Tolnai Népújság, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-21 / 92. szám
AZ ELŐRETOLT HELYŐRSÉG ÍRÓAKADÉMIA PÁLYÁZATI KIÍRÁSAI KÁRPÁT-MEDENCEI TEHETSÉGGONDOZÓ NONPROFIT Kit. ARÁNYOK Könczey Elemér karikatúrája Irodalmi ösztöndy pályázat A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (a továbbiakban: KMTG) meghirdeti az Előretolt Helyőrség íróakadémia projektjének 2018-as pályázatát pályakezdő kategóriában. A 2018-as pályázatok futamideje alatt 15 pályakezdő alkotó részesülhet anyagi támogatásban, rendkívüli tanulási, továbbképzési lehetőségekben, műhelymunkában és korszerű önmenedzselési módszerek elsajátításában. A KMTG elősegíti a szerzők arra érdemes műveinek megjelentetését, író-olvasó találkozók szervezéséről és médiajelenlétről gondoskodik, valamint szakmai érdekképviseletet nyújt. A pályázóknak tudomásul kell venniük a műhelymunka és az oktatói tevékenység Budapest-centrikusságát. Intézményünk niindent megtesz a Kárpát-medencei távolságok áthidalásáért, hétvégi budapesti oktatást, valamint online távoktatást is biztosít. A hatékonyság érdekében ugyanakkor szükségszerű az időszakos fővárosi jelenlét. Budapesti tartózkodásuk idejére a KMTG az íróakadémiára felvételt nyert alkotóknak indokolt esetben szállást biztosít. Olyan pályakezdő tehetségek jelentkezését várjuk, akik kötettel még nem rendelkeznek, de már fel tudnak mutatni tehetségüket bizonyító írásműveket. A pályázat nyerteseinek a KMTG egy évre szóló tanulmányi ösztöndíjat ítél meg, havi nettó százezer forint erejéig, mellyel az oktatásban való részvétel feltételeit biztosítja. Amennyiben a nyertes pályázó vállalt kötelezettségeit teljesíti, és eleget tesz az íróakadémia elvárásainak, a támogatás folyósítását a KMTG egy plusz egy évre meghoszszabbíthatja. Színházi műhely pályakezdők és haladók részére A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. 2018-ban, első ízben meghirdeti az Előretolt Helyőrség íróakadémia Színházi Műhely projektjének pályázatait is. A pályázat futamideje alatt hat fő részesülhet anyagi támogatásban, rendkívüli tanulási, továbbképzési lehetőségekben, műhelymunkában és korszerű önmenedzselési módszerek elsajátításában. A KMTG a pályázatot elnyert ösztöndíjasok számára publikálási lehetőségeket teremt, elősegíti szövegeik megjelentetését, színműveik bemutatóját, szakmai és közönségtalálkozók szervezéséről gondoskodik, valamint szakmai érdekképviseletet nyújt. A pályázóknak tudomásul kell venniük a műhelymunka és az oktatói tevékenység Budapest-centrikusságát. Intézményünk mindent megtesz a Kárpát-medencei távolságok áthidalásáért, hétvégi budapesti oktatást, valamint online távoktatást is biztosít. A hatékonyság érdekében ugyanakkor szükségszerű a haladók esetében a rendszeres, a pályakezdők esetében az időszakos fővárosi jelenlét. Budapesti tartózkodásuk idejére 3 KMTG a Színházi Műhelybe felvételt nyert pályázóknak indokolt esetben szállást biztosít. A pályázatok beadásának határideje: 2018. május 15., kedd éjfél. A szakmai interjúkat 2018. május 28.-június 1. között tartják meg. Az elbírálás határideje: 2018. június 15. További információ a pályázati feltételek, a pályázatokhoz szükséges dokumentáció, a benyújtás módja és az elérhetőségek vonatkozásában a www.kmtg.hu oldalon, a Pályázatok menüpont alatt található. íl Imacsoport A 16-os busz, a. k. a. a kis utcákba befordulós, virgoncán kanyargós, néha füstölve lerobbanós népi szállítóeszköz, megint csak más megfogalmazásban a „mérgezett egér” az alagút logikus végzete (a Várhegy másik oldala) felé halad lineárisan, az előtte araszoló autók üteméhez igazodva, csiga lassúsággal, én akadémiai székfoglalóra igyekeznék, szerencsére nem a sajátomra, ha így megy, én ezt a kakasülőt foglalom csak el, innen pásztázhatom az alagút falát borító mozaikot, rajta a légszennyezés földtani rétegeit, helyenként egészen vastagon, ezt leszámítva nincs sok látnivaló, sőt most éppen gondolkodnivalóm sem akad nagyon, üres a fejem, persze inspirációt bármiből meríthetek, például bármibe belekagylózhatok, „...