-es Fotó: Bánkövi Dorottya trapéz margói... Felolvas, gondol, betáplál, megfejt, dirigál, hódít, csepűrág, fogalmaz — embert... Művészet-kapszula, agyalap-szipuzás, SM-mikulás... Pál Dániel Levente, 2016 nyarán megettem 1 versed! (Pásztor Anna, Anna and the Barbies) Pataki Tamás: Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt Olyan, akár Szindbád, Kakuk Marci, Münchhausen báró vagy Garay obsitosa - csak éppenséggel más. Murokffy Tódor Ede igazi pikareszk hős, a monarchiabéli Magyarország kalandorgyöngyszeme. Lánglelkű patrióta, nyughatatlan gondolkodó, és nincs az a hajadon, menyecske vagy szépasszony, aki tőle biztonságban érezhetné magát - de nem is akarja egyikük sem. Mindenekelőtt pedig: nagy mesélő, aki az igazság kidomborítása céljából nem átall néha a túlzás eszközeivel élni. Nem csoda, ha egy ilyen dicső magyar daliának számos ellensége van - s az összes közül kisetétlik maga az ördög. Fotó: Bach Máté Pataki Tamás regényében minden megvan, amit szeretni szoktunk: kaland kaland hátán, humor, érzelem, jóízű pajzánság és erotika. Mindez huszáros patriotizmussal fűszerezve, hatalmas műveltséganyagra alapozva és különleges nyelvi bravúrokkal megkomponálva. Lenyűgöző olvasmány, extravagáns írói indulás. ,A kutyafáját is, lesz magyar vezényleti nyelv!” Sayfo Oman Allah tágas földje „Sayfo Omar neve nem cseng ismeretlenül azok előtt, akik követik a Közel-Kelet politikai eseményeit. Ebben a könyvében, mely műfaját tekintve disztópia, a lehető legrosszabb lehetőséget vázolja fel, ami Európával történhet. Zsigeri félelmeinket vezeti le a menekültválság kapcsán, a legrosszabb reflexeinkre számít, mindezt a szépirodalom eszköztárával és egy tudós ismereteivel. A legrémisztőbb a disztópiájában mégsem a kialakuló gyűlölet hűvös logikájának levezetése, hanem hogy a könyvben írt néhány jóslata már most megvalósulni látszik. Isten irgalmazzon Európa lelkének, ha mindenben igaza lesz.” (Jászberényi Sándor) ,A menekültválság és a dzsihádista terrorakciók felerősítették az iszlámmal mint Európától »idegen« vallással és kultúrával szem-ibeni előítéleteket, leegyszerűsítő általánosításokat. A kölcsönös megértésre törekvés és a párbeszéd helyét a félelem és az intolerancia látszik átvenni. Sayfo Omar könyve Naszím történetén, az ő és a környezete mindennapjain keresztül »belülről« láttatja az európai muszlim közösségek összetett, nehéz és ellentmondásos helyzetét, viszonyukat a hagyományaikhoz és az európai kultúrához, hozzájárulva ahhoz, hogy az olvasó a sok helyről sugallt személytelen »masszakép« hátterében meglássa a mindennapi életét élő, vívódó, küzdő embert.” (Rostoványi Zsolt iszlámszakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem volt rektora) Szilágyi-Nagy Ildikó: A bazsarózsás lampion A japán kísértethistória immár a magyar irodalomba is begyűrűzött, és egyből nászra kélt a lányregénnyel, pontosabban annak paródiájával. A regény hősei közül néhányan nem érik meg élve a végkifejletet, hanem érzelmes kísértetként bonyolítják tovább a cselekményt, és kicsit másképp viszik át fogukban tartva a szerelmet a túlsó partra, mint azt tájainkon megszoktuk. Véres darabokban. Fotó: Zalka Imre Szilágyi-Nagy Ildikó, aki Emma Ovary néven már elbűvölő pimaszsággal megbotránkoztatott bennünket a Hatszor gyorsabban öl című regényében, ismét egy extravagáns regénnyel jelentkezik, melyben bravúrosan ötvöződik a humor, a horror, az erotika és a mélylélektan. Az Előretolt Helyőrség szerzői a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Book24.hu standjánál dedikálnak Szombat, április 21.: 15.00- 15.30: Pataki Tamás 15.30- 16.00: Pál Dániel Levente 16.00- 16.30: Dobai Bálint 16.30- 17.00: Noszlopi Botond és Szilágyi-Nagy Ildikó 17.00- 17.30: Falusi Márton és Lőrincz P. Gabriella 17.30- 18.00: Horváth László Imre 18.00- 18.30: Sayfo Omar 2018. április IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
