Tolnai Népújság, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-21 / 92. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2018. ÁPRILIS 21., SZOMBAT Már az úttörő zenekart is erősítette, gimnazistaként a Szinkronba igazolt Idehaza zenélt, Amerikában viszont letette a ^bverőket Szekszárdon született, itt is lett tagja a Szinkron együt­tesnek, mely 1968-ban az Asztalos György (gitár), Áb­rahám Zsolt (gitár), Niko­­lov Péter (gitár), Széli Ist­ván (orgona) és Tokai István (ének) összeállításban ze­nélt. A dobok mögött Sza­­bolcska Mihály foglalt he­lyet. Több mint fél évtized után úgy döntött, hogy elkö­szön a csapattól és családi okok miatt kivándorol Ame­rikába. Egy hete a Szinkron­­nosztalgiabulin találkozha­tott vele a közönség. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD Kisgyermekként a szekszárdi Babits Mihály Ál­talános Iskolába járt. Tisztán emlékszik az ötvenes évek vé­­génekTiatvanas évek elejének emblematikus pedagógusá­ra: - Kedves Henrik, no, ó' egy aranyember volt - bólintott el­ismerően. - Azután követke­zett a Garay János Gimnázium. Me­­nyus bácsi, azaz Lé­­tay Menyhért lénye van előttem. Vala­mint Ambrus Pé­­terné, a testnevelő tanár. Zenével már 1962 környékén, ál­talános iskolásként foglalkoztam, Véghelyi Miklós úttörő zenekarában doboltam. Néhai bátyám is ott trombitált... Hogy miért éppen a dobot vá­lasztottam? Valahogy megra­gadta a figyelmemet ez a hang­szer. Pontos választ nem tudok adni a kérdésre. Érdekes mó­don máig nem tudom azt sem, hogy zenekari barátaim miért éppen gitároznak? Ä Szinkron előtörténete, még ha nem is 'ezzel a névvel, 1965 körül kezdődött. Ekkor hívott a leendő csapatba Ábrahám Zsolt és Nikolov Péter. Az elején ne­héz volt, elkülöníteni a lábat a kéztől... Majd, ahogy telt az idő, egyszer csak észrevettem, illet­ve valamennyien észrevettük: megy a dolog. Egyre jobban ze­néltünk és ennek köszönhető­en egyre sikeresebbek lettünk. A hatvanas évek ma már klasz­­szikusnak számító rock and roll szerzeményeit játszottuk. Később azután jött a progresz­­szív rock is, bár akkor nem így neveztük. Most, több mint negyven év távlatából visszatekintve ko­molyan mondhatom: a Szink­ron, fénykorában sokkal jobb volt ahhoz képest, mint amit mi gondoltunk magunkról. 1969- ben Salgótarjánban, az ország fiatal amatőr beat-együttese­­inek fesztiválján ezüstérmet szereztünk. Emlékszem, Bak­­sa-Soós János, a Kex együttes legendás frontembere odaszólt az ismerőseinek: gyertek, néz­zétek meg, hogyan dobol ez a kissrác - és rám mutatott. Édesapám halála után, 1975- ben települhettem át Ameriká­ba, ott élő húgának köszönhe­tően. Ő küldött nekem meghívó levelet. Minden hivatalos úton ment, nem volt könnyű, de ki­engedtek az Egye­sült Államokba. Ott is maradtam... A kezdet nagyon ne­héz volt. Ha nem lett volna bennem kellő rugalmasság és hit a családi értékek­ben, egészen bizto­san lecsúsztam vol­na. Sok magyar gyerek eltűnt az amerikai süllyesztőben... Én viszont, minél több ütést kap­tam, annál keményebb lettem. Chicagóban telepedtem le, és nyugdíjba vonulásomig itt is maradtam. Tudom, milyen híre van ennek a városnak, de bár­mennyire is meglepő, egyetlen egyszer sem volt részem még egy utcai lökdösődésben sem. De azért vannak jó sztorijaim... Esténként biciklizni szok­tam a városban, letekerek úgy negyven-ötven kilométert is. Mindvégig Chicagóban mara­dok, mert ekkora táv megtételé­vel ott még mindig valahol a vá­rosban vagyok. Nemrég olyan helyen kerekeztem, ahol drogo-A rendőr csak ennyit kér­dezett: Na, és nálad van pisztoly? Szabolcska Mihály. Szekszárdról Chicagóba települt, majd visszatért szülővárosába Fotó: Makovics K, Áttörés a fesztiválon, ezüsttel a legjobbak között Hatan vannak, gitároznak cím­mel a Tolna Megyei Népújság 1968. november 30-i lapszá­ma így írt a Szinkronról: „Per­sze nem mindegyikük, náluk is megvan a beat-zene sajá­tosságának megfelelő beosz­tás: Ábrahám Zsolt, Nikolov Péter és Asztalos György fog­lalatoskodik a manapság nép­szerű hangszerrel. Szabolcs­ka Mihály a bőrt nyúzza, Széli István az orgonista tisztjét töl­ti be. Tokai István pedig az együttes függetlenített éneke­se." Fél évvel később a lap be­számolt a csapat salgótarjáni sikeréről is, a városban az or­szág legjobb fiatal beat-együt­­tesei mérkőztek meg egymás­sal. „Ifjú zenészeink: Ábrahám Zsolt, Nikolov Péter, Aszta­los György, Szabolcska Mihály, Széli István és Takács