és túlsúlya sem volt, aktív volt, százszázalékos, aztán mégis”, ezt hallom meg elsőként a közelemben zajló beszélgetések közül, egy idős úr és egy hölgy tereferél, a hölgy történetére válaszul az úr állapítja meg, hogy „kell az élethez a hit”, és példája is van, hogy illusztrálja tézisét: „Az imacsoportomban van egy nyolcvanegy éves barátom, három áttéttel, rossz a tüdeje, rossz a szíve, nem lát, nem hall rendesen, mégis aktívan éli az életet, eljár mindenhová, harmincöt éve él egyedül egy szép sashegyi lakásban, nincsen senkije, özvegy, csak egy unokatestvére van, az Bécsből jár haza, néha”, ismerteti példázatát, és a busz közben előrelódul, végre út nyílik előtte, már világosabb is van, közel a fény az alagút végén, mikor újra az imént követett beszélgetésre eszmélek, addigra a következő generáció a téma: „A Gyurikáéknak jó hitele van, a másik fiaméknak nem annyira, az euró, a Gyurikáéké forint, de azért mind a kettő rendben van, hála Istennek!”, hallom, és elhiszem neki, ha egyszer ez van, és nincs más, ez az egyetemes konklúzió, hinni kell. Csoda Körösvenyigén A körösvenyigei református egyházközség gyülekezeti termében lesz a vasárnap délelőtti istentisztelet, terelnek el a templom bejáratától minket, a karzat egyelőre felújításra vár, magyarázzák nekünk, pályázni kell hozzá a pénzt, tekintve, hogy a gyülekezet aligha tudja összeadni azt, méghozzá a műemlékvédelmi előírásoknak megfelelő renovációra, nem úgy akármilyenre csak, bloggertársammal, Gáborral az utunk így a lelkészi hivatal épületének alagsorába vezet, le a lépcsőkön, melyek végén, a tágas pincehelyiség bejáratának felső félfáján sárga-fekete jelzés figyelmeztet az alacsony ajtónyílásra, precízen felragasztva, rajzszögekkel is biztosítva, ide érkeznek fél tíz körül az első jövevények, idős asszonyok mind, a kapaszkodóvasat szorongatva ereszkednek alá, egyik óvatos lépés a másik után, így kongregálnak a szertartást megelőző fél órában, lassan, de biztosan, „Áldás, békesség!”, köszöntik egymást, köszöntenek engem is, Gábort mellettem valamivel meglepettebben méregetik, bár egynéhányan férfiak rajta kívül az utolsó percekben még csatlakoznak hozzánk, ez változás is, meg nem is, az átlagéletkor például alig csökken, igaz, tegnap farsangi mulatság volt a kultúrházban, éjjel a nem csillapodó szív dobogásaként, a jelenlévő, eleven élet bizonyítékaként lüktetett végig a falu fő- és mellékutcáin a diszkózene, egyesek csak emiatt nem pattantak ki az ágyból talán, még ha szinte látjuk is lelki szemeinkkel a makacsabb okból távol maradókat, a Pesten vagy még messzebb, Ausztriában, Németországban, Belgiumban, a messzi kanálison, sőt az Óperenciás-tengeren túl elmaradozókat, egy hajlott hátú, szalmahajú idős hölgy elszántan rendezgeti hát a széksorokat, hogy biztosan legyen helye annak, aki később megérkezik, azután visszatér kopottas énekeskönyvéhez, és azt böngészi, miközben a tíz óra is eltelik - fogytán a türelem, a hátsó sorok egyikéből nem sokkal ezt követően két másik asszony beszélgetését halljuk: „Minden a feje tetejére áll ebben a világban, hát már tíz óra nulla hét van, ilyenkor az első énekeknél kellene tartanunk”, panaszolja egyikük, hangot adva a mellette ülő gondolatának is, végül kiderül aztán, mint azt meg is írjuk majd az országjáró sorozatunkban Gáborral, én a Kávé és süti, ő meg az autós rovatba, hogy az egy ideje már megüresedett lelkészi poszton a teendőket ellátó helyettes megbetegedett, a helyettes helyettese pedig útban a falu felé váratlan késedelmet szenvedett, a reggeli busszal utazott, mely lerobbant, és a gondMarton Péter nők hajtott el érte ezek után a gyülekezeti autóval, harmincvalahány éves Skoda, adományból, szerencsére sikerült beindítani az első próbálkozásra, mit szerencsére, ha jobban belegondolunk, ez kész csoda. A tenger hátán „Átszállításra ítélem”, szólott a bíró úr, és én a messzi Amerika helyett legelőször is Jimmy-re gondoltam, az örökké részeg börtönőrre, aki a minap odasúgta nekem, hogy úgyis megkegyelmeznek, mert ilyen időkben Bristoltól Londonig, Liverpooltól Hull városáig tele vannak a tömlöcök bitófára való alakokkal, akiket etetni kell, míg kell, gaztevők és javíthatatlanok, akiket a nép szívesebben látna nálam az én helyemben, úgyhogy az átszállítás vár most, és mivel az utamért fizetni nem tudok, eladhatnak szolgának egy virginiai birtokra - az Úr 1718. esztendejét írjuk, három éve ért véget a spanyol örökösödési háború, sokaknak kell új foglalatosság után nézniük, és megtalálniuk a számításukat valahogyan addig is, ez pedig sokaknak nem sikerül, szóval „Rose”, mondta nekem ő, mármint Jimmy, a börtönőr, „húzd csak meg a kulacsomat, hidd el, nem hiába, van mit ünnepelned”, én pedig hittem is neki, meg nem is, mindenesetre belekortyoltam a szeszbe egy nagyot, és csak a felét köptem ki annak a borzalmas ízű löttynek, a többire igényt tartott a lelkem, lelkem, mely rég útra kelt már, úgy tűnik olykor, ezer éve hánykolódik a tenger hátán. KMTG KÁRPÁT-MEDENCEI TEHETSÉGGONDOZÓ NONPROFIT KFT. aaaaaaaBBHi aaanaaaaaM aaaaaaaaaaa Főszerkesztő: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Bonczidai Éva, Farkas Wellmann Endre, Nagy Koppány Zsolt, Orbán János Dénes, Pál Dániel Levente, Szente Anita, Zalán Tibor • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI KULTURÁLIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztosegTikmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., Ili, emelet 21. 2018. ál