József az együttes énekese a feszti­vál első napján délután lépett színpadra az öntödei művelő­dési házban. Muzsikájuk úgy látszik, nemcsak a beat-rajon­­gó közönségnek tetszett: a bí­ráló bizottság értékelése alap­ján a szekszárdi zenekar ezüst­diplomát kapott.” sok szoktak kábítószert árulni. A kívülállót nem bántják, egy­más között vannak leszámolá­saik. Legfeljebb egy eltévedt go­lyó végezhet egy gyanútlan já­rókelővel... Szóval, éppen bicik­lizek, amikor hirtelen hat-nyolc pisztolylövést hallok egészen közelről, majd két sportko­csi legalább százhússzal elszá­­guld mellettem. Maguk mögött hagyva a puskapor jellegzetes szagát. Kerestem egy rendőrt, elmeséltem neki a történetet, mire csak ennyit kérdezett: Na, és nálad van pisztoly? Chicagóban gyakran meg­fordulnak a jazz és a pop vi­lágsztárjai. Egy dobos, aki Ella Fitzgerald és Louis Armstrong csapatában is zenélt, meghall­gatott engem. Mármint, hogy miképpen dobolok. Az alapok­nál kezdtük. De ahogyan az ele­jén, az egy-kettőnél, úgy három hónap múlva a dobszólómnál sem szólt semmit. Végül, kellő hatásszünet után kijelentette: remek volt. Meg is kérdezte: hol dobolsz? Mondtam, hogy sehol, merthogy dolgozom. Jó, jó, hét­­végente hol dobolok? Sehol, is­mételtem meg. Ne haragudj, ak­kor te egy kicsit lökött vagy, kö­zölte. Nem haragudtam, mert jó munkahelyem volt és nem szo­rultam rá a zenélésre. Tehát se­hol sem doboltam Amerikában, de amit Magyarországon tanul­tam, az visszajön, ha kell. Húsz éve vettem Szekszárdon egy házat. Vehettem volna bár­hol máshol, például Pécsen is, de én szekszárdi vagyok. Ha­za is költöztem, végképp. Most is rám köszönnek sokan, hogy szia Mitya, és emlékeznek rám, mint a Szinkron egykori do­bosára. Arról nem is beszélve, hogy családtagjaim is élnek itt. Van bennem egy olyan nosztal­gia, amit sokan nem értenek. Ha eljön a vég, én ott szeret­nék eltávozni, ahol születtem. Mondják nekem mások, hogy milyen jó helyeket láttak Kali­forniában. Megértem őket. Vi­szont én meg úgy vagyok vele, hogy ahol a földet megláttam, ugyanabba a földbe kerüljek. Vasárnap, a Föld Napján a bolygó védelmére buzdítanak t Igazodik a klíma az emberhez SZEKSZÁRD A Föld Napja olyan rendezvény, melynek kereté­ben április 22-én világszer­te felhívják a figyelmet boly­gónk természeti környezeté­nek megóvására. Magyaror­szágon 1990 óta tartják meg. Ezen a napon sok helyen fát ültetnek, rajz pályázatot hir­detnek, környezeti vetélke­dőt, patak- és falutakarítást szerveznek civil szervezetek és helyi önkormányzatok, is­kolák. A Nemzetközi Föld Nap­ja Hálózat idén első alkalom­mal szavazással döntött arról, hogy három súlyos gond közül melyik legyen a kiemelt téma­kör. A tengereket is ellepő mű­anyagáradat, a biológiai sokfé­leség sérülése, illetve a rend­kívüli időjárás közül a legtöb­ben az elsőre voksoltak. Azaz, a többség a műanyag szennye­zéstől mentes világban szeret­ne élni. Minderről Gaál Zsófia beszélt lapunknak a jeles nap alkalmából. Az okleveles kör­nyezetmérnök a környezet és a klímavédelem kapcsolatá­ra is kitért. Mint mondta, im­már nemcsak a talajt, a tenge­reket, az élővilágot szennyez­zük: napjainkra az egész glo­bális környezetet, benne az éghajlatot is megváltoztatjuk, hátrányunkra. Sz. Á. Gaál Zsófia környezetvédelmi szakértő Fotó: Mártonfai Dénes Túrával ünnepelték a Föld Napját DOMBÓVÁR A Föld Napja alkal­mából túrát szervezett tagjai számára a Dombóvári Ózon Asztma Egyesület. Tóth Gá­­borné egyesületi tag elmond­ta, hogy a Dombóvár-nyerge­­si buszmegállóból indultak, majd jó két órás erdei sétát tettek. A túra végén két tagjuk, Gáspár Lajos és felesége, Té­riké hétvégi tanyáján pihent meg a negyvenfős társaság. Ott Tóth Sándor elnök a Föld napi rendezvények fontossá­gáról beszélt, és kiemelte a bolygónk védelme érdekében végzett tevékenységek idő­szerűségét. Ezt követően Noé István egyesületi tag tartott előadást a Földünket veszé­lyeztető klimatikus változá­sok veszélyeiről, az előttünk álló feladatok szükségességé­ről. Végül Velzer Ferenc veze­tésével elkészült a pörkölt, a Tóth Kálmánné és Havanec István által felajánlott vad­húsból. A jóízűen elfogyasztott ebé­det követően az elnök köszön­tötte az első félévben névnap­jukat ünneplő tagokat, majd előkerültek a finom sütemé­nyek, pogácsák, a jóféle italok és zenével, hasznos beszélge­téssel töltötték a résztvevők az időt. H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents